Én egyáltalán nem vagyok vájtfülű, sőt ezt a témakört illetően is igazi műszaki (technokrata) embernek tartom magam. Viszont nem vagyok süket, és hallom amit hallok, szóval eltérés van, akár 2 alkatrész között is. És ahogy más sem, én sem találtam eddig ezekre a dolgokra semmiféle műszaki magyarázatot.
Talán a kondiba még bele lehetne magyarázni mondjuk azt, hogy a 27mm-es 1µF-os fólia is 1µF meg a 1206-os SMD 1µF-os is 1µF ugyan, de jelentős méretbeli és anyagbeli eltérés van köztük, amitől mondjuk más hangkaraktert kap a szerkezet. De mi van az ellenállásokkal meg a félvezetőkkel, meg az egész alkatrésztemető kialakuló hangkarakterével akár ugyanazon a kapcsoláson belül?
A vitát egyébként nem nagyon követem, mert amiről konkrét tapasztalatom van arról nem nagyon van értelme vitázni. Néha mégis előfordul, én sem nagyon értem hogy miért...

Az SMD kerámia mérhető lineáris és nem lineáris torzítást is okoz a jel útjában például.

A kerámia kondival nagyon vigyázni kell. Nagyon könnyen tud parametrikus erősítővé válni, ha nem figyelünk a feszültség tűrésre. Pl. nem véletlen, hogy pár 10 W -os RF végfokozatokban többszáz voltos kondikat használnak, ahol a tápfesz 10 - 20 V.

Igen, amikor aluláteresztő szűrőbe használtam -15dB hangerőig nem volt komoly gondja, viszont felette iszonyatosan nőtt a torzítás, sima THD méréssel is egyértelmű volt a dolog. Persze én a magas hangszórókat akartam babrálni, mert csak nagy hangerőn volt harsány kicsit. Ha úgy éreztem, hogy a tér nem stimmel, akkor sávszélesség, vagy fázis probléma volt, de valamit mindíg találtam.

Azt inkább el sem olvasom, mert már az elején az ezoteriáról hablatyol, azt meg nem nehéz különválasztani a tudománytól. Nálam ugye a szélhámosság sem játszik, mert ha építek valamit azt nem az eladás (haszonszerzés) érdekében teszem, hanem a magam szórakoztatására. Ha már magamat is át akarnám "verni", akkor meg úgy kell nekem.
Szóval az az írás már annak sem logikus aki leírta...

Én meg tudok neked olyat mutatni, hogy beteszem az SMD kerámiát a jel útjába, konkrétan csatolónak, és semennyivel sem nő a torzítás, sőt van hogy észre sem lehet venni füllel sem hogy a fólia kerámiára lett cserélve. Meg van olyan is hogy nagyon.

Többrétegű kerámiát úgy SMD-ben mint lábasban legalább ötféle anyagból készítenek. A legjobb és a legrosszabb között egy mérhető paraméter biztosan van, a videón a páka 220 fokra van állítva. Egy oszcillátor kvarca mellé mondjuk nagyon nem mindegy hogy melyiket teszed be.

Most jól kiégetted az abroszt. Az asszony mit szólt hozzá?

Szóba kerültek a kondenzátorok, amikkel kapcsolatban szeretnék információhoz jutni.
A mellékelt képen pirossal bejelölt jelzések mit jelentenek? Mit illik ezekről tudni? Minden kondinál ott van a jelölések valamelyike.

A kerámia anyagára utaló rövidítés: sajnos ez is angol

Üdv!
Ajánlott, 4 részes előadás a hi-fi-ről.
Főleg csöves témában, de érdemes megtekinteni akit a hangerősítés érdekel.
A hangminősége rettenetes rossz, mélyeket elnyomva aránylag érthető...

Dehogy égettem ki, az egy papírlap, alatta meg az asztalom van, annak nem nagyon árt.

Jó az a wikis iromány, aszerint sokkal több fajta van, csak a boltok tartanak 5-6 fajtát.

Többrétegű kondenzátort nem szoktunk kvarc közelében használni, mert oda általában 10 - 30 pF közötti kondikat használunk, azok meg nem készülnek több réteggel.
Ezek akkor tudnak parametrikus erősítővé válni, ha a kerámiában túl nagy elektromos térerősség keletkezik. Ilyenkor a feszültség változására kapacitás változással reagál. Csatoló kondinál ilyen előfordulhat, ha pl. +/- 70 V -os tápfesz esetén nem körültekintően választjuk meg a feszültség tűrést, és példának okáért egy 25 V -ost használunk. Előfordult már, hogy varaktor lett belőle. Rezgőköröknél ia előfordulhat nagy jóságú körök esetén.
A többrétegű kerámia kondikat nagyobb kapacitással készítenek, 1 - 10 nF felett, általában szűrésre, ezeknél még nem találkoztam hasonló jelenséggel, de pl. zavarszűrésre az 1 - 10 nF értékű, egyrétegű kerámia kondikat használtunk, min 100 V feszültség tűrésűt.

Olvasd el mielőtt hülyeségeket beszélsz, vagy legalább ne mondj róla véleményt látatlanul.

Köszönöm.

De, szoktunk, sőt amennyire tudom mezei tárcsakondit már nagyon régóta nem is gyártanak, mert már elavult technológia.
És ahhoz képest hogy nem készül 30pF több réteggel, itt van egy többrétegű 33pF lábasban, meg szerintem SMD-ben is csak többrétegűt lehet már kapni, legalábbis nekem csak olyanok vannak, kvarcoszi mellett is.
De itt van a Yageo adatlapja, az adott anyagból és típusból 0,22pF-tól 33nF-ig és ez is többrétegű.

Teljesen vállalható a szerző álláspontja és az is ha valaki nem ért egyet a cikk minden állításával. A téma szakmai és laikus megítéléséről a kommentek adnak tűpontos képet.

Van különbség a nem ért egyet és az el sem olvassa mert szerinte baromság között..

Nem erőszak a disznótor, részemről annyi, hogy nyomtam rá egy zöldet.

Az egyik hozzászóló nagyon jól leírja a digitális technika egyik nagy hátrányát, ami nagyon érdekes hibákat és torzításokat tud okozni. Személyes tapasztalattal igazolom: "Ma pl. olyan tisztaság és olyan tranziensátvitel van, hogy könnyen összeakad a lábdob és basszgitár tarnzienese, vagy a bass és az ének bizonyos tranziensei. Sok fura dologgal találkoztam már, amivel a full analóg, szalagos technika korában soha."

Ennek egyik gyakorlatban tapasztalt oka szerintem nem a nagy dinamika, hanem éppen a ma divatos kompresszor túlzásba vitt használata, legalábbis tucatzenében biztos, ezért hangos a lábdob már lecsengés közben is és lesz furcsa interferencia a basszus és dob között például. Tehát épp az a gond, hogy szinte nincs dinamika, hanem minden hangos, üvölt.

Nem erről van szó.
A nagyon jó tranziens átvitelek miatt néha két, vagy több jel együtt olyan jelalakot produkál, hogy egy zavaró kattanás hallatszik a jelben. Találkoztam már többször ilyennel. Egyszerű megoldás rá az, hogy valamelyik sávon azt a hullámot, amelyik a kérdéses időpontnál van, egy pár század másodperccel arrébb kell tolni, vagy hamarabbra, vagy későbbre. A jelenség utána nem hallható. Nem biztos, hogy a basszus, iletve a lábdob, de némításokkal megálllaptható és jellemzően akusztikus hangszerek sávjai okozzák, előfordult már gitár sávval is. Sokat kísérletezgettem egyszer egy ilyen véletlenszerű együttállásos résszel az egyik hangfelvételnél, a jelenség akkor is megszűnt, ha valamilyen analóg szimulátort (tape, tube, stb..) tettem a problémát okozó sávra, de többnyire elég volt a kérdéses helyen egy hangyányit arrébb tolni azt a részt. Az ezeken a sávokon lévő jelek egyébként önmagukban hallgatva telljesen hibátlanok.

Á értelek, tehát nem a készfelvételen vannak ezek, hanem csak néhány sáv esetén (is) előfordul, így már ismerős a jelenség. Ez ezzel jár igazából, ahogy bármi fejlődik modernizálódik egyre több munka kell hozzá és többmindenre kell odafigyelni, lehet ez zenei studiómunka, de akár videó, vagy egyszerű képianyag feldolgozásáról legyen szó.

De, ez többnyire a kevert, kész jelben jelenik meg és hallható. A több sávból összegzett jelalakok összege olyan meredek felfutású négyszőg jelalakot eredményez, ami zavaró. Ilyenkor a nagy tranzienseket produkáló sáv a ludas többnyire. De lehet az egy ének hang ezredmásodpercnyi tranziense, vagy pl. egy megpengetett gitárhúr 3-4 mintavételezésnyi tranziense. A végeredmény egy nagyon meredek felfutású, gyakorlatilag négyszög jelalak. Ehhez persze kell még egy, vagy több másik sávon jelen lévő jelalak nem kívánt egybeesése. Ilyenkor elég néhány mintavételezési ponttal arrébb tolni a jelenséget okozó sávon lévő jel adott részét. Analóg rendszeren a korlátozott tranziens átvitelek és a maximum kivezérelhetőségen túli tartalékok miatt ez a jelenség jóval ritkábban, vagy egyáltalán nem jelentkezik.
De a gyors limiterek is okoznak ilyen problémákat, főleg szoftveresen. Előfordulhat, hogy az adott ponton úgy adódik a jelek eredője, hogy az összegzett kimenő jelben lenne egy nagyon rövid, pár mintavételnyi ideig tartó akár 6-10 dB -lel, vagy még többel nagyobb jel csúcs, amit a szoftveres, gyors kompresszorok limitálnak. Analóg rendszereken sosem ilyen drasztikus a beavatkozás, az analóg áramköröknek vannak tartalékai és késései. Mégha ott torzul is a jelalak, akkor sem olyan négyszöges, mint a szoftveres limiternél, ahol 0dB a maximum és az attól nagyobb jelek nincsenek értelmezve, illetve megkülönböztetve.

A másik probléma, ami sok jobb hallású embert zavar pl. a CD hangjában, az a sávszélesség korlátozásából és a mintavételezésből eredő nagy torzítás a magasabb frekvenciákon. Egy jobb analóg rögzítő rendszer, pl. egy stúdiómagnó átvitele 38cm/sec. sebességnél 22-24kHz -en még csak 2-3dB -t esik, de ezeknél a jeleknél is gyakorlatilag a jelalakok rendben vannak. Legfeljebb halkabbak ezeken a magasabb frekvenciákon a jelek. A CD lemeznél 20kHz -en már csak 2 ponton történik mintavétel a jelalakból, ami nem elég a reprodukáláshoz. Természetesen, az ember nem szinusz jeleket hallgat a valóságban és főleg nem 20kHz -es jeleket, de ez a mintavételezésből eredő torzítás már 10kHz feletti jeleknél simán tetten érhető. A folyamatosan változó jelekből csúcsokban találkozó, egyenesekből álló jelalakot produkál a CD lemez. A térinformáció és a komplex hangtér érzékelése az emberi agyban alakul ki a két fül által közvetített információból és azok egymáshoz való viszonyából, pl. a fázisviszonyokból. Ezek a fáziseltérések a digitális technikában a mintavételezések miatt a magasabb frekvenciákon standardizálódnak a két csatornában, a jelalak változása nem görbe lesz, a két oldal közötti időbeli késésekkel, hanem ugyanolyan meredekségű háromszög jel, ugyanakkor kezdődve és ugyanakkor (a következő mintavételi pontnál) maximumot elérve, vagyis torzul a térinformáció. Épp ezt hallják sokan és ezt róják fel (szerintem jogosan) a Compact Disc hátrányának. Emiatt jobb szerintem a térinformáció leképzése egy analóg rendszernek.

Jobb a térinformációja egy analóg rendszernek a studiótechnikában, szivesen hallgatnék mesterszlagokat, de a kommersz cuccoknak annyira alacsony a sávszélessége és magas a zaj, hogy amiatt hiányos a tér és fázis problémák is akadnak ugye, másrészt a mesterzsalagok beszerzése és lejátszása kicsit körülményes egy átlag halandónak otthoni körülmények között. Amúgy itt jönnek képbe a különböző DAC-ok, na meg persze a nagyobb mintavételi frekvencia. Egy 24bit 96KHz felvétel elég jól tud szólni és visszakonvertálva 16bit 44KHz-re hallható a különbség, persze zenefüggő is.

Üdv! Elkészült egy D-tipusú erösitöm, csak szeretnék hozzá tenni egy billenökapcsolót
Neten böngésztem rajzok után, ott tesznek még sorba egy diódát... Ennek milyen karaszterisztikával kell birnia? 25V-on kapja a feszkót a 150Wos tápból. Köszönöm a választ

Üdv! Biztos, hogy a 25V-ot is kapcsolnod kell? Nem elég a hálózati feszültségbe a kapcsoló?

hmm... mondjuk lehet megoldom akkor azzal az oldallal... csak nem akartam belekontárkodni a kábelébe.

Ezt a tápot hogyan kell elképzelni?