Lehet, hogy hülyeséget mondok, de ennél szerintem egyszerűbb pákával beforrasztani

Azért egy hosszú csatlakozósor kiforrasztása így lényegesen egyszerűbb, nem is szólva a nagy hőtehetetlenségű alkatrészekről (pl. trafó).

Ez igaz, de egy ilyen szökőkutat azért elég nehéz építeni.

Persze, ezt én is csak "képletesen" értettem. (Mármint azt, hogy nekem is kell egy ilyen.)

Tudom. Senki nem fog bevásárolni hozzá anyagokat, hogy szökőkutat építsen

Ez még mindig nem a mi kategóriánk szerintem , ha nekem meg lenne minden adalék , én mégis a konzerves doboznál maradnék , nincs akkora költsége szinte semmi , mint ezeknek a gépi dolgoknak .

Jó, de abban nincs szökőkút!

Ja tényleg most hogy mondod a szökőkút ja

Fogaskerék-szivattyúval, de a korszerűbbek mozgó alkatrész nélküli elektromágnes szivattyúval.

Ezek a gépi dolgok annak jó, aki nagy tételben gyárt valamit , és huzamosabb időn keresztül , állandó megrendelés stb . De mint itt néhányan akik max 10 - 20 nyákot készítünk nekünk nem hiszem hogy megérné , inkább az egyszerűbb konzerves dobozos megoldás .És a maradék ón ami nem fogyna el ???Benne marad a gépbe vagy újra felhasználható ki tudja , mert ha nem , akkor nagyon pazarló technika .A konzervesbe annyit kever az ember ami éppen elég kevesebb az elpazarolt anyag stb stb stb.

Szerintem még a konzervesnél is egyszerűbb a pákás-ónszívós technika

Az ón benne marad és nem vész kárba, újramelegítés után működőképes. A hobbi nem feltétlen a költséghatékonyságról szól. Van a aki CNC-t épít, egy egyszerűbb hullámforrasztó berendezés valószínűleg egyszerűbb egy CNC-nél.
Én egyik módszert sem minősíteném, megfelelő felkészültséggel sokféle módon el lehet érni a kívánt célt!

Ezt a "konzervdobozos" megoldást azért egy korrekt tesztig fenntartásokkal kezelném:
- A speciális ötvözet menyire hozzáférhető és az ára sem ismert számomra.
- Nagyobb méretű nyákokkal is lehet gond (vagy fazékra kell áttérni).
- A 100 fok vagy az alatti olvadáspont gondot is jelenthet egy jobban melegedő alkatrésznél.
- A videón csupasz kézzel fogja meg az elvileg 100 fokos kiemelt nyákot a demonstráló... ez engem egy kicsit elbizonytalanít.

De, ahogy az angolok mondják, a puding próbája az evés!

[OFF]A kezes ügyet tekintve, ezek ruszkik, én elhiszem , hogy megfogja a 100 fokos panelt.
Nálunk anya is elég termocentrikus , ugyanis bírja a hőt a keze ..

Egyértelmű , hogy nagyobb nyákokat nehezebb konzerves technikával ónozni , de mekkora lehet az a nyák amit az ember otthon készít átlagban na jó legyen 20 x 20 as de lehet sokat is irok , kisebb tepsiben elfér ez még nem olyan kivitelezhetetlen otthon .Általában legalább is én mindig arra törekszem , hogy az ésszerűség , és a legkisebb költség határág gondolkodjak, mert a több már nem biztos , hogy megér annyit, magyarul többe kerül a leves mint a hús. A meleg az meg olyan , hogy ha a nyákot kiveszi , és a szélét fogja az nem olyan meleg mintha mondjuk telefóliás részt érintene meg.És abban sem vagyok biztos , hogy a két anyag ónozás után nem e lesz keményebb , vagy nem e fog kissé megváltozni az olvadás pontja ezt nem tudom.
Azt látjuk , hogy a viz forr , de szerintem több mint 100 fok lehet , és ha van olyan elektronikai alkatrész ami kb 120-130 fokos hát nem tudom szerintem az nem nyákon szokott lenni.

Én a grillezett lötstoppos nyákot is szabad kézzel veszem ki Ha a sarkait fogom, szinte nem is érzem, hogy 160 fokos. Viszont az tényleg gondot okozhat, hogy vízgőz pákával lehet forrasztani

Viz gőz páka ezt nem értem

A víz 100 fokon forr (normál légköri nyomáson) és a hőmérséklete nem is lehet melegebb, akárhogy is melegítjük! (még ha Te szerinted több is lehet)
A felhasznált Rose-fém olvadáspontja 95-100 fok között van! A szilícium félvezetők üzemi (kristály) hőmérséklete elérheti a 150 - 175 fokot is, ekkor a kivezetések igenis lehetnek 100 fok körül. Az ellenállásokról már ne is beszéljük. Az nem igazán szerencsés ha egy alkatrész kiforrasztja magát működés közben, mert például bent-hagyjuk egy kocsi szélvédője alatt a nyári kánikulában ahol már a környezeti hőmérséklet is 50-60 fok lehet...

De a tett halála az okoskodás, (ezt sem én találtam ki) ezért hajrá, vágj bele és meglátjuk mi lesz!

Még egyszer megnéztem, nagyon bírja a kolléga a meleget: nem a két sarkánál fogja meg, hanem konkrétan összefogja a két ujjával és ez ráadásul nem száraz, hanem (forró)vizes! Arról ne is beszéljünk hogy a forró vízgőz felett matat, ami elég kellemetlen lehet!

De ahogy írtad, egy ónharisnyával egy két mozdulat egy ilyen kis nyákot leónozni, ha már költséghatékonyak akarunk lenni!

Nem is azt mondtam én , hogy ez a tuti megoldás , de ha lenne rá lehetőségem biztos kipróbálnám.A félvezetők amikről irsz , ha a beforrasztott lábaknál 100 fok hát nem tudom , de ezek szerintem hütö bordán kell hogy legyenek , vagy más hütéssel megoldottak , és ilyenkor nem nagyon fog a lábaknál sem lenni 100 fok. És a nyári 50 - 60 fok ebben nem hiszem , hogy kárt tenne , de tényleg csak úgy tudnánk meg ha kipróbálnánk.Ja a másik ezen ónozás után gondolom a forrasztáskor nem azzal az adalékkal forraszt amivel ónoz, hanem rendes forrasz anyaggal legyen az ólmos ,ólom mentes , és az már másabb olvadáspontú azért nem de ?

Attól hogy ónos még forrasztani kell, csak irtó jól fut rajta az ón. A forrasztásnál meg 230 fokon olvadó ónt használsz, ráadásul alacsonyabb hőfokon s elég forrasztani, kevésbé sínyli meg az alkatrész.

Ez igy van , és akkor már biztos , hogy melegedésre sem fogja elengedni az alkatrészeket mivel más a forrasz anyag.

A vízgőzpákát képletesen értettem Úgy értettem, hogy 100 fok. Az meg nem túl jó, ha pár alkatrész kiforrasztja magát, ahogy azt többen mondták...

Valószínű , ha nem lenne más forrasz anyaggal forrasztva , de ez csak egy felületi bevonat gondolom , és erre még az alkatrészeket forrasztani kell .

Sziasztok!
Én folyton aggódtam az alkatrészek hőtűrése miatt, de aztán megvilágosodtam egy két oktatófilm láttán. Egyrészt az ROHS miatt eleve magasabb már az alkatrészek hőtűrése. Processzorokat például 270 fokon tesztelik - folyamatos üzemben! Van valakinek kérdése? FT232RL chipet kellett forrasztanom SSOP28 tok igen sűrű lábak. Régen azt hittem felforraltam, mert kicsit sokat t..-ltem a beforrasztással - simán kibírta és működik. Ha lehet a panelnél ne alkalmazzatok alacsony olvadáspontú bevonatolást - nem éri meg. Az alkatrész sok esetben képest lehet (nem feltétlenül üzemszerűen) kiforrasztani magát úgy, hogy működőképes. Ne a panel legyen a gyenge láncsszem!

Szervusz!
Én is ezt próbáltam -nem túl sikeresen- elmondani...
Az igaz hogy a forrsztás során ötvöződik a kétféle foraszanyag és egy köztes, de mindenképp alacsonyabb olvadáspont jön létre. Főleg az SMD alkatrészeknél kiszámíthatatlan hogy mennyi magasabb olvadáspontú forrasztóón kerül a lábak alá, ha túl jól fekszik a pad-on a láb akkor lehet hogy tisztán csak az alacsony olvadáspontú ónötvözet biztosítja az láb érintkezését, ami kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Szerintem sincs értelme. Amíg valaki nem szerez ilyen ónt, Rose fémet, addig hagyjuk a vitatkozást

Ha valaminek a lába 100 fokos, akkor rakjad aranyozott csatlakozóra. Az az ssop28 nem is olyan sűrű.

Mondtam, hogy Engem is érdekel, folyamatban az árajánlat kérés a 90 fokos olvadáspontú forrasztóanyagra

Nekem ha valami égeti a kezem, akkor arra hűtőborda kell, vagy valami gáz van a működésében. SMD-ben nem tudom van e olyan alkatrész aminek a lába elérheti a 100 fokot anélkül, hogy a belseje tönkremenne.
Egyébként meg nem csak z smd-k forrasztásához jó. Jó a lábasjószágokhoz is, és ott nagyságrendekkel több rendes ón kerül a lábra, mint a 90 fokosból, tehát lehet hogy nem 220-on olvad ki, hanem már 200-nál, az meg gyakorlatilag az alkatrészben vörös izzást jelent.
Smd-nél meg szerintem keveredik, és akkor jó a forrasztás, ha kicsit felfut a lábra, ott is minimum 50%-os az ón részarány.

Ha netalán dűlőre jutsz ebben a Róse dologban annál a cégnél akivel kapcsolatban vagy , akkor engem is érdekelne a dolog egy próbát megér