Az űrtávközlési antennát N& dő műanyag burok, mely megvédi az antennarendszert a csapadéktól és az erős napsütéstől és megakadályozza, hogy hó és jégréteg rakódjon le az antenna felülről nézve homorú reflektorfelületébe. Anyaga általában néhány milliméter vastag műanyag, amelyből gömbcikkeket képeznek és ezeket ragasztással illesztik egymáshoz. A gömbhöz hasonló védőburkot a belső túlnyomás tartja kifeszítve. Nagyon hatásosan védi az antennarendszert a széllökésektől, amelyek a nagyméretű antennát könnyen elmozdíthatnák és ezáltal az összeköttetés minőségének romlását vagy teljes megszakadását is okozhatják. Hátránya, hogy rontja az állomás eredő zajhőmérsékletét, csillapítja a műhold felől érkező jelet és reflektálja a különböző irányokból, különösen a Föld felülete felől érkező zajokat az antenna felé. Ez utóbbi hatás jelentősen megnő eső idején, amikor a védőburok felső felületén vízréteg képződik. Ennek vastagsága különösen ólmos eső esetén néhány milliméter is lehet. További hátrány, hogy a vízréteg hatása nemcsak az eső idején, hanem egészen addig érvényesül, amíg az teljesen fel nem szárad. Kezdetben szívesebben alkalmazták az űrtávközlési antennák esetében. Manapság már csak rendkívüli időjárásviszonyok vagy speciális rendeltetésű és felépítésű antennákon.
Lásd még:
