Nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet. 1971. november 15-én alakult a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió részvételével. Magyarország csatlakozását és létrehozásáról szóló megállapodást az Elnöki Tanács 1972. évi 23. sz. törvényerejű rendelete tartalmazza. Tevékenységét a Tanács irányítja, amelybe a szervezet minden tagja egy-egy képviselőt küld, akik egyenértékű szavazati joggal rendelkeznek. Állandó végrehajtó és adminisztratív szerve az Igazgatóság, élén a Vezérigazgatóval, aki képviseli az - szervezetet, az egyszemélyi vezetés elve alapján irányítja az Igazgatóságot és munkájáért a Tanácsnak felelős. Működésének biztosítása érdekében a tagországok közös létesítmény-alapot hoztak létre. Az országok hozzájárulási részarányát az általuk igénybe vett csatornákkal arányosan állapítják meg. A létesítményi alapból fedezik a tudományos kutatói és kísérleti szerkesztőmunkákat, a kozmikus komplexum tervezésének és létrehozásának vagy bérletének, valamint a műholdak felbocsátásának és pályára vezérlésének a költségeit, továbbá az adminisztratív kiadásokat. Az üzemeltetésből eredő hasznot a tagországok között befizetéseik arányában osztják szét. Létrehozása és üzemeltetése során három szakaszt terveznek: a) Kísérleti szakasz, amikor még egyik tagállam sem használja fel a műholdas összeköttetést, hasznot hozó távközlés céljára: Ebben a szakaszban a Szovjetunió díjtalanul bocsátja rendelkezésre a szükséges műholdcsatornákat. Ekkor épülnek ki a tagországok saját tulajdonát képező - űrtávközlési földi állomások. b) A kereskedelmi jellegű felhasználás szakaszának első fázisa, amikor az Interszputnyik szervezet bérel távközlési műhold csatornákat, amelyekkel űrtávközlési forgalmat bonyolít le. c) A végső kiépítésben az Interszputnyik szervezet saját műholdjain keresztül fogja a forgalmat lebonyolítani. Az Interszputnyik rendszer technikai felépítése a tagországok közös kutató- és tervezőmunkájaként 1967-ben kezdődött meg. Az űrtávközlési földi állomás főbb minőségi jellemzői: a vevő előfokozata folyékony nitrogénnel hűtött, a - rendszer zajhőmérséklete 180 K, a vevő zajhőmérséklete 70 K. A kiszajú erősítők sávszélessége 250 MHz, a frekvenciakarakterisztika megengedett ingadozása 1 dB. Az antenna átmérője 12 m, hatásos felülete adás üzemmódban 55 m2, vételkor80 m2, zajhőmérséklete zeniten 10 K, forgathatóság 0°...90° az elevációs szög és 0°... +270° az azimut szög tartományban, lehetőség van az automatikus, a programozott és a kézi vezérlésre, működésképesnek kell lennie 25 m/s szélsebesség mellett és ki kell bírnia 53 m/s sebességű szél nyomását. Az adóberendezés teljesítménye televíziócsatornában 10 kW, távbeszélőcsatornában 3 kW. A csatorna sávszélessége 34 MHz, 1 dB ingadozás mellett. A televízió kísérőhangját a sorkioltójelre szuperponált impulzusmodulált jellel továbbítják. A televíziócsatornán belül ezen kívül lehetőség van egy további zeneminőségű hangcsatorna átvitelére. A távbeszélő főcsatornában 100 duplex, szabad hozzáférésű hangcsatorna továbbítható.
Lásd még:
