Fórum témák
» Több friss téma |
Rossz fúrógépnek a kapcsolója (ha nem az a rossz.) Annyi a probléma vele hogy csak manuálisan tudod a terheléshez igazítani a fordulatot, vissza csatolás nélkül (akármilyen szabályzót használsz) .Mondjuk ha állandó a terhelés akkor ez kevéssé probléma.
Sziasztok!
Szeretném a segítségeteket kérni egy olyan dologban, ami valószínűleg az elektronikában jártas embereknek nem túl nagy kihívás, de nekem (amatőrként) kissé meggyűlt vele a bajom. Van jónéhány hasonló téma, de nem találtam igazán ilyet, ezért nyitottam újat. Amit csinálni szeretnék, az egy PWM fényerőszabályozó. Ez úgy nézne ki, hogy egy AVR az egyik lábán kiad egy PWM jelet, és ez kapcsolna egy szilárdtest relét, melyre egy lámpa (tehát max 1-2 amper) csatlakozik. Azért szeretnék ilyet, mert így a mikrokontroller segítségével extra dolgokat is fogok tudni csinálni a lámpával (erről majd később, ha már ez működik), továbbá a PWM-es megoldás gondolom energiatakarékos is. LED-del, 5V DC-vel az élet nagyon könnyű, ott valóban megy is a fényerőszabályozás. Az AC-nek sem úgy álltam neki, hogy "ami DC-ben megy, az miért ne menne AC-ben is", hanem alaposan átgondoltam, hogy hogy is van az a szinuszhullám, és hogy is van annak a négyzetes teljesítményfüggvénye. Arra jutottam, hogy egy másodperc alatt 100 db félszínusz van, és mivel nem detektálom a nullátmenetet, így bárhol indulhat a bekapcsolt állapot. Azt találtam ki, hogy minden ilyen félszinuszt felosztok néhány (most éppen az egyszerűség kedvéért 5) egyenlő darabra, és a következő a kapcsolási elv: Egy félszínusz alkalmával 5x dönthetek, hogy "beengedem-e, vagy sem". A 0-tól eggyel nagyobb fényerőszinten például, ha beengedek egy szakaszt, akkor utána 2 kimarad, s ezt ismétlem. Ha mégeggyel nagyobb a szint, akkor egymás után 2-t engedek be, és egyet hagyok ki. Ebből látszik, hogy a 0-t is számolva 4 fényerőszintem lesz. Azért csinálom így, mert ha a szinusznak a szélét kapom el, akkor az relatív kevés energiát hordoz, s e módszerrel ezután pont a közepéről fog jönni egy szakasz, ami meg relatív sokat. (Elnézést, ha ez így nagyon kacifántos, ha nem mondjátok, hogy ez így eleve marhaság, majd csinálok hozzá egy ábrát) Sajnos a teszt során az izzó villog, méghozzá nem kicsit, mintha a relé nem bírná követni ezt a frekvenciát.... ha kiszámoljuk, ez így csupán 500 Hz, ami nem igazán lehet gond egy SSR-nek, de még egy mechanikus relének sem. (Nem nullátmenetes a relé, szóval az nem lehet baj, hogy emiatt nem kapcsol). Mielőtt nekálltam volna 230AC-vel kísérletezni, és különféle gyógykondenzátorokkal hasravágva próbálkozni, inkább gondoltam megkérdezek néhány tapasztaltabb embert. Kérlek segítsetek, és adjatok valami jó tippet, amivel feléleszthetem ezt a kapcsolást. (Közepes elektronikai ismereteim vannak, inkább részletesebb magyarázatokat adjatok, mert számomra nem minden triviális  )Előre is köszönöm a segítséget! Jack
Üdv! Hát számomra nem egészen érthető az a módszer amit kitaláltál, ha csinálnál egy rajzot róla akkor lehet egyszerűbb lenne megérteni. Azt írtad hogy nem detektálod a nulla átmenetet, pedig enélkül elég reménytelen triakot vezérelni mert nem tudod pontosan hogy a félperiódus melyik részén gyújtottad be. Ha pedig begyújtottad akkor addig lesz kis impedanciás állapotban amíg nem jön még egy nulla átmenet.
És egyáltalán minek hozzá a PWM? A triak az nem úgy működik mint egy tranzisztor, nem tudod 0-ás szintű logikai jellel kikapcsolni. Az 500Hz-et nem tudod kihozni belőle mert csak 100-szor kapcsol ki a triak egy másodperc alatt.
Ez azt jelenti, hogy a triakot amikor valamilyen pozícióban bekapcsolom, akkor utána az a következő nullátmenetnél fog kikapcsolni, ha a logikai jelszint már nem magas? Vagy akkor mivel, hogyan lehet kikapcsolni, ha nem logikai 0-val?
Szia!
Idézet: „ez így eleve marhaság” Amit már fidelcastro is emleget, kell a nullátmenet figyelés. Azzal, egy "fázishasításos" vezérlésed lesz. De ne aggódj, van más megoldás is. A 230V-ot nem váltóban, hanem egyenben szaggatod, s már működik is az elved. Persze akkor másfajta "szaggató", azaz kapcsolóelem kell. Pl: tranzisztor. Viszont ehhez kisebb AC feszültség kell. Kb. 160V~. Ezt egy 230/160-as leválasztótrafóval állíthatod elő. Ez által még a kapcsolás is biztonságosabb lesz.
A triaknak két feltétel kell hogy kikapcsoljon.
az egyik hogy a g-n ne legyen jel, a másik hogy a z A1 és az A2 között sel legyen feszültség. Olvasnivaló... Egy rajz szerűség tényleg nem ártana az építő jellegű hozzászóláshoz
Szia!
Egy kis adalék az AVR nullátmenet-figyeléséhez és a triakvezérléshez: Bővebben: Link Egy megvalósított fényerőszabályzó-projekt atmega8-al: Bővebben: Link
Na igen... rajzot erről nem csinálok, mert az egész koncepcióm figyelmen kívül hagyta (sajnos nem tudtam), hogy a triak, és így az SSR nem tud akármikor kikapcsolni, csak nullátmenetkor. Viszont akkor lévén, hogy nem nullátmenetes SSR-t használok, begyújtani akármikor belehet. Tehát akkor az egész teljesítményszabályozó koncepció lehetne az is, hogy egy meghatározott pillanatban begyújtom, és akkor majd kikapcsol a félperiódus határán, igaz?
Ha ez így már elfogadható megoldás, akkor ebben kaphatnék valami segítséget? Létezik valami egyszerű (kicsi és olcsó) eszköz, amely képes a nullátmenetet detektálni, és mondjuk jelezni az AVR-em felé (tehát mondjuk adna egy 5V-os rövid impulzust)? Esetleg van jobb ötletetek? A transzformátoros megoldás azért nem lenne túl jó nekem, mert mindenképpen azt szeretném, hogy kicsi legyen a cucc és olcsó, de ami még fontosabb, nagyon jó hatásfokú. A végső állapotban az lenne számomra ideális, ha a villanykapcsoló dobozába beférne az egész, és az AVR számára valami kapcsolóüzemű táp IC csinálna 5V-ot (vagy hasonló kicsi) DC-t a 230V AC-ből. Remélem ezt a valóságban sem túlságosan bonyolult megépíteni.
Köszönöm a linkeket, úgy tűnik, ezek tényleg hasznosak!
Ez most halálosan komoly, hogy 230AC-t betolhatok az AVR-be, ha odateszek egy-egy 1M-s ellenállást? Továbbá, ha be is tolhatok, nem lesz ennek iszonyatosan nagy az energia pazarlása? (elnézést, ha hülyék a kérdések...)
Ennél a megoldásnál a triak galvanikusan le van választva a kontrollertől egy optocsatolóval, ami nem elhanyagolható életvédelmi szempontból: Bővebben: Link
Az 1Mohm-on nagyon kicsi áram folyik át, ezzel nem lesz gondod, viszont inkább a másik linket ajánlanám tanulmányozásra, kiegészítve egy optocsatolós triakmeghajtással.
Nos, átfutottam a dolgokat. Eddig a kadarist által küldött második link a legszimpatikusabb nekem. Ehhez szeretnék kérdéseket feltenni, konkrétan a kapcsolási rajzhoz.
1) Az optotól bal oldalra eső Graetz hidas blokk az egy nullátmenet detektorként szolgáló valami? Ha jól értelmezem, a 4-es számú lábra megy rá interruptnak a nullátmenetet jelentő impulzus. Ez az impulzus milyen paraméterekkel bír? Vagy nekem csak valamelyik irányú élét kell figyelnem? 2) A 15-ös lábra kötött tranzisztor, triak, stb. ugye helyettesíthető lenne az SSR-rel is? Tehát ez valóban megcsinálná azt, amit feljebb írtam: a begyújtás időpontját állítaná a kontroller. Ráadásul ott is galvanikus leválasztás lenne. Egy szó mint száz, az eredeti AVR + SSR tervemhez ez áll a legközelebb, és érdemes erre továbbmennem?
Idézet: „Van jónéhány hasonló téma, de nem találtam igazán ilyet, ezért nyitottam újat.” Miután letisztázódott, hogy pontosan hova is illik, így oda (ide) költöztünk. Legközelebb, mielőtt új témát nyitnál, esetleg a Kezdő kérdések topikban tisztázd le, hogy az, amit szeretnél, hogyan, milyen módszerekkel oldható meg. Ezután lehet a neki megfelelő topikban folytatni. A megoldásért járó pontokat kadarist-nak adtam.
Elnézést kérek, még új vagyok itt. Tényleg körülnéztem, de azzal szembesültem, hogy valóban van száz ilyen téma, de egyik sem az igazi.
Az Atmel-es pdf-ben is és az említett linkben is ki van fejtve a nullátmenet-detektálás mikéntje. Itt minden fájl megtalálható, ami ehhez az összeállításhoz kell: Bővebben: Link. A triak optós leválasztása mindenképpen szükséges lenne. Egy egyszerű optikai leválasztó hagyományos optocsatolóval: Bővebben: Link A csatolt videóban jól látszódik, hogy villog a lámpa, mert a gyújtási időpontok nincsenek szinkronizálva a hálózathoz. Az atmega8-as példakapcsolással nincs ilyen gond, mert ott az interrupt lábon megvalósul a szinkronizálás. Ezért ezt az egyszerű optocsatolós leválasztót nyugodt szívvel használhatod. Az optó LED-jével azért sorba kell kötni egy 220 ohm-os ellenállást.
Igen, megtévesztő. A rajzot kell nézni, nem a szöveget.
Kár, hogy Te sem olvasol, pedig hasznos. Az SSR-em NEM nullátmenetes, direkt hangsúlyoztam feljebb. De egyébként nem szeretnék haragot, sokkal inkább segítséget.
Nostehát, ennek fényében szeretném megtudni, hogy valóban jó-e ez az elképzelésem, hogy a már feljebb említett (és kadarist által linkelt) kapcsolási rajzon az optocsatoló bal oldalán található blokk az alkalmas nullátmenet detektálására. Ha igen, akkor az és jó-e (érdemes-e így csinálni)? (Szimpatikusabb ez, mint a mikrokontrollerbe való 230AC bevezetése egy bazinagy ellenállással) Továbbá azt is, hogy egy továbbra sem nullátmenet detektálós SSR-rel kiválthatom-e az ugyanezen rajz jobboldalán látható triakot. Azért lenne fontos ezt megtudnom, mert kísérletezni nem szeretnék, és ha már megvettem, jó lenne használni, pláne, hogy galvanikusan is leválaszt. Előre is köszönöm. Kérlek Titeket, hogy újabb kapcsolások ajánlása előtt ezeket a kérdéseket válaszoljátok meg, mert tényleg sokat segítene!
Ennek akkor örülök
Abban van igazság, hogyha a kontrollerbe vezetném direkt a szinuszt, akkor A/D átalakítóval könnyebb dolgom lenne, viszont az jól működne a negatív félperiódusra is? Nameg az előbbi, optosan leválasztott ZCD csak biztonságosabb valamivel... Megköszönném, ha valaki el tudná magyarázni körvonalakban, hogy hogy működik az a kapcsolás.
Oké, hülyeséget írtam, mert Te is mondtad, hogy alkalmazzunk egyenirányítást... Rendben, így valóban menne az ADC.
De azért továbbra is megköszönném, ha valaki el tudná magyarázni a másik változat kapcsrajzát, mert tényleg szimpatikusabb az optos leválasztás.
Ne haragudj a kérdésért, de ez melyik rajz?
Idézet: Pedig eleg altalanos. A mellekletben lathato: A S102S11 sima, a S102S12 zero cross„én még nem találkoztam olyan SSR-el ami nem nullátmenetérzékelős” Csa Vili
Köszönöm a linket. Egyelőre nekem még mindig kadarist 2. linkje a szimpi, mivel az a negatív félperiódusban is kapcsol.
Megépítettem szimulátorban (EWB) a kapcsolást, és megnéztem az oszcilloszkópjával a jelet. Bővebben: Link Az ábrán látszik, hogy valóban kidob impulzusokat a megfelelő időben, viszont hogy utána miért van az a random méretű (és időnként ráadásul negatívba átmenő) gödör, azt nem értem. Megköszönném, ha valaki segítene. Esetleg rossz a kapcsolási rajzom? (pl. Graetzről fogalmam sem volt, hogy milyet használjak, beraktam az első szimpatikusat). Az eredeti rajz továbbra is: Bővebben: Link
Átállítottam a szimpulációs léptéket 1 ms-ra, és most nem csinál ilyeneket, szépen kapcsolgatja a LED-et, és az oszcis ábra is jó. Ez mitől van? (ha már 2, 5, 10 ms-t állítok be, egyre durvább random gödrök lesznek...)
Hali
Vegulis ugy csinalod ahogy neked tetszik. Attol meg az 50 Hz 20 mS hosszu periodusideju(nalam 16.66mS). Elegendo 1x kiszamolni a fazistolast, es utana csak kesleltetni kell 10 mS-al. Annyit nem fog teveszteni a uC hogy hiba legyen a fazistolasban. Csa Vili
Abszolút értem, hogy akkor is megoldható, ha csak a pozitív félperiódust nézem. Igazából csak azért tetszik a másik jobban, mert egyrészt optoval leválasztott, másrészt elég egyszerűnek tűnik. (Mint mondtam, csak közepes ismereteim vannak az elektronikában, nem igazán tudok összetettebb kapcsolásokat fejben átlátni). Viszont szeretném, hogy amit megépítek, azt értsem is teljesen. (egyébként akár vehetnék készen is valamit...)
Ha valaki megerősítene abban, hogy az általam kinézett, és szimulátorban kipróbált kapcsolás jó, azzal sokat segítene, mert akkor megpróbálnám megépíteni a gyakorlatban is. Továbbá, ha ez így jó, akkor milyen hidat és optocsatit érdemes használnom? (minél egyszerűbb, kisebb, olcsóbb)
Ha ezt a valóságban kipróbálod szép nagy villanást látsz.
Az oszcilloszkóp testje a GND-n van általában,ha nem a két bemeneti test akkor is össze van kötve.Most képzeletben helyettesítsd a két szkópzsinórt (ami a test egyébként) egy darab vezetékkel.Na ez az áramkör már nem az amit te elgondoltál.Ettöl fogva viszont nem igazán van jelentősége a jelalaknak.Ha hozzászámítjuk hogy ez a vezeték még a védőfölddel is össze van kötve tovább egyszerűsödik a probléma. |
Bejelentkezés
Hirdetés |
