Kellemesen nem csalódok. Legfeljebb meglepődök. Az valami olyasmi, mint a kellemes fogfájás. Értelmezhetetlen.

Pedig könyv is megjelent ilyen címmel. Azaz még irodalmi alapja is van: Kellemes csalódás könyv Épp most olvastam, hogy a magyar nyelv mennyire átdrótozza az emberi agyat. Ez tesz kreatívvá minket. Hagyjuk kibontakozni. Én ezerszer inkább használok egy ilyen kifejezést, mint, mondjuk a laggolás, a hipster, vlogger, ixdé, wtf.

Logikailag igazad van de a nyelv nem mindig logikus, erre vannak a kivételek, amiből lehet hogy több is van, mint szabályból. Egy nyelv sohasem konstans, élő, folyamatosan változik, sokszor minden logikát nélkülözve. A magyar nyelv különösen változatos, éppen ez a szép benne.

A meglepődés és a kellemes csalódás mást és mást jelent.

Magyar nyelv

A kellemes csalódás semmit nem jelent. A magyar nyelv pedig logikus.

Sok ilyen nyelvromboló próbálkozás van. azért mert valaki nem magyar címmel ír egy lényegtelen könyvet még nem kell helytelenül beszélnie (írnia) bárkinek. Számtalan példát tudnék hozni a helytelen nyelvhasználatra, olyat is amit gyakran használnak rosszul.

Nem jelent semmit? Érdekes, ehhez képest az egész ország használja, egységes jelentéssel.

Nem az egész ország használja, csak a fővárosiak egy bizonyos része.

Kellemes csalódást szoktam én is használni. Pedig igencsak vidéki vagyok

Nem tudom hol használják és hol nem, de a kellemes csalódás kifejezésre gugliban rákeresve kb. harmadannyi találat van, mint a kellemes meglepetés kifejezésre.
Ez alapján eléggé elterjedt, az interneten legalábbis mindenképpen.

Nem állást foglalva a vitában, zolika60-nak annyiban igaza van, hogy a csalódni szónak alapból van egy negatív jelentéstartalma, így a kellemesen, vagy pozitívan csalódni kifejezésnél érezni az ellentmondást a szókapcsolatot képező két szó között.

Egyébként a csalódni szó, nyelvújítás kori szóalkotás. Idézet az "A magyar nyelvújítás szótárából":

Ezt a magyar nyelvben meglévő kettős tagadás állítást is egyszer helyre kellene tenni, mert szerintem nem állja meg a helyét.

A "kellemes csalódás" mifelénk akkor igaz, ha valaki rosszat vár, és helyette váratlanul jó lesz.

Szerintem a "kettősség" tagjai közti viszony a lényeg. Ha megkérdezem a gyereket kér-e valamit amit egyébként szeret, akkor örömében kétszer is mondja "igen, igen". Ezt én nem tekintem kettősségnek, és nem kezelem "nem" ként. Hasonló a "természetesen-ség" említése is, mint pl. "Igen, persze" vagy "Nem, dehogy", amik szintén nem kettősek. Ezeket inkább nyomatékosított formának nevezném el.

Nagy ráértembe hadakozok két öreglánnyal az utcánkból. Az első közel hozzánk lakik. A kutyája már az utcát tekinti a saját területének. No szóval ő "elkapva" , többi a szabálysértési osztályé. Mindig menni kell anyós/feleség elé mikor jönnek haza, kisgyerekekre támad, védi a területét.

A másik egy másik hölgy. Nos ő kint sétáltatja a pincsit meg a bernáthegyit. A pincsi utálja a biciklist, bernáthegyi támad. Csütörtökön mentem volna kötözésre. Csak a szerencsén múlt nem szedett le a bringáról. Nem én vagyok az első. Ha férfi lenne és nem öreg... De hát nem.

Mindkét esetben a kutya a területét védi.

Csak a gazdi elfelejtette megmondani a kutyulinak, hogy hol van az a terület, amit védenie kell.

Ebben a példában is látszik, hogy a nyelv folyamatosan formálodik, mikor erre, mikor arra. Attól, mert régen valami nem volt helyes, ma már lehet az. Ki gondolt 1835-ben bitre, bájtra, emailre, internetre?

Jó példa a változásra a könyvtár és múzeum szavak is. Egymás szinonímái voltak, ma pedig két külön dolgot jelentenek.

Én is ebben az értelemben ismerem

Persze. Nem kell mondani, kijelöli magának. A közelebbinek felajanlok két karót, láncot + vastag 6 vagy 8 as átmérőjű 6 m es szálanyagot vegyen, szereztessen be.

Persze ha nem lehet hívni a rendőrséget mert balesetveszélyes.

50-150 ezer a büntetés a szabálysértési osztálynál. Ez még nem a rendőrség.

Nem mérgezzük le, az nem megoldás. Nem a kutya a bűnös. Én az állatoktól nem félek. Ám feleségem, anyósom és a környék gyerekei igen, sőt sokan mások.

Igen, én is erre gondoltam, azzal, hogy a kellemes jelző ragadt a szóhoz (még ha nem is mindenkinek tetszik ez), máris újabb jelentéstartalommal ruházódott föl.
Ezért is írtam, hogy nem foglalnék állást a vitában.

Nem éppen erre az esetre gondoltam, általában az angoltanárok (legalábbis én legtöbbször tőlük hallottam) szoktak a kettős tagadásra hivatkozni, hogy a magyar nyelvvel ellentétben az angolban helytelen a használata. Bővebben: Link

Maximálisan hiszek neked. Inkább mint érdekesség említettem a példákat. Én a sokat hallott kifejezéseket hajlamos vagyok jónak elfogadni, függetlenül azok esetleges szabálytalanságától. De ha tehetem, és felérem ésszel a dolgot, akkor saját szóhasználatomban igyekszek "tisztán" kifejezni magam, kerülve a sallangokat.

Így van, sok érdekesség figyelhető meg a beszélt nyelvben, ami első hangzásra nem tűnik logikusnak, de miután meggyökerezett benne, már fel sem tűnik a használója számára és bele sem gondol az ember, hogy miért alakult az úgy ahogy.
Az utolsó mondatodhoz csak annyit fűznék, hogy ezt akár le sem kellet volna írnod, aki ismeri a hozzászólásaidat, az tudja, hogy a munkáidhoz hasonlóan a kifejezésmódod is precíz.

Egyébként Besenyő Pista bácsi lételmélet filozófiai fejtegetése a bizonyíték rá, hogy nem is olyan egyszerű kifejezni a létező és nem létező dolgokat. Bővebben: Link Lehet, hogy nem az angol nyelv írja körül ezt pontosan, még ha első hallásra ez is tűnik ésszerűbbnek.

Ha már nyelvészet.... segítsetek kicsit. Rengeteget hadakoztam egy prospektusban szereplő szóhasználat miatt. Mindenáron rám akarják erőltetni a fényáram-szabályozás szóösszetételt a fényerőszabályzás helyett amitt kétszeresen is rossznak tartok. Egyrészt az adot készülék nem szabályoz, csak távvezérel - így nem valósítja meg a szabályzást. Másrészt a szabályozás (o-val)szerintem más, mint a szabályzás. Erről mi a közösség véleménye? Azaz én maradnék a fényerőszabályzás mellett illetve a fényerő-távszabályzás mellett, mert korrektebbnek tarom.

Elektronika tanárom értetlenül nézett amikor azt mondták hogy váltó áram. Az mi? Ő csak a váltakozó áram kifejezést ismerte el.

Idézet egy másik fórumról:Szabályozás - vezérlés. Műszakiag igazad van, ugyanakkor az átlag állapolgár csak az első változatot ismeri (azt használja mindenre), egy reklámanyagban bőven jó.

Még egy dolog jutott eszembe. Prospektusban a fényerő érthetőbb a hozzá nem értőknek, mint a fényáram. Én fényerő-szabályozót írnék bele.

Műszakilag fényerő vezérlő a jobb kifejezés szabályzó helyett. Mikor a cnc részeit rosszul mondják... A tengelyek motorjaira soha nem a vezérlő kötve. Kifejezőbb a hajtás erősítő. Általánosított, jobban kifejezi. Szerencsére a mozgásvezérlő szóösszetétel helyes. Ipari gépeken nem vezérlő van hanem hmi, vagy szabályzó+hmi. Hobbi gépeken vezérlés van nagyrészt. Nem léptetőmotor vezérlő hanem hajtáserősítő, így lehet bármiféle motor megfelelő hajtáserősítővel. Nagyrészt mozgásvezérlő van és nem szabályzó, téves aki szabályzás helyett vezérlést mond. A hajtáserősítő már ezer éves kifejezése a szakmának, lényegében analóg erősítőig visszacsatolt rendszer, és még a szabályzóba is van visszacsatolás. Jó dolog, működik. Persze a digitális másabb, ott már nem analóg a motor/erősítő visszacsatolása. Sőt nem is analóg jelekkel szabályozza a szabályzó. Ám mai napig vannak forgalomba analóg hajtáserősítők, megfelelő motor is hozzá, új gyártású. Legutóbb pár éves koordináta mérőgépen láttam ilyet.

A fényerő-szabályzó visszacsatolt rendszert jelet. Míg a vezérlés nyílthurkú dolog.

Vagy állítót.