Tv-vevőkészülék szerelvény, amely az UHF frekvenciatartományban az antennabemenettől a transzponálófokozat középfrekvenciás kimenetéig működő fokozatokat foglalja mechanikai egységbe. Az UHF hangolóegységgel a 470...860 MHz, tehát közel 400 MHz terjedelmű frekvenciatartományt kell átfogni, ami kb. 50 csatornát (tehát állomást) jelent. Ez az oka annak, hogy az UHF frekvenciatartomány vételére nem használnak csatornánként arretálható csatornaváltót, mint a VHF sávban, hanem folyamatos hangolást. Elektromos működés szempontjából a UHF hangolóegységekben ugyanaz a három fokozat van, mint a VHF hangolóegységekben, de az aktív elemek (tranzisztorok) száma csak kettő, mert a keverőtranzisztor önrezgő keverőkapcsolásban működik.
A rezgőköröket ebben a frekvenciatartományban, ameddig forgókondenzátorok voltak a hangolóelemek, nem lehetett koncentrált elemekkel felépíteni, mert túl kis tekercsméretek adódtak. A rezgőkörök helyett nyitott fél hulIámhosszú vagy rövidrezárt negyed hullámhosszú tápvonalcsonkokat használtak, amelyek rezonanciafrekvenciáját változó kapacitással szabályozták. A változó kapacitás korábban forgókondenzátor volt, később varicap dióda. A varicap dióda és az egyéb alkatrészek kis mérete lehetővé tette a huzalozás olyan mérvű lerövidítését, hogy az UHF hangolóegységeket is rezgőkörökkel építsék fel. Az újabb típusokban varicap diódák és 1-2-menetű kis tekercsek képezik a rezgőköröket.
Az egész UHF tartományt sávátkapcsolás nélkül hangolják át, tehát sem mechanikai, sem elektronikus kapcsoló nem szükséges. Az előerősítő-, keverő és oszcillátorfokozatra vonatkozó követelmények megegyeznek a VHF hangolóegység fokozataira vonatkozókkal.
Lásd még:
