Alapjában véve nem más, mint a képernyőn megjelenő tv-kép filmszalagra (a szabványos mozifilmeknek megfelelő 35 vagy 16 mm-es) való fényképezése. Az eljárás hátránya, hogy - a mágneses képrög, zítéssel ellentétben - a videojelet a felvételkor ismét optikai képpé kell átalakítani. a lejátszáskor pedig a kapott optikai képet újra elektromos jelsorozattá kell felbontani. A kétszeres átalakítás természetesen veszteségekkel és torzításokkal jár együtt, s ez főleg a kép élességében mutatkozik meg. Ugyancsak hátrány, hogy a felvett anyag csak előhívás után használható és értékelhető, tehát azonnali visszajátszás és ellenőrzés nem lehetséges. Előny viszont, hogy a felvett kép minden berendezés nélkül is látható, ill. a film nem csak speciális tv-berendezésen, hanem bármely vetítőgépen lejátszható. A felvétel elkészítéséhez viszont e célra készült berendezés szükséges. A felveendő kép megjelenítésére igen jó minőségű, nagy felbontóképességű és nagy fényerejű képcsövet kell használni. A film mozgá-sát a tv-kép időbeli lefolyásával szinkronozni kell úgy, hogy a film szakaszos továbbítása mindig a képkioltás időtartamára essék. Ez utóbbi követelmény meglehetősen nagy problémát jelent, tekintve, hogy a képkioltás időtartama rendkívül rövid. Ezért vagy gyorslerántásos mechanizmust (filmközvetítés televízión) kell alkalmazni, vagy pedig csak minden második félkép rögzítése lehetséges. Ebben az esetben azonban a függőleges irányú felbontás lényegesen romlik és a kép soros struktúrája is láthatóvá válik. Ez utóbbit a képet felíró elektronsugár függőleges irányú, kis amplitúdójú, mintegy 20 MHz-es modulációjával lehet eltüntetni, így ugyanis a sorok egybeolvadnak. A képfelvételre szolgáló berendezéseket telerekordereknek, rövidítve TR-berendezéseknek is nevezik. A kísérő hang felvételére ezeknél a készülékeknél általában önálló, de a képfelvevővel szinkron futó perforált mágnesszalagos hangrögzítőt használnak. A filmes képrögzítés legnagyobb hátrányának, a képélesség csökkenésének kiküszöbölése érdekében az utóbbi évtizedben olyan berendezést is kifejlesztettek, amelynél a filmszalag vákuumkamrában halad és a kép exponálását maga az elektronsugár végzi. Így kitűnő felbontású, éles kép érhető el, a berendezés azonban meglehetősen komplikált és kezelése a vákuumkamra miatt is nehézkes. Filmes képrögzítőkkel természetesen színes képek felvétele is lehetséges, ha a filmre a három alapszínt adó három képcső képét fényképezik rá. A három kép pontos egybeesése természetesen alapvető követelmény és meglehetősen bonyolult, drága berendezéssel valósítható meg.
Lásd még:
