Ím a bővített kapcsolási rajz:

Ebben minden előzőleg bemutatott extra fellelhető: lágyindítás, fokozatkapcsolás, és persze áram-, feszültségmérés.

A bejövő 230V-os hálózati feszültség 3x1,5 mm²-es kábelen jut be a dobozba, a 2db 25A-es kismegszakítón keresztül, amik egyben a főkapcsoló szerepét is betöltik.

Itt található a lágyindító 16A-es reléje, egy 300ohm-os ellenállással párhuzamosan, és innen táplálkozik a fokozatkapcsoló kis adaptere is, ami a nem kis primer áram miatt relékkel változtatja a trafók gerjesztését.

Minden trafónak az osztott cséve miatt van 220V-os és 240V-os kivezetése is. Ha a két legvégső kivezetésre kapcsolódunk, az a 240V, ha egyiket beljebb (a leágazásra) kapcsoljuk, akkor 230V, és ha a másikat is beljebb kapcsoljuk, akkor 220V-os primer feszültségre köthetnénk a trafót.

Mivel nincs túlgerjesztve a trafó, a legbelső 220V-os ágra is nyugodtan adhatunk 240V-ot, így szekunder feszültségesés esetén korrigálni tudunk egy kis gerjesztésnöveléssel a kimeneti feszültségen.

A gerjesztés átváltó "fokozatkapcsoló" relék szigetelt tokozású, 12V-os, autóban használatos váltóérintkezős 40A-es relék. A belső felépítésükből adódóan a kontaktusok érintkezői és a behúzótekercs nem 230V-ra van méretezve.  Érintésvédelmileg sem oldható meg a vezérlésük máshogy, mint galvanikusan leválasztott külön tápegységgel, amit a kis adapter valósít meg.

A kontaktusok között a trafón (a túltekerések tekercsein) , nincs nagyobb feszültségkülönbség, mint 10-15V, (bár váltófeszültség, de ezzel simán megbirkózik a relé), ezért tökéletesen megfelel ide ez a fajta relé típus.

Azonosra tekert transzformátorokat csak egyenirányítás után párhuzamosíthatunk, ezeket valósítja meg a Graetz sor. Az egyenirányítás után kapcsolt 1F-os kondenzátor eredeti feszültségmérője lett felhasználva a kimeneti állapot visszajelzésére. Az árammérés egy kicsit érdekesebbre sikeredett, sem söntös, sem mérőtekercses megoldás nem állt rendelkezésre. (200A felett nem olyan egyszerű a dolog.) Különleges megközelítő értéket kimutató technikát alkalmaztam:

A Graetz-eken a teljes párhuzamosítás miatt egyforma áramok folynak (elméletileg), ezért egy-egy diódájukon is. Ezeken a diódákon, ha már egy kicsi kis kimeneti áram is folyik, esik az a jó kis 0,5-0,6V. (Adatlap szerint ezeken a Graetz hidakon 1V az összes feszültségesés, tehát 0,5V körüli/dióda.)

Ha mi ezt a 0,5-0,6V-ot ugyancsak ejtjük egy ide válogatott diódán, a maradék feszültség a Graetz diódáján a növekvő áram miatt megemelkedett feszültség lesz, és ez a néhány mV egy érzékeny deprez műszert a 20-200A-es tartományban simán megmozdít. Utána már csak a skálázás szükséges, természetesen nem lineáris tartományban, hanem mérések alapján. Nos, így kaptunk egy ütemre mozgó, nagyáramú kivezérlésjelzőt.

Amiről még nem esett szó, az a fokozatkapcsoló, aminek működése nagyon egyszerű. Alapállapotban a relék nyugalmi érintkezői a trafók legszélső, legkisebb gerjesztésű tekercseire kapcsolódnak. A kör fokozatváltó-kapcsoló alapállapotban nem kapcsol feszültséget egyik relé behúzó tekercsére sem. 1-es állásban az egyiket húzza, 2-esben a másikat, de egy dióda segítségével az 1-es állapot reléjét is, így valósul meg a 3 fokozat, feliratozás szerint: 75A/150A/210A áramtartalékkal.

Nos, ha most már mindennek a működése egyértelmű, lássuk a képeket: