(magnetofon). Mágneses hangrögzítésre használt elektromechanikai berendezés. Főbb részei: a jelhordozót mozgató mechanizmus, amelyet elektromotor hajt meg; a felvevő és lejátszó erősítőegység, amely a hangfrekvenciás áramot felvétel és lejátszás alkalmával felerősíti; a törlő-, felvevő- és - lejátszófejek, amelyek az elektromos áramot mágneses erőtér ingadozássá, ill, a mágneses erőtér ingadozást elektromos árammá alakítják. Legfontosabb tartozéka a mikrofon és a jelhordozó. A jelhordozó jellegétől függően különféle felépítésű mágneses hangrögzítők vannak forgalomban. A legismertebbek a következők: orsós-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozó-bázisa orsón tárolt - magnó-szalag; kazettás-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozója kazettában tárolt magnószalag; lemezes - amelynek jelhordozója mágnesezhető felületű lemez. A mágneses hangrögzítő és a mágnesezhető jelhordozó kapcsolatának legfőbb jellemzője a jelhordozó elmozdulási sebessége a felvevő- és lejátszófejek előtt. Szalagos mágneses hangrögzítőnél ez a sebesség lehet 2,38 cm/s, 4,76 cm/s, 9,53 cm/s, 19,05 cm/s, 38,1 cm/s és 76,2 cm/s.
Lásd még:
