A fényelektromos érzékelők egyik fajtája, a fotocella és utána következő elektronsokszorozó egyesítésének tekinthető. Az elektromágneses sugárzást (fényt) a fotokatódra irányítják, a fotokatódból kilépő elektronok a gyorsító elektromos tér hatására az első szekunderemissziós elektródába, az első dinódába ütköznek és ebből a beütközőknél nagyobb számú szekunder elektront váltanak ki. A szekunder elektronok ismét gyorsító tér hatására a második dinódába ütközve újra nagyobb számú szekunder elektron kilépését okozzák. 6...20 fokozatban ismétlődő elektronsokszorozás után, végül az utolsó pozitív elektródán, az anódon lép ki a beeső fény intenzitásától függő - esetleg azzal arányos - áram, vagyis a fényjelnek megfelelő elektromos jel.
Lásd még:
