Nekem is ez volt megépítve, az könyv is megvan amiből anno építettem. Én amit csináltam, az nem komplementer tranyós, hanem két teljesen egyforma táp de teljesen külön trafóról volt táplálva. Természetesen az egyik mínusza a másik plusszával közösítve, ami a közös GND volt. 2X45V 5A-t tudott..... Soha nem hagyott cserben. De eladtam ez egyik legjobb barátomnak. Aztán jött az Alkotó féle 1.4.2.... Ezzel sincs semmi bajom, teszi a dolgát.

Sok esetben nagyon nem mindegy. Ha sorba kötsz két tápot akkor az egyik kimenete egy + meg egy föld, a másiké szintén. Ahol a kettőt összekötöd az csak a felsőnél lesz fix pont, az alsónál az a kimenet ami egy valamennyire nyitott tranyó végén van, szóval közel sem fix.
Ha mindegy, akkor mondjuk egy erősítőben lévő mezei műveleti erősítőt miért szimmetrikus tápról hajtasz (pl. 7815-7915), és miért nem két sorba kötött 7812-ről?

Szerintem mindkét megoldás ugyanolyan jó.
Ha a negatív oldali táp pozitívját összekötöd a másik táp GND-jével (ez a közös pont), akkor is stabilizált lesz a negatív kimeneted, mivel az a táp a saját GND-jéhez szabályoz, tehát a két kimenő pont között lesz stabil a kimeneted, a pozitív kimenete pedig fixen közös pontra van kötve, tehát ahhoz képest lesz értelmezve. Pont azért kell külön, független szekunder tekercs, hogy összekötve a két tápot, te mondd meg, hogy hol van a szimmetria pont. Olyan, mintha két db 9V-os elemet sorba kötnél. A 7812 és 7912 pedig csak azért kell, mert nem akar/tud az ember két független szekundert használni, ha egy középmegcsapolásos trafó is megteszi. De mindkét megoldás ugyanakkora stabilitást eredményez.
Egyébként két sorba kötött 7812 több alkatrész igényel, mint a 7812 7912 páros.

Szerintem nem jól érted mi fix, és mi nem. Egy stabil feszültséget alapul véve, mindegy melyik potenciálját melyikhez képest méred, csak a potenciálkülönbség a lényeg, ami elvileg stabilizálva van, tehát állandó.
Mert a 78-79-hez csak 1 diódahíd kell, a 78-78-hoz meg kettő. De ha már kettő, akkor nem látom a különbséget.
A szimmetrikus tápnak a közös vezérlés miatt lehet némi előnye a szólókkal szemben, de ez a kis kényelmetlenség talán beleférhet az amatőrök életébe..

Persze hogy jó, ledes villogóhoz. Van egy rendszered, aminek van egy kitüntetett csillagpontja, ami mindenképpen a pufferek csillagpontja kell hogy legyen, hogy most a földhurok miatt vagy más egyéb okból az lényegtelen.
Amiről beszélsz, az erre sosem lesz szimmetrikus. A pont amit szimmetria pontnak kitüntetsz a sorba kötéssel, az csak a feszültség szempontjából lesz az. Nem állok neki rajzolni, mert látom hogy nem érted, vagy nem is akarod megérteni. A 2db 9V-os elem éppen rossz példa, mert azok szimmetrikusak, a 2db sorba kötött táp viszont nem.

A két sorbakötött rendszernél két db. csillagpontod van, és egymástól függetlenek. A két független táp pontosan úgy működik, mint két sorbakötött 9V-os elem. Csak a kimenetük van egymással kapcsolatban. És Alkotó jól mondta, a potenciálkülönbség két pont között fix, és ha két ilyet sorba kötsz, akkor mindkettő a saját rendszerében fogja a stabilitást megoldani, a vonatkoztatási pont pedig a két táp közös pontja. Ha tudnál mutatni ilyen negatív oldali labortápegységet, akkor lehetne igazad, de én ilyennel még nem találkoztam. nincs is elterjedve, csak a felső oldali tranzisztoros. Ha google-ben rákeresel, millió számra találod a felső oldali félvezetős kapcsolásokat, de az alsó oldaliról alig van dokimentáció. Ennek oka van, márpedig az, hogy ebből kettőt építve, külön szekunderről táplálva, majd a kimeneteket sorba kötve kész is a szimmetrikus, stabilizált feszültség.
Azt írod, hogy a közös pont csak feszültség szempontjából lesz szimmetrikus. Ez nem elég? Minek kellene még szimmetrikusnak lennie?

Ha szabad bekapcsolódni, lenne egy kérdésem.
Ha van két egyforma doboz, két-két kapoccsal, és csak azt tudjuk, hogy valamelyik áramgenerátor, valamelyik meg feszültség generátor, amik egymásnak norton-thevenin megfelelői, akkor van-e köztük kívülről meghatározható különbség?
Ha igen akkor mi az?

Persze, szívesen olvasom más véleményét is. Nem tudom, mire gondolsz. Rövidrezárod, (vagy megfelelő terhelést raksz rá) és meglátod, hogy áram vagy feszültség generátor volt-e. Én arra szavazok, hogy a két sorbakapcsolt, független, azonos kialakítású táp ugyanolyan jó, mint egy felső és alsó oldali félvezetővel elkészített táp, egyetlen GND csillagponttal.

Így nem lehet meghatározni, mert a norton-thevenin ekvivalenciának pont az a lényege, hogy minden valós áramgenerátor helyettesíthető feszültséggenerátorral és viszont.
Mindezek ellenére, lehet köztük különbséget találni anélkül, hogy felbontanánk a dobozokat.
Ezt a kis műszaki találóskérdést azért tettem fel, mert ezzel talán lehet érzékeltetni, hogy akkor is lehet különbség két áramkör között, ha egyébként egyenáramúlag ekvivalensnek látszanak.
Nem csak Kovidivi-nek:
Szóval mi a különbség ami alapján meg lehet mondani melyik a feszültséggenerátor?

Szia Zoli!
A kérdésben valós generátorokról van szó, vagyis nem stabilizált tápegységről.
Tehát a feszültséggenerátor egy feszültségforrásból és egy soros belső ellenállásból áll, az áramgenerátor pedig belső vezetéssel söntölt.
Kívülről terheléssel vizsgálva mindkettő ugyanazokat az értékeket produkálja:
1.) a feszültséggenerátor rövidre zárva az R_b belső ellenállásán az áramgenerátor forrásáramának megfelelő áramot hajtja át.
2.) az áramgenerátor terheletlenül a belső vezetésén a feszültséggenerátornak megfelelő feszültséget hozza létre.
Ez az ún. norton-thevenin ekvivalencia.
A kérdés még mindig áll.

Kis segítség:

Attól függ, milyen táplálandó áramkörről van szó. A működési eltérés nem a normál üzemben van.
Ha az egyik ágon túlterhelés keletkezik, ami meghaladja az áram küszöbértéket, a hozzá tartozó ágon a kimeneti feszültség lecsökken. A szimmetrikus (tracking) táp másik ágának kimeneti feszültsége is lecsökken. A két összekapcsolt független áramkorlátos tápegység esetén a másik ág nem érzékel túlterhelést, kiadja a beállított feszültséget. A mérendő áramkörban a közös (föld) potenciál elmászik a "nem túlterhelt" ág felé. Vannak olyan esetek, ahol akár a beépített félvezetők tönkre is mehetnek egy ilyen esetben.

Ez a helyettesítősdi egy meghatározott esetben, munkapontban igaz.
Sajnos a gyakorlatban ilyen nem nagyon van, mindíg minden változik. Egy tápegységnek nem csak a kimeneti feszültség a jellemzője, a belső ellenállása, dinamikus belső ellenállása, a kimeneti bemeneti jelekre nézett stabilizálási tényezője, esetleg dinamikus változásokkal szembeni karakterisztikája, kimeneti zavarfeszültsége, és még biztos van még néhány. Szinte kizárt, hogy ez két különálló tápegység esetén azonosak legyenek. Ezért van a Hp41C által is mondott "tracking" funkció, ahol a referencia közös, és az állítási lehetőség is "egygombos", ami azt jelenti, hogy egy kis, de főleg beállítható hibán belül a kimenetek együtt futnak. Nem túl fontos eset, de jól érzékelhető a probléma, egy hangfrekvenciás végerősítő kimenetén megjelenő virtuális földpont, ahol a hangsugárzót egy valódi földpont, és az erősítő kimenetén levő virtuális földpont közé kötjük. Ha minden rendben van, a hangsugárzón nem folyik egyenáram. Ha a virtuális föld elmászik, a terhelésen mindjárt fog egyeáram is folyni. Vannak esetek, mikor ez tolerálható, de van amikor nem. Ilyenkor szükség lehet arra, hogy a terhelés legalább a táp felől ne kapjon vezérlést, legalábbis elhanyagolható legyen.

Akkor mégegyszer.
A feladvány nem tápegységről szól, hanem valós áramgenerátorról és feszültséggenerátorról.
A helyettesítősdi minden munkapontban igaz. Ez a norton-thevenin ekvivalencia törvény.
Nem én találtam ki (akkor nyilván papus51 tételnek hívnák ), csak tanultam.

Lehet rosszul fogalmaztam. Minden munkapontban külön külön meg lehet határozni a helyettesítést.
De nagyon nem mindegy, hogy egy változó terhelésen a feszültség, vagy az áram állandó.

Nem akarom tovább borzolni a kedélyeket.
A megfejtés nem villamos mérés, mert azzal nem lehet megkülönböztetni.
A megoldás egy hőmérséklet mérés.
Az áramgenerátor ugyanis terheletlenül a saját belső vezetésén disszipálja el a forrásáramát, így saját magát fűti, míg a feszültséggenerátor nem tesz ilyet.
Tehát a melegebb dobozban van az áramgenerátor.

Jó felvetés. A külön tápokkal szemben előny lehet egy olyan egységes vezérlés, ahol az egyik oldal feszültségcsökkenése (bármi miatt), hatással van a másik oldal feszültségére is (próbál szinkronban maradni -ha próbál-).
A külön tápoknál jelentkező, aszimetrikus terhelés miatti elbillenés, nálam még nem okozott eddig hibát vagy egyéb károsodást.

Eszem a villamosmérnök szívedet!

Villamos méréssel is meglehet. Meg kell mérni a forrás belső ellenállását. (papíron, elvben mindent meg lehet)
Ha Rb << Rt, akkor feszültség generátor, ha Rb >> Rt, akkor áramgenerátor. Természetesen a nagyobb ellenálláson keletkezik a több hő, mert mindkettőn ugyanaz az áram folyik.

Oké, ezt értem, de a tracking üzemmódot, már ha ez a követelmény, meg lehet oldani két külön tápegységnél is. Sőt, pozitív és negatív szabályzású tápegységben ha nincs egymáshoz képest követés, akkor az éppen olyan, mint két, normál tápegység (vagy elem) összekötve.

Sziszatok! A mellékelt labortáp működőképes? Mire kellene odafigyelni vele? Tudom Alkotó forumtársunk számos labortápegységet hozott nyilvánosságra, viszont valamiért az egyik kollégám emellett a rajz mellett döntött. Érdemes ezzel foglalkozni?

Verje ki a fejéből!
Ott az Alkotós táp.

Üdv!
Itt első sorban Alkotó tápja megy és nagyon korrekt a segítség hozzá. Én Ha tápot csinálnék, megnézném a 2002 RT ÉK tápját(ezt én megépítettem anno) aminek a kiegészítő körét javaslom nagyobb áramokhoz, ehhez a táphoz is (A szekunder tápkapcsolót), vagy bármilyen hasonló rendszerű tápokhoz. Ha már analóg labortápot építek, akkor már más elven működőbe fognék bele, mint a Statron 3256.3 Ez egy bivaly konstrukció 0-72V 0-20A. Dolgoztam vele, javítás után 10-20kW-os szünetmentesben akksi helyett tudta a dolgát. Alapon, a primert dimmelik a feszt beállításhoz optón keresztül, az áramot 3 db 2N3442 korlátozza aktív hűtőbordán. Persze a vezérlés még egy táp A tanyára felraktam a rajzot ha kell és kedvem lesz hozzá lehet Ilyet építek. Ha kisebb táp kell ott az LM723 az is ki van "csontozva" témailag az is egyszerű, stabilan jó.

Én is épp mondtam az ismerősnek, hogy ott az lm723. Építettem belőle már én is, nagyon meg vagyok vele elégedve. Ráfogom én beszélni szerintem a 723 ra, mert azért ő is az egyszerüségre hajt valamilyen szinten. Amit az előbb megemlítettél, azért az már nem semmi táp. Szerintem így labortápok szempontjáb (szerintem) két tipus van. Van aki azt mondja hogy épp csak kipróbálni kell róla a valamit, és majd a saját tápján meg a komoly teszt, és van aki azt mondja hogy akkor labortápról komoly teszt. Nem akarok off témát nyitni. Köszönöm a segítséget, ha jutottunk valamire természetesen közlöm, szép napot!

Lm723-al az bajom, mivel nekem is olyan van, hogy kiegészítő félvezető nélkül az áramgenerátoros módja szinte használhatatlanul silány!

Nekem/nekünk "csak" egy szabályozható feszültségű és áramkorlátos tápegységre van szükség, mellékelek én egy rajzot, hogy szerintetek jó-e? Esetleg mit ajánlottok ezzel a kis icvel. ( Nem egy disszipáló tranyót tennek, hanem 2 db. 2n3055. 30-35V ig pont elég.

Jótól messze lesz, de működhet!
Az áramgenerátor mód itt annyira vacak hogy csak némi védelmet ad, de azt rendesen használni nem lehet majd. Pl Led-et tesztelni...

A 723 áramgenerátoros módban is tökéletes. Nem tudom hogy milyen verziód van, amit felraktam ide rajzot az rendesen működik. Léteznek az IC-ből gyenge minőségű példányok is az tény, de amelyik jó, azon akár 500uA-es áramkorlátot is be tudsz állítani.

Keresd meg a képek között a 723-as rajzomat, egy hevenyészett nyákterv is van hozzá, az működik úgy ahogy kell. Sőt, az Attiláék dinamikus táptesztjén a labortápok közül ez szerepelt a legjobban.

Gondolom erről lenne szó. Ez ugyancsak egyszerűnek mondható. Köszönöm szépen. Innentől már megoldom.