Csináltam egy másik próbaverziót erre a PWM végfokra. Igyekeztem a teljesítmény fokozat áramútjaiból kijhagyni a komparátor és a meghajtó vonalvezetését. Az alkatrész oldal telefólia, alkatrészlábaknál vagy süllyesztve, vagy eleve úgy maratni. Összesen 3 ponton vana két oldal földjei összekötve, mindjárt a táp beneténél, a tranzisztoros fokokzat GND-je és a bemenet GND-je közelében.
Így menni fog?

A kiemenetet is már akkor úgy kellene hogy tekercs-kondi-visszacsatolás-kimenet. Itt most tekercs-visszacsatolás-kimenet-kondenzátor van kialakítva.

A teliföld azért kell, hogy legyen egy nagyon kicsi ellenállású és induktivitású , - de egy nagy felületű "pontod", ahova a földre menő alkatrészlábakat tudod kötni. Ez akkor a legjobb, ha a nyák egyik oldala egy egybefüggő réz felület. Persze, nagyon csábító, hogy egyes fóliákat ott vezessünk el, de ezzel meg is lesz törve az egybefüggő fólia, vagyis, kezdi értelmét veszíteni a teliföld. Megnő az ohmos ellenállás az egyik ponttól a másikig, meg az induktivitás is. Tehát, ezt nem illik csinálni, inkább két gamó a teliföld oldalra és a másik oldalról egyszerűen dróttal, vagy ha ez nem tetszik, akkor nulla ohmos ellenállással kell átkötni. Így a teliföldből alig fog hiányozni valami. A másik dolog, hogy így még mindig lehetnek zavarok, - vagyis, a különböző áramok ( jel, erősáram, akármi ) még mindig tud a teliföld oldalon össze-vissza kóvályogni, vagyis, hiába teliföld, még mindíg tud esetleg akkora feszültséget ejteni, hogy az az érzékenyebb részekbe bezavar és össze-vissza fognak kapcsolni a végfetek. A nyákot oszd kétfelé. Mondjuk a jobb oldalon legyen minden nagyáramú alkatrész, pufferkondik, kimeneti kondik FET-ek lábai, stb. A panel jobb oldalán meg legyenek a gyengeáramú, érzékenyebb alkatrészek. Így el lehet érni, hogy az erősáramú körből a jobb oldalon nem fognak áramok folyni. Vagyis, nem fog feszültség esni a teliföldön, kevesebb lesz a zavar. Ebből az is következik, hogy pl. a panel felső oldalán mehetnek a betápkondik fóliái, vagy ha úgy tetszik, a betáp oldali teliföld. A panel másik oldalán meg a vezérlés oldali teliföld. Az is nyilvánvaló, hogy a pufferkondikat, a kimeneti kondit egy kupacba, egymás mellé kell tenni, a legközelebb egymáshoz, hogy az őket összekötő fólián ( vagy egy nagy plecsnin, minél kisebb legyen a feszültségesés. A pufferkondik közepe a GND, mind erősáramú, mind gyengeáramú ( vezérlés oldali ) szempontból. Tehát, a vezérlés oldali teliföld ide csatlakozzon. Ezzel el lehet érni, hogy a két teliföld csak a pufferkondikat összekötő nagyon rövid szakaszon találkozik egymással. Ha erre nincs lehetőség, akkor marad az egy oldali teliföld, de akkor is olyan legyen, hogy ( mondjuk ) a jobboldal az erősáramú rész, bal oldal meg a gyengeáramú rész. És ahogy haladsz bal oldal felé, egyre kisebb áramok folyjanak! Ezt elég nehéz megcsinálni, de érdemes többször is áttervezni, hátha a második panel már jó lehet... sajnos, a nyák nem olyan, mint a deszkamodell, ha nem jó, akkor egy-két drótot odébbrakok... elsősorban ez a probléma okozza a D-class nehéz megépítését. Ha a benne levő komparátor nem jó helyen billen a zavaroktól, akkor az a minimum, hogy a THD a 100-szorosa, esetleg nem lehet egyik irányba teljesen kivezérelni ( ugye a zavarok az áramtól függenek... ), esetleg DC van a kimeneten, stb.

Azt hiszem ezt tökéletesen összefoglaltad!

Most már politizálunk is (jobb oldal meg bal oldal).
Az is eszembe jutott már ezzel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen csak az erősáramú részt kellene megcsinálni a nyákon, a többit meg SMD-ben nagyon picire egy másikon (amit öcsi panelnak hívsz ). Ezt pedig utána néhány tüskével állítva vagy fektetve rá lehetne építeni a fő nyákra, és akkor szerintem csak a pici nyák árnyékolására kellene jobban odafigyelni.

Igen, ezt szoktam csinálni, elsősorban azért, hogy nehogy olyan könnyű legyen lemásolni az adott kütyüt... még nyakon is öntöm műgyantával... sajnos, azért nem ennyire egyszerű. Vannak olyan pontok, áramköri részletek, ahol mondjuk közepes áramok folynak... pl: gate áramok... ezt sem mindegy, hogy vezetjük. Szóval, azért nem egyszerű.

Leírni, nem egy nagy szám. Megcsinálni... hát, az már nem semmi. ( hanem valami... )

A leírtakat nagyjából értem. A próbanyákon (megépítva nincs még) az alkatrészoldalon nincs vezetékezés, csak az alkatrészlábak körül nincs fólia (kb. 2.5mm átmérőben), ezen kívül összefüggő a teljes felület. Az elképzelés szerint csak a betápnál kerülne átkötés a két fólia felület között és a vezérlő fokozat ill. a bemenet gnd-jénél volna átkötés (a két fólia felület között) Gyakorlatilag csak az "árnyékolás szerepét töltené be... zöld az üvegszál, narancs a réz) (UCD0002 jpg)

A másik képen a nyákterv(! ) csak a fóliaoldal "telefóliája" látszik, pontosabban annak csak a GND-je (narancs). Függőleges (szürke) jelzéstől jobbra csak a teljesítmény-fokozat alkatrészei (puffer elkók, fetek, smd szűrő kondik, kimenet) csatlakoznak a GND-re míg a baloldali részén a vezérlő (komparátor, á.generátoros tranyós fokozat és a bemenet (jelbemenet) GND-je. Két külön oldal... (UCD0003 jpg)
A kérdésem csak annyi, a próbanyák melyik része ütközik a szabályokkal?

"... csak a betápnál kerülne átkötés a két fólia felület között ..."

A betáp, az akárhol lehet, ami mondjuk egy sorkapocs. Az ettől elmenő fólia megy pufferkondik közepére. Ez a pont, - vagyis a pufferkondik közepe, - legyen átkötve az árnyékoló felületre.
Egyébként, én sokat kisérleteztem ezzel az árnyékolás dologgal. Én nem találtam érzékenynek ilyen szempontból egy panelt, mindössze akkor volt gond, ha a kimeneti fojtó túl közel került ( 1 cm-en belül ) a bemeneti hibaerősítőhöz. Akkor kicsit megváltozott a kapcsolási kép, látszódtak, hogy lesznek zavarok.
Elvileg, ha árnyékolásnak használsz valamit, az nem vezethet áramot. Még jeláramot sem, tehát ezt a felületet csak egy helyen kösd a GND-hez.

A második kép elvileg jó, de miután nem látom az alkatrészeket, nem nagyon tudok mit mondani. Fő koncepciójában jó,de hogy ezen belül mennyire vannak a fóliák rövidre kialakítva, az nem látszik.

Egyébként, nagyon meggondolandó az smd kivitel, már ahol lehet. Nem csak fóliáknak van induktivitásuk, de az alkatrészlábaknak is. Ezek minél rövidebbek, annál kisebb az induktivitásuk. Pl: emiatt is találták ki a Direct FET-et. Érdemes az IR cikkét ez ügyben megkeresni.

Az a baj ezekkel a hagyományos (lábas) megoldásokkal (köztük az enyémmel is), hogy a borda és a fojtók miatt egy elég széles terület marad üresen (mert ugye oda nem lehet tenni semmit egyik oldalra sem), ráadásul emiatt a betáp fóliák (amik még rossz helyen is lesznek) és a visszacsatolás, valamint a kimenet fóliája is jó hosszú lesz, ami nem jó. Erre találtam ki azt, hogy állítsuk a feje tetejére az egészet. A feteket ne felülről hanem alulról forrasszuk be (térben 180 fokkal elfordítva), így a borda alul lesz, a helye felszabadul ahova mehet a szűrő ami ezáltal teljesen a fetek mellett lehet, illetve a másik oldalon (ami alkatrészoldal volt de most fóliaoldal és alkatrészoldal is lesz félig meddig) a borda alatt elhelyezhető az áramkör nagy része (ha nem az egész) SMD-ben. A nyák lehet egyoldalas, mert a másik oldalon az árnyékolás szerepét betölti a földre kötött borda.

Tehát a kész nyák úgy nézne ki, hogy felül csak a borda van a fetekkel és a kimeneti szűrő (illetve a kábelek bekötési pontjai), a komplett áramkör pedig a nyák alsó felén SMD-ben. Mivel a csekély hő miatt nincs szükség akkora bordára ami az egész nyákot lefedi (csak mondjuk 50-70%-ában a fetektől visszafelé), ezért a fennmaradó helyre (bemenet felőli rész) lehet még néhány lábas jószágot tenni ha kell, pl. a bemeneti fokozat segédtápjának előtétjeit stb.

Értem, akkor ne a betáp(sorkapocs ill tápcsatlakozó aljzatnál) vigyem az alkatrészoldali telefóliára, hanem a két pufferelkó GND-jét. Az alkatrészek beültetését kicsit feljebb egy korábbi hsz.-nál belinkeltem UCD0001.gif néven, ott látható a teljes alkatrészlista és helye.
Azt viszonylag könnyen át lehet rajzolni, hogy a jel és a vezérlő GND-k csak a pufferelkók GND-beforrasztásától csatlakozzanak. Földfólia leszűkítése az elkók Gnd-forrpontjaához, mint a +/- elvezetése a fetekhez -csillagpontként.
Márcsak az nem világos, hogy két pufferelkó -mivel két külön helyen van- melyiknél legyen az átkötés helye. Vagy mindkettő, hisz áram nem folyik a alk. fólián.
A kimeneti szűrő alkatrészei 6-7 centire van a komparátortól, a gate vezérlő alkatrészek ill fóliái egyenes vonaluak és talán elég rövidek is.

Ne a becsatlakozásnál vezesd át, mert elvileg a betáp hozzávezetés akármilyen hosszú lehet. Ettől még jól működik, de ezeken a huzalokon feszültség fog esni. Igaz, itt már nem olyan nagy az áram változási sebessége, de valamennyi van és az baj lehet. A leghidegebb pont a pufferelkók középpontja, tehát használd azt.

Látom, jó messze vannak a pufferelkók egymástól. Így ez probléma. Az nem biztos, hogy ez baj, mert lehet, hogy így is jó lesz. Azért nem lehet mindent előre megmondani, inkább csak arról van szó, hogy amiről tudjuk, hogy hogyan kellene lenni, azt leírjuk és próbáljuk megvalósítani, mert akkor az a rész biztosan a legjobb tudásunk szerint van kivitelezve. Szóval, lehet, hogy jó lesz, lehet, hogy nem. De már korábban leírtam, hogy a pufferkondiknak, a kimeneti szűrőkondi GND felőli vége, meg a hangszóróhoz menő fólia egy nagy plecsnibe legyen , ezt csak úgy tudod megcsinálni, ha ezek az alkatrészek egymás mellett vannak.

Az igaz, hogy nem folyik áram az alkatrész fólián, de így a pufferek egyik pontja sem tekinthető abszolút hideg pontnak. Egymáshoz képest, biztosan lesz feszültségkülönbség közöttük. Hogy ez mennyire baj a működés során, ez csak bekapcsolás után derül ki... Inkább tervezd át ezt a részt, ha lehet, ne maradjanak benne olyan dolgok, amikről már előre tudjuk, hogy nem korrekt.

A FET-ek drain- illetve source lábain levő hidegítő kondikkal is baj van. Az igaz, hogy közvetlenül a FET-ek kivezetéseinél vannak, de a GND az nagyon nagy felületű a pufferekig. Ez így túl nagy impedanciájú lesz. Vagyis, ezeknek a 100 nf-os kondiknak is az előbbi plecsnibe kellene becsatlakoznia. Tehát, innen az következik, hogy a FET-eknek is nagyon közel kell lenniük a plecsnihez, vagy a többi, nagy áramú alkatrészhez. Arra kell gondolni, hogy akármilyen kivitelű is a GND ( sín, drót, huzal, stb ) lesz neki induktivitása. Az áram meg nagy sebességgel változik, ami azt eredményezi, hogy feszültséget fog indukálni a GND különböző pontjai között. Ez meg azt jelenti, hogy az egyes áramköri elemek nemcsak azt a feszt kapják, ami nekik van tervezve, hanem ezeket az indukált zavarokat is. Nyilván, nem mindegy, hogy mekkorát, de ha lehet, akkor a legkisebbet. Erre viszont a csillagpontos elrendezés a legjobb, így lesznek a drótok, huzalok, felületek a legkisebbek. És, akkor a GND-nek még van némi ohmos ellenállása is. Ez nem annyira jelentős, de ott van és az is számít valamit.

Ok, egyre jobban megértem az e- tipusú egységek nyákterv igényeit. Ha a mostani elrendezést nézve a FET-ek 180 fokkal elfordulnak( a hűtő felület a driver Ic felé áll és a pufferelkók a fet és a kimeneti ind. közé kerül akkor 1-2 cm- belül marad a GND "plecsni" az elkók, a kimeneti szűrő kondija és a kimenet GND potenciálja( és a táp szűrő smd kondijai is)... ha jól értettem...

Valahogy úgy... vagy úgy is lehet.

Ezek az igények nem csak erősítőnél vannak így. Az összes olyan helyen kell alkalmazni őket, ahol gyorsan változó áramok vannak. Tehát, pl. kapcsolóüzemű tápokban is. De egyszerűbb megszokni, hogy mindent így kell tervezni, még B osztályú erősítőt is... nincs ebben semmi különös, majd belejössz.

Elkészültem az első UCD végfokommal, egyenlőre mint próbaverzió, de meglepően jól működik. 4 ohmon kb 400 wattig hajtottam, és alig langyosak azok a kis bordák. Alapzaja se lett több, mint egy analógnak, max egy egészen picikével. A komparátor tápellátásával voltak gondjaim, a tápja nem lett teljesen szimmetrikus, néha elmászkál, stb. Ezekből adódtak gondjaim, amit többé kevésbé megoldottam, de mivel a nagy ellenállásoknak nagy a szórása, azokat is párba kellett válogatnom. Gondolkozok valami megoldáson, hogyan lehetne stabilizálni a tápját a komparátornak, ráadásul a következőt smd-ben szeretném elkészíteni. A kondenzátorok sajnos vastagak voltak, nem tudtam rendesen beültetni őket, de ezt orvosolni fogom, low esr-ből láttam egész vékonyakat, az be fog férni, amúgy is olyanokat akarok használni az egész kapcsolásban.
Következő lépés a kapcsitáp, mivel 2x300W 8 ohm és 2x600 watt 4 ohm akarom használni, kb 1500 wattos fog kelleni. Tudnátok ajánlani esetleg valami egyszerűbb rezonáns tápot, amivel ez megvalósítható?

A táp nem mászkálhat el, maximum annyit amennyit a zéner mászkál a hőmérséklet változására de az nem sok. Attól hogy az előtétek nem egyformák, a zénernek feszültsége még nem fog eltérni. Nem kell a komparátornak ennél jobb táp, a zéner egy párhuzamos 100nF-al tökéletesen megfelel. Inkább egy másik (gyorsabb) komparátort kellene keresni az LM311 helyett.
Ha jól látom a szűrők EI magok. Viszont nem látom bennük a légrést.

Gratulálok, szép munka. Amilyen lagymatagul kezdődött, egész jó dolgo jött ki. Gondlom nagy is az öröm.
Én msot dolgozom éppen egy >1kW LLC kovnerteren (szabályozott kimenetű rezonáns táp), de még csak élesztgetem és a hibákat javítgatom.

Azért a zenerrel párhuzamosan még egy elektrolit kondenzátor is elfér, 10-22µF értékben.
A komparátor is eléggé érzékeny a tápjára.

Abban igazat adok, hogy a nagyobb sebességű komparátor jelenleg fontosabb.

Légrést valóban nem hagytam, mert nem volt elég huzalom, kb 14 menet van rajtuk, és így lett 30uH. Gondolom ezzel lesz még munkám. PC tápból bontottam őket, EI33-as magok. Szétszedéskor eltörtek, egy törés van mindkettőben.

Rátettem a "szörnyre" (2x54V hatalmas trafó) és jobban meg akartam hajtani 4 ohmon. Érdekes hiba jött elő, 4 és 8 ohmon is kb ugyanakkora kimeneti teljesítmény mellett elkezd recsegő hangokat adni a zene mellett, persze nem az alacsony táp miatt, még kéne bírni, ha még feljebb hangosítom, a recsegő hangok megmaradnak, a zene is hangosabb lesz de nem torz. (minden mélybeütéshez mellékeli ezt a hangot, közepekhez nem) Lehetséges, hogy hiba van ott, hogy 4,7K ellenállások vannak a zéner előtt, és csak 54 voltot kap, és talán kevés ez a táp kevés a komparátornak? Egyébként ezt a jelenséget egyik pillanatról a másikra produkálja, nem pedig fokozatosan a hangerő növelésével.
Egy jobb komparátor biztosan jobb volna.

Esetleg gyorsabb komparátor: komparátor

Megfelelő légrés nélkül a magod betelít, most amúgy kb 1mm légrésed van, ezt növeld meg 2mm-re és igazítsd hozzá a menetszámot.

Van két magom, amik nem töröttek, megpróbálom azokkal, szétbontok egy trafót a huzalért. Mondjuk teszek rá 40 menetet, és plasztik pókerkártyával addig hézagolom, amíg 30 uH nem lesz, így kijöhet valami használható?

Íme legújabb barbárkodásom, 40 menet három műnyomó papírból vágott réteg van közte. Próbáltam szebben egymás mellé tekerni.

Így már jó lesz. Jól csináltad, mert nem tekertél a légrés fölé.

Most nagyon jó lett, megszűnt a cirregés. Behoztam két hangfalat a szobámba, és 4 ohmon a fájdalomküszöbömig toltam fel neki a hangerőt, és gyönyörűen szólt. Nagyon brutális lett. Mostmár tényleg csak a kapcsi táp hiányzik, mert a "szörny" kb 40 kilós
Köszönöm a segítséget!

A vasmag szétszedésekor a ragasztó 1-2 perc mikróba helyezés után felpuhul, csak ne felejts 1 pohár vizet betenni mellé a mikro védelme érdekében.

Ez jó is, amikor nyáron nyitva hagyom az ajtót, és kiszellőzik. Sajnos most csak nitrohigító jut nekik 4 nap alatt szétjön, csak néha már eredetileg töröttek. Felázik, és már darabokban van az üvegben.

Elnézést közbe szolok ,valaki nem tudja e véletlenul hogy az IR2110 mivel lehetne helyettesiteni Multisimben?

Építesz egy modellt a főbb adataival. Kondi, ellenállás, feszültségvezérelt kapcsoló, stb. De ez nem fog tudni mindent, mint ahogy a "gyári" modellek sem tudnak mindent. Tehát, mérlegelned kell az analízis eredményeinél, hogy valós, avagy nem. Azért ennyire nem bonyolult, ha valami nem jó, nem fog működni még a szimulátorban sem.

LTSpice-ban így néz ki.

Esetleg tudnál ajánlani ferritgyűrű tipust ezekhez a pwm erősítőhöz, amiből megvalósítható a 30uH kimeneti szűrő?