(vivőáramú rendszer). Átviteli rendszer, amely a beszédet, zenei mű-sort, távírójeleket vagy egyéb információt hordozó jeleket nem a saját (rendszerint hangfrekvenciás) sávjában, hanem magasabb fekvésű frekvenciasávba áttéve továbbítja. A frekvenciaáttevés rendszerint nem közvetlenül, hanem több fokozatban történik, alkalmasan választott vivőfrekvenciák segítségével. Egyes kivételeket nem tekintve, a korszerű vivőfrekvenciás rendszerek mind elnyomott-vivőjű egyoldalsávosak
vivőfrekvenciás átvitel), az alkalmazott modulátorok kapcsolóüzeműek, mint pl. a gyűrűsmodulátor vagy a hídmodulátor. A nemkívánt modulációs termékek és a vivőszivárgás elnyomására, ill. csökkentésére a modulátorokat sávszűrő (szűrő) követi. A vivőfrekvenciás átvitel elvén épülnek fel a sokcsatornás (frekvenciamultiplex) vivőfrekvenciás rendszerek úgy, hogy az eredetileg ugyanazon frekvenciasávot elfoglaló jeleket (csatornákat) egymás melletti frekvenciasávokba helyezik át. Így a csatornák átvihetők a vonalon anélkül, hogy egymást zavarnák. A vevőállomáson a csatornákat egymástól sávszűrőkkel elkülönítik, majd demodulátorok útján az eredeti frekvenciasávba visszahelyezik. Távbeszélő -ekben a beszédfrekvenciák közül a 300... 3400-ig terjedő frekvenciákat viszik át, ezért egy-egy csatornára 4 kHz sávszélességet választanak, ennélfogva ez a vivőfrekvenciák távolsága egymástól.
Lásd még:
