Akkor ahogy mondani szokták a hiba az ön készülékében van, mivel nálam úgy működik ahogy kell, ráadásul jó ideje. Illetve mások is megépítették már, és nekik is működik úgy, hogy egyetlen IGBT-t sem durrantottak el. Nem véletlenül kérdeztem, mert amikor először közzétettem azt a rajzot, a diódák még hiányoztak róla.

Aha, akkor nekem a régi volt meg.
Ok Köszi.

Üdv mindenkinek ismét!
Az köztudott, hogy a félhidas PWM PC tápokban a trafó durván 2x akkora feszültségre van áttételileg méretezve, mint a kimeneti feszültség (ATX-ek még egy picit többre is, ahogy tapasztaltam), azaz névleges esetben egy tranzisztor a teljes periódus kb. 25%-áig van bekapcsolva, az ellenütemű szekunder egyenirányítás után pedig egy, az alap kapcsoló frekvencia kétszeresének megfelelő, kb. 50%-os kitöltésű négyszöget kapunk a dióda közös katódján. Jól sejtem, hogy ez azért van, mert ha a kitöltés 50% fölött lenne a szekunder dióda után, megjelennének szubharmonikusok? (Valahol, azt hiszem flyback esetében ezt olvastam, de egyéb esetekben is, mondjuk arra elvileg létezik egy ún. "slope compensation" nevű trükk /Billings könyve így említi/).
[OFF]Emmzolee-nak még lógok egy nyáktervvel Csak van benne egy hiba, mint rájöttem, és eddig még nem tettem rendbe.. Katt-nak meg a darlingtonos ill. Baker clamp-os kísérletekkel.. Csak hát most a szakdogám a fő prioritású dolog.

Igen várom.

A slope compensation áramszabályozós tápokban kell. Vagyis, a táp, a kimenetén az alapjelnek megfelelő áramot akar biztosítani, ehhez állítja be a kitöltést. Tehát, a visszavezetés is áramjel. Ha már nagy a kitöltési tényező, akkor az áramnak kicsi a hullámossága, tehát az a komprátor, ami egy adott érték felett kikapcsolja a tranyókat nem tud biztosan komparálni és emiatt bizonytalan lesz a működés. Vagyis kicsi az áramjel meredeksége. Erre találták ki, hogy a fűrészjel előállítóáramkörből odakormányoznak egy kis fűrészt a visszavezetéshez, hogy határozottab legyen ez a jel. Ez a slope ( meredekség ) kompenzáció. Nekem ez 85 % kitöltés felett sosem ment rendesen, ezért inkább az áram átlagértékére való szabályozást szoktam csinálni, ott ilyen gond nincs. ( Van más... ) Természetesen, egy ilyen táp is tud csinálni stabil egyenfeszt, csak kell az áramszabályozás fölé építeni még egy szabályozási hurkot a feszültségre. Így lesz belőle feszültségszabályozásnak alárendelt áramszabályozás. Az UC sorozatú ic-k között vannak current mode controll ic-k, azok ilyenek, ott le is van írva a méretezésük.

De most inkább a szakdogáddal foglalkozz, az sokkal fontosabb...

Pl. Az UC3842 és társai, azzal csináltam már forward tápot, le is mértem az áram-feszültség karakterisztikáját, és a kihajlás okát is megtárgyaltuk. A kérdésem már csak az lenne, hogy PWM félhidas táppal érdemes-e feljebb menni 25-25%-nál (tranzisztoronként) a kitöltéssel? Mert lehetni lehet, azt már kipróbáltam (mikor lecsupaszítottam egy PC tápot, csak az alap TL494 kapcsolás volt meg (under- és overvoltage védelem kiiktatva), és felmentem vagy 17-18V-ig a feszültséggel a 12V-os ágon). De vajon miért így oldják meg? Hogy névlegesen a kimeneti dióda után 50% körül van csak, mikor mehetne feljebb is.

Pl azért, hogy ne kelljen túl nagy pufferkondit használni a bemeneten. Ha ez a kondi kicsi, akkor kevés energia fér el benne. Ha viszont már kis kitöltésnél is leadja a táp a kimenetre a névleges jellemzőket, akkor az azt jelenti, hogy a hálózati betáp megszűnése után még egy darabig tud folyni annyi energia a kondiból, hogy a főkör tudja biztosítani a névleges kimeneti jellemzőket úgy, hogy kezdi megnövelni a kitöltési tényezőt. Vagyis a táp fenntartási ideje lesz nagyobb. A kisebb pufferkondi egy kicsit jobb teljesítménytényezőt is ad. Persze, mindezt bírni kell a tranyóknak áramban, mert a trafó áttétele kisebb, mintha alapból 100% körüli kitöltést használna a főkör. Ugyanezt ki lehet használni végfokhoz való tápokban is. A kondik drágák, a tranyók olcsóbbak... Az, hogy esetleg a kondik ezt nem szeretik, mert jó nagy rajtuk a hullámos áram aztán hamarabb elszállnak... hát Istenkém, semmi sem tart örökké. Fogyasztói társadalom, veszel másik tápot....

Első körben erre gondoltam én is. Akkor teszem azt, ha én egy félhidas tápot akarok csinálni, megtehetem, hogy jól megpufferelem a primert, és használom úgy 40-40% tranyónkénti, azaz kb. 80%-os eredő névleges kitöltéssel. Így kevesebb lesz a szekunder menetszám, és kisebb lesz a diódák záróirányú igénybevétele, ergo elég lehet kisebb feszültségű dióda is. Én azt hittem, hogy zavarok szempontjából is előnyösebb, ha 50% körül mozog a kitöltés, de ezekszerint nem ez a fő ok.

Bár már továbbléptem, de azért persze érdekelnek a hiba okai, és nagy valószínűség szerint igazatok lesz Ge Lee-vel, hogy egészen egyszerűen az IC magában kevés volt kivezérelni az IGBT-ket. Úgy néz ki, mintha "félbehagyta volna" a ciklust és ezért nyíltak egymásra az IGBT-k. Megnéztem szkóppal egy másik ugyanilyen IC-t (persze IGBT-k nélkül), pontosan az adatlap szerint működik, azaz az a része a kapcsolásnak jó, csak valóban gyenge. A tranzisztor-páros ötletet köszönöm, megfogadom.

Az IR-es IC-ket legegyszerűbb mindig felbikázni tényleg kis tranyókkal. Sose BD, mert azok nagyon lassúak ilyen célra. Korábban írtam egy sorrendet, pár példatranyóval, mindegyik 10ft-os cucc, nem nagy összeg.

Ezt a megoldást érdemes használni akkor is, ha MCU-s PWM vezérlést és IR2110-es drivereket használok IRFP460-as FET-ekkel, igaz? Mindenképpen biztonságosabbá teszi a vezérlésemet, jol gondolom?

Érdekelne az a forward táp amit építettél, fent van valahol a kapcsolási rajza? Kísérletezgetnék én is valami hasonlóval.

Én a Fairchild AN-9015 Application Note alapján csináltam, csak nem RCD resettel, hanem reset tekerccsel, a reset és a primer tekercsfejét meg összekötöttem 10n-val, így a primer és a reset közötti szórás nem okoz galibát. Amit azóta módosítanék rajta: a segédtáp tekercseinek végét felcserélni, és úgymond flyback-ként használni (láttam már gyakorlati kapcsolásokban, és szimulálva is működik), ugyanis az IC-t külső táppal hajtva jól ment, azonban a segédtáppal már gerjedt az egész kis terhelésen. Szabályoz, csak sípol, nagyobb terhelésen kussban van. Ezenkívül ennek még szerintem az is lehet oka, hogy a vezérlés szimplán zener+optó a szekunderen. Minimum szerintem kell neki egy TL431 frekikompenzálással. A trafó a következőképpen néz ki:
- vas: ERL-30 (majdnem ugyanaz, mint ETD29, kb. N67-nek megfelelő anyagból)
- primer: 90 menet, két rétegben (2x0,2mm átmérő), fele belül, fele kívül
- reset: 90 menet, 1x0,2mm átmérő
- szekunder: 13 menet, 4x0,5mm
- segédtáp: 8 menet, 0,2mm
(ezekre csak halványan emlékszem, rég tekertem azt a trafót)
Eredetileg 1 ohmos drain ellenállással 4,5A körül kezdett korlátozni, két 1ohmosat párhuzamosan kötve meg kb. 9A-nél. Utóbbi konfigurációban sorbakötöttem még egy LED-et a zenerrel, így 14,6V lett a kimeneten üresben, 9A- felett meg ejtette a feszültséget meredeken, szóval egy 140Ah-s akksit szépen fel tudtam vele tölteni.

Építettem az előbb egy félhidas tápot, IR2113 + tl494 + pc táp trafó. IRF840 FET-ekkel. Amit elvárok majd tőle az 15V 15A, a régi 12Vos ágát használom erre. Működik is csak nagyon sikított. A sárga PC fojtóval amit beleraktam az 50uH-vel azzal nagyon. De ha a kevesebb mentes kb 5uH-s tekercsét kötöttem be akkor teljesen megszűnt, de 2,5A terhelésnél is már érezhetően melegedett a vasmag, pedig csak 25kHz-en jár a táp(ennyin ment a vas az eredetiben is a tl494 köréből ítélve). Próbáltam variálni a szabályozásba kis értékű kondit betenni de nem szűnt meg a sípolás. Hogyan tudnám megszűntetni?

Hosszú távon szeretném ha működne, IRF840 vagy 740 lenne jobb inkább?

Ez a sárga mag jó lesz nekem egyáltalán ekkora áramra? Azért nem kéne menet közben izzania. Valamint mennyi lenne az ideális induktivitása? Akkumulátor töltőbe megy majd a cucc.

Jó lesz a sárga mag akkora áramra, 25kHz-en legalábbis szerintem bőven megállja a helyét, csak megfelelően kell méretezni.. melegedni így is úgy is fog talán kicsit, nem a legjobb fajták. Az 50uH induktivitásnak kb. elégnek kellene lennie. Benne van a TL494 kapcsolásában a frekikompenzáló soros RC tag (a hibajel-erősítő neminvertáló bemenete és a kimenete között, általában 1n...2,2n+47k)? A fojtótekercs részletes méretezéséről már írtam, jópár oldallal ezelőtt, keresgélj vissza, hogy pontosan hogy is illik azt korrektül méretezni a "ripple current" és a vasmag szempontjából is. Az 5uH-vel azért melegedett annyira, mert jóval kisebb lett a menetszám, de a tekercset igénybe vevő feszültség-idő terület változatlan maradt.. a kondi "ripple" árama is megnő ezzel, de az most nekünk mellékes. Lényeg, hogy akár telítésbe is vihetted a vasmagot, azért melegedett annyira.

10n + 33k van benne. Módosítsam?

Szerintem nem szükséges.. Ezzel lentebb van a felső határ, mint azzal, amit én betettem. PC tápokban láttam ezt a kombinációt. Akkor valahol máshol lehet a probléma. Érdemes még megnézni, nincs-e valahol földhurok. Nemsokára talán jön Ge Lee, ő járatosabb a FET-es félhidas témában. Egyébként nekem az egyFET-es forward is hasonlókat csinált a legelején. Megfelelően nagy tekerccsel baromira visított, kisebb értékkel meg melegedett a vas meg a kondi. Szerintem ott még kell 1-2 dolgot kompenzálni, vagy alaposabban kivitelezni a NYÁK-ot. Ugyanis FET-ek esetén nagyobbak a dU/dt értékek a ki- és bekapcsolásnál, mint az eredeti PC táp topoógiákban, BJT-kkel, és ezek belerondíthatnak a vezérlésbe.

A vcs az TL431-el van megoldva, ott a kompenzáló tag a ref és a katód között 1k+10nF. A TL494 oldalán az 1-es láb pedig alapból 15K-val földre van húzva, és 1K-n keresztül kapcsolja Vref-re az optó, valamint erre a 15k-s kondira tettem most még párhuzamosan egy 22nF-ot. Az IR részen biztosan nincsen földhurok, esetleg a segédtápnál előfordulhat, mert alapbol egy zener+FET adja a kezdeti delejt, és egy segédtekercs ha már beindult. A segédtáp testje a kondi lábára megy, a vezérlés testje viszont úgy megy hogy a konditol elmegy vastag vezetékkel a FET lábáig és onnan vékonyan az IR ichez. Mindjárt felteszem az eagle fájlokat.

A FET source lábát és az IR IC megfelelő pontját a lehető legrövidebb és legvastagabb vezetékke kell összekötni, mind az alsó, mind pedig a felső ágban. Továbbá, szerintem a TL494 földje közvetlen a segédtáptól menjen, a táptekercshez lehetőleg közel ágazzon szét az IR-hez és a TL-hez menő rész, és lehetőleg csillag topológiát kövess a további huzalozásban a TL körül.

Rá tudnál nézni, mellékeltem az eagle fájlokat

[OFF]Nem tudom hanyas Eagle-t használsz, de én nem tudom megnyitni az 5.0-val. Legcélszerűbb lenne, ha kiexportálnád mindkettőt PNG-be vagy PDF-be.

Köszönöm a rajzot, és a részlertes leírást is!

Ebben a legkevésbé tudok segíteni, ugyanis a fojtók engem sem szeretnek. Eddig akármilyen tápot építettem mindegyik jól működött egészen addig, amíg bele nem került a fojtó. Fojtóval egyszerűen terhelhetetlen lett a táp. Üresen vagy alacsony terhelés esetén nem volt semmi gond, ha viszont elkezdtem terhelni, drasztikusan leesett a kimeneten a fesz (kb. 30-40%-ra), és a fojtó néhány s alatt tűzforró lett. Tettem egy egy analóg műszert elé és utána is, és azt láttam, hogy a hiányzó fesz a fojtón van. Tehát a diódák után még ott a teljes szekunder fesz, a pufferen vagyis a fojtó után meg már csak a 30%-a, emiatt lesz a fojtó pillanatok alatt tűzforró. Teljesen mindegy hogy a táp híd volt vagy félhíd, ugyanezt produkálta. Az okát azóta sem értem. Megpróbáltam egyszer azt is hogy szabályoztam a hidat visszacsatolással, azaz nem ment teljes kitöltéssel a táp. Így már jobb volt a helyzet, de így sem tudtam rendesen terhelni a tápot csak pár száz wattig, felette újra előjött az izzó fojtó effektus és a fesz esés. Azóta vagy fojtó nélkül mennek a tápjaim, vagy rezonánsként.
Egyedül a hegesztőm üzemel jól fojtóval, de ott szimpla fesz van (nincs +/-), nincs a kimeneten puffer, és kitöltés is alig, mert ívfogáskor a szabályzó rögtön, és drasztikusan visszaveszi.

A témához vissza térve végülis mire is kéne nekem egy szkóp? Ott tartottunk, hogy vennem kéne egyet mert a gate trafó tekercseit nem tudom megfelelően bekalibrálni a Fetekhez. Ha veszek egyet mire figyeljek vételkor? Tesztelni hogyan tudom?

Csak ezért nem muszáj venni. Letöltesz egy pcscope nevű progit, és azzal meg tudod jeleníteni a hangkártyád bemeneteire kötött jeleket. Nem nagy szám és nem is éppen gyors, de arra elég hogy a vezérlést meg tudd nézni.

Az IRFP460 egy elég őskövület, szóval csak akkor használd, ha NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG.
Van már IRF460A, meg Z is, ami szintén könnyen beszerezhető, és egy generációval újabb (fele a gate töltés, meg sok egyéb).
De annyi igaz, hgoy ha nagy a gate töltés és több áram kell, akkor érdemes bebikázni. Az IR2110-et is lehet, bár az alapból sem kismiska. Ha ott valami szebb eredméynt akarsz akkor a 2N2222A - 2N2907A kombóval érdemes kezdeni.

Nx10Khz vezérlőjelet nem fog tudni vizsgálni még egy 192kHz-es HD hangkártyával sem.
Ehhez legalább egy 1MHz analóg sávszélességű analóg szkópra, és hasonló sávszélességű 10Mips-es valós mintavételezésű digit szkópra van szüksége.
Ha meg Miller platót is szeretné látni/vizsgálni, akkor kelleni fog egy 10MHz-es szkóp (100Mips valós mintavételezés digit szkóp esetén).

Én is ezeket használtam /volna.

Neked is kifejtettem multkor az aggályaimat.

2N4401/03-mal nem próbálkoztatok?
Én még csak TINA-ban teszteltem, hogy a beszerezhető fajták közül melyik jobb és melyik rosszabb (a BD2xx egyöntetűen nem tűnt sikeres választásnak), és ezek a jobbak közül valónak tűntek. Persze egy szimulátornak mindig csak módjával szabad hinni.