Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Kábeli zűrzavar, avagy a drótok, alkatrészek hatása a hangra
Témaindító: highand, idő: Aug 12, 2009
A téma átmenetileg fagyasztva lett, hozzászólni nem tudsz!
A méhviasz tenyérben, sodorgatva, megmelegedve kissé képlékennyé tehető és összenyomódik nyilván valamelyest a dobozok alatt. Kíváncsi vagyok a tapasztalatodra.
Kedves Károly, hogy megéri az árát a Burson V6 classic? Ez egy olyan kérdés, mintha azt kérdeznéd egy hölgyről, hogy lehet vele házasságban élni, ajánlanám e Neked.
Én felsoroltam e "hölgynek" a hozzáállását kapcsolatunkban, az eddigi 150 órai frigyben (jelenleg 170 felett). Van amiért nehezen viselném, ha elhagyna. Ha a kékszakállút idézném, az egyik szoba az övé, mindenképp. Én úgy gondolom, hogy megnyugtatóbb a bemenet egyenáramú leválasztása, a kötetlenség miatt. Arról nem beszélve, hogy a Jantzen silver gold kondi sajátossága a magashang kezelése. Azaz úgy éles, hogy nem bánja a füledet. Ha megnézted volna a FH6-ot, FH6-300 eddigi építését, abban látható, hogy a kábelekből nem építettem védőkorlátot. Csatakozó a panelen? Hát ott vannak. A bemeneten a poti nyakán, így nem kell árnyékolt vezeték, a kimeneten, közte van a kimeneti illesztő, de az egész kábelezése tömör OCC silver vezetékkel van kivitelezve, ami jobb hangzást eredményez, mint a panel rézfóliája. Nem csak úgy van az a hangszínpad. Aki nem ismerné, ennek a vezetéknek a szelektivitása, és a dinamikája kerül aranyárba, meg minimum 200 órás bejáratásba. Régebben írtam erről. Az én véleményem a 10µF-ról, egy erősítőt akkor gondolok jónak, ha kevés alkatrészből áll, és a csatoló kondik minél kisebb értékűek benne. Ugyanis az alkatrészeknek is van a hangra gyakorolt hatásuk, de a kevesebb alkatrész, jobb minőségűek beszerzését teszi anyagilag lehetővé. És ebben a kondik vezető helyen állnak. A Jantzen dupla, szembe tekercseléssel készül, így elhanyagolható az induktivitása. Azonban a világban a jó dolgoknak ára van. A mellékletben, csak viszonyításképp egy 3,9µF-os. És ez még nem is V-cap. Basszus legalja, pláne hangfallal. Csak tájékozódni kellene Máthé Kálmán tapasztalataiból, hiszen Ö ezekről a vélt elképzelésekről is elmondja a valóságot. Persze, ha valaki komolyan érdeklődik erről. Tán a masszáról is kiderül az igazság. És mindezt, megint köszönöm Orbán Józsinak. Mielőtt valakinek túl okosnak látszanék, vegye már a fáradságot, és tájékozódjon e dolgokról, mint én is tettem. És ebben nincs határ, ha csöves, ha nem. A hozzászólás módosítva: Jan 27, 2019
Azt mondtad, hogy becsülöd a Marshall hangját.
Meg, ha hallanád...... Egy másik teszter, fordítógéppel: "A V6 diszkrét op erősítőkhöz való visszatérés után ismét nem találtam egyértelmű győzteset minden kategóriában, de megállapítottam, hogy a V6 op-amperek elég jól felismerték magukat, és a teszt végén a könnyebb átfogó választás volt. Míg a v6 klasszikus és a V6 élénk is teljesen diszkrét op-amperek, nem ugyanaz a áramkör. A vicces az, hogy a v6 Classic nem az a kör, amely a V5 fejlődése. Ez a becsület a Vividhez tartozik. Ha megvan a lehetősége, hogy meghallgassa a v5-öt és tetszett, akkor valószínűleg olyan lesz, mint a Vivid is. Nagyon hasonlít a v5i-hez, nagyon dinamikus és energikus, ha nem technikailag teljesen helyes. Megtaláltam a Vivid-t, hogy jól teljesítsen ugyanazokkal a műfajokkal, mint a v5i, a klasszikus rock, a blues rock és a blues. Amikor megérkeztünk a kórusokhoz és a jazz pályákhoz, az extra energia nem olyan nagyra értékelik, és egy kicsit jobban szerettem a V6 Classic-ot. A Classic hangstílusa nem olyan széles, mint a Vivid, de a klasszikus hangulatú képet ad, és megkönnyíti a műhelyeket kis helyiségekben. Mind a Vivid, mind a klasszikus kép jól, de ismét azt hiszem, a klasszikus kissé jobb. Másrészt a műszer szétválasztása egy kicsit kifejezettebb a Vivid-on. Rengeteg hasonlóságot találtam a Muses02 és a klasszikusok között, mivel mindketten hasonló műfajban dolgoznak, és mindketten meglehetősen intim színpadon vannak, amelyek nincsenek jelen a v5i-ben vagy a Vivid-ben. A részletes bemutatás minden Burson termékben jó, és valószínűleg a legjobb a Vivid-n. Összességében, ha egy op-ampert kellett választanom, és élnék vele, elvenném a Vivid-t. Mivel nem kell egyedül élnöm, a Vivid for Blues rockot a Toppingban és a Classic-ban fogom használni a Little Dot-ban, ahol a Mullard csövek a Jazzhez folyadékot adnak, amely kiegészíti a Classicot és igazán csodálatos intim teljesítmény."
Épp egy kedves fórumtársamnak minősítettem a V6 classic-ot, bizonyos zenékhez, amikor ezt követően átmentem a youtubon 24 bit 192-be és, mivel épp írtam valamit rákattintottam a Pink Floyd - Shine On You Crazy Diamond (HD-SACD sound Japan SACD) zenére. Hát engem még nem gitároztak így szájba. Ezek fogták és körülvettek, és beledöngöltek a zenéjükbe. Veszélyes ez a V6 classic, ha nem vigyáz vele az ember.
Mindez a bejáratás 197 órájában. A 150-ik órától csak kissé változott. Összejött egy szűk mélység, kissé tisztább tér, testesebb hangok. aura nélkül. Részletekkel nincs gond, és nagyon intim tud lenni. A hozzászólás módosítva: Jan 28, 2019
Elcsodálkoztam [HQ-FLAC] Edith Piaf - La Vie en Rose (Live) című számán. egyrészt milyen jól énekelt angolul, mert érteni, másrészt milyen jól nevelt volt, és nem fortézott a fülembe, mert az sok lett volna. De intimnek intim volt legalább annyira, mint Nóra Jones hozzám bújva.
Hát most ilyen a V6 classic.
Kicsit serceg a bakelit. Leporoltuk és töröltük a sok ide nem való személyeskedő hozzászólást, így teret adva a topik eredeti céljának. Kérjük, hogy tartsátok meg a téma színvonalát. Ha személyeskedés kezdene kialakulni újra bárki tollából, akkor vagy hagyjátok figyelmen kívül, vagy menjen a mancs.
Köszönjük!
V6 classic és a klasszikusok.
Amióta kirajzolódott az általam eddig elért jellemzések, számomra realitása, aggasztott, az előtte tapasztalt steinway zongora hangjának V6 classic leirata. Nem rég hallottam a Bartókon egy új CD bemutatót. Ebben, egy régi zongora felújításának eredményeként, annak köszönhetően, készítettek felvételt. Ebben ez a hangszer volt a főszereplő a Beethoven darab mellett. A CD ismertetőjében, benne vannak a felújítást végzők is. A rádióműsorban ismertették a zongora szerkezetében történő beavatkozás- kor, annak hangjára, milyen változások a jellemzőek. Megemlítették a beavatkozás jó minőségét, mivel a felvétel készítése jobban elárulja a hibákat, mint egy hangversenyen hallható hangzás. Nos, úgy vélem, ez igaz a felhallgatóra is. Hallgattam a rádióban részleteket eme CD-ről, és jól hallható volt annak a rá jellemző (bécsi mechanika) kellemes adottsága a kor zenei stílusához. Mindehhez jól illeszkedett a classic. De ez nem Steinway volt. Azonban mégegy alapvető problémát látok ebben az eszközben. Ha pontosabban akarjuk látni (hallani), hogy mit tud adni, miben jó partner, akkor nem a műfajban gondolkodnék, hanem témában. Amit egy zenedarabban kaphatunk, az hasonló a beszédhez. A lírai dolgokat ritkán mondják ordítva, de jó hallani, és talán ettől intim. De ami hangos, meg fájó, azt az ember igyekszik távolabb tartani, és minél jobban szelektálni, behatárolni, béklyózni, az aurával. Talán így tudnám legjobban ábrázolni a V6 classic-ot, a bejáratás 198-ik órájában.
A Burson V6 classic 200 órai bejáratásánál tapasztalt események.
Nagyjából 20° hangerő növekedéssel nem tudok mit kezdeni, mert a tunerem térerő műszere közel a végéhez fekszik, így nem látszik igazán az esetleges térerő változás. Nem tudom pontosan mióta, de tere lazább a hangok testesebbek, a színpad kicsit tágasabb mélységben. Próbálkoztam értelmezni a vélt hangerő növekedést. A kisDAC-al a PC-n, de a lényeget érintve, eredménytelenül, mert leszoktam venni a hangerőt, és azon nics osztás. Szemre, meg emlékezetből, az meg nem lehet korrekt. Ennyit a hangerő növekedésről. Aztán meg, erőszakkal leválasztottam magamat a youtubról. Néha bele feledkezem egy két kedvencembe, amit értékelésre használok. Például: What makes Ringo a Great Drummer-Tribute by Sina. Annak a 6:28, 8:30-ról induló pillanatit nem tudom egyszer meghallgatni. A V6 classic plusz dinamikája, és testes hangja, nagyon jól jön ennél a hangszernél. Ennek terjedelmesebb, jobb minőségű változata a: Drum Collections- High End Audiophiles SoundCheck-NBR MUSIK De a pengetős hangszerek is jó tesztanyagok lehetnek, mint például: J.S. Bach - Toccata and Fugue in D Minor BWV 565 // Amy Turk, Harp Jelenleg, 220 órai járatás után, a tunerből nyert hanganyagon, a hallható benyomás, egy bizonyos kellemes tompaság. Véleményem e dologról kapcsolódik Máthé Kálmán elöadásához, aki megemlítette, hogy a bőgő hangja csak ultrahang átvitelére képes rendszeren az igazi. Ennek oka, hogy az emberi hallás, a hallható, és a nem hallható hangokból keveri ki egy hang hallható frekvenciáit. Mondjuk (lehet, hogy nem a legjobb példa) mint a zongora egy hangját, a három húr egyidejű megütése jellemzi, ezek harmonikusaival. Vagyis esetemben nincs elég közép és magas a rádió átviteli tulajdonságai miatt. Ezáltal, feltehetőleg egy egy hang képe, és emiatt a hangzás árnyalata szegényesebb. Szóval jobb forrás után kell néznem a V6 classic-ról alkotott jelenlegi, reálisabb vélemény kialakításának lehetőségéért. (A fotó Király Tibor oldaláról való)
Burson V6 classic 270 óránál
Így a bejáratás 270. órájánál, az eddigi hallgatási tapasztalatok tekintetében, azt hiszem elmondhatom, hogy esetemben, az én felhasználási körülményeimben, nem választottam jól. A vivid számomra jobb lett volna. Miről is van szó? Egy bizonyos szint felett, már minden számít. Azonban az ember meg ragaszkodik, a számára kellemes benyomásokhoz. Viszonyba kerül a hallottakkal. És ennek a nexusnak nem elhanyagolható része az adott távolság, adott zene- darabnál. Figyelembe véve a jellemző stúdió stílusokat, lényegesen zavaróbb a Burson V6 classic nyakamba szakadása, mint a színpad mélysége miatti bizonyos távolabb tartás, az LME 49710-nél, a lágysága, kellemessége ellenére. Ami még érdekesség, a hangerő változtatáskor fellépő térváltozás. Az LME49710-nél a hangerő csökkentésével változás nélkül, az eredeti szinpadkép ment hátra, az addigi horizontális és mélységi adottságaival. A V6 classicnál ez, tőled kissé eltávolodva állnak sorfalat a hangok horizontálisan. Ez tulajdonképp érdekes, és kellemes is lehet. Nem tudom, hogy ez milyen hatású hangfalas hallgatás esetén, mert nekem ez a fülemen van. Az igaz, hogy nem kell keresni a térben a hangokat. Azonban ez oka lehet, egy felvételen rögzített zenedarab, hangtechnikusának hangzás elképzelése miatt, a térben elhelyezett szólam hangkép felborításának. Mivel a classic demokratikus, nem hagyja a helyén. Nem is beszélve a visszhangokról, azok kifejezetten zavaróak. Nem tudom mennyire szerencsés a következő hasonlatom. Én nagyon szeretem a francia krémest, de mindennap nem esne jól. Viszont 270 órája hallgatom. És elég sokat van a fülemen. Nem szenvedek tőle, de alig várom a visszacsere utáni benyomásaimat.
Kedves mek-elek!
Az irántad érzett tisztelettől vezérelve végig szenvedtem ennek a Máthé Kálmán előadásnak az első részét. Fájdalmas volt. Mit tanultál Te ebből amit idáig nem tudtál? Egy mondatot ragadj ki belőle légy szíves. A többit részt akkor fogom megnézni ha valaki lekötöz ehhez a székhez. Jó példája annak hogyan lehet a semmiről fél órát beszélni szaggatottan, unalmasan, semmitmondóan, teletűzdelve baromságokkal. Részvétem a következő áldozatnak
Karesz, ez négy részes.
Én egyiken sem unatkoztam. Nos ha Te igen, bocsi! Nem akartam Neked rosszat.
És újra Kedves mek-elek!
Ettől féltem. Ami drága és diszkrét az csak jó lehet. Ha nem elég jó, akkor van helyette háromszoros áron jobb, de ha az sem fog tetszeni vedd meg 1200 dollárért a csúcsmodellt. Ez a hájend lényege. A népek behülyítése. Add el valakinek ezt V6 izét amíg el nem terjed széles körben a rossz híre és dugd vissza az LME49710-et.
Ezért szeretném magam megkímélni a többi résztől. Nekem ez borzasztó volt. Sok ilyet láttam, hallottam. Se füle, se farka.
Ez még eszembe jutott... Az MP3-mat kifejlesztették valamikor, valahol, valakik. Az első MP3 felvételek gyalázatosak voltak és elviselhetetlenek. Az idő haladt előre és az adatokat egyre tömörítették... majd a tizedére. A minőség pedig javult. A mai MP3-ról már nem lehet megmondani fülre, hogy MP3. A hallásmechanizmust ehhez tanulmányozni kellett és megérteni is kellett. Az, hogy Máthé Kálmán nem vett részt ezekben a fejlesztésekben, tökéletesen érthető, hiszen a neten és máshol sincs egy szemernyi szakirodalom sem az adattömörítés folyamatáról, matematikájáról, algoritmusairól és ha lenne akkor sem értenénk belőle egy árva kukkot sem. Tehát erről előadást tartani szerintem nevetséges. Azt bárki elmondhatja előadóként, hogy nem tudok semmiről semmit, de ettől én nem leszek okosabb.
Még egy ui: értem, hogy nem az MP3-ról szólt hanem a hallásmechanizmusról (is), de szerintem ez így összekapcsolható egymással. (A fura működésmódomban.) A hozzászólás módosítva: Feb 4, 2019
Kedves Karesz!
Én értem amit írtál. Nem várom el, hogy hasonlóan gondolgodj, mint a topic elvárná. Amiket itt én megírtam, azok tapasztalatok. Próbáltam az én készülékemmel, az általam hallottakat jellemezni azoknak, akik érdeklődnek eme eszköz után. Megköszönöm tanácsaidat, de láthattad bizonyos dolgokról másképp vélekedünk. Több szempontból nem tartom szerencsésnek az értékesítésének, általad vázolt módját. Te ezt nem hallottad, így nem tudhatod, mit mutatna másnál, vagy épp, akár Nálad is, a hangfalaidon, a jobb lemezeiddel. Ha nem haragszol, felszínesen törsz pálcát e termék felett.
Kedves mek-elek!
Ezek szerint megint félreértettem valamit, vagy csak félre akartam érteni. Nekem úgy tűnt, hogy Neked mégsem tetszik ez a V6. Bevallom, lelkem mélyén ellene szurkolok akkor is, ha nekem nincs hova bedugnom és fejhallgatóm sincs. Az ellenszurkolásom egyik okát kiválthatja az a tény is (amit már írtam), hogy ez a nekem kicsit szélhámosság határait feszegető ötlet miért nem nekem jutott eszembe. A másik ok, hogy túl kevés tranzisztort látok azokon a "röntgen képeken" ami ahhoz kellene, hogy egy korrekt opampot meg lehessen csinálni diszkrét formában. A harmadik ok, hogy továbbra sem talált senki korrekt diagramot róla, de még mérést sem. A negyedik oka ellenszenvemnek a termikus kapcsolat amely diszkrét elemek közt nem annyira jó, mint egy pici félvezető lapkán kialakított izék között. Most meg inkább feküdjünk le és nyugodjunk békében reggelig, mert idegileg kimerítő volt a mai nap Mára már nem szeretnék több ellenséget szerezni magamnak - ha érted mire gondolok Üdv.: karesz
Ezt meg reggelire!
Nem tartanám szarvaskodásnak a kételyeket. Nekem is voltak vásárláskor. De jobban felderítettem a körülményeket, mit Te a saját kételyeidet illetően. És egy dolog amire nem kaptam választ, hiányérzetet generált. Gondolkodtam én a vividen is, de végül ezt választottam. Azért ez sem semmi. Légyszi vedd komolyan, az írást. Feljebb írtam a dinamikájáról, az orgánumáról. Na meg a gyári ajánlást nem lehet kifogásolni. Én megértem idegenkedésedet, az elveidet, de ezt írd meg személyesbe. Ha elolvassa az ember ennek az áramkörnek a tervezési szempontjait, rá jöhet ennek a házilagos kivitelezésének nehézségeire. Párba válogatot FET-ek, Japán 0,5%-os metáloxid ellenállások, minőségi kondik, és minél kevesebb alkatrészből, az alkatrészek hangra gyakorolt hatása miatt. Tízéves mérnöki munkával nem versenyeznék. Lehet, hogy ez egy talált hangzás volt, ami értékesítettek, de egyedi, és érdekes. Más kérdés az én magánelképzelésem arról, amit hallani szeretnék. Még tesztelem, nincs további tervem vele. Sajnálom, hogy Máthé Kálmán előadása hidegen hagyott, mert kitér a hallottak értékelésére, a az ultra hangok hallására is. Vagyis a fül számára leképezhető hangspektrum kialakulásáról, eloszlatva téves elképzeléseket erről. Szóval egy kis elmélyedés, és lehet dimenziót váltani te kis oKOSka.
Bedőltél.
Tegnap este majdnem én is. Már eleve annyit lett emlegetve, hogy gondoltam mit veszthetek. Sokáig gondolkoztam rajta, de aki mindig másokat hoz fel példának, nekem az mindig gyanús ajánlás. Van még itt ilyen ember, aki a Mentorra, Mesterre hívatkozik. Nos gondoltam rákeresek az úrra. A találatok alapján inkàbb nem fogtam bele a kisfilmjébe. Az ilyen eszmefuttatások mindig azoknak iránymutatók, akik a sötétben tapogatóznak. Hogy a megszokott autentikus példàval éljek, inkàbb egy olyan szép nővel szeretném tőlteni az időm, aki éjjel bejön velem a temetőbe bujálkodni. Mondandómat "vagy hagyjátok figyelmen kívül, vagy menjen a mancs."
Megszeretném köszönni tartalmas, hasznos hozzászólásodat a témához.
Biztos lesz akinek használsz vele! Gratulálok!
Ez az "önismeretről" is szól.
1, Tudod-e magadról, hogy a füled képes hallani a különbségeket? 2, Tudod-e hogy mit is kell hallani egy kerámia és egy fólia kondenzátor vagy bipolár és MOSFET között? 3, Tudod-e a hangrendszeredről, hogy képes lesugározni ezeket a különbségeket? Nekem otthon van olyan hangfalam (gyári, made in england) amin, ha megfeszülök se hallok még dúrva különbségeket sem. És van olyan, amin meg igen.
Burson V6 classic 298 óránál.
Nehéz a hallottakat jellemezni. Ez egy minimális változás, az emberben felmerül, hogy érdemes-e közölni. Azonban másnál, más rendszeren, lehet, hogy értékelhetőbb változást jelent. Szóval valahogy egy kicsit testesebbnek hallatszik. Mintha egy kicsit középbe erősödött volna, de diszkréten, és a vonalas hangzás mélyült volna. Ez a kis teresedés mélységben (nem feltekert hangerőnél) természetesebb hangzást érzékeltet. Jobban elválnak a hangok, a hangzás hozzáférhetőbb, de az aura így is tág. Felmerült bennem, hogy mi okozta a változását az eddigi tapasztalatokban. Eddigi tapasztalataim szerint, a bejáratások során, meghallhattam a kondik, vezetékek, bizonyos alkatrészek milyen változásokat okoznak készülékeim hangjában. Azonban most a V6-nál, mivel nem látok számottevően a belsejébe, kicsit sötétben tapogatózás, a dolgok megítéléséhez. Ami még felmerülhet, a helyszűke miatti plusz két IC foglalat oldalanként. Az én pillanatnyi elérhetőségim miatt ezek a HQ elektronika „aranyozott” precízios DIP8-as. Volt aki kifogásolta ennek minőségét, mert a gyártó oldalán jobb minőséget kínálnak ebből. Azonban hozzátenném e dolgok megítéléséhez, hogy ennek az áramkörnek a felhasználás helyének, készülék áramkörei is hozzájárulnak az összképhez. A gyári ajánlásokban szereplő készülékekben jelzett változások, a képek szerint, szerintem nem mondanám azokat audiofil szemléletűnek. Azaz, elbonyolított, lakótelep kialakításúak. Nem láttam köztük dual monót, OCC silver huzalozást, és igazán jó minőségű kondikat a hangutakban. Visszatérve az én FH6-300-as fejhallgató erősítőmre, mint a Burson V6 classic teszthátterére, abban a bemeneti Jantzen silver gold kondenzátorokon, és alps potin kívűl a huzalozás az egész készülékben OCC silver vezetékkel történt. Ezzel arra utalok, hogy hiába a minőségi aranyozású IC foglalat, ha nem minőségi a panelstruktúra, és rézfóliás huzalozás a háttere. A közeljövőben tervezem Király Tibor ES9038Q2M DAC- jával történő tesztet. Ebből rögtön kettők véleménye adódik. Már vettem is ehhez egy LME49720-ast, javítva a lehetőségeinket. Valószínűleg Ő is ír majd erről az oldalán (tkiraaly). Meg egy aggastyán, Technics A-10 forrásként használatát.
Burson V6 classic bejártása 350 óra.
Hogy megy az idő. A Bartókon egy felvételt hallgatva rájöttem, hogy jelenleg a magam számára sem tudom hitelt érdemlően konvertálni a Maxell hangját, a HD 650-re. Így hát előkaptam és becsatlakoztam az aktuális felvételbe. A két füles alapján egyértelművé vált számomra a Bursonnak testesedett a hangja. Halkításnál, nem távolodik el nagyon, és egy kissé több a mélysége, és egy kicsit jobban koncentrálódnak a hangok. Ezzel tovább lazult a tér ölelése, és plasztikusabbá vált a térhangzás. A mélyek térbeli öblössége kicsalta belőlem a fiam AKG 701-es hallgatójának meghallgatását, mivel az a HD650-nél is szárazabb hangzású volt a tapaszta- latok szerint, a FH6-300 fejhallgató erősítőmmel. Hát elsőre elviselhetőbb volt, mint azelőtt. De 4 órás járatás után meg még- jobb benyomást tett, vegyes műsorok hallgatásánál. Persze, előnyösebb rajta a klasszikus, és a hangszeres zene. Már már az FDS-22-es hallgatómat idézte. A tágas, részletező térrel, de elsőre nem hatnak annyira bántóak a szigorú részletek. Könnyűzenei felvételnél azonban adódott kemény, dinamikus dobozhang, szűken a középtartományban, mintha kis sávszélességű középkiemelés lett volna. Állítólag 200 óra bejáratás igénnyel bír. Mivel használtan vettük, nem tudjuk hányadán is állunk ezzel. Ezzel a fülessel a Burson V6 classic jó páros benyomását kelti, a FH6-300-os hátterével. Azonban fárasztó egy idő után. Utalva Máthé Kálmán audiofil értekezésére, az emberi fülben a kellemesség- érzet összefügg az eszközeinken észlelt, hallható hangok, és fülünk természe- tes hangzást reprodukáló képességével. Vagyis, ha azt nem, vagy nagy mun- kával képes reprodukálni, fárasztó érzetet kelt. Ő ezt egy hangverseny meg- hallgatása során is előfordulható dolognak tartja, ha a hangverseny terem akusztikája negatívan befolyásolja a helyszíni, adott helyen hallható, zenei összképet. Egy kedves Fórumtársam megkérdezte, hogy foglalnék véleményt a V6 clalssic-ról, hogy ajánlom, vagy nem. Ha valaki követte ez ügyben eddig történteket, beláthatja, hogy ez nem tar- tozik igen-nem kategóriába, több szempontból sem. Először is még tart a bejáratás. De további teszteket is szeretnék végezni, hogy ezek tapasztalatait az érdeklődők elé tárjam. Talán segítve ez irányú, személyre szabott döntésük meghozatalát.
Pár gondolat.
Nem tudom miben írod eredetileg a hozzászólást és másolod be ide, de kicsit zavaró a sortördelésed és szóelválasztásaid. Bár tudom, hogy azt szereted, szeretnéd, hogy minden hitetlen és nembólogató tűnjön el innen, de: nekem öszintén szólva sok már ez a közel 400 óra bejáratás. 100-ról volt szó, és ezek szerint még mindig változik. Kérdezném, mikor és mitől fog "megállapodni"? Fejet hajtok a bejáratás jelensége előtt, de ezt kicsit soknak tartom. Azért, ha nem kevés pénzért veszek egy ilyet, nem azt várom, hogy holnap, de ne hónapok múlva legyen meg az a hang. Főleg az ezrelékes szórású meg párbaválogatott alkatrészek kapcsán.
Nos, mint olvashattad, én más helyett semmiben nem akarok dönteni.
Még abban sem, hogy mire bólogat. Elnézésed kérem a szöveg alakzata miatt, de mivel nem egy időben keletkezik, nem tagolom itt azt. Az hogy mit meddig kell járatni, azt akkor lehet biztosan megtudni, ha túljáratod és konstatálod, hogy már nem változik "számottevően" a hallható hang. Az hogy mitől fog megállapodni, nem annyira érdekel, csak a tapasztalt tény. Olvastam egy DAC topicban, hogy valaki azt írta, hogy ő bizony nem járatja. És én mit kezdjek ezzel? A nem kevés pénz, rám is igaz, de szeretem a zenét, és fület is kaptam hozzá a szüleimtől, nevezzük sorsszerűségnek. Igaz tettem is hozzá, mivel adódott az eltelt évek során erre lehetőség. Mindennek megvan az ideje, a koraérett gyümölcsnek is más az íze. Ha előbb nem tettem volna, most 68 felé van időm jobban átgondolni ezeket a dolgokat, mint egy darálóban tevékenykedő, sorsát javában alakító fórumtársamnak.
Engedjetek meg egy rövid kis észrevételt!
Mindenkinek szól, de elsősorban mek-elek figyeljen ! Az, hogy a drótoknak, és az alkatrészeknek "hangjuk" van - számomra bizonyított. Ez egyértelművé vált amikor még (mondjuk) NAD lemezjátszóról hallgattuk a zenéket, (például) HB1 hangdobozokkal. Rengeteget "szeánszoztunk". Különféle erősítők, különféle kábelek, különféle alkatrészek (igen...gond nélkül cserélgettük az IC-ket, csatoló kondikat stb.) Mindezt csak úgy. Hobbiból. Volt rá időnk, energiánk. Jó volt az ismerősökkel "hallgatózni, beszélgetni, megbeszélni ki - mit hallott. Nagyon "ráfeküdtünk" a zene/hangzáskép "tuningolására". Olyannyira, hogy a végén már a bakelit lemez alá is került valamilyen apró, akusztikusan elszigetelő "valami". (szándékosan nem írtam konkrét dolgot, mert az már az extrém kategóriát súrolja, de volt ott minden, a kerámiától az üvegen át, a karóra szerkezet csavarig (!) ....minden) Aztán amikor már ott tartottunk, hogy különféle színű, alakú matricákat ragasztottunk, különféle helyekre a műsorszóró berendezéseken, akkor már kicsit kezdtem elveszni a részletekben ) Mi, mikor történik. Mikor lesz más a hangkép? Most melyik hangkép jó? Melyik zenéhez? Melyik erősítővel? Melyik Hangdobozzal? Milyen kábellel? Milyen tüskével? Stb.... Túl sok a változó! (kicsit olyan ez mint a Lottó 5-ös,....találd el...) Tátott szájjal olvasom mek-elek beszámolóját a Burson V6 classic bejáratásáról. Közben előtörnek a régi emlékek. Bárcsak lenne most is annyi időm ezzel foglalkozni, mint ifjú koromban. Biztos én is ezt tenném. És ismerősen csengenek mek-elek szavai a hangkép kialakulásáról/változásáról/alakulásáról. "...kicsit testes..." "...színpad mélység..." "...jobban elválnak a hangok..." stb. Ezek létező dolgok, valóban halljuk őket. DE! Nincs két egyforma ember! Nincs két egyforma fej! Nincs két egyforma fül! Nincs két egyforma halló ideg! Nincs két egyforma agy! Mindez a kor haladtával változik. Sajnos. És nem a jó irányban! Az eddig általam leírtak alapján az oly csekélynek tűnő változás a hangképben - főleg az idő haladtával - elvégre a Burson-t be kell járatni, ami nem megy egyik napról a másikra - mindenképpen óvatosságra enged következtetni! Elég, ha épp nyugtalanabbul alszunk! (ilyenkor hajlamosak vagyunk jobbra-balra forgolódni, megemelkedik a testhő, és megpuhul a fülünkben a testzsír, csökkentve a hallójárat keresztmetszetét, és másképp hallunk másnap) Elég, ha más ruhát veszünk föl (főleg, ha nem fejhallgatózunk). Mondtam: Lottó 5-ös ! Idézet: „Olyannyira, hogy a végén már a bakelit lemez” Nektek volt bakelit hanglemezetek? Irigyellek benneteket.
Kedves Tonybacsi!
Jobban örültem volna, mivel nem ismerjük egymást, ha egy-két észrevételedet személyesben tárgyaltuk volna meg, mert e topicban nem érzem azokat közhasznúnak. Nem tudom melyikünk bácsibb bácsi, de tisztelettel köszönöm a témához közeli észrevételeidet. Sok mindenben egyetértek Veled, azonban van egykét dolog amiben nemigen. Mindenféle sértés szándéka nélkül mondanám, és a fülemet higéniailag szoktam ápolni, nem a zenehallgatás miatt. Az öregedést nem mondanám sajnosnak, inkább lehetőségnek, és újabb feladatnak. Jó érzés volt olvasni azon megállapításodat, hogy milyen kihívást jelent, különbözőségünk miatt maga a hallás komplex fogalma, megtestesülése. És ezért nem értem, hogy mért általánosítod vissza a dolgok megélését, legyen a fül hallás sávszélességének romlása, vagy akár a fülzsír kezelésének ódiuma esetében. Aki fiatalon figyelmes volt, és érdeklődött a dolgok részletei után, azt e dolgok elkísérik életében, és további tapasztalatokkal lehetősége van jobbítani. Akit viszont nem ilyen fából faragtak kis eséllyel fog erre az útra lépni. Azonban ez már tényleg misztikum, vagy inkább pszichológia? Minden emberben vannak természetes ösztönök, mint az állatokban, és az embert az állatoktól az ezen történő uralkodás kellene, hogy irányítsa a társadalomban, fórumon történő viselkedésében. Miről is van szó? A biztonságérzetről, a helyünkről a világban, vagy akár e fórumon. Engem nem ösztönöz beszólásra, mások személyének bírálatára, az adott témához nem tárgyszerű hozzászólásra, hogy érdemben adott témában nem vagyok jó. Nem gondolnám, hogy egy szívsebészeti kongresszuson, egy arra vetődő műszerész érdemben hozzátudna tenni az ott lehangzottakhoz, mivel ő szerelte valamelyik műtéteknél használt készüléket. Viszont elmondhatja, hogy ő is ott volt a szívsebészeti kongresszuson, és hozzá is szólt. Valamint az ott jelenlevőknek fogalma sem volt, hogy hogy kell egy olyan készüléket megcsinálni, amit ő készített. Úgy gondolom, ha érthetőnek sikerült lennem, hogy talán érthetővé tudom tenni, mért látok alapvető különbséget az audiofil szempont és a lottózás között. Visszább közöltem valaki elképzelését az audiofilről, mint személyiségről. A lényeg, hogy alapja e tevékenységének a zene szeretete, és mindent ennek rendel alá. A lottózó nem tesz semmit azért, hogy gazdag legyen, csak befizet egy kis összeget, és ábrándozik arról, hogy ölébe hull a vagyon. Természetesen egyetértek veled, hogy az audiofil építés rettenetesen összetett. Azonban az ember meg olyan, ha tengerre száll, ha erdőbe bolyong, hogy feltalálja magát. Kompromisszumkészség nélkül belefogni sem szabad. Nem árt, ha az ember olyan célt választ, ami számára elérhető. Kicsit olyannak tartom ezt, mint a hegymászást. Lentebb könnyebben megy, aztán egyre nehezebb, és egyre kevesebb a megtett út, és mindenkinél eljöhet a megállj. De onnan nem azt látni, mint lentről. A hozzászólás módosítva: Feb 14, 2019
"Engem nem ösztönöz beszólásra, mások személyének bírálatára, az adott témához nem tárgyszerű hozzászólásra, hogy érdemben adott témában nem vagyok jó."
Szerintem érdekes vizsgálat lenne összevetni a remekül tisztántartott és remek hallással megáldott füled, műsorforràsod, erősítőd és fejhallgatód frekvencia átviteli görbéit összevetni. Vajon melyik a leggyengébb láncszem. Mert ezek után lássuk be, rettenetesen szubjektív bármilyen élménybeszámoló, és ezáltal bármiféle reagálàs, reakció,
Burson V6 classic bejártása 365 óra.
Teszthallgatás, Technics A10, FH6-300 Burson V6 classic feltételekkel. A maxell pillanatok alatt kiesik. K701 (osztrák gyártású), eltávolodva, de nem messze, tágas horizontális színpadot ad, szellős, behatárolt helyek a térben, a hangoknak, kevés fe- dettséggel. Összegezve, csábító összhatás a kevés hidegség ellenére, nehéz letenni a kellemesség érzete miatt. HD650, első benyomásra (a duál mono csatlakozás ellenére) zártabb színpad, közelebb a K701-sel hallottaknál. Ugyan melegebb tónusú, de hiányzik a K701 áttekinthetősége. Azonban felmerült egy közös probléma, ami a maxellt érintette a legjobban, a dinamikus torzítás. Értem ezalatt a csúcsok torzítását. Tisztázandóvá vált ennek eredete. Talán az A-10 öreg kondenzátorai, vagy a halmozott dinamiká- hoz (OCC silver+V6 classic) hozzáadódott CD+A10 dinamikatöbblete? Elsőre lecseréltem a FH6-300-at, a FH6-ra. Ebben „csak ezüstözött” tömör rézdrót a kábelezés, csökkentve az adódó dinamikát. A bemeneten szénpoti van a Jantzen silver Z kondenzátorral, és OPA 604-el szerelt. Talált, a felvetés helyesnek bizonyult. Az összeadódó dinamikatöbbletek visz- sza ütöttek. Tehát a probléma nem az A10-es felől jött, az csak járulékosan cseppentette túl a poharat. A helyzet adott volt , csak a megfelelő döntést kellett meghozni. Nálam jelenleg az alap a FH6-300. Ebbe került jobbítási szándékkal a Burson V6 classic, egy jó csapatba „gólzsáknak”. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy ilyen feltételek mellett nem szeren- csés a Burson V6-os sorozat. Valószínűleg a V5 lenne a megfelelő választás az esetemben. Ennek oka (az esetemben), minden mástól függetlenül, a dinamika viszonyok. Ha ebben átlépi a határt a rendszer, dinamikakompresszorrá lesz. Élethűség reménye helyett, géphangosodást sikerül elérni. Ha a dinamikaviszonyokat nézem, a V6-os sorozat jó megoldás lehet minden olyan készülékben, ahol dinamika szegénység érezhető. Érvényes ez a teljes sávszélességre. Mindegy, hogy cintányér, dob, rézfúvós, fafúvós, vagy bőgő hangjáról van szó. És az adott színpadképhez is hozzájárul ennek milyensége. Mivel a FH6-al helyreállt a rend, felmerült bennem a mennyi az annyi. Azaz, mivel nem OCC silver a huzalozás e készülékben, elbírná-e a V6 classic- ot, az így kialakított rendszer, az eddig hallott, kialakult hangzás romlása nél- kül. Nos a V6 classic volt idáig a legjobb hangban, a FH6-ban. (1. kép) Szélessávú, meggyőző hangzással. Ám dinamikailag kérdéses. Mivel erősen határeset, műsor függő, így a V5-öt inkább ajánlanám, az ilyen kiépítésű készülék esetében is. E teszteknél történt cserélgetés során bónuszt kaptam Bursontól. Egyik alkalommal, kihúzáskor kezembe maradt a V6 teteje. Ennek megörültem, mert tető nélkül nem kell adapter hozzá, hogy a helyére kerüljön a FH6-300-ban. (2. kép) És a szellőzését is jobbnak gondolom - e nélkül. Azonban, ha zárókupak nélkül használjuk, azt ajánlatos kellő óvatossággal tennünk. Ebben az esetben igen sérülékennyé válik a kis áramkör. Kerülni kell, hogy belehullhasson valami. És a panelkéket nem lenne ajánla- tos terhelni se berakáskor, se kivétel esetén. Amíg jobb készítésére nem lesz időm, ezeket a szerelővasakat használom az áramkör kivételéhez. (3. kép) |
Bejelentkezés
Hirdetés |