Nagyon jó a gondolat menet. Nem véletlen, hogy a FET bemenető IC-k hangja általában melegebb mint a bipoláris tranzisztorokkal építetteké.

Hozzátenném még azt, hogy az IC bemeneti fokozatának torzítását nem csökkenti a visszacsatolás, csak a kivezérlése csökken. Namost, ha FET-es a bemenet, akkor a bennmaradó torzítás jellemzően 2. harmónikus és -- nagyon alacsony a parazita vezérlésből származó kombinációs "moslék" szintje a hangban.

Például ezért van az, hogy bizonyos fajta TDA ic-k hangja sokkal jobb mint a többié. Na nem FET van ezeknek a bemenetén, de -- darlingtonnal indulnak és az is két nagyágrend vezérlőáram csökkenés.

Szóval kellő körültekintéssel a kérdések egy részére kaphatunk választ.

Ez egy érdekes gondolat menet így. Az STK ic-k ről mi a véleményed? Azt mondják a monolit technológia egy fokkal kellemesebb a TDA sorozatnál.



ez jó volt.

Ha nem baj, ezt egy másik alkalomra átgondolom. STK IC-vel csak két db erősítőt építettem, így "saját" véleményt nem szívesen alkotnék.

Jóccakát mindenkinek.

Mikor nyitottam a topicot sokan lehurrogtak.... Mégis van értelme. Legalább tisztázódik mennyire függ egy erősítő szubjektív megítélése, ha tudjuk melyik szól éppen.
Doncso!
Építettem már több erősítőt (csöveset csak egyet egy 10W-osat...), de a legszebb hangú erősítőm a Marantz és STK IC a végfok benne.
Célom az, hogy ugyan azt halljam otthon mint egy koncerten. Nem CD-ről, hanem analóg felvételről. Meglepő, de két kondenzátor mikrofonnal és egy Orion deck-kel csináltam olyan felvételt amit otthon lejátszva olyan volt mint amikor felvettem. (kölcsönkérték és nem hozták vissza)... Persze ez is szubjektív, mert érzelmek fűződtek hozzá, és lehet hogy azt hallottam amit szerettem volna hallani.
Sosem válogattam párba alkatrészeket, ahogy jött úgy raktam bele a panelba. Nekem a TDA nem jött be kicsit nyers és reszelős a hangja. Kimenőkondis változatnál kicsit javult. Házimozihoz jó, de minőségre nem. A Quad szépen szól, de steril. Tudom hogy most ellent mondok magamnak (hanghűség) de valami hiányzik belőle..... A csöves erősítő hangja nekem lágy. Bár igaz hallottam egy csöves korrektort (HIRAGA), amire azt mondtam hogy ez igen!

Anno a Lengyel Mercury rádió volt ilyen végerősítővel ellátva, a hangja akkoriban még Darvaséknak is feltűnt. Ha jól emlékszem, lényegesen többre értékelték, mint a VT Cleót. Volt egy kisebb STK IC is (talán a GML-026), ez gyakran zárlatos lett. Nekem soha nem volt STK-s készülékem, és nem is építettem vele semmit. Mindig az tartott vissza, hogy nem lehet később azt a típust már beszerezni.

Utánanéztem, a GML-026-ot a Lengyel ipar gyártotta, a Mercury-ban viszont az eredeti Sanyo STK-077 volt.

Nos kérem, ez a lényeg szerintem is.
Nem veszekedést szeretnék szítani, csak gondolatábresztésnek szánok pár dolgot.
A elektromos áram nem más, mint egységnyi idő alatt áramló töltésmennyiség (legtöbb esetben konkrétan elektron). Minél nagyobb impedanciás fokozatokkal dolgozunk (nagy feszültség, kicsi áram), annál kevesebb elektronszámmal dolgozunk. A kimenőtranszformátoros erősítőknél általában a megszólaláshoz szükséges elektronmennyiség döntő többségét a kimenőtrafó "állítja elő" . Ha bármilyen torzítás fellép egy fokozatban (a zajt is ideértve), az abból ered, hogy a fokozat kimenetén nem a vezérléssel arányos elektronszám jelenik meg. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert most kihagytuk hogy mekkora időintervallumben kéne vizsgálódnunk. Minél kisebb "időkapunál" vizsgálódunk, annál apróbb részletek válnak láthatóvá (hallhatóvá). Kérdés, mekkora időkapuval működik a hallásunk (a műszereknél tudjuk, hiszen oda van írva a felbontás). Vajon, ha keményen differenciálnánk a mért eredményeket (mövelnénk a felbontást (időben is)) olyan mértékig, hogy aprócska elektromos változások is jól láthatók lennének, mutatna e értékelhető különbségeket a nagyimpedanciás és a kisimpedanciás vezérlések, áramkörök között (feltételezve, hogy az akusztikában fellelhető "misztikum" nem más, mint mérési "hiba" (akusztikai szempontból nem megfelelő mérési eljárásokkal mérünk).
Itt most a kapuzott (kicsi kapu) elektronszámváltozás (áramváltozás) kapcsán érdemes lenne elmeditálni az elektronok mozgásán szilárd anyagokban (ideértve a félvezetőket is) kontra vákuumban. A visszacsatolás is érdekessé válhat, ha az időre nagyobb súlyt fektetünk (és a fül időkapuja sokkal kisebb, mint gondolnánk). Vegyük csak azt, hogy a lokátortechnikában a nagyon rövid idejű impulzusoknál (különösen olyanoknál, ahol tartani kell a jelalakot), mért nem lehet időhurkosan visszacsatolni, vagy a vezetékes távközléstechnikában mért nem csatolnak vissza a hosszú vezetékről (előtorzítást használnak a vezeték várható torzítását kiküszöbölendő), mert amire hatni kellene a visszacsatolásnak, az már nincs is a hurokban, már továbbhaladt, ilyenkor a visszacsatoló jel pluszként, torzításként jelenik meg, meghiúsítva az eredeti célt.
Ha feltételezzük, hogy a hallás felbontása nagyobb, mint amit a "kényelmes" mérnöki elképzelés sugall, be kell látnunk, hogy a méréseink nem a valóságot tükrözik.

Nocsak-nocsak! Erdekes dolgokat irogatsz

En ugy gondolom, hogy nem lehet egy hatás szamlajara irni a hangminoseget. Szerintem szinte mindenben van igazsag amiket korabban irtatok. A jo hang zaloga pedig nem leirhato mint egy matematikai egyenlet (legalabbis egyelore). Torzitasok, vezetekek, alkatreszek, aram es fesz. nagysagok, stb. stb. mind-mind hozzajarulnak a vegso hangminoseg kialakulasahoz. Ezert ugy gondolom, hogy jo hangu erositot leginkabb csak empirikus modszerekkel (majdhogynem talalomra es sok szerencsevel) lehet "fejleszteni". Persze vannak mar körvonalazodo elvek, technikak, modszerek amelyek javitanak a hangminosegen de korantsem adnak pontos receptet. A vegso megitelesben pedig ott van az emberi tenyezo amivel szamolni egyszeruen lehetetlen. Szoval nem egyszeru a dolog, de mindenkepp erdekes ... legalabbis azoknak akik szeretnek ilyesmivel foglalkozni.

Szep Karacsonyt Mindenkinek!

P.s. Ja, es sok jo hangu erositot a jovo evre! (majd en is igyekezni fogok, hogy a meg mindig papiron letezo vegerositomet megepitsem es fejlesztgessem...)

Jól beszélsz.

Sziasztok
Atopik végigolvasása után felmerült bennem egy dolog a félvezető-cső kapcsán. Mi történne, ha nagyfeszültségü tranyókkal(esetleg fettel) épitenénk kimenőtrafós erősitőt? Tovább rontaná a kimenő trafó a félvezetős amúgy sem makulátlan hangképét vagy a csöveshez hasonló nagy amplitudók javitanák? Némely itt vázolt elmélet szerint az utobbi valószinü... Érdemes lenne kisérlet képpen épiteni egy ilyet!

Ez egy érdekes keveréke lenne , kiváncsi lennék én is.

Nem is az a cél, hogy egyiket vagy másikat porba gyalázzuk, hanem az, hogy ha valamelyik jobb az miért van.Ezért vetödött fel bennem ez az ötlet(bár lehet, hogy nem én találtam ki elsőként...),hogy kizárásos elven megtaláljuk az okot. Igy a félvezetősek nagy árama okozta problémák kizárhatóak lennének.

Szerintem azt tudjuk, mit hallunk. Inkább azt nem, hogy miért, vagy miért nem. Ha többen, egyértelműen, és egyöntetűen leírják, hogy mit hallanak, akkor - szerintem - nem arról kéne győzködni a hallgatóságot, hogy: Márpedig ezt nem hallhattátok, mert nincs neki fizikai alapja.
Én abból indulok ki, ha házilag tudunk csinálni (mégpedig könnyedén) egy, vagy akár több olyan csöves végfokot, amelyik jobbnak tűnik, mint a boltban kapható - elvileg minőségi - erősítő, akkor azért nem biztos, hogy mind haluzunk, vagy csak beképzeljük magunknak mindezt.

A dolog nem ilyen egyszerű. Mi (én) nem állítottam, hogy más, más hangláncon nem hallhatta. Én azt mondtam, hogy 30-40 CD-t évente-havonta többször meghallgattam félvezetős erősítőmön. Ezt- és csakis ezt - az elemet kicserélve csöves technikára - egyes részletek - amik eltűnését csakis a félvezetős erősítő hibájának tudom értelmezni - egyszerűen megjelentek. Egy gitárhang, egy háttérénekes, vagy ilyesmi.
No, jó karácsonyozást.

Ez azért is érdekes, mert egy A-osztályú végfoknál fokozottan igaznak kéne lennie ennek az állításnak, a nagy nyugalmi áramok miatt, és a legtöbbjüknél a gyakorlat mást mutat, mégpedig azt, hogy a nagy áram ellenére is relatív jó hangjuk van.
Igen. Vannak rossz hangú és gyenge konstrukciójú A-osztályú félvezetős végfokok is, azért ott a relatív szó.
Elméletekbe nem szeretnék jobban bele menni azt meghagyom a nálam jobban hozzáértőknek, csak mint érdekesség említem meg ezt.

A csöves trafós és a szilárd alapú vezetővel, félvezetővel felépített trafós erősítő két különböző dolog, mégha hasonló impedanciaviszonyokat veszünk is alapul, mert a vezérelt eszközben az elektronok mozgása különbözőképen valósul meg (minél nagyobb a szabad elekronút annál kisebb esély van az elektron eltűnésére, illetve újabb elektron megjelenésére a kicsatolás pillanatáig (ez az alapja a bejáratásnak is, a környezet (mozgó elektronok környezete) igyekszik olyan rácsszerkezetet felvenni, ami minél kevésbé akadályozza az elektronok mozgását).
A csöves és a trafós erősítő lét különböző dolog. Az miatt tekintik sokan azonosnak, mert ha a trafó által keltett plusz részletek olyan súlyban vannak jelen a hangképben (kevésbé sikerült trafó, lassú vas, túlgerjesztés stb. miatt) , hogy az alapvetően meghatározza azt, akkor az erősítő trafófüggő és sokan csak ilyet hallottak. Maga a trafó túl sokat elvesz abból ami előtte volt és hozzáadja saját magát, ami sokak számára elég egy jó csöves hanghoz, ilyenkor jönnek a lágy basszusok (amik a valóságban esetleg feszesek, tehát hiba), összképben egy szerethető, kellemes hang lehet így is, életszerűen szólhat bár ez az életszerűség nem az eredeti, de lehet kellemesebb, mint egy gyengébb de drága tranzisztoros életszerűtlensége (a szilárd alapú vezérlő eszközökkel sokkal könnyebb elveszíteni apró részleteket, mint vákuum csővel (ez az elektronok mozgásának különbözőségéből eredhet. Apró részletek (kicsi amplitúdójú) elveszhetnek a vezérlő eszközben vagy az összekötő vezetékeken az elektronok "mozgási technikája" miatt). A jó trafó nem öli meg azt a részletességet amit a trafóig sikerült elérni megfelelő vezetékezéssel, vezérlőeszközökkel, áramosztással.
A fet alkamazása javíthat a helyzeten (de nem lesz cső, mert forrástól nyelőig szilárd (ha van már "vákuum fet", akkor persze más a helyzet) , de úgy gondolom ott sem mindegy, hogy pl. kiürítéses vagy növekményes a vezetési sávja.
Egységesen mindenki számára jó erősítő nem készíthető, hiszen pl. a hallásgörbéje mindenkinek más, a látott, hallott dolgokat az agy személyenként másként dolgozza fel (egy szemész proffesszor mondta egyszer, hogy látás szempontjából nem az a lényeg, mit lát a szem, hanem az hogy mit vált ki az agyban az, amit lát a szem). A lehallgatási környezetet és a hanglánc többi elemét nem is említettük.

Ez egy fontos megállapítás. Egyszer felvetettem egy hozzászólásomban, de nem lettem vele túl népszerű.
A hallásgörbe egyénenként változik, és ez egy nagyon befolyásoló tényező abban mi tetszik, vagy nem tetszik egy készülék, hangsugárzó megszólalásakor.

A nyugalmi áram nagy az A osztályú erősítőnél, nem a vezérelt. Szilárd alapú eszköznél ez előfeszíti a vezető sávot, javítja az átjárhatóságot a mozgó elektronok számára (ezért nagyobb a különbség a szilárd alapú A osztály hangja és a B osztály hangja között, mint vákuum csőnél). (Tudom sánta a kép...ha egy úton el akarsz jutni A-ból B pontba, de az út tele van gyalogosokkal akik mozognak, csak lassabban mint te, igyekeznek úgy mozogni, hogy ne akadályozzák a te haladásodat, mer utálják amikor összekoccantok).

Egyszer arról beszélgettünk, hogy mi a piros szín. Én nem tudhatom, és Te sem tudod pontosan definiálni (bár fizikailag pontosan definiálható), hogy mikor egy adott piros felületet látsz, és én is, vajon ugyanazt látjuk-e? Nyilván, Te is, és én is azt mondom az általam pirosnak látott felületre, mert azt tanultam meg, ha ilyet látok, akkor arra azt kell mondani, hogy piros, mert - ha kéket mondok - kiigazítanak. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy látjuk.
Ezért nem annyira fontos a hallásgörbe, mert ehhez vagy szokva, számodra ez az etalon. Nem tudod azt, hogy nekem mit jelent, ezek éppen úgy tanult dolgok. Mint a nő megítélése, az étel íze.

Én nem hiszek ezekben az eltünő részletekben. Megint el kell mondjam, bármiféle összehasonlítást csakis azután érdemes elkezdeni, ha már a hangszóróval terhelt frekvencia meneteket egyformára hoztuk, mert addig fennáll az önbecsapás veszélye.

10 évvel ezelőtt már megtettem azt, hogy a különböző hangú erősítők hangszóróval terhelt jelét a hangszóró kapocsnál digitálisan rögzítettem, és ezeket kivontam a bemenő jelből. A megmaradó különbség meghallgatva, sokszorosan felnagyítva megmutatta, hogy mi is a különbség a hangszórót hajtó teljesítményben.

Ez akkoriban nagy befektetést igényelt, ma egy jobb hangkártya is megteszi.

A legnagyobb különbség az eltérő frekvencia menetekből és a kimenő trafó nagyon is ingatag kimeneti impedanciájából adódik, amennyiben ezeket kiegyenlítjük, a híres szuper csövesek alig-alig szólnak másképpen mint a félvezetősök.

Azt még hozzá kell tennem, hogy a mai legkorszerűbb felvételek kifejezetten rosszabbul szólnak a drága csöveseken, mint a félvezetősökön, nem véletlen az, hogy a csöves erősítőket a legtöbbször 30-40 éves LP-kel demonstrálják.

Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a ránctalanító krémet 40-es, viszonylag jó állapotú nőkkel reklámozzák és a sohasem selymes bőrű 21 évesekkel.

Szóval a lényeg nem az, hogy mit hoz ki, hanem az, hogy a kellemetlen dolgok eltüntetése után lehet figyelni a szépség maradékaira.

Szerintem legalábbis.

szamoca, sturbi!

En Imi65-el ertek egyet:#586366

A hallasgorbe az mindenkinel adott es szuletestol kezdve egyedi, olyan amilyen. Ezen nem lehet valtoztatni, nem lehet cserelgetni, kiegyenliteni, kompenzalgatni (azaz lehet, de az valszeg kellemetlen lenne ... egy ideig mindenkepp aztan az agy valszeg hozzaszokna). Epp ezert ezt mar nem kevernem a hangreprodukcios lancba mint egy ujabb valtozot. Nem emiatt halljuk masnak az erositoket, hangsugarzokat, stb. mivel nem tudhatod mas ember pontosan mit es hogyan hall.

Szia lama!

Ezért is halljuk másnak ugyan azt a hangláncot, nem beszélve arról, hogy a korral előrehaladva sajna változik, szűkül, a hallható frekitartomány. Ezért ha olyan rendszert hallunk ami kiemel bizonyos frekvenciákon, azt mondjuk hogy ez jobb mint a másik (persze szubjektíve).
Nem mondom hogy csak ezen ok miatt, de szerintem igen is nagymértékben közrejátszik egy készülék megítélésében az egyéni hallásunk.

Hát éppen ez az!

Igen, azt hiszem ertem mire gondolsz. Egyet is ertek meg nem is. Nehez leirni hogy a hallott hangok milyen erzeteket es erzeseket keltenek. Nehez, sot lehetetlen mas ember hallasahoz hasonlitani a sajat hallasod, hisz nem tudod mit es hogyan hall egy masik ember. A kulonbozo hallasu emberek ugyanazt a hangreprodukcios eszkozt esetleg kicsit maskepp irjak korul ... pl. az egyik ember kicsit reszletezobbnek hallja mint a masik (pl. azert mert az egyik ember magashangok iranti erzekenysege nagyobb mint a masike). Ezert ertek egyet azzal amit irtal.

Viszont ...

Egy jo hangreprodukcios lancnak szvsz az a feladata, hogy az adott (mondjuk elo) zenet a leheto legkisebb torzitassal (minel jobb hanghűséggel) kozvetitse a hallgato szamara. Ekkor lesz biztositva az, hogy barmilyen hallasu ember nagyjabol (termeszetesen nem tokeletesen!) ugyanazt hallja mint az eredeti (elo) zenei eloadason. Ebben a "kepletben" nincs benne az egyes emberek hallasgorbeje es egyéni, specifikus hallasa. Ezert nem ertek egyet az erveleseddel. En kihagyom a "szamitasbol" a hallasgorbet a rendszerem fejlesztesenel.

Inkabb arra fogok torekedni hogy a mindennapi eletben elofordulo hangokat, zorejeket es zeneket probalja a rendszerem viszonylag elethuen visszaadni. Az mas kerdes, hogy a kulonbozo studiokban eloallitott zeneket hogy adja vissza a rendszerem ... ott a hangmernok izleset (is) visszahallom majd ami vagy tetszik vagy nem, ezzel nem tudok mit kezdeni.

Azért én azt gondolom, gazdasági, és reprodukállhatósági szempontok miatt van több félvezetős erősítő. Ha a technológia nem számítana, akkor felesleges (lenne) a jól bevált csöves láncot leváltani. Ne feledjük, az első időkben visszalépés volt tranzisztorost hallgatni. Legfeljebb az újdonság varázsa volt, ami ez esetben döntő(bb) szempont volt. Majd a tranzisztoros kapcsolástechnika (és az azt lehetővé tevő félvezető) sokat fejlődött, már kevéssé fanyalogtak a hifisták.
Most már - általában - nem fanyalognak, nincs mihez viszonyítani.
A szakma mostanában kezdi belátni, hogy a tranzisztorok a végfokozatokban még mindig számtalan problémával terheltek. Tehát, nemcsak csöves kimenő, meg a magas kimenő ellenállás a gond, hanem a kimenő áramtól nem kicsit függő béta, a hőmérséklet hatására bekövetkező paraméterváltozások, stb. Pedig régen nagy volt a kincstári optimizmus. Záborszky László is ezt írta: Jelen pillanatban már teljesen mindegy, mi az erősítőeszköz, az eredmények kizárólag a kpcsolástechnikán múlnak. Nem szükséges elekroncsöveket használni, így kikerülhetjük a kimenő alkalmazását, elég nagy nyűg volt, ne vegyük már újra elő.
Létrehozott egy elég bonyolult erősítőt (FET bemenettel, BD végtranzisztorokkal, stab. kockákkal a tápágakban) És MZR-xxx-nek nevezte elitt látható. Szerinte itt "összedobott" mindent, amit ma egy végfokozatról mérnöki szemmel lehet tudni. Valahogy mégsem lehet hallani felőle semmit. Ha valaki meg is próbálta nem lehetett vel túl elégedett. Itt a fórumon sem hallottam róla semmit.
Aki kipróbált egy csövs végfokot, azonnal elbűvölte. Akkor most hogy van ez? Süketek lennénk? "Festi" magát a cső? Tegnap reggel egy Boney'M lemezt hallgattam. A jobb csatornában egy gitáros úgy pengetett, hogy az volt az érzésem, felemelték duplájára a gázsiját. Régen - nem állítom - hogy nem volt ott, de nem tűnt fel, az biztos.

Igaz, a hallásgörbe valóban rossz nyom, hiszen mindenki a saját hallásgörbéje alapján (kezdettől végig) itéli meg mi tetszik neki vagy mi nem. Akkor lehet csak jelentősége, ha valakinek élete folyamán sérül a hallása és pl. egy bizonyos magastartományt nem hall (konkrétan fizikailag), vagy bármely más frekvenciatartományba eső hangot. A hanglánc elemet viszont ép hallású embereknek kell tervezni értelemszerűen.

A misztikumot, a púdert én is szívből utálom. Rendszerint információ pótlásként használják. Nem szégyen azt bevallani, hogy ezt, v. azt sajnos nem tudjuk. De törekszünk, aztán majd.
Ami a konkrét felvetett problémát illeti, ha jól értelmezem, akkor ez az a bizonyos Sipos féle hőtorzítás. Ez A oszt. esetén kilőhető. Ugyanis, ha nő az Ic, akkor csökken az Uce. Ha a munkaponti Uce=U(Rcollektor), akkor a tranyón lévő teljesítmény állandó. Ezt maga Sípos mondta, én csak utána számoltam. Jó volna egy tipp, hogy B oszt esetén mit lehet csinálni.

Azt hiszem, komolyabb gyártók már "kirukkoltak" olyan végtranzisztorokkal, aminek - talán - 5 lábavan, és a 2 + láb a kristályra épített másik félvezető elem révén kompenzálhatja a lapka megváltozott tulajdonságait, egy segédáramkörön keresztül, ahogy a hőmérséklete változik. Valamiért ez sem terjedt el. Lehet, hogya bonyolultsága, vagy éppen a kevés hozadék miatt nem terjedt el. A Technics-nek is volt "érdekes" megoldása a tápfeszültségre vonatkozóan. Az erősítő Stand by üzemében töltött, majd üzemben erről az akkuról adta a soros emitterkövetős táp bázisfeszültségét. Ez - a "telepszerű" tápegység sem biztos, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
Én azt gondolom, hogy a tranzisztoros erősítő máig legnagyobb baja, hoy túl sok fakozatú. Mayan próbálkozott ezt egyszerűsíteni de láthattuk, 1-2 tranzisztorral képtelenség elfogadható erősítöt építeni. Ez csővel könnyedén megoldható.

Sajnálom, ha félreérthető, amit írtam.

Viszont örülök a hozzáállásodnak, mert ebben az esetben nem lesz abból probléma, ha valaki a félvezetős erősítőt úgy állítja ki a meghallgatásra, hogy ki van equalizálva, mert ugye nem áll fenn az önbecsapás veszélye.

Igazad lehet, egy csövesnek valóban nem szabadna olyan borzasztó drágának lennie. Valaha egy EL84-es 21,70 HUF volt, ami - durván - 4 l tej ára volt akkoriban. Nem is kell belőle sok, legfeljebb 4 db. Meg pár kis előfok cső. Meg pár trafó, és pár passzív alkatrész (valójában ezért tudjuk megcsinálni most is). Viszont baj van a paraméterek állandóságával, a (csövek) élettartamával, valamint nem elég reklámértékű az a 12W, ami ebből normálisan kivehető. A paraméterek sem csillognak, nem lehet a 0,05%-os torzításértékeket meg sem közelíteni., jó, ha 2% alatt maradunk. Meg hát, haladni kell a korral. Felgyorsultunk, nincs idő kivárni a felfűtést, azonnal kell a hang, ahogy a gombot megnyomom.
Én azért azt gondolom, nem sokat érünk a félvezetős szinuszjellel mért kis torzításával. Ahogy abban egyet is értünk, nem igazán minősít egy tranyós erősítőt sem ez az érték. Hiába sokkal nagyobb ez az érték csöves technikánál, nem szól rosszabbul fülre, sőt. Akkor meg miért hisszük, hogy a tranzisztoros végfokozat makulátlanul teszi a dolgát? Ez alapján ez sajnos nem megítélhető.
Én továbbra is amondó vagyok, hogy az átlag (bolti) félvezetősök sokkal jobban "összemoslékolják" a jelet, mit egy - sokkal gyengébb paraméterű - csöves. Ezért nem lesz olyan részletes a kép.

Egyébként ilyeneket szoktam hallgatni, mert mire bedobozolásra kerülne a sor, már rég elvitte valaki (és többé nem adja vissza. Már ez a példány sem elérhető számomra). Ez a 10-12. ilyen esetem.

Szerintem a gyártott darabszám miatt magasabb a csöves erősítők ára.Ha csőből, kimenőtrafóból, "sündisznó" hálózati trafóból is több százezres szériák készülnének,mint félvezetőkből, a költségek jelentősen csökkennének.

Anno valószínűleg az EL84 is azért került annyiba, de ezt Te sokkal jobban tudod.

üdv