(kapcsolómátri). Fémesérint kezővel, diódával, elektroncsővel tranzisztorral, vagy valamely más elektromos, mágneses elv felhasználásával felépített, kétkivezetésű vezérelt áramkör, mely egyik állapotában közel szakadást, másik állapotában közel rövidzárt képvisel. Az ideális kapcsolóáramkör frekvenciafüggetlen. A valóságos kapcsolóáramkör olyan ideális kapcsolóáramkör felhasználásával modellezhető, melynek soros átmeneti (r), párhuzamos átvezetési (R) ellenállása és söntkapacitása (C) van. A kapcsolóáramkör valamely hálózat meghatározott pontjai között létesített szakadással, ill. rövidzárral az áramkörben hirtelen feszültség- vagy áramátmeneteket létesít. Logikai hálózatokban a kapcsolóáramkörnek nevezzük az olyan több bemenetű, több kimenetű áramkört, amelynek működése a kapuáramkörök összekapcsolásától függ. Az ilyen kapcsolóáramkör szokásos további elnevezése: kapcsolómátrix. A kapcsolómátrixok néhány típusa: dekódolómátrix vagy dekódoló, kódolómátrix vagy kódoló, elosztómátrix stb. Ha a dekódolómátrix bemenetére kódolt információ érkezik (pl. bináris számrendszerben vagy binárisan kódolt decimális számrendszerben kifejezett jel), kimenetén a dekódolt információ jelenik meg. Pl. 3-bemenetű bináris dekódoló 23 kimenettel rendelkezik. A 8 kimenet közül a bemenő kód számértéke által meghatározott kimeneten - logikai IGEN-szint, a többin logikai NEM-szint jelenik meg. A kódolómátrix működése a dekódoló inverze. Az elosztómátrix a bemenetet 2n számú lehetséges kimenet közül azzal köti össze, melyei egy tt-bites binárisan kódolt jel kiválaszt.
Lásd még:
