Ionok képződése, vagyis elektronok leválasztása az atom elektronhéjából. Energiát elnyelő folyamat, amelynek eredménye az ionpár: egy ion és egy (esetleg több) elektron. Viszont az ion eltűnésekor, vagyis az ion és elektron egyesülésekor - ezt a folyamatot rekombinációnak nevezik az ionizációs energia felszabadul.
Gáztérben elektromos kisülés hatására képződik ionizáció. A kisülés energiája származhat elektromos tér által felgyorsított elektronoktól és már kisülés nélküli állapotban jelen volt ionoktól, a gázteret érő sugárzástól, főképpen ultraibolya-, gamma- és röntgensugaraktól, esetleg magas hőmérséklettől is (termikus ionizáció). Az atom elektronhéjából egy elektron kiszakításához szükséges energia (elektronvolt egységben) az első ionizációs potenciál. A második, harmadik stb. elektron kiszakításához egyre nagyobb energiákra van szükség. Az ionizációs potenciálok az atomra jellemző állandók; így pl. a cézium első ionizációs energiája 3,89 V, a higanyé 10,43 V, a héliumé 24,48 V, az argoné 15,69 V, a xenoné 12,13 V. Az ionizáció lényeges szerepet játszik a gáztöltésű elektroncsövek működésében. A vákuum mérésének egyik legelterjedtebb módja a maradékgáz ionizálása és az ionáram mérése külső áramkörben. A rádióhullámok terjedését a föld légkörében döntően befolyásolja a légkör egyes rétegeinek erősen ionizált állapota, mivel a napsugárzás által ionizált felső réteg (ionoszféra) visszaveri a rádióhullámokat. A föld felszíne közelében a levegő kismértékben ionizált; ionizációmentes gázt csak mesterségesen, ionizáló sugárzástól védett és radióaktív anyagokat nem tartalmazó térben lehet előállítani. Folyadék vagy olvadék elektromos vezetését az oldott, ill. az olvadt anyag ionjainak az ellentett elektromos polaritású elektródhoz való vándorlása okozza. Ezért az ionos áramvezetés folyadékban anyagszállítással jár; a leválasztott anyagok a katódon és az anódon jelennek meg. E folyamat neve elektrolízis.
Lásd még:
