Az első kép alapján kiderült, hogy mégis csak sámlin ül az a királyné.
Bővebben: Link
Széthullott ezek szerint a drágaság, alaposabban is körbefotózhattad volna közszemlére. Elsőre nem tűnik bonyolult felépítésűnek.

Burson V6 classic bejártása 380 óra.

A tesztelések során a V6 kiderült a FH6-300-ból, és a FH6-ban maradt, hogy
megmutassam a fiamnak, mivel a FH6 már az ő tulajdona lett.
Mivel nem ért rá, én meg nem akartam stresszelni a V6 classikot, benne maradt.

Azonban a K701 hangjában bejáratatlanságot éreztem, a tesztek során.
Az lehet, hogy kicsit fájt, hogy „benyúlással” simán nyerte a versenyt, de volt
ami piszkált a hangjában. Használtan lett véve, mivel az újakat fél áron árul-
ják, nem osztrák gyártás lévén. Így nem lehetett tudni mennyit ment, vagy
meddig volt a szekrény aljában.
Szóval pár tíz óra után eltűnt az a bizonyos undok közép.
Most már arat a hangja.
Az viszont igaz, hogy bizonyos könnyűzenei (rock) felvételeknél a magasak
kissé elgrízesednek, de ilyet a HD800 S is tud 0,5M-ért (tesztekben olvastam).
Persze ezzel nem akartam mondani, hogy a K701 is úgy szól, mint a HD800 S,
már csak azért sem, mert a HD800 S-hez nem volt még szerencsém, bár szok-
tam róla álmodozni.

Mivel a FH6-300 IC nélkül maradt vissza került bele az LME49710.
Ezáltal adódott az összehasonlítás a FH6-300 hátterével.
Elsőre több magasat éreztem, kevés mély hiánnyal. Így részletesebbnek
hatott, de hiányérzet társult hozzá.
A K701-et járatván, járatás közben nem tettem fülemre hallgatót, hogy kímél-
jem az idegrenszerem az új feladatoktól, meg had eméssze az eddigieket.

Hogy hasonlítsam valamihez, jobb híján, a K701 és HD650 mélyei közti
különbséget, az előbbi zárt hangfal mélye, az utóbbi egy bass reflexé.

Jelen helyzet alapján, megállapítottam, hogy a FH6-300 változatlanul
„csatárra” vár.
Ezért, ha nehéz szívvel is (anyagi helyzet), de megrendeltem egy V5-ös
párost.
Azonban úgy jártam, hogy ez a gyártótól jön, mert az EU-s területen, jelenleg,
egy használton kívül, csak V6-ok vannak eladó sorban.

Mivel a közeljövőben egy pár dolgot szeretnék még csinálni, a V6 classic
dobozába került, tesztekre készen, helyére várva.

Burson V6 classic teszt ES9038Q2M DAC-al.

A minap Király Tibornál jártam DAC teszt ügyben.
Amióta oldalán (tkiraaly) közölte ennek beszerzését, beüzemelését, az én
figyelmemet is felkeltette. Ha már a lehetőség eképpen adva van, kíváncsi
lettem a lejátszó képességeire, és egyáltalán a hangjára, vásárlási szándék
miatt.
Nem utolsó sorban érdekelt ennek tuningolási lehetősége, és erről tájéko-
zódtam is.
Ránézve a ES9038Q2M DAC panelra, de ha csak a kisDAC-ot veszem is, én
ezekben az egyik leggyengébb pontnak az analóg szekciót gondolom.
Mondom ezt azért is, mivel minden erősítő alapja annak tápegysége.
Én különben is preferálom a duál mono kivitelt, audiofil építéseknél, mivel az
hozzájárul az erősítő térképzéséhez, annak szelekcióképességéhez. Többen
ezt ugyan vitatják, mondván, hogy előtte is, és utána is a test közösítve van.
Azonban itt már korántsem mindegy, hogy milyen az egész rendszer, és
milyen műsor a tesztanyag. Tapasztalataim szerint minden fokozat duál
mono kiépítése hallható egy erre alkalmas rendszeren, és a hozzá méltó
felvétel esetében.
Különösen meghatározó az utóbbi megléte.
Sajnos egy felvételnek rengeteg minőségi problémája lehet egy jó rendszer
esetében, és már az sem mindegy, hogy a tesztelő képes-e rá, hogy a felme-
rült problémát szeparálni tudja-e a rendszeren belül.
Mivel a topic témája a vezetékek és alkatrészek hangra, hangzásra gyakorolt
hatása, így ez maga is utal audiofil szemlélet meglétére.
Vagyis az így építőknél jelentkezik igazán az említett probléma az építés
során.
Visszatérve a ES9038Q2M DAC-hoz, Tibor kapcsán tájékozódtam, próbáltam
tapasztalatok után nézni a neten.
Így találtam a ES9038Q2M DAC diyers-re.
Itt közölték ES9038Q2M DAC-al tapasztalt problémákat, és abban készült tu-
ningolások eredményét. Itt olvastam a Burson V5-ről, V6-ról is.
Nos Király Tibornál jártamkor szembesülhettem az áramkör szállítási
állapotában hallható hangzásáról.
Hallgatót logisztikai okokból nem vittem hozzá, így a tesztek során az Ő
AKG550 fejhallgatóját használtuk.
Tehát a tesztrendszer, ES9038Q2M DAC, FH6-300, AKG550.
Tesztelt áramkörök, JRC5532, OPA2604 LME49720, és Burson V6 classic.
Sajnos erőlködésem ellenére sem sikerül igazán megfelelő felvételeket biz-
tosítanom ehhez.
Végül is a youtube, Drum Collections-High End Audiophiles SoundCheck-NBR
MUSIC lett választva idő hiányában.
Azonban azért sikerült tájékozódni a hallható eltérésekről ezek esetében,
adott körülmények között is.
A vélt sorrend, LME49720, OPA2604, JRC5532, és Tibornál nem nyert a
Burson, a vélt magashang hiánya miatt.
Nekem ebben részben eltérő volt a véleményem. Azonban ez nem nem volt
vita tárgya, inkább csak tapasztalt dolgok, és vélemények.
Saját véleményem hátterében a V6 classic sajátosságainak adott körülmé-
nyek közötti megítélhetetlensége.
Véleményem szerint nem állt olyan felvétel rendelkezésre, ahol a V6 classic-
ról teljes képet kaphattunk volna, és ebben a AKG550-is benne volt a végén.
Úgy gondolom, hogy a V6 classic hangképében a „kellemességében” a felső-
középhangok lágyítása állhat. Azonban Máthé Kálmán előadásában hallottak
alapján, az átlagosan hallható hangspektrum harmonikusokból kikevererő-
dött frekvenciákat is tartalmaz. Ezáltal alkot benyomást az egészről hallásunk.
Szóval nem mindegy, hogy a hangspektrum milyen összetevőkből áll, mikor
véleményezzük bizonyos eszközök tulajdonságait.
Mivel bizonyos magas vagy mély hangokat vagy nem, vagy nem csak az alap-
hang helyén hallunk, és a hallottak benyomására az agyunk rak pecsétet.
Ő fogja kialakítani az egészről a „véleményét”, azt véleményünkké téve.
Azonban agyunk „véleménye” annak állapotától függ. Ebben van biológia, és
bevitt demók egyaránt.
Nem elhanyagolható, hogy mennyire van betáplálva benne eredeti minta,
vagyis megfelelő akusztikai környezetből származó élőhang. Esetleg több
háttérrel. Ne LP lemezjátszó, vagy orsós magnó hangját hasonlítsuk CD-hez,
vagy DVD-hez, hanem mindkettőt az élőhanghoz.
És néha nem árt élőhangra „gyúrni” a sok virtualitás mellett, hogy jól emlék-
szünk-e a „nagymama főztjére”.

ES9038Q2M DAC-ban is megmutatkozott a V6 classic dinamikatöbblete.
Így a mélyei különösen megmutatták a DAC gyengéit, tápegysége gyenge-
ségeit illetően.
Na de azért a pénzért mit lehetne várni tőle.
Nem véletlen javítottak rajta a ES9038Q2M diyers fórumon.
Ha rendelkezésemre áll majd ez az áramkör, alapvetően bele szeretnék nyúlni
audiofil szempontok alapján, amiben vezetékezés, a tápok, duál mono kialakí-
tás után következik az analóg fokozat IC-nek a kiválasztása.
Tibornál a teszteket kibővitettük az Ő általa épített FH6-ra is. Én ennek érté-
kelésében nem vettem részt, csak elmondása alapján közvetítem, hogy ott is
az LME49720 találta a számára legelfogadhatóbbnak, adott körülmények kö-
zött.
Megjegyezném, azt is elmondta, hogy a FH6-300-ban több magasat észlel.
Amióta nem jártam nála kicseréltem a FH6-300-ban a hangerőszabályzót pi-
herről alps-ra, így jobban előtérbe kerültek a készülék erősségei.
Az Ő FH6-jában szén potenciométer volt. Azonban Ő első sorban nem költ-
séges audiofil építéseket patronál oldalán. Ha csak a potit nézem, az magá-
ban is képes (tapasztalataim szerint) sötétítő függönyt húzni a bemenet
elé, és ezt nem méltányos a Bursonon számonkérni.

Megérkeztek Tibor képei.

Ki gondolta volna, hogy ilyen folytatás következik.

Szóval, hogy Király Tibort idézzem az oldaláról: „Az úgy kezdődött... hogy visszaütött”.
Hogy mi is?
Hát egy kedves fórumtársam B, meg a körülmények a-z-ig.
Szóval B a köztünk lévő nexusból kiindulva, amúgy szárazon (így a jó), szemembe vágta fizikai tudását az LME49710-el kapcsolatban.
B-t ismerve, egy percig sem gondoltam, hogy okoskodik, inkább azt, hogy megint segít a terveim megvalósításában. Ha azzal lettem volna elfoglalva, hogy vélt kijelentéseim sérültek volna ez által, akkor nem lett volna folytatás.
Azonban én azonnal tudattam vele, hogy megállapítását nem kifogásnak tartom, hanem tennivalónak az ügy érdekében, és köszönöm ezt Neki.
(1.Melléklet)
Aznap nem pakoltam el a FH6-300-at, mikor a család nyugovóra tért, hanem az ebédlőbe vonultam a felmerült kérdést tisztázandó, mivel falnak éreztem a felmerült problémát.
Azonnal tudtam, hogy megvezettem magam, a nem megfelelő háttér miatt.
Szükségét éreztem, hogy e kérdésre azonnal választ kapjak, hogy lássam merre tovább.
Az OCC silver vezeték bejáratásánál tapasztaltam, hogy nyers állapotában a hegedű hangja olyan metálos benyomású volt.
Ebből kiindulva, elővettem egy romantikus hegedűszólókkal készült jó minőségű CD-t a teszteléshez. Tehát A10, FH6-300 LME49710-el, és K701.
Az éjszaki nyugalomban jó hallgatási körülmények között kezdtem bele.
Azonban kellett ehhez egy kontraszt is. Erre a feladatra megfelelőnek éreztem az A10-es saját monitorerősítőjét. Feltételezve, hogy korának egyik
csúcsdarabjának képességeit nem rontották le egy gyenge minőségű fejhallgató erősítővel. Igaz nem tudom milyen fülesre méretezték. De az is igaz, hogy erre nincs hatással a bekötő RCA kábel milyensége.
Az A10 számlálójával meghatároztam a minták helyét, és jöhetett a dugdosás.
Nem kellet sokat oda vissza lépkednem, hogy szembesüljek B észrevételének
megtestesülésével, nevezhetjük persze igazságnak is, de azt sekélyesnek mondanám a hallottak által megindult árvízszerű folytatásnak.
Ahogy B említette, az LME 49710 működési sajátosságai miatt keletkező felharmónikus többlet visszamodulálódik a hallható hangspektrumba azt az érzetet keltve, hogy több a magas, és közép, és ez által jobban hallhatóak részletek és az adott rendszer e tartománybeli hiányosságait elkeni.
Emberi tulajdonság, hogy hajlik az egyszerűbb megoldások felé. Én is ebbe az ingoványba léptem, mert nem volt elég tapasztalatom az általam használt eszközökről.
Vizsgálódás közben, mikor is kiderültek eddigi túlkapásaim a tesztelések során, rájöttem, túl mélyre került bennem az élőhang demója.
Úgyhogy muszáj lesz újra élőhangra vadásznom, hogy újra telepítsem magamba azokat, jelen állapotom szerint.
Így hát megvolt az alap. Akkor hajnalban, csak egy lehetőségem volt a továbblépésre, így hát odamentem a fiókhoz, és kivettem a V6 classic-ot a dobozából, levettem a kupakját, és betettem a FH6-300-ba.
És lőn csoda, helyre állt a hegedű hangja.
Azonban ez nem a dolgok vége, nem a grál kehely volt az örök fiatalság elixirjével, hanem csupán egy jó lépés a zene kézzelfoghatósága felé.
Mert ugye ez csak egy CD volt, nem DVD, és nem DSD, és ki tudja, és nem tudni, hogy mikrofonoz-tak, hogy keverték azt, meg más bekötő kábellel, hogy szólna ugyanaz.
Azonban, mint a Jancsi és Juliska mesében, muszáj morzsát szórni az útra, hogy nehogy eltévedjen az ember a dolgok erdejében. Az audiofilben nálam a morzsák az apró bizonyosságok.
Éjszakára, és a továbbiakra, a V6-ok már visszaköltöztek a FH6-300-ba.
(2. Melléklet)
No persze, ha megjön a V5 Ausztráliából, azért azt is ki akarom próbálni benne az említett dinamika problémák miatt.
Elcsodálkoztam, hogy jelenleg az EU-ban csak V6 kapható, használtan.
Remélem, ennek oka nem az, hogy úgy jártak, mint én az első körben, és olyan csapatba kerültek, ahol nem kaptak labdát a gólszerzéshez, és kispadra kerültek az ő képességük ellenére.
Megjegyezném, aki úgy gondolja, hogy ki tudja e csatárt szolgálni csapatával, most jó áron hozzájuthat ehhez az áramkörhöz.

Jelenleg úgy gondolom, hogy a V5 majd a DAC-ba kerül, és a V6 classic marad a FH6-300-ban.
Hogy mért is?
Mikor kivakartam magam az ágyból az éjszakázás után, kávéval a kezembe, halasztást nem tűrő módon folytattam a tesztelést.
Eszembe jutott, hogy amikor a V6 bejáratását abbahagytam és dobozba került átmenetileg, és voltam Tibornál a ES9038qm2-t tesztelni, az idő tájt vettem egy optikai kábelt. Tettem ezt azért, mert a zenehallgatási lehető-ségeim digitális tartalmaim, jó része háttértárolón van, és ezeket egy média playeren át érhetem el. Azonban az RCA csatlakozással nem éreztem megfelelőnek.
Lehet, hogy 200.000-ért ez megoldódott volna egy OCC silver RCA csatlakozóval, de ez anyagilag most nem volt számomra megoldás.
Így hát előkerült a kisDAC, meg a koax. Más volt, ígéretesebb, de kevés.
Hát így lett az optikai kábel. Ez állt a legközelebb ahhoz, amit szerettem volna.
Kellemes tere volt, de tompácska kicsit, és mégis hallgatható volt.

Szóval, média player, optikán át kisDAC, OFC RCA csatlakozóval FH6-300 Burson V6 classic, K701.
És végre hallhattam a V6 tudását.
Annak ellenére, hogy a kialakult helyzet rám szakított egy csomó munkát, mégis kisimultak a ráncok a homlokomon, a hallottak miatt.
(Amikor az optikai kábelt próbáltam, betehettem volna a V6-ot is, de valahogy elmaradt, így hát kerülő úton jutottam el idáig.)
A további tennivalók ellenére, jelenleg a következőket tudom mondani a hallottak alapján:
ahogy sejtettem, ahhoz, hogy a V6 igazán hozza magát, a megfelelő körülmények elengedhetetle-nek. De ha ezek rendelkezésre állnak, eljön az ő világa.

Celine Dion 2013-as párizsi koncertjén vele jártam keltem a színpadon. Mivel a képen sétált, és én a hallgatóval mindig azonos távolsággal voltam a köze-lében, és kedves volt tőle, hogy nekem énekelt.
És ha már 2013, átnéztem Londonba, ahol épp Joe Bonamassa lépett fel együttesével. Nem gondol-tam volna, hogy a V6 classic is ennyire szereti a bluest. Volt abban tér és aura, meg részletek, de főleg blues.
A nagyfelbontású hanganyagokkal a V6 classic kellemesen személyeskedik.
De a régi használható stúdiómunka esetében is tud kellemes meglepetéseket okozni.
És ez még nem is a tuningolt ES9038q2m DAC volt.

Mea culpa a Bursonnak, és köszönet mindenkinek a segítségért!
Innen folytatom.


1. melléklet

Az LME49710 140dB nyílthurkú erősítése számomra nagyon soknak tűnik. Így egymilliószorosát erősíti mint maga a füleserősítő. Hogy ez jó-e, hát nem az én világom, de ha jó, akkor legyen. Ekkora erősítéssel kijavít minden hibát. Csak a sajátját nem. Ekkora erősítésű opákat belsőleg visszafognak a magasabb frekvenciákon, hogy ne legyen gerjedékeny. Valahol egy kondenzátorral lehidegítik valamelyik pontot. Csak az a baj, hogy mivel nincs külön GND lába, ezért valamelyik tápsínhez. A nagyfrekvenciás tápelnyomásnak így lőttek. Ezért magasban harmonikus torzítása lesz. Dúsabbá válik a magas, többnek érződik.

Burson V6 classic az analógia retro parkjában.

Várom Hongkongból a Burson V5-ket, meg a ES9038q2m DAC-ot.
Mivel így az idő engedte, mikor, ha nem most, tapasztalatszerzés miatt elővettem a szekrény aljából az immár árva Technics AZ-6 magnómat.
Rég nem volt használva. Hajdanán a PS7-el nagy páros voltak előbbi a szalagkalibrációjával, utóbbi a műsorszerkesztésével, és csúcskeresőjével. Álomvilág volt felvételt készíteni velük a Sony walkmanemre. (1. Melléklet)

A Burson V6 classic gyári ajánlása szerint, dinamikatöbblet mellett, közel hozza az előadókat.
Hát ennek lehetőségével társítottam a Technics AZ-6-ot, a V6 classic-ot a FH6-300-ban, a K701-el.
Az AZ-6 kora egyik különlegessége volt. (2., 3., 4. Melléklet)

Azonban azóta sok víz lefolyt a Dunán.
Az előkészítés után (5. Melléklet), az összekábelezést követően előhalásztam pár kazettát. Volt ebben normál, meg metál egyaránt, szem előtt tartva a vegyes műsort rajtuk.
Nem térek ki a mostoha helyzet miatti hangképrészletek gyengeségeire, a szalagfajtákra jellemző alapzajokra, csak a hallottak alapján keletkező benyomásaimat próbálom leírni.
A felvételek között volt rádióról, CD-játszóról, és hanglemezről rögzített anyag is.
Az említett alkalmi rendszer jelentős különbséget mutatott a felvételek minőségét illetően. Azonban ami viszonylag elfogadható volt, az tiszteletet érdemlően szólt.
Kontrasztnak az AZ-6 monitorerősítőjét használtam. Jobb LP-ről, és CD-ről rögzített anyagoknál nem volt kérdéses a V6 classic dinamika hozadéka.
Már már CD-nek hitetti magát, ha nem látod az előtted forgó kazettát.
Ahogy szólt így a steinway zongora (CD-s anyag), hát megdöbbentett. Lehet hogy a felvételen lévő darabnak is része volt a csodához, meg Barenboim játéka is hozzájárult, de a zongorapedál használata által keletkező hangok egyenként tapinthatóak voltak a hallgatóban, mintha nagyítóval nézegette volna az ember a hangok domborművét.
Műdalok esetében hallani lehetett, ahogy a vokált éneklők formálják egyenként a hangjukat, és ebből hogy lesz kamara zene.
Nem akarok hamis illúziókat kelteni, én is tisztában vagyok azzal, hogy jobb anyag készíthető egy jelenlegi felvétellel, mivel friss mágnesezéssel kerül a kazettára.
Azonban a hallottak alapján elmondhatom az analóg hangzás kellemessége még mindig jól esik az ember fülének.
A Burson V6 classic a FH6-300-al jól hallhatóan javított, a AZ-6 által rögzített, játszott hanganyag élményén.
Értem ezalatt a dinamikatöbbletet, a hanganyag közelben tartását, és annak meleg tónusát.
A meglévő színpad terét (ami a felvételen még megvolt) megőrizte, itt ott akadt azonban fátyol a térképzésben, az átláthatóságot zavarva. De hogy ez az idő, vagy a tárolási hiányosságok miatt lett-e, azt nem tudom.
Azonban az adott felvétel hiányossága miatt nem vártam el a V6 classic-tól a probléma megoldását.


5. Melléklet

Hajdanán amikor elővettem a készüléket, főleg hűvösebb időben, mindig hajszárítóval
átmelegítettem, hogy ne szívja magára a lakásban lévő párát.
Türelmesen, egyenletes melegítést próbálva elérni. Ugyanígy bántam a kábelekkel, hogy a
hidegség miatti sprődség ne törje meg (lehetőleg) a vezetőanyagokat a belsejébe, és száraz
kontaktussal lehessen csatlakozni vele..

Nem akartam elhinni, hogy Hongkongból 12 nap alatt itt volt a Burson V5.

Azt gondoltam semmi gond, hiszen tudom, hogy jön le a kupakja….
Nos, tévedtem, ez nem pont olyan, mint a V6-os. (1. Melléklet)
Hát menjünk tovább….
Bemelegítésnek a jelenlegi alap, a biztos azonosság miatt médiaplayer optika, kisDAC, FH6-300 V6 classic-al, K701, Celine Dion koncert.
Majd V5-re csere.
Mivel nem fért be kupakkal OCC silver hosszabbítós csatlakozóval került a FH6-300-ba.
Sajnos ezek bejáratlanok még, így egy kis metálossággal is számolnom kell, külön emiatt is.
Az első Burson V5 benyomások: nem vonul hátra, de hátrafelé halkul. Sűrű a tér, és nem átlátszó. Mássága ellenére hallgatható így bejáratás nélkül is.
Azonban kevéske torzítás is akad a részletek mellett. És elhatalmasodik az emberen a hiányérzet. Mintha kimaradna valamiből, mintha rádión hallgatná, nincs az eddigi közvetlenség.
De hát csak húsz perce megy. Hát írom a kottát, V5 Hétfő 16 óra.

Hogy ötórai járatás után, hogy szól?
Kicsit légiesebb és izmosak a basszusai. Nem leheli azokat, hanem inkább döngeti, és a csúcsain csücsülnek a magasak. A torzítás már megszűnt.
Nagyon kíváncsi vagyok a bejáratási idő (gyárilag 100 óra) végén a hangjára.
Már most is pazar tere van.
Azonban ez is langyi, most télen, és nem tudom, hogy jön le a kupakja, amin van ugyan egy kis lyuk, de azon nem nagyon szellőzhet. (2. Melléklet)

Most úgy hat, ahogy feltételeztem, A FH6-300-ban az OCC silver vezeték dinamika hozadékához a V5 jobban megy, mivel nagyobb teret ad a meglévő dinamikának, így nagyobb lengést eredményez. Viszont ez a térben nem lineáris egyelőre. Azaz frekvenciafüggők a mélységek a FH6-300-al.

Ne szellőztessed. Te is jól tudod, hogy a félvezetőkre, meg általában mindenféle vezető és nem vezető anyagra befolyással van a hőmérséklet. De a félvezetőknek sok paraméterét módosítja. Gondolod, hogy azok a nagyszerű mérnökök, akik ezt a csodás áramkört megtervezték, azok nem számoltak a disszipációval és azoknak a hatásával? Számoltak vele és belekalkulálták a hangképbe. Ezért nem szabad hűteni azt. Ne legyél saját magad ellensége.

Kiegészítés, és a bejáratás 50 óránál.

Kiegészítés az elejéhez a V5 küllemét illetően, mivel az eltérő a V6-tól.
A V6-os sorozat védett fordított csatlakoztatás esetén, a V5 nem.
A V6-on nincs lehúzható lábkímélő, és a kupak levétele után is tájékoztat, a szokásos módon, az 1-es, 8-as láboldalról.
Mindkettőre igaz, hogy a kupakon vertikális horony mutatja a helyes poziciót.
Azonban a V5-nél, amit nem szerencsés fordítva csatlakoztatni, védelem híján, a kupak eltávolítása után az erősítőtesten nem marad pozícionáló jelölés. (1. Melléllet)
Ezért a V5-nél a kupak levétele esetén, nem árt odakészíteni a tűreszelőt, hogy azonnal megjelöl-hessük az 1-es, 8-as oldalt.

A V5 a bejáratás során a Maxell fülessel mutatott több változást. Főleg a Maxell lóg a bejáratások során a FH6-300-on.
Ebben kissé visszavonult a mély és remek színpadot mutatott, kellő szelektivítással, aurákkal. Mély tónusa ellenére remek magasakat produkált az Orion ST240-es tuneremen egy Morricone filmzenével, széles színpadot, élethűséget prudukálva, a csengettyű-szerű magas hangokkal is nagy élethűséget keltve a fülemben.
Ez a fejhallgató jobban átfedi a különböző műsorok másságát.
Más a helyzet a K701-el. Ez passzívabb a változásokkal szemben. A rádió esetében elégedetlen a jelenlegi állapottal, az 50 órára tekintettel.
Azonban, ha jobb minőségű műsor adódik, tapasztalható ezen is a mélyhangok visszavonulása, de a középhangok kellemetlenkednek egy kissé, jelenleg a K701 estében a FH6-300-al. Az így adódó középdominancia miatt, a részletek ellenére nem igazán átlátszó, és békés a térhangzás, 50 óra
táján.

Az audiodiyers.hu/ES9038Q2M panel a ringben fórumon tapasztaltak szerint 100 órás bejáratás után kisimul a hangja, meg további erények a jellemzőek a V5.re.
Jelenleg azonban a Maxellt kellemesebb hallgatni vele.
És azzal szuggerál e füles jelenleg, hogy a V5-nél nincs jobb a FH6-300- ba.

Kérjük, hogy fejezzétek be! Rengeteg topiklakót zavar, és egy rakat moderálási kérelmet kapunk tőlük. Legyen vége az OFF-nak!

Sziasztok!
Az imént gitározgattam kicsit, és valahogy nem tetszett a hangzás, pedig pár napja még meg voltam elégedve vele. Majdnem minden elem ugyanaz volt, csak a gitártól az effektig menő kábel most egy másik. A vezeték ellenállásával nem nagyon foglalkoztam, mert az annyira kicsi, hogy a több kOhm forráshoz képest elhanyagolható. A kábel kapacitása jelentősebb, de most szinte ugyanolyan mint a régebbié. Mind a két kábel 3 méteres, az új 200 pF, a régi 230 pF körüli kapacitású. Viszont a mostani az PE dielektrikumú, a régi meg valamilyen ismeretlen, csak már ellégé leharcolt volt az állapota. A kábelkapacitás kis különbsége nem is kellene hogy zavaró legyen, mert letekert tone potméterrel használom, ami azt jelenti, hogy a gitár felől 22nF zárja rövidre a kábelt. Ráadásul nem a hangerő potméter előtt, hanem után van kötve egy ajánlás szerint. Tehát a hangerő minden állásában ott van a 22nF. A kábel túlső oldalán a jelet egy föld felé 1MOhm után egy 47kOhm soros ellenállás után egy BF245 jfet fogadja. Viszont a régi kábellel ha a gitáron lentébb veszem a hangerőt, szépen csendesen megy át torzított módból tisztába majd lenémul, az új kábellel pedig félhangerő állásban valami zavarosodás van. Viszont ha a hangszín potmétert kissé feljebb tekerem, eltűnik a zavar. .....
..... Sok próbálkozás után az új kábelből levágtam 5 cm-t, és lőn jó hang. Szerintem valamire rezonált, és így elhangolva már nem vezérelte túl az effekt bemenő fokozatát.

Csak azért írtam le, mert bár valószínűleg magyarázat keletkezett az én problémámra, de egy fix hosszúságú hifit összekötő vezetéknél nem tudtam volna hogy mi a hiba. Pedig az új kábelem jobb mint a régi, csak ugyanakkora hossznál más a rezonanciája. Rádiófrekvenciás ismereteim szerint a rövidülési tényező függ a dielektrikumtól, tehát hiába ugyanakkora a fizikai hossz, az elektromos hosszúság nem. Tudvalevő hogy a villamos jel a fénysebességnél lassabban halad a vezetőben, mégpedig a rövidülési tényezővel megszorzott fénysebességgel. Ez a tényező mindig kisebb 1-nél, és sok mindentől függ. Viszont nem gondoltam volna hogy egy egyszerű gitárkábelnél is jelentőséggel bír.

Burson V5 a bejáratása 100 órán túl

A minap reggel a következőket jegyeztem a bejáratási naplóba:
96 óránál, reggel 7óra, Maxell, Bartók, nem lehet letenni a selymes hangja miatt. Káprázatos tér, részletek, végtelenül kellemes hangzás.
8 és 1/2 filmzene fúvósokkal, S. Barber: adaggio.
Rossz volt letenni a hallgatót.

Most már azt mondom, hogy a V5 hangja egy kis V6 classic hangja, a FH6-300-al. Azaz, nincs annyira közel, de a hangzása azé.
A színpad szűk mélysége, és a közelség miatt körülötted körben szól. De nem cserélnéd el a részle-tességét, a kellemes hangját többé másra.
A szűk mélység miatt rettenetesen analitikus, és mégis plasztikus a hangképe.

Ha összehasonlítom a hallottakat a Bursonok előtti színpadképpel, hát más.
Azonban az emberben felmerül a kérdés, hogy mért is menne koncertre?
A miliőért, a ruháját megmutatni, a terem hangját élvezni, vagy a zenéért, és az előadó műtolmácsolásáért?
Nos aki, mint én is tenném, az utóbbi kettőért, annak ebben a Bursonok kivételes nagy élményt fognak nyújtani.
Persze megfelelő minőségű műsor, és rendszer esetében.

A bejáratások tapasztalatai szerint bizonyos műsorok esetében az 5000HUF-os Maxell értékelhetetlen volt a K701-hez képest. Viszont más esetben kivágta a rezet ennek ellenére kellemességben.
Ezzel azt akarnám mondani, hogy olyan számomra, hogy kedvezőbbnek hat először a jobb elejével kezdeni, ha finanszírozási gondok vannak az egész rendszert illetően.

Azt mondanám az érdeklődőknek, mielőtt fejhallgatót választanak, előbb csináljanak egy jó fejhallgató erősítőt hozzá, mert egy ilyen Maxell-féle is szolgáltat majd örömöt, amíg jobbra nem telik.
Sajnos a FH6-300-ban, Bursonostól több mint 100.000HUF az anyagár.
Segítség nélkül nekem sem ment volna ekkora kiadás.
De azt tudom mondani, amit egy külföldi topicban olvastam az OCC silver bekötő kábelek vásárlásáról, egy hifi bekábelezéséről, OCC silver összekötő kábellel (kb.:1,3M HUF-ért): „Csodás, ilyet még nem hallottam, és nem nézek vissza”.

Ha az analóg-digitális viszonyt veszem, az analóg hangzás megközelítése digitális műsor esetén igen költséges dolog.
Azonban valamilyen hanghordozó kell, hogy hallgathasson valamit az ember.
Ahogy CHZ, Zoli fórumtársam is megjegyezte, inkább LP-t hallgat. Mondta ezt a DAC topicban.
Bizony van benne valami.
Azonban, nekem elég nagy mennyiségű jó minőségű digitális anyagom van tárolón. Ebből adódik, hogy ebbe az irányba is mozdulnom kell.

Burson V5 bejáratása 200 óra felé
Az előző részben írtam a Bartók rádión hallott fenséges zenéről.
Még aznap este elszunyáltam a hallgatóval a fülemen. Egyszer csak mit hallok, közvetítés a MÜPA-ból, a Bartókon.
A bemondó: hangolni kell a szünetekben, hogy a felvétel jó legyen.
No mondom, itt az alkalom, meghallgatom, milyen egy MÜPA-s hanganyag.
Mert ugye MK lehangoló véleménnyel volt a MÜPA-ról.

Hát belehúztak, én meg ébresztgettem magam az értékeléshez.
Térhatás visszhangokkal, mélység nélkül. Plasztikusság szintén visszhangokkal.
Bőgők homályosan befedik a hangzást, a kórus irány nélküli maszlag.
Amikor minden szól, a visszhangoktól irányok nélküli maszlag, a zene szinte tapinthatatlan.
A bőgők mélyben szép öblösen szólnak, de a többi szólam megjövetelével eluralkodik a káosz, mintha monó lenne a hangkép a balközép és jobbközép között.
Torzítások közép-magasban főleg énekhangban.
Mélyekben, középmélyben, homályos, torz, és befed.
A fuvolák kifejezetten torzak.
Így ez az egész az FH6-300-on, Bursonostól, a Maxellal is macskazene, alázza a darabot.
Nem mondtam volna élménynek.

Ami ebben igazán fájó, ha valaki információ nélkül csobban a hallgatásba, a Bartókon, URH adásban, az ijedten nézne a rádióra, hogy mit mutatnak a műszerek, vagy elkeseredve konstatálja, hogy vacak a rendszere, és mit tegyen a jobbításért. Mert, hát végül is URH rádióhang nem lehet ilyen vacak.
Az emberben felmerül, vajon ilyen lesz a felvétel hangja is?
Mert akkor garantált ennek az élménynek további ismétlődése a rádióadásokban, meg tán még más hanghordozón is, ha kiadják.
Én is elkeseredtem volna e műsor hallatán, ha nem hallottam volna a reggeli adást.

Nemrég elgondolkodtam a Burson V4-ről olvasva, hogy szívesen kipróbálnám.
Ő tisztán tranzisztoros, hangját zeneibbnek tartják alkotói, a hagyományos tokozásúaknál.
Valaki tesztelte és a V5-öt jobbnak titulálta ennél az áramkörnél.
Azonban nem járatta 100 órát sem.
A V5-is nálam 100 óra körül éreztette simaságát, így az olvasott teszt kérdőjeleket hagyott bennem.

Miért tetszett meg a V4?
Az érdekelt volna legjobban, hogy milyen benyomást kelt bizonyos eszközök társaságában, mivel elvileg a tranzisztoros kivitel miatt szószátyárabbnak gondolnám a hangját, ami egy tompábbra sikerült rendszernél előnyt jelenthet.
Nincs kupak rajta, így kisebb helyen elfér, főleg a régebbi építésekre gondolok. De olcsóbb is.
A kivitelezés miatt jobb a hűtése is, de a csatlakoztatásnál nem árt az óvatosság.
Azonban alkalmazása esetén többlet áramfelvétellel (40mA) kell számolni.

Ez a lehetőség jelenleg (anyagi okokból) nálam terv szinten marad.

Hasonló problémával én is találkoztam. Az én esetemben nem rövidíteni, hanem hosszabbítani kellett a kábelt. (Regent gitárerősítő, Fender gitár) Nálam 15 cm volt a különbség. Javult a hangzás, de nem jelentősen
Utólag kiderült, türelmetlen voltam, nem is kellett volna változtatni a hosszon, hanem az előírt módon kellett volna bejáratni a kábelt. Sajnos a toldás miatt a hangkép teljesen összeomlott, a korábbi holografikus színpadkép egysíkuvá, szinte monaurálissá vált.
Vettem egy --igaz nem olcsón-- egy öt éve bejáratott, valódi Fender kábelt, aranyozott csatlakozókkal.

Megszűntek a problémáim. Remélem, segítettem.

Elhatározásra jutottam a témával kapcsolatban. Mérni fogok, mégpedig a következő módon:
Van cirka 20 méter kéteres árnyékolt vezetékem. Teljesen új. Ez lesz a teszt alanya. Készítek 5534-es tokkal egy differenciál erősítőt, 100-szoros erősítéssel. Ennek a bemeneteire rákötöm a vezeték két erét. Rövidre zárom őket és kioffszetelem az erősítőt. Ezután a rövidre zárt végre ráadok szignál generátorról néhányféle mérőjelet. A differenciál erősítő mindkét bemenete nagyjából ugyanazt fogja kapni. Szkópon megfigyelem és dokumentálom a kimenetén látottakat. Ezután az egyik eret járatni fogom. Szignál generátorral sweepelek, ez bele a járatandó vezeték egyik végébe, a másik felét meg lezárom pár kiloohmmal. A másik, a referencia vezeték lógva marad.
Pár száz óra járatás után megint megnézem a differenciál erősítővel ugyanazokkal a mérőjelekkel a változást a szkópon. Ha helyes az elgondolásom, akkor járatás utáni szkóp jelnek valami módon változnia kell az első méréshez képest, mivel a járatott vezetéken keresztül már nem ugyanazt fogja kapni a differenciál erősítő.

Lehet ebben a dologban (is) valami. Tegnap fejhallgatózom, a hosszabítós kábel tekereg a szönyegen. Kisebbik gyermekem valamit farigcsál ollóval, egyszercsak nyissz és a zene elhallgat. No, sebaj, szerencsére a dugó utàn nem sokkal törtènt a vàgás, másik csatlakozó és újra szól a zene. 23 centivel lett rövidebb a kábel.
Viszont a fülem ledöbbent: a zenekar nem vonul hátra, de hátrafelé szépen halkul. Kézzlfogható, de nem sűrű a tér, és lègies, de nem átlátszó. Mássága ellenére hallgatható így, bejáratás nélkül is. Egy órai járatás után, még légiesebb és izmosak a basszusai. Nem leheli azokat, hanem inkább döngeti, és a csúcsain csücsülnek a magasak, már most is pazar tere van.
Szöget ütött a fejembe a gondolat, mi lenne, ha kicserélném a fejhallgató kábelét. Hisz ha a készüléken belül pár centi vezetékezés számít, akkor 3 m-en csodát művelhetek.
Szerintetek van értelme?

Szerintem ezt használd:
Bővebben: Link
Sokan dicsérik.

Burson V5 bejáratása 250 óra felett.

Burson V5 bejáratása 200 óra felett a a FH6-300-ban, Maxell, FM rádió.
Elegem lett a Maxellből, és elővettem a K701-et, hogy hol tartunk.
Becsatlakozva vele, torzítás a középtartományban. Hátha így letettem az asztalra, és elmentem dolgomra, vásárolni. Mikor elrendeztem a dolgokat eltelt úgy négy óra. Feltéve a K701-et minden rendben volt.
Jól illeszkednek egymáshoz a K701 hideg tárgyilagos részletessége, a V5 lelkivilágához.
Este a Dankó rádióban, népek zenéi, átlag feletti minőségű műsorokkal, egy külföldi cigányzenekar felvételének hallgatásakor, a bőgőszólónál, szűk teremhang volt hallható a hangszer hangjában.
Amikor a zenekar visszatért a játékba, de a bőgőt figyelve hallatszott a szűk helyiséghang, és a többi hangszerre figyelve mindegyik hangjában ott volt a szűk helyiséghang, és ezek voltak összekeverve térben.
Így a hangszerek hangja a felvételkészítés helyiségének a hangja lett, és az egész felvétel hangzása ezekből az akusztikai kockákból állt. És így ezt nem nevezném természetesnek, valahogy nem az igazi. Olyan megnevezhetetlen ál-tér volt hallható.
Ennél még mindig jobb az egész zenekarral készített felvétel egy helyszínen, egységes akusztikával.
Lehet, hogy magamra maradok véleményemmel, de az ilyen felvétel hallgatásakor ennél jobbnak tartok egy jó kazettás felvételt, minőségi kazettás magnóval, egy jó hajdani stúdió munkával, némi szalagzajjal, a Burson V5-V6 classic-ig eszközökkel (V6-sok a plusz dinamika miatt), mint zenei élmény.
És mindegy, hogy klasszikus vagy könnyűzenéről van szó.
Jó lenne, ha nem csak hallgatókra lenne jellemző a referencia kifejezés, az erre való törekvés, hanem a stúdiók munkáinál is ez lenne a jellemző.

Teltek a napok, jelenleg már 250 óra felett jár a V5 bejáratási ideje.
A jelenlegi hangját úgy tudnám ábrázolni, hogy békés, meleg tónusú, a Maxellal különösen dübörög, és ugyanakkor mégis hallhatók vele részletek, tagoltan, precízen, ami a közép és magas hangok egyidejű jelenlétére utal.
Nagyon eteti magát a hangja, jó társaság a zenehallgatásban.

A jó felvételek hallgatása különleges élményt jelent a V5-el, és a FH6-300-al.
Aki teheti e kiadást, ne hagyja ki az általa kínált élményt.

Lassan próbapadra kerül a YJ-ES9038q2m DAC-panelem.
Minden általam ismert „ezoterikus” audiofil tudásommal kényeztetném.
Ezek következményeit itt, a többit a sztereó DAC topicban tervezem közölni.

Kérjük, hogy az egymás sértegetése helyett koncentráljatok a témára.

Elkészült a mérésre használt erősítő. Csupa megbízható, több ezer üzemórát szolgált alkatrészből. A differenciál erősítő frekvencia kompenzálás nélkül megy. A visszacsatoló ellenállásokat addig-addig csere-beréltem, amíg 10 kHz es színuszos, 4 Vpp bemeneti jelnél a mérendő kábelen keresztül, a kimeneten 4 mVpp mérhető. Akkumulátorról megy az erősítő. Alapban az erősítő kimenetén 2mVpp szőr (zaj) van. Ez gondolom annak is köszönhető, hogy 20 méter vezeték lóg a bemeneteken és nincsen frekvencia kompenzáció.
Felvettem jó-pár fajta mérőjel alapján a kimenet jelét. Lefotografáltam.
Elkezdődött a két ér közül az egyik, nevezetesen a piros ér bejáratása. Egyik végén egyenlőre a szignál generátor sweep-el 1 és 100 kHz között 4 Vpp-vel, a másik vége pedig egy 50k-s ellenállással GND-n. A fehér kábel két vége lóg, azon áram, jel nem folyik.
100 óra múlva újra mérek a differenciál erősítővel és a szkóppal.

Több problémát is látok a hozzászólásodba.
Nem csoda, ha zavaros eredményeidet, méréseid tükrében vizsgálja az ember. Nem tudom mit vársz egy hosszan lógó vezeték mérési eredményeitől. Legalább valami vastagabb egyeressel próbálkoztál volna, mindjárt jobb eredmény lett volna mérhető. Na persze ha csak szinuszosan nézed, csodát akkor sem várhatsz. A helyedbe a hosszú vezetéket nem a bemenetre tettem volna....
És a belejáratási idő hossza is változó lehet.

Van időm a járatásra. A kimenetre meg miként tudom rátenni? Ott nincsen referencia.
Ha a vezeték járódik, akkor az változást okoz a kábelben. Ezt meg a differenciál erősítővel a referenciához képest változást fog okozni.
Mérés közben a kábel nem lóg, mert rajta van a mérőjelet szolgáltató szignál.
Nem csak szinuszosan nézem. Többféle mérőjellel is csináltam referencia méréseket. Ezeket majd járatás után is megismétlem.

De persze ha részletezed az elképzelésedet a mérési metodikáról, akkor azt is kipróbálom. Nagyon sok új vezetékem van. Köztül 15 méter zsír Klotz is.

Egy ilyen elrendezést csináltál?

Gyakorlatilag igen. Az erősítőnél a visszacsatoló ellenállások értéke nem egyezik, illetve a szignál felőli oldalon nincsenek ellenállások. Ha lennének, akkor azok is bele számítanának az erősítő fokozat erősítésébe.

Elvileg 50 Ohm-mal kellene "meghajtani" a kábelt (de a függvény generátor kimeneti impedanciája úgyis ekkora) és 50 Ohm-mal lezárni, de ez a feltétel csak a kivonó erősítő invertáló bemenetén teljesül. Talán nem mindegy az sem, hogy az illesztett, vagy az illesztetlen kábelt kezded el bejáratni. Minden esetre nagyon kíváncsi vagyok sikerül-e valamit kimérned, de attól tartok, hogy a mérési hiba nagyobb lesz, mint a vezeték tulajdonságának változása. Egyébként is nehéz eldönteni, hogy egy rendszer bejáratódása során mi is az ami "bejáródik". De a jelenség tényszerűen létezik, ez vitathatatlan - pedig volt idő amikor én is röhögtem ezen. De ma már nem.

No, ez érdekes! Végre egy objektív kísérlet. Kíváncsian várom az eredményt, bármi is legyen az.
A kábelek milyen sugárban vannak meghajlítva, vagy lineáris kísérletet végzel? Tudomásom szerint egy bizonyos görbület alatt az elektronok a centripetális erő miatt kisodródhatnak, és roncsolhatják a dielektrikumot. Ezt figyelembe vetted?

[/quote]

Itt szerencsére csak a kábel bejáratásáról beszélhetünk, hiszen a többi komponens bejáratottnak tekinthető:

Tudnék nektek egy előnyösebb belejáratási mérést javasolni.
Csatlakozzatok egy leválasztó trafóra a hosszú kábeletekkel, majd a másik végét vegyétek két kézbe, előtte álljatok székre a kettős szigetelés miatt, és mérjétek meg milyen lineáris az átvitele, szkópon, és hallásra.

Hááát

Az elv jónak tűnik. Problémám csak a megvalósítással van. Tudvalevő, hogy az alapos bejáratás több száz órát igényel. Hogy biztosítod a stabil pozíciót a szükséges idő alatt?