Egy régi koszos nyomtatóféleség tápjából mentettem ki anno ezeket a kondicskákat.

Rögzítőbilincset kellett gyorsban fabrikálni, a gumi adta magát meg a pillanat ragasztó és a kocka anyák.

Már be is kötöttem, milyen gyors ez így, bezzeg a valóságban.

Egy újabb áldozat: a régi számítógépes hangfal. Amikor megvettem és bedugtam a konnektorba, a trafója rögvest elszállt, szinte izzott és zúgott minden. Lusta voltam visszavinni egy táppal megtoldottam így évekig jó volt, de elhasználódott, koszolódott és még le is esett, az előlapja bánta. A hangja meglepően tiszta és rendelkezik hangerő-, hangszín-, sztereó állítási lehetőséggel: tehát jó lesz előerősítőnek.

A műanyag részek a helyi szemétszállítási vállalat szelektív gyűjtőzsákjában landoltak!

A potmétereket az előlapra költöztettem.

Az a műanyag cső csak a vezetékek kordában tartására szolgál a későbbiekben.

Elkezdtem a vezetékezést, nem leányálom.

A vezetékeket egy régi madzag kötözési technikával fogattam össze, távolságtartó hurkoknak is hívhatnám.

Egy újabb áldozat, ha jól emlékszem egy alkalommal találtam egy szelektív hulladék parkban ahol nem igazán szelektálnak. Csak suttyomban borogatják oda a szemetet, egy előlapon volt le is szedtem róla. Hmmm mennyi értéket szedtem már ott össze.