Szerintem nem vette észre, hogy így teljesen szimmetrikus lesz.
Elhagyható a másik szekunder, de nem lesz jobb ..., finoman fogalmazva.

Eljött az idő. ECL/PCL86 PP kimenő megművelése.
10 cm2 Steel M6 vas 8.6k:6.3 Ohmra
Nem túl jó az első sor, majd alakul, messze a vége...
0.2mm-es primer és 0.5mm szekunder (6x)

Balról az az egy szál nagyon látszik. Áttekeredés?

Csak lazább lett...

Egyébként visszabontottam 3, régebben erre a csévére készült tekecseket és meglepően voltak hibák a huzalvezetésen. A nem eléggé megfeszített huzal alul kicsit összenyomódik és nem olyan szép rendezett, mint ahogy kinézett tekerés közben. Az elvileg komplett trafón készen meg nem mondtam volna, milyen alul. Majd kialakul ez...

Nos, Uraim...
Nem könnyű kenyér ez, gyakorlatlan is vagyok és ügyetlen árva...
Szóval kb. 7-8 óra kell egy ilyen trafi tekerésnek, néhányszor kicsit, nagyon vissza is bontottam, de kész van!
1 a négyből...
Olvastam jeles kimenő tekerőtől, hogy micsoda szimmetriával csinálja a kimenőit, tessék szépen hasra esni.
Az elkészült trafó 0.2mm huzalból lett tekerve, 2 x 1424 menet (Anód1 & Anód2)
Az elért asszimetriát nehezen dolgozom fel...
Bizony, 0.53 Ohm!
Most mi lesz...?

További mérések később.

Amit még tudtam mérni:
Pr/Szek kapacitás 1 kHz-vel mért 5.6nF
Vas/tekercsrendszer 153 pF
Szekunder 0.19 Ohm (1.2 mm huzalnak megfelelő keresztmetszettel)
Induktivitást nem tudok mérni, gyanúm szerint, mivel A1-A2 már közösítve van (+) így a két tekercsrendszer ellentétes menetiránnyal nem tud olyan induktivitást produkálni, mintha "rendesen" sorba tudnám, menetirány helyesen kötni a 2 tekercsrendszert.
A szekunderre 7.5V AC-t kapcsolva millivoltra egyező 2x 142,valahány Voltot mértem a két anódtekercsen. Eddig jónak tűnik, remélem a másik trafó is megegyezik majd ezzel.

Egy apró műhelytitok , amire rájöttem.
A primer 4-es sorokból áll. Ha kellően belemélyed az ember, de ennek ellenére elkalandozik, vagy félbe kell hagyni a tekerést előfordult velem, nem emlékeztem, hanyadik sornál tartok. Volt, amikor emiatt visszatekertem...
A mostani trafónál aztán egyszerre 3 sorszigetelő papírt cakkoztam be az orosz cakkolóval, így azok össze is tapadtak.
Ha egyenként felhasználva elfogytak, az 4 sor...
Alatta-felette vastagabb szigetelés és szekunderek vannak, ahol már nem lehet tévedni.
(Dehogynem, pl. én )

Ha végzi a dolgát nagy baj nincs. Nekem vegyesen van trafónak való. Hogy melyik milyen anyag azt csak egy szakavatott tudná megmondani. Nem kizárt hogy később még tekerek egy rádiónak valót.

Viccelsz, ugye?
Miért ne tudnál induktivitást mérni, ez egy ellenütemű transzformátor, mérhető az induktivitása féloldalra vonatkoztatva (A1 és + között, vagy A2 és +) valamint az A1 és A2 között a teljes induktivitását lehet mérni a primer tekercsnek. Ez utóbbi a mérvadó.

Üdv!

Jól látod. A rendelkezésemre álló műszerekkel nem tudok A1 és A2 közt hitelt érdemlő mérést eszközölni, bizony.

Bocsánatot kérek.
Nekem egy UNI-T műszerem van, 200H-ig mér, kicsit lassú, de jó, meg érzékeny, hogy melyik kezemmel fogom a transzformátort, meg merre néz, forog, szóval minden mágnesezhető anyagtól távol kell mérnem.
Számolni viszont lehet és abból meghatározható az induktivitás: 50Hz-es jellel meghajtva az anódtekercseket (A1-A2 között) az átfolyó áramot kell mérni, ami adott feszültség esetén, mint reaktív ellenállás adódik, Z-érték. Impedancia. Ebből, alapállapotban mérve a tekercsek Ohm-os ellenállása levonandó és akkor megkapjuk azt az Xl-értékét, ami a tényleges induktív ellenállása, abból pedig visszafejtve meghatározható az induktivitása a transzformátornak.
A mérést akár a hálózati feszültséggel (230V) is lehet végezni, de az érintésvédelemre tessék figyelni. Hogy miért ilyen nagy feszültséggel? - mert az közelebb esik az üzemi körülményekhez és talán pontosabb adatot szolgáltat.
Lehet, hogy furcsán fogalmaztam, de talán érthető, hogy mire gondolok.

Üdv!

Adom az adatokat, számítsd ki nekem, légy szíves, magas ez nekem, mint tyúknak a harangöntés.
Szakadt szekunder, feszültség 222V~ A1 & A2 áram -> 0.679mA

10 Ohmal lezárva a szekunder:
A1 & A2 áram 15.41 mA
DCR a-a 270 Ohm
Tehát hány éves a...
Köszönöm!
A VOLTCRAFT műszer szakdt szekundernél elkezd 140H-i mutatni és ez szép lassan lemegy 1 perc alatt kb. 100H-ra, ezt mutatja.
Egyébként, ha szaporán lélegzik az ember, az is beszámít, én ilyenről nem hallottam...
Megfogom a trafót, tekercset a papíron kereszrül is óriási eltéréseket mutat egy rövid ideig.

Az impedancia vektoros értékek összegzése. Ebből nem lehet csak úgy kivonni az Ohm-os ellenállást.

Ha az ember csőbe mászik, mint Én most, legalább előtte nézze meg, hogy belefér-e, nehogy beszoruljon.
Igen még ez is, mármint a vektoros mennyiségek származtatása.
Abból induljunk ki, amit biztosan ismerünk.
Re(A-A)= 270Ohm.
Ua-a =222V mindezek 50Hz esetén.
Ia-a= 0,679mA - kicsit kevésnek tűnik, igaz terheletlenül mérve.
Ia-a = 15,41mA - ez már a szekunder oldal 10Ohm terhelése mellett.
Raa= 8600Ohm (illesztés)
Rs= 6,3Ohm
A kapitány még nem elég öreg.
A "szokványos" képletekkel számolva a primer impedanciája a fenti adatokból, 326951,39 Ohm, kicsit túlzóan magas érték. E-mellett a 270Ohm tekercs ellenállás már figyelmen kívül hagyható-lenne ha Én nem akarnék ebbe belekötni. Ez a 270Ohm elég magas, ami azt jelenti, hogy vékony huzallal van a primer tekercselve. Ez csak veszteséget okoz, de sajnos a műszeres méréseket is befolyásolhatja, ezért a mért értékek lehetnek bizonytalanok.
A vektorális összegzésből, a képleteket mellőzném, több oldal számolással, a megadott feszültség-adatokkal számolva, némi egyszerűsítéssel kb. 46H induktivitás adódik a primeren, 50Hz-re vonatkoztatva. Ez kb. 14,4kOhm söntölő-ellenállás értéknek felel meg 50Hz-en, ez egész jó érték. Egyes digitális mérőműszerek nem 50Hz-en mérnek, ezért más-más eredményt kaphatunk, pláne terheletlenül mérve. Ha pontosan illesztünk, akkor pontosabb eredményt kaphatunk.
Itt most segítséget adott, hogy a szekundert 10Ohm-ra terhelve már gyakorlatias értékek közelébe kerültünk, ami pontos illesztésnél 50-60H primer-induktivitás is lehet.
Figyelembe véve, a megadott adatokkal számolva, jó minőségű transzformátor lett az eredmény.
Kicsit nehezen kapok levegőt, de kimászom.
( Engem is megleptek a saját kimenőtranszformátoraim mért adatai, mígnem rájöttem, hogy csakis terhelten, illesztetten szabad mérni és azzal számolni.)

Üdv!

Szervusz!
Köszönöm a fáradozásodat! Én igen felületesen tudom átlátni a méretezést, tervezést, ezért kész, bevált adatokkal készítem őket, minimális korrekcióval...
A műszerem által végül mért érték nagyon hasonló lett, 46H!
Az, hogy jó vasnak feltételezhető, az meg tény. Ez egy Steel M6 jelű vas.
Én azért bízom a jó trafókban, amit - feltételezhetően el tudok követni - mert alaposan, gondosan (és rém lassan) csinálom őket. Vagy így, vagy sehogy. Nem, mintha most tökéletes lenne, de ennél csak jobbat szeretnék majd.
VAS

Szívesen, közben rám is ragad valami.
Jó vas.

Üdv!

Amióta a csövesekre vetemedtem, begyűjtöttem pár M102B vonali BEAG trafót. Ezeket 3-4 típusúnak látom lemezeket tekintve:
Recsegős, rideg, érdes tapintású (szilíciumdús) - legrégebbi gyártásúak
Fényes, lágy, "síkos" - rozsdásodásra hajlamos
Enyhén szürke, lágy, "síkos" - rozsdásodásra hajlamos

Közepesen szürke, lágy, "síkos"

Ez utóbbi a németországi GOS vashoz teljesen hasonló, szerintem itt a gyár Waasner-éktől így rendelte és kapta.
Ezekkel szeretnék kimenőket csinálni, A és B méretben is, össze tudom majd hasonlítani, mérni a kintit és az itthonit.
Vagyis, szerintem, a BEAG vas általában, még nem garancia a lehető legjobbra az itthon elérhető vasak közül, a negyedikben erősen bízom.
Hipersilben továbbra sem tetszik, a hőkezelés után vágják és síkköszörülik...Ez a rendje.

Üdv!
Vége a kisebb kimenők tekerésének. Az első kettő a fenti adatokkal készült, ahol a következőt figyeltem meg.
A pr/szek kapacitás a második trafónál kicsit nagyobb lett, amit a huzaltartóról fogyó huzal nagyobb feszítőerejének tudok be. Vagyis ahogy csökkent az orsón a huzaltekercs átmérő, megnövekedett a feszítés emiatt és kb. 1 nF-al nagyobb lett a másik trafó kapacitása az elsőnél.
Érdekes dolog még, ha valahol egy kis kiemelkedés keletkezik a tekercselés síkjában - elég a cellux egymásra ragasztódása - a kiemelkedés képes egész tekercselés során megkeseríteni az életet. Hihetetlen, de megannyi pr/szek (0.22mm) szigetelés, pr/pr sorok közti 0.05mm-es szigetelőpapíron át marad a pukli és keserves megtartani a tetetjén a huzalt. Hogy ne maradjon az a fél milliméter hézag a vezeték lecsúszása miatt, végig gyorsragasztóval rögzíteni kellett minden primer sornál az adott helyen.
Az első két trafó 0.2mm-es huzallal készült, nem volt könnyű. A második 0.22 mm-essel készült és már sokkal jobb volt vele dolgozni.
Ezután már a 0.25 mm-es és ennél vastagabb primerek várnak, az már kész üdülés lesz ezekhez képest.
A gyakorlás sokat számít, jelenleg kb. 6 órára szűkült a tekerő idő. Most még a méhviasz-paraffin fürdő jön és összerakható a trafó.
Összefogató csavarok sárgarézből, vagy korr anyagból lesznek, meglátom, melyikhez lesz kedvem.
Egyéb célra egy nagyon kevés méhviaszt meg szerettem volna olvasztani a mikróban...Nevettem magamon később oly annyira...

Remélem nem untatom a Nagyérdeműt...
A következő dologról számolok be:
Az egyik kész tekercset megmértem szórt kapacitás szempontjából, ami ca. 6.1nF volt 1kHz mérőfrekvencián a fenti, Voltcraft műszerrel mérve.
A méhviasz-paraffin elegyet vízzel töltött edénybe helyezett fém edényes tartóba megmelegítettem a víz enyhe forrásáig, illetve abban tartva.
A tekercset rézsút benne tartottam 10-16 percig, amíg a buborékok szinte teljesen megszűntek.
Ezután a tekercset kivittem a hidegbe, hogy minél előbb megmérhessem újra. Enyhén langyos volt tapintásra, de, szerintem belül még az olvadt körüli állag lehetett, amit a következőből gondolom:
A mért érték mellbevágó volt, ca. 0.5 uF!!!
Kivittem a további hűlésre és immár a teljesen áthűlt tekercselést újra megmértem, ca 7.2 nF-ot mértem. Elektret hatás...?

Még annyit, üzem közben ez a trafó, nem fejthet ki jelentős hőfok változást, a méretezett áram, áramsűrűség üzem közben nem okozhat melegedést.

Az első mérés közben még a tekercs belseje szerintem olvadás közeli állapotban volt, hogy ez miként befolyásolta a kapacitást nem tudom, de enyhe rémülettel töltött el - 2 nap munkám füstbe ment...?
A teljesen lehűlt tekercs már nem mutatott ilyen nagyságrendű eltérést.
Az újra szobahőmérsékletre melegedő tekercs enyhe kapacitás növekedést mutatott, ca. 0.01-0.02 nF-ot nőtt.
A másik, érdekes dolog, a mérést 120 Hz- mérve a kapacitás valamivel nagyobb volt "szárazon" is az impregnálás után szintén ilyen volt a jelenség.
Sajnos magasabb frekvencián nem tud mérni a műszer, gyanúm szerint ott jelentősen kisebb kapacitást mérhettem volna, pl. 10kHz-n.

Az oka mi volt az impregnálásnak? Nem untatsz .

Azért választottam ezt a megoldást, mert:
Van nálam egy eredeti AN 60W kimenő, nyakig impregnálva.
Pl. Indel trafók összese impregnálva.
Továbbá:

Bővebben: Link

Türelmes ember vagy, ha ezt végigolvastad.

Hofi megmondta: Azért kell tudni oroszul, mert majd oda esünk fogságba...

Egyáltalán nem untatsz. Nagyon érdekes és mindig várom, hogy hol tartasz.

Egyébként a magyarázat nagyobb kapacitást az olvadt víz-parafin keverék jóval magasabb permittivitása lehet, a fagyotthoz képest, ami lecsökken (minden elektrolit esetén), ha a a keverék megfagy. A keverék bipoláris molekuláinak mozgékonysága (és ezzel a villamos tér irányába állási képessége), olvadt állapotban lényegesen jobb, ezzel együtt pedig töltéstároló képessége is.

Elméletben pont emiatt nem jó a kimenők impregnálása, mert a kapacitásnövekedés lerontja az átvitelt.

Öröm olvasni soraidat, mert tanulságosak, remélem másoknak is.
Az impregnálással a transzformátor tulajdonképpen bármilyen körülmények között működőképes lesz, függően az impregnálástól. A kemény-lakk impregnálással viszont bonthatatlanná válik, tehát ha elromlott, dobhatjuk ki, mert csak sérüléssel bontható, azzal pedig a vasmag károsodik.
Éppen ezért kalapálni sem szabad a lemezeket, mert maradandóan sérülhetnek és lerontják a kész transzformátor minőségét a hibás, sérült lemezek.

Én úgy olvastam egy öreg amerikai leírásából, hogy a kifejezetten hangfrekvenciás kimenőtranszformátor impregnálása, károsan befolyásolja a transzformátor egyes paraméterét, főként a magasabb hangok tartományában és nagyobb teljesítmények esetén.
Ennek ellenére sokan impregnálnak, biztonsági okokból, hogy tovább bírja a transzformátoruk.
(Mert egyébként igen spórolósan tekerték meg.)

Ha nem a trópusokon, vagy az Antarktiszon hallgatjuk, akkor nincs szükség a kimenőtranszformátor impregnálására. A felépítése, sortekercselései legyenek precízen elkészítve, a szigetelések feleljenek meg a kívánalmaknak, mechanikailag védetten szereljük.

Kellemes ünnepeket!

Üdv!

Ez pontosan így van, nem csak elmeletben..

Félreérthetően írtam: A vízbe helyezett fém edényben van a viasz-paraffin olvadék, a víz melegíti át, nincs keveredés. Én is az olvadt állapotra gondoltam, amiatt volt jelentős kapacitásnövekedés.
Amúgy a magas hangok hiányáról azt gondolom, ha ez az impregnálás ott a fenti frekvenciákból úgy vesz el, hogy az a torzítás megszűnik viszont, amit a saját "önmodulációja" okoz a trafónak, inkább legyen tiszta a maradék, mint zavaros a teteje...
Amikor "zenél" a kimenő, senki ne mondja, hogy minden rendben van. Akármilyen feszesen tartjuk a huzalt, az a "hosszú egyenesekben" könnyen meg tud mozdulni, ha parányit is.
Szóval impregnálok. Különösen azért, mert biztos helyről tudom, jól szólnak azok az impregnált trafók, amelyek nyomán dolgozom.

Az impregnáló anyag dielektromos állandójától függ, hogy mennyit (vagy semmit) ront a hangképen. A méhviasz (némi paraffinnal) bizony közelebb van a levegőéhez, mint a kemény (bonthatatlan) műgyantáké, tehát kevésbé rossz hatású. Viszont az esetleges, nem kívánatos zörejeket eltünteti a trafóból. Valamint nem valószínű, hogy olyan hőmérsékleten üzemel, hogy kifolyjon akár.

Ez nagyon jó, megjegyzem
És nem mondtam, hogy marhaság