A hosszegységre eső potenciálváltozás. Vektormennyiség, iránya az azonos értékű potenciálhoz tartozó, általában görbe felületekre merőleges és értéke annál nagyobb, minél gyorsabban változik ezen irányban a potenciál.
A térerősség hatására a szabad töltéshordozók mozgásnak indulnak; a pozitív töltéssel rendelkező részecskék a térerősséggel egyező, a negatív töltésűek a térerősséggel ellentétes irányban mozdulnak el. Szabad töltéshordozókat tartalmazó közegben a térerősség hatására így elektromos áram (vezetési áram) jön létre.
Igen nagy térerősségnél a szilárd anyagokat alkotó atomokból elektronok szakíthatók le, így elektromos gerjesztéssel növelhető a szabad töltéshordozók száma. A megnövekedett hordozósűrűség a nagy térerősség hatására nagyértékű elektromos áramot eredményez. A másodlagos hőhatás a szilárd anyagban maradó változásokat hozhat létre. Szigetelőanyagoknál a jelenséget átütésnek, félvezetőknél inkább letörésnek nevezik.
A hordozógerjesztés fizikailag téremisszióval vagy szekunderhordozó-gerjesztéses sokszorozással (multiplikációval) magyarázható.
Egy villamos, mágneses, vagy elektromágneses tér erősségének mértéke. Mértékegysége volt/méter, villamos térnél, mágneses térnél a gauss. Elektromágneses tér esetében szintén a volt/métert használják, ez a térerősségmérő által mutatott érték, néha alkalmazzák a watt/négyzetméter mértékegységet is. Az adóantenna sugárzását is ezekkel mérik, csak kisebb egységek használatosak, mint millivolt/méter, vagy mikrovolt/méter. A térerősség egyenes arányban van a hullámhosszal és fordítottan arányos a távolsággal. Teljesítmény mérésnél a távolság négyzetével csökken a mérhető teljesítmény.
Lásd még:
