(műholdas távközlés). Rádiótávközlés, amely egy vagy több űrállomást, aktív vagy passzív távközlési műholdat vagy más, a világűrben levő tárgyat használ fel. Valamennyi rádiótávközlési forma vagy az űrtávközlés, vagy a földi rádiótávközlés, vagy a rádiócsillagászat körébe tartozik. A végpontok elhelyezkedése szerint osztályozva a következő -i módokat különböztethetjük meg: a) Jeltovábbítás a Földön levő adótól műholdon keresztül a Földön levő vevőig. A műhold feladata csupán a jel átjátszása. E célra szolgálnak a távközlési műholdak. A jelenlegi gyakorlatban a legismertebb forma a műholdas állandóhelyű szolgálat keretében működő, fix telepítésű űrtávközlési földi állomások közötti űrtávközlés. b) Jeltovábbítás a Földön levő adótól a világűrben levő vevőig (vagy megfordítva). Ebbe a csoportba tartoznak azok az összeköttetések, amelyeket az űrhajók és a nem távközlési műholdak (földkutató, meteorológiai stb.) létesítenek a földi megfigyelőállomásokkal. Az űrhajók feladata a világűr kutatása, ember odajuttatása, fizikai, biológiai, műszaki stb. kísérletek végzése, tehát itt a távközlés nem végcél, hanem eszköz, amely segít a másirányú feladat végrehajtásában. c) Jeltovábbítás a világűrben levő adótól ugyancsak a világűrben levő vevőig. Ilyen összeköttetést létesítettek az ember Holdra szállásakor, a holdkomp és a parkolópályán levő anyaűrhajó, valamint az anyaűrhajó és a Föld körül keringő megfigyelő és jeltovábbító műhold között. A jövőben ennek az űrtávközlési formának a fejlődése különösen a távközlési műholdak egymás között űrtávközlésének lebonyolításában lesz jelentős. Legismertebb űrtávközlési rendszer és szervezet az Interszputnyik és az Intelsat.
Lásd még:
