Tulajdonképpen a kapcsolás roppant egyszerű. Ahány kijelző, annyi meghajtó IC, az IC-ket sorba fűzve. 
Az IC vezérlő lábait (RCK, CLR, SRKC, G)  egyszerűen egy buszra kötjük, és az adat kimenetet (SER_OUT) a következő digit meghajtó IC adatbemenetére (SER IN) kötjük. Így tetszőleges számú kijelző köthető össze egy modulra, sőt a modulok is tovább fűzhetők.
A kijelzők számának csak a fantázia, és a táp terhelhetősége szab határt.

Az ellenállások értéke a tápfeszültség, és a használt kijelzők függvénye, ezt a megvalósításnál, mindenkinek magának kell kiszámolni.

A korlát az IC terhelhetősége, amit normál körülmények között nem lesz egyszerű túllépni, mivel 33V-ot és 1000 mA-t bírnak el kimenetenként (ezek abszolút maximum értékek, nem érdemes megközelíteni! Bővebben az adatlapon). Valljuk be, ez azért tekintélyes méretű kijelzők meghajtására is alkalmassá teszi, mivel a 4"-os kijelzők is beérik 20mA-el.
 

Az IC-k 5V-os rendszereknél külön tápellátást nem igényelnek, nyugodtan mehetnek a PIC tápjáról, mivel csak néhány mA-t vesznek fel, így 5-10 kijelzőt akár a kontroller tápjáról is járathatjuk. Én azért jobbnak tartom a kijelzők tápfeszültségére tenni egy feszültség stabilizátort és két kondenzátort, és ezekkel hajtani az IC-ket, a PWM vezérlés okozta tápingadozások távol tartása miatt. Nem akkora költség hogy ne érné meg!

Nagyobb terhelések esetében - nagyobb kijelzőknél a hely nem okozhat problémát - javaslom a DIP tokozású IC-k használatát, mivel hajlamosak a melegedésre, és a hűtésük nehézkes (ragasztott RAM hűtőkkel ugyan  sikerült megoldani). 
A DIP tokozású példányok közel 50%-kal több hőt képesek hűtés nélkül leadni, így, ha a hely megengedi, mindenképpen indokolt ezek használata.
57mm-es kijelzőkkel még az SO tokozásúakat használom, teljesen zárt dobozban, hűtés nélkül sem okoz túlzott melegedést a szegmensenkénti 20mA, bár itt már észrevehetően fűt.