A saru kiválasztásánál szempont lehet, hogy némelyik gyártmány összetolás után szét nem jön többet. Van egy kis pont -kidudorodás- ütve, ez beleakad a betolt sarun lévő lukba, ez a rögzítése. De egyes gyártmányokon olyan kiképzésű a pont, hogy a lukból kicsúszni többet nem tud.

És létezik rugós kicsúszásvédelemmel is csúszósaru.

Üdv Mindenkinek!

Feltettem egy hasznos kis "gépezetet" a ki mit épített című topikba, ha van kedvetek nézzétek meg.

Lötyögtető NYÁK készítéséhez...

Szükségem lenne a "kis trükkök" némelyikére. A szerszámomnak van 0,5-1 mm2 tartományú préselő helye, ami legkisebb. Ebben kipróbálva a sima sorozatdugó érintkezőjét (erről van szó), nem voltam sikeres. A huzalt egyáltalán nem fogta meg, és a nyomás eredményét lefotóztam. Ezt az érintkezőt, és szerszámomat összhangba lehet hozni?

Szép. Azt szeretném kérdezni, hogy a 2,8-as sarut is tudja normálisan préselni? Nekem olyasmi kellene, ami tudja, de amik most vannak, azok szétnyomják, pedig papíron jónak kellene lennie hozzá.
Ez a szerszám nagyon hasonlít a Lomex-es Hanlongokra.

Hát igen, ezekkel nekem sincs szerencsém. A Lomexben sem árulnak ilyenhez, de korábban itt érdeklődtem már és sajnos csak drága vagy e-bayes alternatívákat tudtak mondani.

A réz saru említed, mint követendő alapanyagot. Nincs mire támaszkodnom, ezért csak a saját gondolatomat tudom elmondani. A réz kisebb ellenállása talán előny, de a puhasága meg óriási hátrány. Ha abból indulok ki, hogy az átmeneti kontaktus minőségét a szorítóerő alapvetően meghatározza, akkor egy ónozott vas, vagy esetleg egy megfelelő sárgaréz/bronz ötvözet megbízhatóbb lehet, mint a vörösréz.
Szintén csak feltevés a részemről, de talán éppen ezért olyan vastagok a rézsaruk, mert így próbálják a mechanikai hiányosságokat pótolni.

Jól látod a dolgot, a réz saru könnyen kilazul (több éves tapasztalat). A linkelt érintkezőhöz pedig ez a présfogó tartozik: Bővebben: Link. Nincs mese, meg kell venni. Kis türelmet, lefényképezem neked, hogyan néz ki a pofa.

Tudom, hogy itt mindenki ellenzi, de ezt a sarutípust én mindig beforrasztom, úgy préselem. Nincs mindig az adott kábelvastagsághoz való saru ami legjobban tudja fogni a drótot, amiből néhányat el is vág a saru lemeze. Itt nincs az a "hideghegesztés" ami más esetekben -elvileg- van, csak lemezél szorítása fog, általában nem eléggé. Jóval több mint 100e saru után mondom ezt, nálam erős korróziós hatások is vannak, ami először a saruban a drót és lemezél érintkezési pontját eszi el. Forrasztásnál már a sarut és drótot is elette a korrózió, csak a forrasztás maradt meg utoljára.

Ez felhasználás kérdése. Ha csak egyszer feldugom és ott van a szerkezet élete végéig akkor jobb a réz. Ha viszont számítani kell többszöri újracsatlakozásra akkor jobb az acél. Nedves, párás környezetben az ellendarab anyaga is számít, lehetőleg ne legyen galvánelem.

Ez nem teljesen így van. Pl. bojler fűtőbetéten a réz kb. egy év alatt kilazul, miközben senki nem piszkálja.

A forrasztás könnyebben törik. Az autóknál is éppen azért terjedt el ez a préseléses technológia. Nem beszélve egy másik hátrányáról a forrasztott megoldásnak. Kíváncsi lennék, ha egy bojler fűtőbetétjét kellene bekötnöd, vagy egy hőtárolós kályha fűtőszálait - melyik megoldást tartanád jobbnak? A forrasztást, vagy a préselést? Természetesen ezeknél a nagyobb hőmérsékletű megoldásoknál már a szigetelés sem sima pvc, hanem valamilyen hőálló harisnyás. Én fiatal koromban szintén a forrasztásban hittem, mint a Szent Grálban. De az élet bebizonyította, hogy a préskötések tartósabbak. Nem véletlen, hogy a solar panelek MC4-es csatlakozóit is ugyanígy kötjük.

Nálam 2003-ban kellett préselni a 3kW-os bojler betéteinek vezetékeit - az nem lazult le eddig. Pedig réz. A betétek hamarabb tönkremennek. Igaz már van elektronikus vízkőtelenítőm, így azóta nem is kellett hozzányúlni, bár ránéztem egyszer kétszer a rend kedvéért. Előtte 3 évig bírta a vízkövet a bojler és lezabálta az anódot teljesen.

A fogó préspofája cserélhető. A saját szerszámom minőségét nem tudom mihez viszonyítani. Ránézésre azonos a te fotódon lévővel, és HT-236C kóddal bír. Én is kattintottam róla két képet, egyiken jól látszik a felirat, a másikon pedig a belső rész meglepően finom felületét próbáltam érzékeltetni. Szinte tükrös a felülete.
Ha jól értelmezem, akkor vásárolhatok hozzá HT-236C3 vagy akár HT-236C4 és még egy egész rakás pofatípust. Az említett fazonok méretét szintén levettem a csomagolásról.
Most már csak azt lenne jó tudni, melyik méret illik a csatlakozó betétjéhez, mert az adatlapján erről egy szó sincs.

Olvasd tovább. A fűtőbetét saruja többnyire horganyzott acél.

Nyílván vannak különbségek saruk között, én csak azt mondtam, hogy nem teljesen igaz az a kijelentés, miszerint a réz saru jobb. A sok éves tapasztalat azt mutatja nálam, hogy az acél határozottan megbízhatóbb, nem kell nézegetni a boltban, hogy pihe-puha réz vagy valamivel keményebb.

Alkotó: Mellékletben a képek. A minőségért elnézést, nincs kéznél a fényképezőgépem, telefonos fotók.

Ezt nem én írtam.

Bojler vezetékeinél a csúszósarus megoldások szerintem határeset áramterhelhetőség szempontjából. Elvileg nem, de gyakorlatilag igen. Elég soknál a gyári préselt saru idővel melegszik (villanyszerelő mondta), drót szigetelés elszenesedik, éppen a drót saruba kötése pontján. Ezeket forrasztott sarukötésekkel kiváltva jók lettek hosszú távon. De ez csak 5-6 eset, szűkebb ismeretségi körben, egyébként nem javítok ilyet.

A fotók minősége kifogástalan. Bárcsak a képek egyike se lenne ennél rosszabb a fórumon.

Ezek szerint, az én szerszámom kódjait alapul véve, a HT-236C3 betét adja a jó megoldást. Ez sem tökéletesen vág egybe a Te szerszámoddal, de nagyon közel esik hozzá.
Melyik betétfészekkel készült a fotó szerinti préselés? Gondolom a 24-30 AWG-vel, mert a 18-22 már majdnem azonos az én lehetőségeim legkisebbikével.

Igen, a 24-30 -as mérettel.

Akkor hát ki volt?

Ő

Csak tapasztalat:. A fűtőszálra ponthegesztve vannak a saruk ellendarabjai. Na azok közül előfordul pár rossz hegesztés és emiatt - melegedés. De ez nem a rendszer hibája, hanem a selejtes terméké.

Sziasztok!

Nemrég szert tetem egy kissé lepukkant Mistertool márkájú 18 V-os akkus fúróra. Ahogy látom, kissé zsírmérgezése van, azon kívüln incs baja. Mi a tapasztalatotok ezzel a márkával? Mit várhatok egy ilyen géptől tartósság/megbízhatóság szempontjából? A mechanikája fém, vagy műanyag?

Sajnos, ha nagy a szerszámod a saruhoz, arra nincs trükköm. Nekem két fogóm van, a présbetétek szempontjából elég tisztes átfogással. Jóval 2,8-as saru alá, és 6,3-as fölé is tudok menni. Gondolom, az evidens, ha kicsi a saruhoz a vezeték keresztmetszet, duplára, vagy szükség esetén többszörösre hajtva lehet jó minőségű kötést létrehozni. Természetesen ilyenkor a szigetelt rész vastagítására is szükség lehet, amire alkalmas lehet zsugorcső, vagy akár vastagabb vezetékről leblankolt szigetelés. Ezen kívül bizonyos esetekben akár a saru préselendő profilját is lehet kisebbre venni, s így rögtön egyel kisebb préspofával is szépen meg lehet nyomni...

Nem ide tartozik, de nem tudom hol lenne jó helyen.
Megoldást keresek arra, hogy két ilyesmi karos kapcsolót egyszerre tudjak kapcsolni.
Közel szerelném őket egymáshoz, ami kb. 13 mm kartávolságot jelent. Valamilyen rátehető dologban látnám a megoldást, ami a két kart egyesítené, de nincs frappáns ötletem mi lenne alkalmas a feladatra.

Szerintem nagyon bonyolultan lehetne csak megoldani:Bővebben: Link
Bővebben: Link

Ha három kapcsolód lenne, azt mondanám, hogy egy rúdba furj három lyukat. Sajnos kettővel megszorulhat.

Vegyél egy darab vékony sárgaréz csövet ami szorosan megy a kapcsolo rudjára. Vágj le csövekböl kb 10-15 hosszu darabokat, huzd rá kacsolokra majd egy darab NYAKbol vagy vastagabb sárgarézlemezböl csinálj egy összekötö lapot és forraszd azt a két csödarabra.
Ha van esetleg egy 10 mm vastag plexidarabod abba is furhatsz 2 lyukat a kapcsolo karjainak igy ha rádugod egyszerre kapcsolhatod mind a kettöt.

Nekem ezek a kapcsolók csak problémát okoztak. A házuk valami hihetetlenül olvadós műanyagból készült. A helyedben más alternatívát választanék.