Elektroncső, amelynek búrájába a levegő kiszivattyúzása után gázt vagy gázkeveréket töltöttek. A töltés valamely nemesgáz (He, A, Ne, Kr, Xe) vagy folyékony Hg, ez utóbbi a gázkisüléses cső működési hőmérsékletén telítési gőznyomást létesíti. A gázkisüléses csőben üzem közben a gázkisülés keletkezik, aminek következtében a gáztöltés részben ionizált állapotba kerül. A gáztöltésű fotocella kivételével a gázkisüléses csőben a töltőgáz színképére jellemző színű kisülési fény látható (a gáztöltésű fotocellában ún. Townsend-féle vagy sötét kisülés van). A gázkisüléses csőben a kétféle töltéshordozó (elektronok és ionok) közül az elektronoknak van döntő szerepük az áramvezetésben, mert mozgékonyságuk lényegesen nagyobb, mint az ionoké. Az ionok szerepe az elektrontértöltés közömbösítése. A gázkisüléses csővek feszültségesése kicsi (20...30 V), ezért jó hatásfokú egyenirányításra, vagy váltakozó áramról váltakozó áramra konvertálásra alkalmasak. A gázkisüléses csővek higanykatódosak (ezek a nagyáramú típusok) vagy izzókatódás gázkisüléses csővek. A gázkisüléses csővek nem vezéreltek (egyenirányítók), vagy egyirányban vezérelhetők, vagyis az áramvezető állapot a vezérlő (gyújtó) elektróda feszültségének pozitívabbá tételével megindítható, de nem szüntethető meg. A gázkisüléses csőveknek eső anódáram-anódfeszültség a jelleggörbéjük, ezért csak korlátozó impedancián át, vagy fogyasztóval (munkaellenállással) sorba kapcsolhatók feszültségforrásra. Korlátozó ellenállás nélkül a gázkisüléses cső megszaladna, vagyis árama a cső tönkremenéséig, ill. a túláram ellen védő szerkezet működésbe lépéséig növekedne. Elterjedt gázkisüléses cső a tirátron és az ignitron.
Lásd még:
