Én sokszor elmentem régebben az ilyen kis kutricákba, és jártam pár "hájg-end" szalonban is. Nem állíthatom, hogy azokkal az erősítőkkel versenyben volnának pl. a mikrótornyok. Azért azt megjegyezném, hogy a nálam járt emberek többsége csak tátotta a száját, mikor bekapcsoltam nekik a félvezetőst. Ilyeneket mondtak: -Hát apám, nálad minden külön szól (óvodai dajka).
-A mindenit, még nem hallottam ilyen tisztán szólni zenét (általános iskolai tanár- óvónő)
-A mindenit, hát ez az erősítő sokkal jobb, mint az én Quadom (utánépített) (pirotechnikus)
A gyár meg merte adni az intermodulációs torzítását is (névleges teljesítményen 0,06%), ezt elég kevés gyártó "meri" közzétenni.
Tehát ezért én sem bóvlit hallgattam éveken keresztül, nem egy Clatronic mikrotorony hangélményeivel felvértezve ítélkezem. Én elhiszem, hogy lényegesen több tapasztalatod lehet, mint az enyém, de nem véletlen hogy a lányomnak mégis odaadtam ezt az erősítőt. Nem bánom, pedig jócskán romlott papíron minden, de a valóságban nem igazán.

Üdv!
"Jó volna egy tipp, hogy B oszt esetén mit lehet csinálni."
Ezt a kérdést elég jól megoldották a már többször említett quad 405-nél váltakozó áramú hídon negatív visszacsatolás útján( a híd minőségi alkatrészekkel szerelt )és az A osztályú erősítő résszel.
Kicsit más, de valaki írta a tranzisztoros erősítők a kezdetben visszalépést jelentettek a hang minőségben ez igaz, de volt már akkor is (1969) a mai napig is kitűnő erősítő az A osztályú a JLH.

Sipos pont ezzel (a Quad-405-össel) foglalkozik a 2010-es Rt Évkönyvben. Ott azt írja, hogy a B osztályú végfokozat "holtzónája" a melegedés hatására csökken, ezáltal melegen jobban szól az erősítő, mint hidegen. Így az A osztályúnak kisebbet kell ugrania. Szerinte az A osztálynak 100MHz sávszélességűnek kell lennie legalább (ezt nem tudom, hogy valósítja meg egy 242-es 3MHz-es BD-vel földelt emitteres kapcsolásban, de neki van diplomája), így kellően gyors az átváltásokhoz. A hallhatóságról meg azt írja, hogy hideg erősítőnél ezt az A osztály mégsem tudja úgy megcsinálni, hogy a jó fülű hallgatóság észre ne vegye. Tehát, ez a technológia sem tökéletes, bár a spektrumanalizátoros mérések azt mutatják, hogy a Quad sokkal kevesebb "szemetet" termel, mint a hagyományos kapcsolástechnikájú erősítők, ahol 1MHz-ig a kép egy sűrű fogú fésűre hasonlít. Ezt írta a Sipos.

Csak egy kiemelt részletet tudtam nagy hirtelen prezentálni. Tehát, a Quad volt a viszonylag jól "viselkedő" erősítő, más - meg nem nevezett - kapcsolástechnikák vizsgáztak rosszul.
A csövek ezekhez a jelenségekhez túl kis árammal, és túl nagy jelszinten dolgoznak, magyarán a parazitakapacitások már megakadályozzák a működést nemkívánatos frekvenciákon. Ezért nem tudja úgy "összemoslékolni" magasabb harmonikusokkal a hangképet.

Üdv!
Köszönöm a válaszod!
Nem értem én sem , 100MHz sávszélesség az miért kellene egy hangfrekvenciás erősítőnél? Ez már az URH sáv frekvenciája, hallottam már elmélkedést és biztosan igaz arról, hogy a hang frekvenciás jelek összegződésénél, interferenciájánál létrejönnek felharmonikusok amik ugyan magasabb rezgésszámúak külön -külön, 20000 Hz-nél, de együtt hallhatóak lesznek, na de 100 MHz az azért nagyon sok szerintem. Bemelegedési idő: Melyik erősítőnek nem kell? Ez szerintem nem annyira fontos, ha valaki zenét akar hallgatni van is rá ideje. Egyébkén szerintem Sipos sem tudott jobbat a quad-nál.Nagyon ötletesnek tartom a kapcsolást és a gyakorlat az után gyártások sokasága bizonyítja ez egy jó erősítő. Szerintem a csövesek dinamikában jobbak tőle, ez a visszacsatolásnak köszönhető szerintem. Tökéletes semmiben sincs így egyik erősítő sem lesz az soha.

Azért az a 100 Mhz valószínűleg nyomdahiba ám, Sipos úr bizonyára 100 Khz-et írt, nem kellene bántani, sokat tett azért, hogy átlag halandó lássa mi is a hifi. Lehet rá úgy is hivatozni, hogy ne legyen sértő szerintem.

Arra válaszolok,amit olvasok, a többit lehet feltételezni. Egyébként nem volt sértő szándék abban ami írtam.

Igazad van, nem is rád gondoltam, hanem általánosságban, csak nem választottam szét a mondkámat.

Hi köbzoli! Világos, hogy senki se az erősítője műszaki paramétereibe akar gyönyörködni, hanem pl. produkált zenébe. Így a végső mérce, a FÜL.
De a tökély felé vezető elég kacskaringós, göröngyös úton azért a műszerek eléggé hasznos segítő társak. Aztán ki tudja, hogy ezen a -műszeres- területen is mit hoz még a jövő.
Mint írod: tranziens hatására szépen megfut, de már hűl is vissza. Valami hasonlót tárgyal a hő torzítás probléma kör is. Az az, egy szinusz alatt is, folyamatosan változhat a tranzisztorra eső teljesítmény, így a csip hőmérséklete, és végül a tranzisztor elektromos paramétere. A jelenség, a tranzisztor tokjának hőmérséklet változásaként nyilván nem észlelhető. Ez a hő torzítás szüntethető meg az előző hozzászólásomban említett feltételek esetén.

Lévén, hogy anyag nem létezik hőtágulás nélkül, az a chip, amelyik egy sinuson belül képes követni a hőmérsékletével a görbét, nos az a chip kötelességszerűen zenél is.

Ez szerintem nem törvényszerű ebben a formában.
Szerk: Sipos azt írja, hogy mindegyik chip képes követni valamekkora frekvenciáig a jelet, de ott a legnagyobb a baj, ahol egy lapkán van minden (TBA, TDA IC-k).

Én a jelenség kimérésére kitaláltam egy mérést:

1. Kell egy aluláteresztő szűrő, ami 1kHz- még nem csillapít, de mondjuk 4 kHz-n már -120dB. Ezt úgy kellene megcsinálni, hogy ebből 30 dB-t passzívan, a kimeneten szűrjön.

2. Kell egy felüláteresztő szűrő, amelyik ugyanzet tudja, csak fordítva és 4 kHz felett ereszt át.

Namost a vizsgálandó erősítőt ezután vizsgálhatjuk magával a zenével, mint mérőjellel, mivel amit a kimeneten találunk, az nem lesz más, mint a "szemét", amivel az erősítő teljes kombinációban telenyomja a spektrumot.

Ezután fordítunk, azaz az erősítő elé kerül a felüláteresztő és utána az aluláteresztő, és teljes sávos intermodulációt mérhetünk - zenével.

Ezzel a méréssel egyértelműen eldől, mi az igaz abból, hogy a csövesek, vagy bármi, kevesebb szemetet termel, mint egy másik erősítő.

Csak annyit kérek, hogy a mérési módszerre ha valahol hivatkoztok, akkor nevezzétek highand módszernek.

Az jelenleg még elméleti stádiumban van, vagy vannak már konkrét eredmények is? [OFF]Rafinált egy manus vagy! :nyes:

Ez momentán tisztán elmélet még, mert ennyire meredek szűrőt csinálni piszok nehéz lesz, vagy nem is lehet. Mindenesetre, ha nem megy, akkor engedményeket kell tenni, kicsit széthúzni a letörési frekvenciákat és akkor legyen elég a sávszéleken csak 80 dB, de 300Hz-n és 10 kHz-n akkor is kell az a 120 db, mert különben nem nem fog kimutatni kis különbségeket.

Szerk: A meló felét máris ledolgoztam, ugyanis a mérőjelet, ami sávkorlátozott ennyire nagy meredekséggel. azt éppenséggel elő tudom állítani PC-vel.

El is kezdem!

Sziasztok,
Igaz én kókler vagyok a témában, de lenne ötletem.
Az is lehet, hogy a meleg víz feltalálása lesz, akkor elnézést.
Adott ugye az erősítő, aminek van erősítése és számos bizonytalan viselkedése. Ha a bemenőjelet, és az attól különböző kimenőjelet leosztva az erősítésnek megfelelően, rávezetnénk egy precíziós differenciálerősítőre akkor az annak a kimenetén kapnánk azt a jelet amit elvett illetve hozzátett az erősítő. Csak a bemeneti jelet kell illeszteni a diff-erősítő bemeneteihez, ezt közelítőleg lehet egy egyszerű szinusz jel is. Ha a jelszint beállításra került, akkor jöhet a műsorjel, vagy zaj, vagy bármi.
(még azon gondolkodtam, hogy a hidalt erősítök alapvetően "magukból" vannak visszacsatolva, ezért egymás, és saját hibájukat nem nyomják el. Pedig ha külső precíziós ellen-ütemű vezérlést kapnának akkor elnyomhatnák egymás torzítás komponenseit, zaját, stb.) Bocsi a szakszerűtlen fogalmazásért, de remélem átjön amit gondolok.

Átjön amit gondolsz, csak vannak vele gondok. Ugye pont én voltam, aki leírtam ide itt, hogy a bemenet és a kimenet különbségét elő lehet állítani.

Azért a digitális magnós eljárást választottam, az általad javasolt reális időben történő helyett, mert sajnos nem elég csak a szinteket egyeztetni, a fázisokat is egyformára kell hozni ( és itt nem a fázisforgatás, invertálás egyszerű problémájáról van szó), sőt a szinteket frekvenciánként is egyeztetni kellene. Mindez megoldhatatlanul költséges reális időben, de egy jó digitális magnóval, vagy manapság hangkártyával megoldható.

10 éve annak, hogy ezeket a méréseket már végigcsináltam.

Egyébként azért attól félek, hogy ki fog jönni valami érdekes eredmény, de ennek megint nem lesz köze a valós hangzáshoz. Valaha dokidoki módszerével éltek a - talán a HiFi Revű emberei - és ott az jött ki, hogy a jobban szóló erősítők nem feltétlenül a legkisebb különbséget mutatták, és viszont. Abban biztos vagyok, hogy a csövesek kimenetére kötött szerkezet több különbséget fog mutatni, hisz ezt már a szokványos mérések is kimutatják (magasabb torzítás értékek, frekvencia átviteli hiányosságok, stb). De, mint a régebben lezajlott kísérlet bizonyítja, nem biztos, hogy a fülünk ugyanúgy értékel.

,

Szerintem pont nem így lesz.

A csöveseknek, kisebb a belső sávszélessége, kisebb a nyílthurkú erősítése, az 1 kHz alatti tartományból nagyságrenddel kevesebb kombinációt fognak kitermelni ( szerintem), mint a félvezetősök. Ez a mérés az első 10 harmónikust súlyozottan ugyan ( a sávszélek harmónikusai bennmaradnak), de gyakorlatilag kihagyja a mérésből, és pont ez a cél. A kombinációkra vagyunk kíváncsiak. Nagyon messzire távolodva mondhatjuk azt, hogy minden erősítőben működik egy alacsony jelszintet produkáló vokóder is. Ezt próbálom kimérni.

A vissza irány az érdekesebb. Vagyis az, amikor a magas frekikkel járatjuk az erősítőt és a lekeveredő tartalmat mérjük. A csövesek többsége nem érzi magát jól 10kHz felett és amikor belefutnak a slew rate-ba akkor beindul az alsó harmónikus termelés. Ugyanez történik a jellemzően páros harmónikus torzításokból eredő intermoduláció miatt - alsó harmónikus termelés.

Igazából nem a Te mérési rendszered eredményeire gondoltam, hanem a dokidoki- féle differenciál elvű ketyerére. A csövesek ott a ki- és bemenő jel között nagyobb különbséget kéne produkáljanak, hisz a jelkövetésük sokkal pontatlanabb. A félvezetősöket meg tényleg a Te módszereddel lehetne jobban "megbuktatni".

Doki módszerével az a baj, hogy a sima frekimenet különbséget is beleméri a "hibába"

Igen, olvastam.
A valós idejű vizsgálhatóság fontos lenne, az eltérések, melyek keletkeznek a frekvenciamenetben, és a fázisban azok tulajdonképpen a hibák. Gondolom szoftveres alapon látványosan meg mutatkozik a dolog, de ha egy fülhallgatóra küldenénk a különbség képző erősítő jelét akkor érdekes lenne a hang amit hallhatnánk... és persze a beállítások vagy alkatrész módosítások simán hallhatóvá válnának. Elég újszerű lenne fülre építeni az erősítőt
Hogy on-topik legyen, véleményem a csövesekről kontra egyéb erősítök kapcsán annyi, hogy a csöves erősítők a bennük rejlő "hibák" miatt kellemesek a fülnek. Ezért van az, hogy jobb megítélést kapnak meghallgatások alapján.
De volt már írva. Egy teljesen "átlátszó" erősítőből hiányoznak a nekünk tetsző "hibák" ezért halljuk rosszabbnak"?"

Én a véleményemet a témáról úgy fejtem ki, hogy különleges kapcsolásokat közlök le és újfajta méréseket teszek közzé.

Annak idején azért Darvasék nem tartották a csöves áramköröket rossznak. Ezt írták (kivonatosan), ami a mellékletekben van.

Értem, örülök neki. Ehhez én már igencsak kevés vagyok, csak olvasgatok a témában.
Apropó, emlegetve lett a Sipos úr a témában, én többnyire a RT. újságokból tájékozódtam... a 98-as rt újságban írt a Alexander erősítő kapcsán érdekeset, sajnos az itteni topikjában ellapult a téma.
Engem megfogott az ottani írása, elfogadhatónak tűnik az az elgondolás, hogy a tranziztorokból másfajta kapcsolástechnikával kell kihozni a lényeget. Gondolom olvastátok.

Én csak azt nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy a legszebb nők csakis szőkék lehetnek.

Továbbá azt sem, amikor a szépségversenyről, a nem szőke műmellűek ki vannak tiltva, de a szőke műmellűek, azok nem. Azok versenyezhetnek.

Nagyon jó módszter szerintem. Lokátortechnikában hasonló eljárással szűrik az állócélokat (hogy távolságmérés is meglegyen egyúttal). Kibocsájtanak egy analóg jelcsomagot (állandó frekvenciájút, mert csak a radiális mozgás (ill. sebesség) detektálása (vagy mérése) a cél. Állócél esetén ugyanaz a csomag ér vissza, mozdócél esetén a dopler frekvenciával eltérő. Detektálását többféleképpen is végzik, régebben a hatótávolságnak megfelelő idejű potenciál domborzaton (poteciáloszkópcsővel) kivonták az egymást követő csomagokat egymásból (6,7 usec/km arkhimédeszi spirálon), ma egyszerűbb az eredeti jelcsomaghoz hasonlítani. Ha a csomagba wobbulált frekvenciát teszünk, akkor detektálni lehet a frekvencia szerinti fézistolást is, ami a hangkép szempontjából kulcsfontosságú. Az erdeti csomagtól való eltérés egy bruttó torzításkép, amit szemlélhetővé téve lehet következtetni az erősítő tulajdonságaira.

Nálam a szőke :emptybottle: a legjobban, a barnák (az összes) gyengébben szerepeltek, akár feltöltve, akár nem. Bizonyára lett volna olyan barna, aki tetszett volna, de azok nagy ívben elkerültek.

A módszer zseniális, terjeszteni is fogom természetesen highand névvel. Az említett szűrők, aktív RC-vel szerintem minden további nélkül realizálhatók (Cauert, inverz Cauert javasolnék). Az azért elgondolkoztató, hogy a 120 dB-s csillapítás, az ugye az 1 V-hoz képest 1 mikrovolt. Elég kis szint.
Ami meg a szemét termelést illeti, hát én úgy vettem ki az eddigiekből, hogy az elfogadott, hogy a csöves többet termel, csak nem ugyan olyat.

Hát nagyon lekésve, de jobb későn,mint...!
Az idézet objektíven csak mérési adatokkal lehet összehasonlítani a--- HELYESEN: HANGERŐSÍTŐKET!
Az már szőrszálhasogatás a részedről ill okoskodás, amit írtál.
Nem válaszoltak a fórumon című részre:
Egyébként,ha nem is tudod mit írtam, miért válaszolsz így?! Kötekedni nem itt kell ott a kocsma!

Sziasztok!
Nem kellene személyeskedni, nem azért nyitottam a témát hogy veszekedjünk, hanem hogy objektíven(!) nézzünk különböző erősítő kapcsolásokat!
Attól hogy csak ritkán szólok hozzá még követem a véleményeket!
Mosfilm megoldása tetszik, de nem kellene digitálisan csinálni, a hibajel erősítőt meg már régen feltalálták....
Csak a bemeneti és a kimeneti jel különbségét kell figyelni. Csak sajna ez összeáll a torzításból (ami ugye felharmonikusakat termel), termikus zaj, félvezetők alapzaja.. satöbbi satöbbi...
Első kellemetlen élményem pl a csöves erősítővel az volt, hogy egy hallhatóan torzan szóló erősítő nagyon tetszett a tulajnak. Nem tudtam meggyőzni hogy torzan szól... Hozzászokott a hangzáshoz és neki az tetszett.. Átvittem az én erősítőmet (IC/tranyó) és keveselte a mélyeket. Aztán kicsit utána néztem a dolognak.... A japcsik csináltak olyan kis zsebrádiót ami kiadta a mélyhangot is! Az emberi agy képes a felharmónikusból is visszaállítani az eredeti hangot, ezért torzan szólt a mély, de nem annyira hogy kellemetlen legyen, csak annyira hogy meglegyen a megfelelő felharmónikus, megfelelő szinten.
A kis intermezzóval csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nincs az az objektív(!) mérési módszer ami minden embert meggyőzne arról hogy egy erősítőnek milyen tulajdonságai vannak.... De valahol erre keresem a választ....