(gyengeáramú kábel). Szigetelt vezetőkből képzett, sodrási elemekből összetett kábellélekből, a várható külső behatások ellen védő köpenyből, és esetleg e felett alkalmazott egy vagy több védőrétegből és páncélzatból álló vezeték. A tenger alatti kábelek legtöbb típusa köpeny nélküli védőréteget és páncélzatot tartalmaz.
A vezeték nélküli technikában alkalmazott hullámvezetők nem tartoznak a távközlési kábelek csoportjába. A távközlési kábelek a kábelszerkezet felépítése alapján több szempontból osztályozhatók. A sodrási elemek villamos jellemzői alapján a távközlési kábel lehet helyi, körzeti és távkábel, ez utóbbiakon belül hangfrekvenciás vagy vivőáramú. A vezetők anyaga alapján a távközlési kábel lehet réz-és alumíniumvezetőjű. A szigetelés anyaga alapján lehet papír- vagy műanyag szigetelésű. Az átvitel rendszere alapján szimmetrikus (érpár, érnégyes) és aszimmetrikus kábelek (magános ér, koaxiális pár) különböztethetők meg. A kábellélekben egyesített sodrási elemek jellemzői alapján, ha azok egyezőek, homogén kábelekről, ha azok különfélék, kombinált kábelekről beszélünk. Ennél a felosztásnál a jelző- és mérőereknek, valamint az árnyékolt rádióérpároknak, nincs minősítő szerepük. A köpeny és a külső burkolatok alapján a távközlési kábel lehet fém- és műanyag köpenyes. A védelem foka szerint lehet föld alatti ( behúzó-, páncélos, folyamkábel), tenger alatti, fali- és légkábel.
Lásd még:
