Távírójelek képzési és átviteli módszerei. Megkülönböztetésük alapja a - jellemző állapotok megválasztása és az adó- és vevőegységek közötti kapcsolat formája, Egyik legelterjedtebb az egyenáramú táviratozás, amelyben - távíró alapsávi jeleket alkalmaznak közvetlenül, vagy csekély adatjelformálás után átvitelre. Az egyenáramú táviratozást elsősorban közvetlen vezetékes kapcsolatban, helyi hálózatban, nem túl nagy távolságon alkalmazzák. Nagyobb távolságokon a váltakozó áramú táviratozás használatos. Ebben a jellemző állapotokat egy vivőfrekvenciára digitális moduláció útján visszük át, ill. egy vivőfrekvencia amplitúdójának, és/vagy fázisának, és/vagy frekvenciájának diszkrét állapotaival fejezzük ki. Ez utóbbi eljárást korábbi, manuális billentyűkkel való vezérlési változatairól nevezzük billentyűzésnek. Távíró- és - adatállomások kapcsolatában a jelek és jelzések cseréjében az üzemmód lehet szimplex, félduplex vagy teljes duplex. Távíróállomások közötti kapcsolatban az azonos vezetékek kihasználásban korábban használatos volt a többszörös táviratozás, így a duplex eljárás, melyben azonos vezetéken két független táirat továbbítható (két berendezéspár között), a triplex eljárás, ahol három, és a kvadruplex, ahol négy. Ezeket az eljárásokat megvalósító berendezések a multiplex rendszerű távírógépek. A korszerű, aritmikus távgépírók egyenáramú táviratozást alkalmaznak, ezen belül is egyszeres- vagy kettősáramú jeleket. Ezek a gépek alapkonstrukciójukban duplex üzeműek, felhasználásuk azonban többnyire félduplex.
Lásd még:
