Fényelektromos csatolás alapján működő erősítőeszköz. Lényegében tranzisztor, melynek emitterbázis-átmenete fényemissziós diódaként az emitterárammal arányos fényjelet emittál, s ezt a bázis-kollektor-átmenet mint fotodióda, újra elektromos jellé alakítja. Mivel a bázison a jel fénysebességgel halad át, ezért az áthaladási idő igen rövid, s ennél fogva a határfrekvenciája magas. A fényelektromos csatolás sajátossága következtében a visszahatás gyakorlatilag nulla. Az igen kis áramerősítési tényező, valamint a technológiai nehézségek miatt a fényelektromos erősítő egyelőre még laboratóriumi eszköznek tekinthető.
Lásd még:
