A szokásos transzponált (szuper-) vevőknél a helyi oszcillátor és a vett jel keverése során a két jel összege és különbsége jelenik meg. Ezek közül csak egyiket használjuk fel, a másikat zavaró hatása miatt el kell távolítani. Ez a tükörfrekvencia. Ha a középfrekvencia nagy, a tükörfrekvencia könnyen kiszűrhető, mert nagyon eltérő a hasznos jeltől. Ha azonban nagy szelektivitású, de kis frekvenciájú KF fokozatot használnak, a tükörjel mindig megjelenik. Ezért terjedtek el a kétszer transzponált szupervevők, ahol az első keverésnél a nagyobb frekvencia révén eltűnik a tükörjel, míg a második KF fokozatban a kis frekvencia miatt igen nagy szelektivitást lehet elérni, de itt már nem jelenhet meg az első keverés tükörjele, egyben kis frekvenciákon sokkal nagyobb erősítés érhető el.