(luminofor). Szervetlen vegyületekből őrölt olyan por, amely elektronbombázás hatására (hidegen) fényenergiát bocsát ki: lumineszkál. A kiindulási anyag igen különböző szervetlen vegyület lehet, amelyhez mindig igen kis mennyiségű aktivátort adnak (legtöbbször mangánt vagy ezüstöt). Az aktivátor megfelelő arányú adagolásával a hőkezeléssel a fénysugárzás színe - bizonyos határok között - változtatható. Ha a lumineszcencia a gerjesztés után gyorsan megszűnik, akkor a jelenséget fluoreszkálásnak, ha hosszabb ideig észlelhető, foszforeszkálásnak nevezik. A tv-képcsövek ernyőire fluoreszkáló fényporokat visznek fel. A színes képcső ernyőjére felvitt vörös-zöld-kék pontokat foszforpontoknak nevezik. Ez az elnevezés sem a jelenség, sem a felvitt anyag szempontjából nem logikus (nem tartalmaz foszfort egyik
sem), ennek ellenére az egész szakirodalomban elterjedt.
A fénypor legfontosabb jellemzői: szín, fényhatásfok, utánvilágítási idő. A - sugárzásának frekvenciatartománya szűk, ezért fehérfényt csak több összetevőből lehet kikeverni. Az utánvilágítási idő az az idő, ami alatt - a gerjesztés megszűnése után - a fénysugárzás a kiindulási érték 1%-ra esik. Tv-képcsövekben általában a rövid utánvilágítási idejűek (kb. 10 ms) használatosak. A fényporokból készült képernyők fényerőssége a gerjesztő elektronsugár áramerősségével egyenesen, gyorsító feszültségével magasabb hatványfüggvény szerint nő. Az átalakítás hatásfoka nagyon kicsi: 1...5 cd,/W, ahol a watt a becsapódó elektronsugár teljesítménye.