1. Hibavédelemben alkalmazott eljárás adatátviteli, adatfeldolgozási (stb.) műveletekben fellépő hibák teljes kiküszöbölésére, azaz helyes adatok visszaállítására hibás, zavaros jelekből. Ehhez olyan kódolást kell alkalmazni, mely elegendő redundanciát visz be a rendszerbe előírt szabályossággal. Ott alkalmazzák, ahol nincs lehetőség valamely visszacsatolásos hibavédelem felhasználására, akár mert nem áll rendelkezésre ellenirányú jelátviteli lehetőség (szimplex csatornán), vagy mert nincs elegendő idő az ismétlésekre, vagy ahol az információáramlás kisebb, mint amit a rendelkezésre álló csatorna kapacitása lehetővé tesz.
2. Képesség kódolt információ tartalma alapján, a benne fellépő hibák pontos helyének és értelmének megállapítására. Általában t-hibajavító-képességgel olyan kódok rendelkeznek, amelyek Hamming-távolsága nem kisebb; mint (2t +1). Ilyen kódok egyes Hamming-kódok, egyes ciklikus kódok, és egyes (leginkább a FEC-rendszerekben alkalmazott) rekurrens (konvolúciós) kódok terjedtek el.
Lásd még:
