Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Kapcsolóüzemű (PWM) végfok építése
Van még egy megoldás, FET-enként két trafót lehet használni, mondjuk 2...5 MHz-en. Mindegyik trafónak egy szekundere van, amik egy-egy diódán keresztül vannak párhuzamosan kötve. Így megoldható akármilyen hosszú impulzus is. Valójában a trafókat kapuzott oszcillátorok hajtják meg, megy/nem megy a vezérléstől függően. 3...4 mm-es ferritgyűrű is elég, csak az a baj, hogy a vezérléstől függően kialakul némi remegés, - jitter - a jelben, mert a visszamágnesezés ( vagy éppen az a félperiódus ) túl rövid, vagy hosszú. Tehát lehet mondjuk 20...50 ns jitter. PA-ban ez is elmegy. IGBT-knél szokásos megoldás, mondjuk jó nagy teljesítményen.
Köszönöm a válaszokat lorylaci, Karesz 50, katt!
Egyenlőre ezt az IC-t találtam. A kimenetére szokás szerint valami bikább FET-eket tennék. Így egy kis tokban meg van oldva minden, nem kell bumbszli nagy nyák, és mégis van híd. Szerintem egész jó. Vissza kanyarodva; a gate trafóval hidalt erősítőnek a miértjei továbbra is érdekelnének. Közbe folyamatosan olvasgatom máshonnan is szedek infókat egyáltalán lehetséges-e és mik a korlátok, buktatók.
Közben még eszembe jutott valami: lehet olyat is csinálni, hogy van egy kis trafó, ami csak keskeny impulzusokat visz át. Amikor a szekunderén egy pozitív impulzus van, az bekapcsolja a FET-et. Amikor negatív, az kikapcsolja. ( Miután a FET-nek gyakorlatilag végtelen a bemeneti ellenállása, két kapcsolás között a gate feltöltve, illetve kisütve marad, tehát elég impulzusokkal vezérelni. ) Ezt aztán lehet variálni, sokféle elrendezés lehetséges. Az IR régi applikációs irodalmában megtalálhatók hozzá az alapok. Nekem az nem tetszik benne, hogyha egy kikapcsolás valamiért nem sikerül, akkor máris együtt vezet a két FET a félhídban. Meg az, hogy bonyolult a végeredmény és nagy a késleltetése. De PA-hoz ez is elmegy.
Ezt a megoldást szokták használni. Van ilyen cél IC, amiben trafós leválasztás van, ha jól emlékszem elég jók a paraméterei (úgy emlékszem mintha jobb lenne mint az IR meghajtói). Mekeresem a típusát...
Ismerem. Drága és lassú. Pedig itt mindent elkövettek a sebességért. Ha ehhez hozzáteszed a vég FET-ek, meg az előfokok késleltetését, akkor már kijön legalább 100 ns késleltetés. Diszkrét elemekből jobbat lehet csinálni. Ez viszont kényelmes.
Az Si kicsit jobb. Kicsit olcsóbb. A hozzászólás módosítva: Aug 24, 2015
Ezt az impulzus vezérlést már egyszer kitaláltuk, ha jól emlékszem és a végén abba maradtunk, hogy a fetnek kell egy tartófeszültség, mert különben a legkisebb zavarjeltől bármikor átkapcsolhat.
Mindjárt kiteszem a mostani meghajtótrafós kísérletem, amihez a kezdő lökést Pétertől kaptam. A fesz-idő terület része roppant érdekes lesz...
Ezt az ADuM-ot már én is megcsodáltam egyszer. Kétszer gyorsabb, mint bármelyik IR és bizonyíték arra, hogy lehet trafós meghajtást csinálni. (Most ez lett a mániám ) A belsejéről pedig nagyjából semmit nem tesznek közzé, blokkvázlat formájában sem. (Irigy kutyák.)
Ez az alapkapcsolás, egy 7W-os emitterkövetős pwm, 1MHz-es vivőfrekivel. Szépen szól, de a kis teljesítménye miatt végül nem csináltam meg szetreóba, úgy maradt félbe ahogy van. Viszont most ez lett kinevezve trafó meghajtó teljesítmény komparátornak, mivel aránylag elég gyors és kéznél is van. (Péter hozzájárult, hogy kitegyem a kapcsolását.)
E percben így fest a kapcsolás. (A trafó egy primer és két független szekunder, csak a CM-ben "nem van ilyen". ) A vivőt levittem 700 kHz-re. a potival tudom változtatni.
Egyelőre nincs átfogó feszültség visszacsatolás, mérni így is lehet és szól is (úgy-ahogy). Mint már tegnap említettem, trafó előállítja a +- 12 V-os tápot az emitterköbvetők számára. Érdekessége még, hogy ez tápfesz a moduláció függvényében változik, tehát mindig automatikusan úgy áll be ahogy a fesz-idő terület változik. Ha nem lennének hibái, én sem lennék most a fórumon. Tisztelettel meghívok mindenkit egy kis közös "törpölésre" (már aki benne van a játékban). Tétje nincs a dolognak, hiszen ez "csak" hobbi, ez pedig éppen a hobbielektronika... gondolom a legjobb helyen kopogtatok Szóval... a gondok: csak az alsó FET meghajtójának a tápfesze változik a fesz-idő terület szerint, a felső FET tápja nem akar. Emiatt 5Vp-nél nem vezérlődik ki jobban, vagyis 75% körüli modulációnál berogy a szinusz csúcsa. (Van még sok, de egyelőre elég ennyi.) Szkópképet teszek fel bármiről, ha valakit érdekel...
Már megint elrajzoltam. A primer természetesen a félhíd kimenetére van kötve.
Van a CM-ben is megfelelő trafó, ha meg nincs, akkor a helyettesítő képe alapján lehet csinálni...
A trafós meghajtás a szekunder oldalon elő tudja állítani a gatemeghajtáshoz szükséges tápfeszt, ezzel ki lehet küszöbölni a trafó szórását. Régen ismert megoldás, szépséghibája az, ha túl nagy a kitöltési tényező, akkor nem fog működni. Meg vannak az első pillanatban problémák... ugye a szekunder oldali kondikat fel kell tölteni. Ehhez idő kell... Persze, meg lehet alkudni... Mit jelent az, hogy automatikusan úgy áll be, ahogy a fesz-idő terület kívánja? Esetleg vedd ki a a kondit, ami a trafó primerével van sorbakötve és akkor csúcsegyenirányítás lesz. ( Minden problémájával együtt... ) A többit privátban.
Az első kép egy kéjmámor, úgy betriggerelt a szkóp. Itt a trafó szekundere a FET gate-jére és a source-ra van kötve. Kivezéreletlenül +-12V a meghajtó fesz. Ha modulálom a vivőt, a nyitó fesz. felnő 18V-ra, a záró irányú gate feszültség leesik 5V-ra. Ellenkező irányba modulálva ugyanígy áll be a fesz-idő terület. A záróirányú fesz nő, a nyitóirányú addig csökken, míg már ki sem nyitnak a FET-ek.
Ennél a diódás segédtápnál a moduláció függvényében a negatív táphoz képest változik a segédtápok feszültsége. (Az alsó fetről van szó és DC szintet adtam a bemenetre). Negatív kimeneti feszültségnél (negatív táphoz képest) a segédtápfesz +2V/-20V, pozitív kimeneti feszültségnél -3/+19V. Tehát a FET gate-jea modulációtól függetlenül mindig kb, +/-10V vezérlőfeszültséget kap. Így áll be fesz-idő terület.
Tekintettel a "nagy érdeklődésre", ezt a két képet még kiteszem. A kapcsolás nagy vonalakban az, amit már bemutattam, de két fetmeghajtó trafóval. Teljes, átfogó visszacsatolás van a lebegőtápos félhíd kimenetéről a bemenetre. A vivőfrekvencia most 610kHz, a műterhelés 4,7Ohm. A szkóp fotón a 40Hz-es szinusz klippel. Most ez vagy meghazudtolja a fizikát, vagy mi nem értünk még valamit... mindenesetre gond nélkül kimodulálódik 100%-ra.
Attól hogy nem érdeklődünk nekem még tetszik, én is gondolkodtam régebben hasonlón. Az ezzel csak a baj, hogy egyszerűbb nem lesz így se úgy se mert a fetekbe bele kell pumpálni az áramot, trafóval vagy anélkül is.
A képből nem látom hogy a gyűrűk hogy vannak tekerve, de gondolom szorosan, tehát együtt gyűrted rá a primert a szekunderrel.
Hát, ez a trafó nem kiállításra készült, csak a gubancomhoz... de igen, amíg tartott szekunder menetszám addig összesodortam a primerrel.
Azért látok előnyét a "hagyományos" lebegőtápos megoldáshoz képest. (A hátrányait is látom, de nem annyira aggasztóak, mint ahogy itt ki lettek színezve. Kicsit mumus ez a trafós meghajtás mindenkinek, hát miért ne próbálhattam volna ki, hogy életképes-e. Azóta meg is hallgattam és szerintem nagyon szépen szól.) Igen, a fetekbe valóban bele kell pumpálni valahogy az áramot, de ez a feladat itt három részre bontható fel. Van egy kisfeszültségű, nagy áramú, gyors meghajtófokozat, amit könnyű megcsinálni akár komparátorral, akár diszkrét alkatrészekből. Van a trafó, aminek ezt az áramot át kell vinnie és ellenütemben ketté kell osztania a meghajtó áramokat (és ezt nagyon kis késleltetéssel teszi). És van a félhíd a két nagyon egyszerű fetmeghajtóval, ami bármekkora feszültségről járhat... hab a tortán, hogy ez lehet egyszeres tápfeszültségű is, egy pufferkondival...
Valószínűleg azért tud kimodulálódni 100%-ra, mert a kitöltés változásával a tápfeszültség is változik, és olyan szinten következik be az telítés, amikor az a fetet be vagy kikapcsolva tartja. De ha megméred, akkor akkor biztosan ki fog derülni, és talán meg is érthetjük.
Szegény trafós meghajtás a tápos topikban is mumus, pedig nekem eddig az jött be leginkább, előnyeivel és hátrányaival együtt. A legnagyobb hátránya hogy meg kell tekerni.
Üdvözletem!
Kérdésem annyi lenne hogy a sendust anyagú kék színű toroid mag alkalmas-e kimeneti szűrőnek?
Alacsony frekvencián vagy kis áramhullámosság (dI/dt) tervezése esetén jó lehet. Egyébként marhára melegszik, és a Micrometals -2 vagy -6 anyaghoz képes sokkal kevésbé lineáris.
Idézet: Tényleg, ilyesmi meghajtótrafónak pl. olcsó "VONAL ILLESZTŐ TRAFÓ SMD S505-03-008-00 (VOG) Lomex=55-01-64" nem lene alkalmas? „Szegény trafós meghajtás a tápos topikban is mumus, pedig nekem eddig az jött be leginkább, előnyeivel és hátrányaival együtt. A legnagyobb hátránya hogy meg kell tekerni.” (4×15mH/0,4ohm független tekercs -szigetelés nincs köztük-; E12 -3,5×3,5mm oszlopméret-) Ha minden igaz, Sumida katalógus 100.oldalán megtaláltam, de túl sok adat nincs róla...
Nagy valószínűséggel túl nagy lesz a szórt induktivitása. Célszerűbb toroid használata, még pedid úgy, hogy a tekercsek együtt vannak tekerve, a lehető legszorosabb csatolásban.
Sárga / vörös színű egy-egy tekercspár zománchuzala, zebra módjára látszólag eggyütt tekerve...
Ott konkrétan semmi adat nincs róla. Ki kell próbálni, ha jó a mag és megfelel a menetszám az adott frekire akkor még jó is lehet, a doksi DC-DC konverterbe is ajánlja. Ha megadták volna a menetszámot már többet lehetne mondani.
Ennél inkább a szigeteléssel lehet gond táp esetén, ha átüt a huzal akkor megy a vezérlés is a levesbe. Olyan tápot meg ezzel a trafóval nem tudsz csinálni ahol közvetlen visszacsatolás van, mert ott ez adná a leválasztást, tehát csak optós vcs-hoz jó. Azért jó hogy belinkelted, a legközelebbi rendeléshez hozzácsapok majd egy ilyet is. Gyűrűn meg úgy érdemes az ilyet csinálni hogy szigetelés is legyen, hogy a két (vagy több) együtt tekert szál közé odafogsz damil(oka)t, amit vagy otthagysz vagy visszabontasz a végén, és lakkozod az egészet. Macerás, de tuti nem üt át, és tekerhető egyszerre az egész.
Egy időben lehetett kapni a Lomexben teflon szigetelésű huzalt is, Megmértem, simán tudta a 4 kV-ot összetekerve is. Ha kitekered a távolságtartó damilt, illletve eleve így tekered, jóval nagyobb lesz a szórási induktivitás. Még úgy sem elég kicsi a szórási induktivitás, ha bifillárisan tekered. Szóval, szerintem nem az igazi megoldás.
Puding próbája az evés, illetve a mérés
Mérd meg a szórt induktivitását (na meg a mágnesezőt is), Ha megméred, már tudsz szimulációt futtatni, akkor már nem érhet nagy meglepetés. Aztán persze ki is lehet próbálni.
Energiatakarékos fénycsőből termeltem ki a toroidmagot. 2x10 menet egymással összesodorva. 70-100kHz körül megy telítésbe. A szórt induktivitást nem tudtam megmérni, mert kisebb volt 1uH-nél. (A villanymotorokban sem tekernek damilt a huzalok közé mégsem üt át 400V-on.)
Ez a mostani állapot, de még finomítok rajta. Ez már stabil kapcsolás, mind mérve, mind hallgatva. Várom az ötleteket, ha valakinek van...
...és a 10 kHz-es négyszög átvitel.
|
Bejelentkezés
Hirdetés |