Az űrtávközlési földi állomás vevőjének bemenetére vonatkoztatott, valamennyi tényezőt figyelembe vevő, teljes zajhőmérséklet. Két fő összetevőre szokták felbontani, az alábbi összefüggés szerint: T= Tant+Tvevő , ahol Tant az antennarendszer; Tvevő a vevő zajhőmérséklete. Az antennát a vevővel összekötő tápvonal csillapítása szintén hozzájárul a -hez. A zajnövekedésnek azt a részét, amely az antennával szerkezetileg összetartozó tápvonalrésztől származik, az antennarendszer, a többit a vevő zajához számítják hozzá. Az űrtávközlési földi állomás antennarendszerének a zaja a következőkből származik; az égbolt zaja, amelyet az antenna a fő sugárzási irányból észlel, és amely azért különösen jelentős, mert ebben az irányban legnagyobb az antenna nyeresége, az égboltnak, a környezetnek és a földfelületnek a zaja, amelyet az antenna az oldal- és a hátrasugárzási irányból észlel és ezért csak az antennakarakterisztikának megfelelő csökkentettebb nyereséggel kell számításba venni, az antennával szerkezetileg összeépített tápvonalszakasz zajhozzájárulása. Az égbolt zaja a Földön kívüli forrásból keletkező zajokból, valamint a légkörben levő gázok, vízpára és csapadék miatt keletkező zajokból tevődik össze. Ez rövid időre többszörösére is megnövelheti a -et- A Földön kívüli forrásokból keletkező zaj kb. 3,5 K állandóan, minden irányból tapasztalható izotrop zajösszetevőt tartalmaz, amelyről feltételezik, hogy a Világegyetem kialakulásának folyamatával kapcsolatos, továbbá a jelentősebb égitestek irányában sokszoros zajnövekedés tapasztalható. A tápvonalszakasz csillapításából adódó zajnövekedés a tapasztalat szerint 7 K, 0,1 dB-enként.
Lásd még:
