Elméletben akkor fordul elő, ha az adó, az átvivőcsatorna és a vevő ideálisak. Ideális átvitel esetén a rendszer kimenetén megjelenő jel azonos a bemenő jellel, és azzal egyidőben késés nélkül jelenik meg. Valóságos átvitel esetén szokásos tárgyalási mód, hogy lépésről-lépésre csak egy-egy ideálistól eltérő hatást veszünk figyelembe, ugyanakkor a rendszer többi elemét ideálisnak tételezzük fel. Ez a tárgyalásmód megengedhető, mert az ideális átviteltől való eltérés kicsi, így az eltérések egymásra hatásából származó összetevők másodrendűen kicsik lesznek, ezért elhanyagolhatók.