Az SE260 (az eredeti, gyári végfok) védelme csak akkor szólal meg, hogyha a végfok túl van terhelve, pl. rövidzár esetén, vagy kisebb terhelőimpedanciánál. Vagyis csak akkor, ha túláram folyik a végtranzisztorokon.
Ha a kimeneti egyenszint elbillen, akkor nem aktiválódik a védelem, csak akkor, hogyha hangszóró is van a végfokra kötve, és azon eléri az áram a védelem megszólalási küszöbértékét. Kimeneti egyenszint védelme nincs, csak túláram védelme.
Ha pl. elbillen +10 V -ra a kimenet, és van egy 8 Ohm -os hangszóró a kimenetre kötve, még nem fog működni a védelem, mert nem folyik elég áram ahhoz, hogy a védelem beinduljon, és a relé lekapcsolja a hangszórót.
Ha nem kötsz hangszórót a kimenetekre, és pl. egy előrébb, a végfok elején lévő alkatrész-hiba miatt a kimenet elbillen, akár még tápfesz közelébe is, úgy, hogy a végtranzisztorok nem hibásak, tehát nem folyik elég nagy áram a végtranzisztorokon, a relé simán meghúz, és kikerül a hangszóró csatlakozókra a feszültség.
Csak túláram védelme van az SE260 -nak.

Értem. Na de 10V is tönkreteheti a hangfalakat,nem?

Erről van szó..

Na kérem. Kérésre csatolom az Orion SE260 általam újratervezett panelrajzait. Sőt. Az alkatrészlistákat modulonként, illetve összesítve, mint bevásárlólista. A nyák tervek pcw formátumban vannak, amit ha jól emlékszem még PCB designer nevű programmal készítettem, de RimuPCB-be is beimportálható. A fájlok sok éve készültek, még kicsi voltam . Tehát előfordulhat hiba akár a nyáktervekben, akár a BOMokban, de nyugtasson meg, hogy ezek alapján újragyártott SE260-as erőteljesen éledezik az asztalomon. De azért nézd át, mielőtt használod! Bízok benne, hogy ez az erősítő méltó nevére, és nem fogok csalódni, ha egyszer élesben meg kell szólalnia...már közeledik! Jó építgetést kívánok!

Mai fejlemények: mára már csak a végfokok és hozzá tartozó dolgok végleges helyén történő élesztése volt hátra. Először egy 5 MHz-es gerjedést sikerült csiholni, amit az okozott, hogy a hangszínszabályzó kimenete és a kapcsolópanel között rossz vége volt az árnyékolt kábelnek földelve. Megcserélve minden ok lett...majdnem, a végfok alapból teljesen zajtalan, és látszólag az előfok kimenete is, ám amikor összekötöm őket, a hangszóró kimeneten 100Hz- es kis kitöltésű torz fél-színusz jelenik meg. Kiderült, hogy ezt is rossz földelés okozta. Már kezdtem megnyugodni, az erősítő zajtalan, ám amikor kicsit jobban ki van vezérelve, elkezd valami érdekes gerjedést produkálni, de azt is csak terhelés alatt. Nem magas frekvenciás gerjedésről van szó, tehát még itt is el tudom képzelni, hogy valamilyen földhurok szól esetleg bele a dolgokba. Jó lenne már a végére jutni...

Nekem erősítőknél akkor csinált párszor ilyet egy új panel, mikor a GND -t a bemeneténél kapta meg, és a kimenettel párhuzamosan lévő gerjedésgátló soros R-C tag (R1428-C1416) is arra a GND -re volt kötve. Ilyenkor áttettem ezt a két alkatrészt egy olyan helyre, hogy máshonnan kapja a GND -t. (pl. hangszóró csatlakozóraközvetlenül) Itt mondjuk egy nem megoldható, mert az RC tag után van még az induktivitás.
De a hibaleírásból egyből beugrott ez a hiba.

Megoldódott az a része, egy kontakthiba volt a ludas. Most ott tartok, hogy mindkét végfok a helyén van. Működnek is - úgy, ahogy. Észrevettem, hogy nagyon érzékeny a meghajtótranzisztorok vezetékezésének helyzetére, mozgatásra nem nehéz olyan pozíciót találni, ahol begerjed a végfok 100MHz körül. ezen felül van egy egyoldalú 100Hz-es ~25mV-os zaj, ami jól hallható bemenet nélkül. Ráadásul nagy nehezen belőttem a védelmet is, most meg nem akar elengedni a védelem, folyamatosan megy a led, mintha folyamatos túláram lenne. Mára egy kicsit elfáradtam, lehet eltoltam vele valamit, nem tudom, de mondjuk jobb lenne tudni, hogy mi a hivatalos módja a védelemhez tartozó potik beállításának. Hát röviden ennyi, már látom a végét, most már csak türelem kell, hogy ne kapkodjam el a finisht, mert sokszor abból van a baj...

Akkor ez még mindíg gerjedés. Földhurok esetleg? Vagy rossz helyről(helyen) kapja a GND -t.

Igazából nem tudom, honnan kéne kapnia a földelést, mivel, mint említettem, nem én szedtem szét annó. Azt sem tudom pl, hogy a végfok bemenetére az előfok felől kellene földet adni, vagy a végfoktranyók felől átkötni a végfok bemenetére a földet. Jelenleg ez utóbbi van. Azt sikerült megfigyelnem, hogy addig semmi baj, amíg a végfok bemenet meleg pontját rá nem kötöm az előerősítő kimenetére, akár földdel, akár anélkül, de megjelenik a ~100Mhz-es gerjedés, és az is csak akkor, ha a hangerőpoti kb 80% fölött van, függetlenül a bemenő jel amplitúdójától. Ötlet?

Na, mindenki (elsősorban magam) okulására: a csúnya 100MHz körüli gerjedést az okozta, hogy a végfok és meghajtó tranzisztorok kivezetésére szolgáló hangfalkábelek párban lettek hagyva, így vissza tudott beszélni kapacitív módon a végfoktranyó egyik lába a meghajtó egyik lábára. A vezetékeket elválaszottam, a gerjedés megszűnt. Ne kérdezzétek, pontosan melyik helytől gerjedt, nem tudom, csak örülök, hogy erre meggyógyult. Most úgy tűnik az utolsó nagy akadály az a csúnya 100Hz-es "brumm", zizegés, ami kiül a kimenetre. Ez gondolom földhurok lesz. Na, ezzel szerintem elleszek, mire megtalálom a helyes föld-bekötési módot.

Ez eredeti, gyári Orion erősítő? Mert ha igen, akkor a végfok panel kimeneti részén található földelési pontot nem szabad a bemeneti GND -jével összekötni. (úgy emlékszem, két küön GND pontja van a végfok paneleknek)
Ha így van, akkor a kimeneti GND pont a táp elkók nagy GND pontjára van kötve, a bemnő GND pont meg az előfoktól kapja a GND -t, az árnyékolt kábelen.

Remek tipp, köszönöm! Lényegesen alacsonyabb lesz a kimeneti zaj, amin még sikerült egy kicsit javítani a toroid elforgatásával is. Az a néhány mV kimeneti brumm így is zavaró, nem tudom, mit lehetne vele kezdeni. A védelemmel nem bírok jelenleg, rendesen működnek a relé-kapcsolások a megfelelő késleltetéssel, amint azonban akármelyik végfokot annak rendje szerint rákötöm, rögtön világít a LED, akár van kivezérlés, akár nincs, a relé, ha be volt kapcsolva, nem kapcsolja ki, ha ki volt kapcsolva viszont nem kapcsolja be ezalatt, ha leveszem a végfokot megint rendben kapcsolgat. Nem értem. De nem ez az első, sem az utolsó, amit nem értek

Lehet, hogy még mindig gerjed. A kimeneti gerjedédgátló R-C tag be van kötve?
Esetleg nem túl nagy a végtranzisztorok nyugalmi árama?

Ha arra az R-C tagra gondolsz, ami a végfok panelen van, akkor be van kötve. A védelem kapcsán nem hiszem, hogy gerjedne, mert egyrészt nem találtam szkóppal semmi gerjedésre utalót, másrészt elég gyanús, hogy mindegy hova tekergetem a végfokok védelem beállítót potijait, mindig ugyanúgy jelez a led. Biztos, hogy valamit elnézek, esetleg egy rossz alkatrész valahol, szerintem egy kicsit most belefásultam az egészbe, pedig már közel a vége, azt hiszem . A zúgás meg szerintem továbbra is valami kisebb földhurok, esetleg valahol elbírna jobb helyi pufferelést a táp, pl. előfokban - majd kipróbálom.

Nincs véletlenül egyenfesz. a kimeneteken?

Üdvözlet!

Kérdésem lenne. Az Orion SE 260 erősítőben, a végfok modulokban a 68 ohmos ellenállások utáni nagy elkó (C1411 és C2411: 100 u / 100 V) szándékosan van a + és a neg. tápfesz között? Nem lenne egzaktabb inkább 2 elkó, külön-külön a 68 ohm-ok után, amelyeknek a közöse a földre lenne kötve? Mivel úgy gondolom, hogy ha pl. az erősítendő jel miatt valami nagy áramlökés történik az áramerősítő fokozatokban, akár a + vagy a neg. oldalon, akkor így az egy db elkó nem tud hova támaszkodni és rántja a feszültségerősítő fokozat másik féltápfeszét is... Vagy ez tényleg szándékos? Talán huppogást csökkenthet, amit így akartak volna megszüntetni? A rajzot linkben mellékelem. Köszönet.
Bővebben: Link

Szia!

Az a kondi kizárólag azért van ott, hogy a tápfeszültség zaját megszűrje. Üzemszerű állapotban a végfok nem tud akkora áramot felvenni, hogy ez beleszólhasson az előfokba.

Köszi, időközben megtudtam (én én is gondolhattam volna rá), hogy ha valahogy úgy kerülne rá zaj, hogy az a szimmetrikus táplálás után mindkét ágban megjelenne, akkor azt ez a kondi szedi le, tehát egy közös módusú elnyomást hoz létre. Viszont, attól még a tápfesz felől, a 68 ohmok után mindkét ágba betehetek szűrőkondikat a föld felé. Jobb erősítőkben külön tápfesz van a feszültségerősítő és az áramerősítő fokozatoknak, leginkább azért, hogy ha ez utóbbi megrántaná a feszt, akkor ne lépjen fel dinamika-veszteség....

Időközben néhány módosítást elvégeztem az erősítőn, amelyeket szükségesnek tartottam és nem került nagy erőfeszítésekbe. A nullszériás készülékekre nem érvényesek! Csak vázlat-szerűen, íme:

Filléres alap-átalakítások:

Az 1984 előtt gyártott készülékek trafójának megforgatása a vezetékek meghosszabbításával, a búgás csökkentése érdekében, ugyanis a trafó bizonyos helyzetekben rászór az előfokra, hiába burkolták be árnyékolólemezzel. (Általában az órajárásnak megfelelő irányban, kb. 1/3-dal, de fülelni kell mindkét csatornában, esetleg a hangszínszabályzók bekapcsolásával is, hogy csökken vagy eltűnik-e a búgás. (Az 1984 után készült készülékek, amelyeknek a gyári száma 84-gyel kezdődik, már jól tekert trafóval rendelkeznek, nem kell forgatni.)

Nyílt hurkú erősítés csökkentése: lag-kompenzálás kioperálása: C1407, C2407, R1411, R2411, C1408, C2408 és ez utolsó kettő helyébe: 33 kohm - ez egy kompromisszumos, ésszerű érték, ugyanis az egyenszintet nem viszi el és ezzel a 84 dB-es nyílt hurkú erősítés, amely a BC640-esek áramgenerátoros beállítása miatt van (volt), kb. 22 dB-lel csökken és egyenletesebbé válik a frekiátvitel, egészen kb. 100 kHz-ig, a szinusz szemmel láthatóan torzítatlanabb lesz és a 26 dB-es átmeneti szakasz is lankásabb lesz (zárt hurkú erősítéshez tartozó karakterisztika - a végfok erősítése) és mindezzel összefüggésben:

A visszacsatoló kapacok (C1409 és C2409) cseréje 100 pF helyett 47 pF vagy óvatosabbaknak 68 pF-ra.

A meghajtók 150 pF-jával (C1402 és C2402) 100 ohm sorbakötve (biztonsági gerjedésgátlás).

A meghajtók bázisellenállása 27 ohm (R1415 és R2415) helyett 100 ohm (biztonsági gerjedésgátlás).

A kimeneten a 2,2 nF-ok (C1501, C2501, C1512, C2512) cseréje 10 nF + 4,7 ohmra (elegánsabb megoldás az eredetihez képest).

Végfok-potik - beállítások ellenőrzése (a gyári beállítás sokszor nem volt megfelelő, pl. egészen furcsa keresztáram-értékeket lehetett mérni, ezt mindenképp ellenőrizni célszerű, értéke a biztosítékon mérve 100 és 150 mA-re kell esnie, vezérlés nélkül).

További (drágább) átalakítások:

Kék MEV-elkók - kuka, csere (ezek a legrosszabb fajta elkók, még talán a szoci blokkon belül is, gyakran ellenállássá válnak vagy bezárlatosodnak vagy elszakadnak), de a ROE-elkók sem jobbak, különösen a tápegységben....

(Hangerő poti - csere, ha vannak leágazásai, a loudness miatt, de ez nem feltétlenül szükséges, ha valaki nem zavar, hogy bizonyos állásokban a végfokon 4-5-6 dB eltérés is mérhető a csatornák közt...)

Aki még fekete lemezeket is hallgat, célszerű a RIAA-egységet kikötni, (a panelról a fóliákat ki kell vakarni) és legalább egy HFM1-elektronikát betenni. A tápegységből nem kell alkatrésztemetőt csinálni, elég egy ZY32 és vele sorban egy 330 ohm / 5 W, + megfelelő szűrőelkó; hasonlóan, mint az előfok 15 V-os zeneres tápegységéhez.

Ezeket még nem próbáltam ki, de elő vannak irányozva:

A végfokozatok feszültségerősítő fokozatának a táp-szűrését még egzaktabban lehet megoldani, ha a C1411 és a C2411 mindkét végpontjaiból további, kb. 220 µF értékű kondikat kötünk a földre (összesen 4 db-ot és vigyázat, nem a bemeneti földre, hanem a tápfesz-oldalira!) Ezzel egyben méginkább függetlenítjük a feszültségerősítő fokozat tápfeszültségét az áramerősítő fokozatétól, amely a dinamikára lehet jótékony hatással.

A hűtőbordai meghajtó tranyók cseréje: 2SA1837 és 2SC4793 - ezek TO-220-as tokozásúak ugyan, de elférnek, nem kell új csavar-lyukakat furkálni.

A hűtőbordai végtranyók cseréje: MJL21193 és MJL21194-re, ezeknek tokozása szintén nagyobb és ezért csillámot is kell venni, valamint ezeknek mindenképpen új lyuk kell a bordára. Mivel ezeknek az fT-jük nem 3, hanem 4 Mhz, lehetséges, hogy a visszacsatoló kapac (a korábban említett 47pF vagy 68 pF, még kevesebbre cserélhető.) Nagyobb fT-jű tranyók nem javasoltak a kissé szerencsétlen szereléstechnika miatt, ugyanis a hosszú madzagok miatt gerjedés léphet fel!

(A PNP-t ne keverjük össze az NPN-nel!....) Ezek mind jó hangú, audiofil célokra készült tranyók (legalábbis az adatlapok ezt írják és a nagyokról ez a hír járja....) Mindegyik típus magyarországi kereskedelmi forgalomban könnyen beszerezhető. A cserék után ne felejtsük el a keresztáram-potikat újra beállítani (szintén 100-150 mA). - Ha a tranyó-cseréket megcsinálom, már talán érdemes a készüléket lefülelni, hogy valóban még jobb hangot kapunk-e az amúgy is jó hangja helyett; pl. teljesen eltűnik-e az a hűvösség a hangjából, amelyet a korabeli Hifi magazinosok is hallani véltek....

Hogy bizonyos esetekben miért is nem jó a nagy nyílthurkú erősítés, íme a szakirodalom:

Bővebben: Link

Bővebben: Link

És egyenesen a felfedezőktől:

Bővebben: Link

Összefoglalnám az alábbi irodalmak lényegét azok számára, akiknek nincsen ereje a matematikai levezetések végig követésére.

A zenei jel első jellemzője a pillanatnyi amplitúdó, amíg a második egy szűk időtartományban vizsgált fel- vagy lefutási meredeksége. Amennyiben ezt a két jellemzőt egy időfüggvényen ábrázoljuk, akkor kapjuk a szkóp ernyőjéről ismert jellegzetes szőrös, lüktető jelalakot.

A gond abból ered, hogy a jelek visszacsatolt erősítőn való átvitele során szükségszerűen be kell iktatni egy határfrekvenciát a nyílt hurkú erősítés menetbe, a stabilitás megőrzése céljából, mégpedig lehetőleg 20dB/dekád meredekségűt.

Sajnos azonban tudomásul kell vennünk, hogy az ilyen meredekségű levágás csakis a jelek amplitúdóját csökkenti a frekvencia növekedésével, azonban azok meredekségét nem!

A működés során az erősítőben és azon kívül keletkező jelek, amennyiben bekerülnek a hurokba, sebességben, meredekségben képesek túlvezérelni az egyes fokozatokat, amelyek a túlvezérlés idejére nem működnek, azaz erre az időre a hurok felszakad, az erősítés felugrik a nyílt hurkú erősítés értékére, ami tovább erősíti a túlvezérlést, most már esetlegesen a többi fokozatban is.

Azonban a védekezés szemtelenül egyszerű...amit teljesen véletlenül éppen én írtam le a szakdolgozatomban, azon a karon, ahol véletlenül pont Dr. Pócza Attila volt a Hiradástechnika tanszék vezetője anno és az elektronika tanárom. A fogadtatással senkit sem akarok terhelni, elég annyi, hogy jobban jártam volna, ha ezzel még várok tíz évet.

Szóval, ha a bemeneti jelek sávszélességét legalább 40 dB/dekád meredekséggel határoljuk, amit a korszerű DA átalakítók szívességből megtesznek nekünk, akkor a vezérlés oldalról máris kizártuk a TIM keletkezésének lehetőségét is.

Most már csakis a belül keletkező, illetve a hangszórótól érkező ultragyors hibajeleket kell kezelni. A hangszóró egyszerű eset, tegyél a kimenetre egy szokott Boucherot cellát és utána a hangszóróval sorba egy min 3uH-s tekercset. ( 6uH jobb, 20uH szuper).

A belül keletkező gyors hibajelekről pedig két úton lehet megszabadulni:

1. a vezérlő jel párhuzamos előre csatolásával, kettő vagy több erősítő párhuzamos használatával, ahol az egyes erősítők bemeneti jeleit - mondjuk - dekádonként növekedő, 40dB/dekád meredekséggel szűrjük, ügyelve arra, hogy a felső határfrekvenciájuk ezzel arányosan növekedjen és a nyílthurkú erősítésük pedig ezzel fordítottan legyen arányos! Tökéletes példa erre a következő OPA, TPA6120. ( ez megint piszok bonyolultan hangzik, de majd írok erről egy cikket, ahol ezt rajzokkal is bemutatom).

2. építsünk olyan erősítőt, ahol a slew-rate az egyes fokozatok erősítéseivel arányosan növekszik fokozatonként! Ez esetben a bemeneten elég lesz a 20dB/dekád meredekségű sávszélesség korlátozás is. Az intermodulációs torzítás 0,000001% nagyságrendű, a TIM egyszerűen nem jelentkezik és a nyílthurkú erősítése mégis min 140dB!!!

Hát ennyit a régi elméletekről.

Nagyon örülök a leírásodnak, köszi szépen, mindenki nevében is, aki ezt olvassa.

Egyben pedig lenne néhány kérdésem is, ha szabad, mivel sajnos, közel sem értek annyira ehhez a témához, mint szeretnék, csak nagyon érdekel és amit lehet, kipróbálok és megcsinálom... Mindenek előtt, ha valami esetleg szemet szúrt volna az előző hozzászólásomban, amivel nem értesz egyet és/vagy jobban lehetne megoldani az SE 260-ban, azt kéretik ide leírni.

Ha jól gondolom, a végfok bemenetén a frekvencia bizonyos mértékben le van már szabályozva a diff.erősítő bázis- és kollektor-közötti, 33 pF-os kapaccal (C1401 és C2402), tehát, ahogy nyílt hurkúban mértem, az már elve egy vágást ad, nem ereszti feljebb a frekvenciát 100 kHz fölé (-3 dB-es töréspont). Erre onnan jöttem rá, hogy kiszedtem az összes kapacot a diff-erősítő-részéről és ekkor sokkal magasabbra ment, de zavarokat is okozott, néhányszor begerjedt, ki is mentek a biztik, úgyhogy inkább gyorsan visszatettem a helyére az összeset. Bevallom, a diff.erősítő többi kapacával nem igazán vagyok tisztában, hogy épp miért annyi és pl. miért van összekapacozva a két bázis. Jól gondolom, hogy rádiófrekvenciás zavarok ellen lettek kitalálva? (C1403, C1404, C1405, C2403, C2404 és C2405-ről van szó.)
Gondolkodtam még a végfok-bemenet elé betervezni egy másodfokú szűrőt is, amely kb. 30 kHz felett vágna, de aztán elvetettem.... A segítségeket előre is köszi.

Szia!

ha a nyílthurokra vagy kíváncsi, akkor a differősítő két bázisát hidald át egy 1n, 1u, 100u, 1000u kombóval, lehetőleg rövid hozzávezetésekkel.

Ebben az esetben megszűnik a visszacsatolás a felső frekvencia tartományban és így biztonságosabban vizsgálhatod a nyílthurkú erősítésmenetet.

Köszi, kipróbálom. Egyébként a nyílthurkút úgy mértem, hogy a visszacsatoló ellenállásról (R1410, ill. 2410) leszedtem a kapacot (C1409 és 2409) és az ellenállás diff.erősítő felőli oldalát lekondiztam a föld felé egy nagy elkóval, de rátettem még néhány nF-ot is. Persze, a BC640-ről a kompenzálásokat leszedtem... (Remélem, jól csináltam..) De akkor még ezt is kipróbálom, amit javasoltál.

"Sajnos azonban tudomásul kell vennünk, hogy az ilyen meredekségű levágás csakis a jelek amplitúdóját csökkenti a frekvencia növekedésével, azonban azok meredekségét nem!"

Na most ez hogy is van? Egy 20dB levágási meredekségű hálózat az szerintem csökkenti a rajta áthaladó jel meredekségét. (kivétel, ahol amúgy is pont 0). Vagyis a jel emelkedési sebességét.


"Szóval, ha a bemeneti jelek sávszélességét legalább 40 dB/dekád meredekséggel határoljuk, amit a korszerű DA átalakítók szívességből megtesznek nekünk, akkor a vezérlés oldalról máris kizártuk a TIM keletkezésének lehetőségét is."

Ez így van, hacsak nem a DA aktív fokozatai csinálnak TIM-et. Azok általában "telibe" kapják a lépcső jelet maximális jelemelkedéssel. Ezért jobb a passzív szűrő...

"hangszórótól érkező ultragyors hibajeleket kell kezelni. "

Na ez meg mi? Ezt kifejtenéd? Hangszóróról hogyan érkezik ultragyors jel?

Mindenesetre itt a kedvenc topológiám TIM ellen, ha érdekel valakit....

Még jobb megoldás a differősítő visszacsatolás oldali bázisát ugyanezzel a kombóval a testre hidegíteni, mert ekkor megmarad a teljes nyílthurkú erősítés, de figyelem:

Irgalmatlanul kis jelekkel kell vezérelned ekkor az erősítődet!

Az Orion Se 260 vizsgálatáról volt szó, oda jók az egyszerű módszerek, amúgy teljesen igazad van.

Igen, tapasztaltam, nem is volt elég a generátor legkisebb osztása sem, hanem még egy 1:10-es osztót is kellett csinálnom ellenállásokból....

Csak néhány tájékoztató adat, az eredeti nyílthurkú erősítés adataiból, amelyet úgy mértem, hogy a vcs. ellenállás diff.erősítő felőli végét lekondiztam a bemeneti földre és a vcs. ellenállás 100 pF-os kapacát kiszedtem: 10 Hz: 62 dB, majd kb. 500 Hz-ig emelkedik és itt eléri a 84 dB-t, majd kb. 5 kHz-ig tartja és innen kezdve kb. 50 kHz-ig visszaesik 62 dB-re (20 dB / dekád), utána még meredekebben esik és valahol 3 MHz-nél lépi át a 0 dB-t. Ha a lag kompenzálást otthagyom a BC640-esen, akkor már értelemszerűen előbb elindul lefelé, de nem sokkal és ekkor a 0 dB-t 1 MHz-nél lépi át. (Most nincs előttem a papír, amire kirajzoltam... Különben csak kérdés: miért hívják ezt lag-kompenzálásnak? - Sehol nem találtam meg, hogy ez mit jelent vagy minek a rövidítése...) Ha a lag-kompenzálást kiszedem és helyére beteszem, amit kitaláltam, a 33 kohmot, (amelyről, mint korábban írtam, semmilyen egyenfesz-zavart nem okoz), akkor a nyílthurkú erősítés 10 Hz-től kb. 100 kHz-ig egyforma: 62 dB és onnan szépen, lankásan esik és értelemszerűen ismét a 3 Mhz-nél megy át a 0 dB tengelyen. A meghajtótranyókon (BD139 és BD140) lévő 150 pF-os kapac egyáltalán nem szól bele a karakterisztikába, ahhoz, hogy ott valami is beleszóljon, több nF kellene és nem is lenne értelme... Az erősítő visszacsatolt erősítése 20-szoros, tehát 26 dB, így az új nyílthurkú erősítéssel a hurokerősítés a 10 Hz - 100 kHz sávban 62 - 26 = 36 dB és nincs töréspont a hangfrekvenciás sávban; a legelső töréspontot a visszacsatoló ellenállásra tett 47 vagy 68 pF-os kapac okoz csak, azt is csak kb. 60 kHz-en. - Ezek, ha jól sejtem, sokkal barátságosabb adatok, mint az eredeti, 84 - 26 = 58 dB és ott is csak egy szűk sávban, a hangfrekis tartományon belül. Jól sejtem?

Hoppáré!! Hülyeségek vannak a végfok-rajzban, csoda, hogy eddig senki nem vette észre: a kimeneti szűrő-körök ellenállásértékeihez hozzátettek egy k-betűt, tehát az R1428 és R2428 nem 10 k, hanem csak 10 ohm, valamint a tekerccsel párhuzamos ellenállások (R1406 és R2406) sem 1 kohm-osak, hanem csak 1 ohmosak. (Ha k-sak lennének, semmit nem érne az egész...) Megnéztem a Magnósok évkönyvében is és máshol is a neten, következetesen következetlenül mindenütt hibásak ezek az értékek.