Egy ismerősöm gyújtott fényt a homályban ebben a kérdésben. Megkérdezte: "Tudod mi a különbség a vok és a vagyok között? A válasz: Az agy...."

Szerintem jo, hogy torekedunk erre. Inkabb azert lehet fontos, mert aki nyelvileg igenyesen fogalmazza meg a kerdeset, az valoszinuleg a tartalommal is hasonloan banik, gondot fordit arra, hogy ertelmesen korulirja a problemat.
Ez forditva is igaz, sokszor latunk olyat, hogy a kerdezo par, szlengben odavetett szot bofog fel (kerdojel nelkul!) es utana fel van haborodva, hogy nem valaszolnak neki vagy esetleg vissza mernek kerdezni.

Számomra is érdekes kérdést boncolgatsz, mert azért azt például elég engedékenyen nézik el egyeseknek, hogy elég pongyolán, érthetetlenül fogalmazzon, csak azért mert itt "valakinek" van beállítva. De úgyanúgy elnézik az Azé` mert nyelvi formulát másoknak. De szintén érdekes, ha a csöves erősítő topik (szép magyar szó) elejébe beleolvasol, hogy az egyik, akkor moderátor, milyen szép kerek mondatokban beszélt. Szóval nem mindig volt ez a célkitűzés a HE számára olyan fontos.

Személy szerint fontosabbnak tartanám a szókincs növelését, mint egyes szavak alakján, használatán való hosszas elmélkedést.

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk, isa pur es homu vogymuk” – legrégebbi magyar nyelvű szövegünk első sora.
Vajon az akkori ember, mit mondana a vogymuk - vagyunk "szleng"-re?
Szerintem a hétköznapi használatban például közel mindenki egy "biztit" kérj a kollegájától a munka hevében.

Ez az ómagyar részlet nem szleng, még csak nem is hibás (valamint idézni csak pontosan), hanem az akkori "latin" írásismerettel nehezen volt pontosan leírható egy nyelv,-és hangtanilag teljesen idegen beszéd, szöveg.
Ne keverjük össze a mai magyartalan, idegen szavak helyes használatát, ismeretét nélkülöző "beszéddel, írással" (igyekeztem finoman fogalmazni, mivel e két kifejezés nem fedi a szörnyű valóságot). A "szakzsargon" természetesen elfogadható (bizonyos keretek között), mivel beépült a közbeszédbe, használatba, mint nagyon sok idegen eredetű szavunk, melyek ma már teljes jogú részei a magyar nyelvnek.

Nekem nincs kedvem megtanulni a "szleng" szótárat, nem könnyen tudom értelmezni sok esetben, persze ez az én bajom. Sőt a szlengesítés nem egységes, egy normális szó helyett sok szleng változat van, bárki bármit kitalálhat helyettesítő szlengként. Végeredmény egy idióta zűrzavar számomra.

Többek között ezt is az internetnek köszönhetjük. A világon pillanatok alatt elterjedhet egy hibás vélemény, elképzelés, vagy egy helyesírási hiba. A gugli és társai könnyedén találhatnak többszázezer találatot, és ez egyesek szemében már ténnyé válik.
Ilyesmi a muszály elterjedése, a túszok "kivégzése", a NiCd akkumulátorok közellenséggé válása, vagy akár az "embertelen" libatömés. Az emberiség megkapott egy csodálatos eszközt, az internetet. Mi lett belőle? Pornó, reklám, vírus és fészbúk/jutyúb.

Ha a többségnek erre van igénye?

Sajnos a tömeg ... ld. Jézus és Barrabás.

Elég régi ez a kérdéskör, amit feszegetsz. Már a 20-as, 30-as években is téma volt, a régi Rádiótechnikákban olvashatók erről cikkek, illetve kezdeményezés is volt a szakmai nyelv magyar vonatkozású művelésének fejlesztése, egyértelműsítése. Persze borzasztó ötletek is születtek.

De ez a téma egyik fele, a szakmai nyelv magyarítása, vagy legalábbis helyes, ízléses - de mindenekelőtt szabatos, pontos - használata. Mert a jó ismeretcsere (itt direkt nem használtam az "információ" szót, hogy lássuk, lehet ezt így is) a sikeres szakmaművelés alapja. És ez itt szakma, még ha hobbiként is művelik sokan - ami nem baj, sőt.
Azt se felejtsük el, hogy a szóhasználat nem csak eszköz, de megértésünket, mint egyfajta hálózat, mintázat, befolyásolja.

A téma másik fele az igényes, korrekt fogalmazás, aminek része a szleng kerülése - a szlenget itt a pongyolaság egyik megnyilvánulásának tekintve. Persze, ez a két dolog nem mindig fedi egymást - értsd: a szleng és a pongyolaság -, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy aki gátlástalanul használja a szlenget, az egyéb aljasságokra is képes

Viszont tapasztalható a nyelvhasználat iszonyatos romlása, úgy általában. Hogy úgy mondjam, egyesek nem szégyellnek belerondítani szép nyelvünkbe, sőt, az érthetőség rovására is. Itt ez nem tűrhető. Nagyon helyes kezdeményezésnek tartom a tiszta fogalmazás (és mondatszerkesztés, központozás(!!)) megkövetelését. Ezt itt máshogy, célravezetően nem is lehetne.
Igen, vagy igényesen, vagy sehogy. És az igényesség legyen önmagunk felé támasztott követelmény, mert hogyan szeretnénk eredményt elérni, ha gondolataink és annak közlése is zavaros? Ez nem kirekesztés, hanem szükségesség. Hogy úgy mondjam, fel kell nőni a feladathoz.

A másik, de nem kevésbé fontos, hogy tiszteljük meg a közösséget azzal, hogy megnyilvánulásunkat "tisztába tesszük" és nem csak "odaböfögünk" valamit. Lehessen érezni rajta, hogy odafigyelést tükröz, így a megnyilvánuló is behangolja magát arra, hogy odafigyeljen arra, amit akar, amit kap és amit el akar érni. Így összekapcsolódik a szándék és az eredmény. Mert én nem szívesen beszélek olyannal, aki láthatóan nem törődik azzal, hogy ő érthető legyen, akkor hogy várhatom el, hogy az én válaszomat is megérti?

Egy harmadik pont: a helyesírás. Nem lehetetlen. Persze, vannak olyanok, akik valamilyen disz-szel kezdődő problémával küszködnek, nekik küzdelem a megnyilatkozás és a kapott válasz megértése. De hogy ennyi hátrányos helyzetű nincs, mint ahányan nem képesek helyesen írni, szinte biztos.
Sajnos sokszor látok, amúgy hozzáértő, szakmabeli és nem kevéssé segítőkész fórumtársat úgy írni, hogy láthatólag nem olvasta el küldés előtt a mondókáját, így betűcserék, elírások maradtak benne. Néha bizony megértési problémákat is okozva. Minden tiszteletem a segítő szándékuknak, de ők is elkövetik a pongyolaság hibáját, még ha a mondanivaló amúgy szabatosnak mondható. Ne kapkodjunk.

Az én hibám, amit felismertem, hogy néha az első olvasatkor nem az a mondanivaló jön át, amire valóban gondolt az, akit olvastam épp, hanem egy belső mintázat felbukkan, ami szinte eltakarja a valóban fogalmazottat. Remélem érthetően fogalmaztam meg ezt a furcsaságot, amit én egyfajta asszociációs félresiklásnak értelmezek. Nem egyszer fordult ez elő. Megoldás: figyelni és ha egy pici kétely is felmerül - szerencsére felmerül -, újraolvasni, összerakni. Hogy ne az én agyam terméke legyen a megértett dolog, hanem az eredeti.
Nos, ha én igyekszem (és eredményesen), más is megteheti, nem lehetetlen.

Összefoglalva: tiszteljük meg a szakmát és egymást azzal, hogy a tőlünk telhető legjobb származzon abból, hogy egy számítógépen (illetve sajnos telefonokon, amik erre korlátozottan alkalmasak) gombokat nyomogatunk azért, hogy beszélgessünk a minket érdeklő témákról, kérdésekről.

(Köszönet a Firefox beépített ellenőrzőjének az elütések aláhúzogatásáért Persze ez nem pótolja a fogalmazásképességet... amit remélem tükröz a fenti szösszenetem.)

Hm, akkor a többség csak töltelék? Durván hangzik, de sajnos ez van.
Ahogy a mondás szól: a Föld összesített intelligenciahányadosa állandó, csak a népessége folyton növekszik.

Ez a nyelvészeti társalgás elég érdekes, de hiányolom a valos szempontokat.
A nyelvünket nemcsak a modern SMS, stb. szennyezi, de sajnos azok is akiknek az lenne a dolga, hogy ne igen forduljon elö rossz kifejezés és az ne igen legyen elfogadtatva. Ehhez jön annak is komoly mellözése, hogy a magyar nyelvterület nem Budapest centrikus. Sok külföldi magyarnak elfogadhatatlanok olyan kifejezések mint a winchester, pendrájv, xerox stb.
Ezek az emberek nem tudnak mit kezdeni ilyen baromságokkal ( a forditoszotárak sem igen :eek, hiszen ama dolgoknak lenne elfogadhato magyar neve is (és helyi nyelvi környezetükben ismeretlenek ezek a szavak, söt egészen mást jelentenek), mégis a központbol sugallva a baromság terjed még a közmédiában is.
Hol vannak ilyenkor az MTA meg más nyelvörzö hivatalok?
Itt a HE-n is kiveri a biztositékot, ha a magyar szavakat rosszul irjuk le, de a baromságok simán átmennek. Legyen a nyelvünk szabatos, legyen több kifejezés ugyanarra a dologra, de ne legyen félrevezetö rosszul átvett idegen kifejezés.
Ha már mindenáron az idegen kifejezést akarjuk honositani, legyen, de akkor pontosan, s ne ugy mint az emlitett példákban.

Van itt egy-két szarvas hiba.A hsz-edben.:.Én sem vagyok tökéletes ami a helyesírást illeti,de azért....Egyébként a magyar nyelvben a szórendet érzem sokszor erőltetettnek,és ezen szoktam is ügyködni,hogy a saját ritmusomnak megfelelően csoportosítom át a szavakat ide és oda.Nekem tetszik ez a játék.Meg a kis - és nagybetűt sem szeretem sokszor megkülönböztetni valamiért...Valamiért a nagy -és kis betűt sem szeretem megkülönböztetni sokszor.Ez utóbbi most angolos?Egyébként én most 39 éves fejjel értettem meg,hogy a legjobb helyre születtem ,hogy ez az anyanyelvem.Nem tudom ti hogy vagytok vele?

Ide illik:
Nehéz nyelv a magyar
Édes ékes apanyelvünk

Mit várunk ha érettségin is azt tanítják hogy vok meg szmájli (Varró Dániel érettségi tétel) A hangfalat meg nem erőltetném mert mindenhol ez terjedt el bárhol meg mertem említeni hogy nem az mindenki egyhangúan mondta hogy én tudom rosszul... széllel szembe lehet csak nem érdemes

Az, hogy egy Varró Dániel érettségi tétel lehet (jól értettem?), az önmagában is eléggé borzasztó... Ezek után nem csoda, ha a szellemi posvány ilyen ütemben terjed

Akkoriban ez volt az alap írásmód, nekik a mai nyelvezetünk lenne szleng, magyartalan. Úgy ahogy pár száz év múlva a mai szavainkra fogják azt mondani, amit mondottál Te.

Félreértés ne essék, nem helyeslem én sem az ilyen szavak használatát, csak a nyelvet nem lehet bebörtönözni, nagyon sok szó keletkezik, amit sokan elkezdenek használni, érteni, stb. még ha nem is oly helyes.
Lehetne szép, régies szófordulatokat is alkalmazni, mégse alkalmazzuk a hétköznapokban. Vajon miért? És lehet haragudni a mai fiatalokra, hogy a rájuk kényszerített, rohanó világban egyre rövidebb szavakat használnak.

Azért érdemes lenne különbséget tenni a helyesirás meg a használt kifejezések között. Az ilyen forumok sehol a világon nem az irodalmi helyesirásrol szolnak. Az itteni beszélgetések, mégha irott formában is, inkább az élö beszédre hasonlitanak, mint Jokai vagy Arany müveire. Miután azonban müszaki témákrol beszélgetünk, jo volna a szakszavakat rendbe tenni, illetve helyesen használni s néha arra is gondolni, hogy a leirtakat nemcsak Pest 50 km-s környezetében olvassák.

Az elö beszéd meg amugy is kihivás. (Szinte minden nyelvben).
A minap egy elöbeszédet irt szöveggé alakito berendezéssel szorakoztunk. Amerikában már egészen jol müködik ( closed capture ), de Europában még a német nyelven is nagyon bukásra áll, igy most gyorsirokat kelkett ujra bevetni, mert valamilyen féleszü politika eldöntötte, hogy kötelezö az ilyen szöveg megjelenités. Mint kiderült, nemcsak a gép, de a gyorsiro is képtelen erre, mert sajnos a közbeszéd annyira romlott, hogy azt papirra/képernyöre vetve teljesen értelmetlen betühalmaz is következhet.
Ez érdekes, mert a jelenlevö személyek ugy ahogy értik a másik szavát ( nyilván segit a mimika stb is), leirva, kép nélkül viszont már gond van.

Láttam a "művét", pont ezért írtam azt, hogy borzasztó....

Sziasztok!

Pontosan mit takar a mikroport kifejezés, amikor azt mikrofon funkciójú eszközökre használják? Ez szakmailag helytálló kifejezés, vagy csak népi elhajlás?
(Engem eléggé frusztrál amikor ezt hallom, de ha úgy hallanám, hogy tudom, hogy ez egy szabatos szakmai megfogalmazás, akkor lehet, hogy könnyebben megbarátkoznék vele.)

A Wikipedián az alábbi mondatot találtam erről az eszközről:

Azaz a Telefunken által kitalált márkavédjegy a mikroport, ami egy hordozható, vezeték nélküli mikrofont takar. Persze sokféle ilyen eszközt fejlesztettek ki, de a céljuk ugyanaz: vezeték nélküli hangjelátvitel a beszélő és egy elektronikus jeltovábbító eszköz között.

De ugyanilyen védjegy volt a magnetofon, a walkman, a PC (personal computer) is. Csupán annyi történt, hogy védjegyből használati tárgy elnevezés lett a közbeszédben; olyan eszközöké, amik jól körülírható tulajdonságokkal, felhasználással rendelkeznek.
Ilyen név a tranzisztor is, és nem keresgélünk egyéb kifejezést, mert egy "árammal vezérelhető félvezetőalapú erősítő" megnevezés kényelmetlenül hosszú és körülményes a használata.

Tényleg vicces, hogy milyen vehemensen üldözik a hangfalat, a bakelit lemez, ami viszont tényleg nem készült soha, fórumszerte elfogadott.

Tehát hanglemez, bakelitből soha nem készült, mégsem üldözendő.
Nem igazán következetesek a moderátorok.

Egy kérdés. Nálatok, otthon minden evőeszköz kés?

Nem.

"Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk, isa pur es homu vogymuk” Ez véletlenül sem szleng. Ez a forma az akkori hétköznapi nyelv formája volt, írásba öntve az akkori lehetőségekkel.

Tkp. mire akarsz kilyukadni?

Evőeszközök= Hangsugárzók
kés=hangfal
villa=basszusreflex hangsugárzó
kanál= zárt dobozos hangsugárzó
evőpálca=TL hangsugárzó
stb.
Te sem hívod a kanalat késnek, pedig evőeszköz.

Miért nem vagytok hasonlóan következetesek a "bakelit hanglemez" esetében? Az pedig még talán nagyobb baki, mint a "hangfal".

Teszem azt, szeretnék egy 20x30x50 cm-es hangfalat építeni a lemezjátszómhoz, elsősorban bakelit lemezeket hallgatnék.
Mit tanácsolsz?