Távközlési célú, föld feletti, támszerkezetre szerelt szigetelők között kifeszített, szigeteletlen huzalokból álló vezetékrendszer. A huzalok és szigetelők jellemzői, a felszerelt huzalok elrendezése és a támszerkezet (oszlop)-távolság kiosztásegyenletessége alapján helyi 6s helyközilégvezeték-rendszerek különböztethetők meg. A huzalok anyaga és szokásos méretei: bronz, réz (1,5... 3,0 mm &&); alumínium és alumíniumötvözet (aludur, 2,3...4,0 mm 0) vagy sodort kivitelben (pl. 7X 1,35 mm); horganyzott acél (2,0... 5,0 m 0); rézbevonatú acél (3,0 mm 0). Ezek közül a vékonyabbak a helyi hálózatokban használatosak. A kereszttartók közötti szokásos távolság helyi rendszerben 250 mm, helyközi hangfrekvenciás áramkörök között 400 mm és vivőfrekvenciás áramkörök között 800 mm. A helyközi áramköröket az áthallási csillapítás növelése érdekében keresztezési terv alapján szerelik, ennek hatásossága érdekében a névleges oszloptávolságtól (pl. 50 m) csak kis eltérést engednek meg. A helyközi légvezeték-rendszerek kiépítése a múlt század közepén indult meg a távíróüzem céljaira, majd a távbeszélő elterjedésével rohamosan fejlődött. Jelentőségük a távkábelrendszerek, majd a mikrohullámú rendszerek kifejlődésével erősen csökken. Fejlett távközlési hálózatok esetében kisjelentőségű körzeti irányok és helyi vonalak építésekor alkalmazása gazdaságos. A légvezeték-rendszerek hátránya, hogy az éghajlati viszonyok átviteli tulajdonságaikat és megbízhatóságukat erősen befolyásolják. Fenntartási munkaigényük különösen a rövid (2...8 év) élettartamú acélhuzal esetén lényegesen nagyobb, mint a kábeleké.
Lásd még:
