Ez a telefon mánia elképesztő.
A nejem, és a lányom most, hétfőn este volt a MÜPA -ban zongora hangversenyen. A szervezők megkérték többször is a nézőket, hogy a műsorról felvételt szeretnének készíteni, és kapcsolják ki a mobiltelefonokat. Ennek ellenére azért csak felvinnyogott egy mobil, és nem messze a feleségeméktől egy hölgy vidáman nyomkodta a mobilját. El nem tudom képzelni, mi lehetett az a világmegváltó dolog, ami ennyire fontos lenne. Vagy ha van, akkor mi a túrót keresett a koncerten.

Ez is csak egy függőség a sok közül... cigi, alkohol, drog, "közösségi oldalak". Van aki tudja a helyén kezelni, és mértékkel, míg mások meg nem.

2

Nem akarom elkiabálni, de nekem nincs se Face, se Insta, se "hasonló vacakok"! Csupán ide valamint még pár (<10) darab másik fórumra vagyok regisztrálva... Nekem nem kellenek ezek a modern "posztolgatok+megosztokgatok és rajta lógok" tipusú vacakok...

Szervezni kellene már egy "mobilelvonót", az még nincs. Csak nem tudom mivel lehetne kiváltani, pótolni?

Nem is kiabáltad el.

Dehogy nincs. Laza mozdulattal kiverni a kezéből. Igaz durva, és kultúrálatlan megoldás, de a mindenhol mobilozóé is az.

Vannak már például templomokba felszerelhető mobilzavaró készülékek. Egyszerű és hatékony megoldás.

Szerintem pucuka neveltetésénél fogva nem erre vágyik.

A baloldali két papirszatyrot lógató hölgyre gondolsz?
A zavaró is legalább annyira törvénytelen, mint az esetleges garázdaság.

Attól hogy csípőficama van...

Van egy sokkal békésebb megoldás is. Nevelés.

Szeretkezz ne mobilozz.

Már az egyetemekre is begyűrűzött a jelenség. Az előadónak szinte előadásról előadásra, akár alkalmanként többször is figyelmeztetnie kellett a "tisztelt" hallgatóságot, hogy ez most egy olyan alkalom, ahol ő beszél. Gyakorlatilag a nappalisok legalább fele vagy egymással beszélget ahelyett, hogy figyelne, vagy a telefonját/laptopját nyomkodja (utóbbit nem jegyzetelés céljából). A beszélgetés meg nyilván nem csak az előadót zavarja, hanem a többieket is, akik szeretnének figyelni. 2001-ben, mikor először elkezdtem a fősulit, az oktatóknak még nem kellett a fegyelmezéssel foglalkozniuk.

Nálam annyira nem jellemző az ilyesmi hogy a buszon odamentem egy csajhoz és élőbe beszéltünk. Ez azért fontos mert sokszor látom hogy csapatba megy a kockulás és néha kiszól.

Ez mit jelent magyarul? Köszi.

A csapat nagy része nyomkodja a telefont és néha felnéz csodálkozva arra a két-három emberre, akik beszélgetnek. Próbálnak bekapcsolódni a témába de nem hallották az előzményeket vagy két-három másodperc alatt kiderül, hogy számukra érdektelen a téma, így inkább visszatérnek a virtuális térbe.

Időnként én is látok ilyeneket. Sőt, hotelek reggelizőjében is ez megy sokaknál.

Így már értem, köszi. Én már mindenhol ezt látom, sőt már ki sem lépnek a valós térbe egy pillanatra sem. Ma két csaj babakocsit tolva egymás mellett a kettőt a kerékpárúton telefonra ráborulva nem veszik észre a szemből jövő biciklist, kénytelen voltam az árokba kikerülni őket. Az ezzel járó csörömpölésre sem néztek fel. Simán elüthetők, még akkor is a mentősök vennék ki a kezükből a telefont.

De kellett. Viszont sokkal inkább rá voltál kényszerülve, hogy odafigyelj. Akkoriban kezdődött a kreditrendszeres rémálom, aminek viszont ez a nem is kell odafigyelni csak jobban előjön, hiszen nem minden tárgy "értékes". Ezen kívül azt se feledd, hogy 2001-ben még igencsak a betárcsázós netkorszakot éltük, ami ugyancsak kevésbbé zavaró körülmény, mint az, ami most a zsebekben "nyugszik".

Elég mélyre nyúló problémakör ez, hiszen az egyetem/főiskola régebben elit dolog volt, ahova valóban felnőttek jelentkeztek. Most az érettségi nevű papírt bárki meg tudja szerezni, legyen bármilyen ostoba tuskó. Ha meg azután még mindig nem akar dolgozni, akkor jöhet valamelyik fősuli büfészakja.

Viszont az a mondás se véletlen született meg, hogy aki bunkóként került be egyetemre, az legfeljebb csiszolt bunkó lett, nem változik meg.

Mobil eszközről küldve. Bocs, nem tudtam kihagyni...

Valóban, 2001-ben nem volt mindenkinek a zsebében internet. De "pofázni" már akkor is lehetett volna, csak nem csinálták. Elszigetelt párosok között elhangzott néha-néha 1-2 mondatnyi komment a hallottakkal kapcsolatban, de ennyi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy estire jártam, ahova jellemzően munka mellett jár az ember, azaz valamennyire már felnőtt. Valószínű azért is volt éles a kontraszt, hogy tavaly, az újrakezdéskor már voltak nappalisokkal összevont tárgyak. De ezek olyanok voltak, amik valószínű nappalin se kihagyhatók, programozás szakon pl. a Programozás c. tárgy ilyen, amire ráépül az összes programnyelv stb.

Mondjuk azt nem értettem, hogy az előadó miért nem töltette ki a katalógust az előadás első negyed órájában, utána szépen mehetett volna világgá mindenki, akit nem érdekelt az oktatott anyag. Bár ez valószínű annak elismerése lett volna, hogy nem elég jó és/vagy nem érez elég felelősséget aziránt, hogy tényleg megtanítsa az anyagot. Önérzetes tanároknak ez nyilván nem egy könnyű döntés, dehát a világ már csak úgy van felépítve, hogy minden a kisebb ellenállás felé halad.

Bár egy pár éve már idő hiányában nem tanítok, de korábbról volt szerencsém a pulpitus mindkét oldaláról tapasztalatot szerezni.
Egyetemistaként volt szerencsém sok rettenetesen unalmas órán részt venni, amire azért volt szükség, mert hát egy villamosmérnöknek értenie kell az elgondolás szerint ahhoz is. De 10-15 évvel ezelőtt is volt már notebook és okostelefon szinte mindenkinél. Főleg a villamosmérnök hallgatók körében.
Hallgatóként az unalmas órát nem végigbeszélte a közönség, hanem elfoglalta magát mással. Én például ekkor dolgoztam, nyákot huzaloztam, programoztam, stb. Nem volt divat a hangoskodás. Aki nem akart, mással aláíratta a katalógust és lófrált máshol.
Borzasztó pocsék előadó kell(ett) ahhoz, hogy szövegelés legyen az előadáson.

Oktatóként egészen másfajta jelenséget tapasztaltam, mivel én már csak szakirányos hallgatókat tanítottam. Célom mindig az volt, hogy rettenetesen gyakorlat orientált módon mutatok be mindent, főleg hogy mindennapi iparból egyetemre visszatérve tanítottam. Akár programozási, akár elektronikai témakör volt, mindig törekedtem olyan módú bemutatásra, amit mindenki magáénak érezhet. Vagy gyakorlaton külsős cégnél dolgozók, vagy a hobbizók már hasznos információként tudják raktározni.
Emiatt nem hogy pofázás nem volt az előadásaimon, hanem sokszor volt, hogy a 400 fős előadó akkor is tele volt, ha egyébként csak 200 fős volt a csoport papíron, mert érdeklődők is beültek.

Laborokat is tartottam, melyen azért nem volt pofázás meg randalírozás, mert vettem a fáradtságot, és 30 fős laboron 4-5 különböző szintű feladatot állítottam össze, hogy akinek a buzzer leprogramozása ujjgyakorlat, az készítsen csipogó helyett szintetizátort. Akinek az is ujjgyakorlat, az PC-s interfészt készített a hardverhez.
Pedig, minden labor előtt tartottam beugrót, mindig az előző óra anyagából kérdések voltak. Nem a szivatás miatt, hanem azért, mert ha azt nem sajátította el, akkor arra nem tud a soron következő laboron alapozni.

Az a hallgató szövegel meg randalírozik, aki nincs lekötve. Azért nincs lekötve, mert könyökén jön ki a LED villogtatás. Én úgy voltam vele, hogy magamról tudom, hogy ez milyen marha unalmas volt. Ezért vettem a fáradtságot, és nem rászóltam meg "büntettem", hanem 4-5 féle szintű órai feladatot készítettem. Így az is lefoglalhatta magát értelmesen, aki jobb képességű. (A LED villogtatás persze csak példa, inkább CAN-busz, Modbus, WLAN, FPGA, stb...)

Ez persze az alábbiakkal jár oktatói oldalról:
1. Áldozni kell időt, hogy összeállíts többféle feladatot
2. A hallgatóra jövőbeni kollégaként kell tekinteni és nem csicskásként mint sok oktató teszi
3. Egy jobb képességű hallgatónál is jobban kell ismernie magának a tanárnak az anyagot
4. A ZH-t ki kell javítani!

1. pont megsértésekor a nem lekötött hallgató randalírozni fog
2. pont megsértésekor baromi könnyű egy pillanat alatt utálttá válni, ezért randalírozásnak okot adni
3. pont megsértésekor baromi könnyű hülye tanár állapotot előidézni, ezért randalírozásnak okot és lehetőséget adni
4. pont megsértésekor a hallgató joggal elégedetlen, hogy mi az, hogy "bocsi, de még nem tudtam kijavítani a ZH-t". Ilyen nincs. A hallgató készül a ZH-ra. Az oktató ha elfoglalt, akkor tessék hazavinni a ZH-t és otthon kijavítani este, éjszaka. A tanárnak is határidős a feladat, ezt sokan elfelejtik, és napokig - hetekig húzzák a ZH javítást.
Nagyon kiválóan lehet pl. borozás közben otthon kényelmesen ZH-t javítani feleségeddel / pároddal. A műszaki világban a határidő az határidő, tanárra is igaz. Nem kell rinyálni, többszáz ZH-t is ki lehet javítani, csak meg kell becsülni a munkát amit a hallgató a másik oldalról beletett, és nem tojni bele hetekig.

Éreztem persze én is, hogy az utóbbi pár évben amikor még időm engedte hogy tanítsak akkor szép lassan hígult a hallgatók csapata, és sokuk teljesen nem egyetemi környezetbe való.
De ettől függetlenül az ilyen hallgatót is az esetek 99%-ban ha a tanárnak fontos hogy mi is a munkájának a célja, akkor meg tudja szelídíteni. De ha csak az a lényeg, hogy az óra meg van tartva, felveszi a fejpénzt akkor abból jó nem fog kisülni.

Csak egy példa valamikor 2006 körülről…
Jogi és államigazgatási ismeretek előadás mérnök informatikus szakon - kötelezően! Nem választható, nem külön kreditért, hanem kényszerből.
300-as nagyelőadó, s a "tanár" közölte ő nem szereti a mikroportot meg a kihangosítást, ezért maradjunk csendben, hogy mindenki hallja mit mond. Persze a második sortól felfele már egy árva szót nem lehetett érteni belőle. Mi elmagyaráztuk neki, hogy ezek a technológiai újítások nem dísznek vannak, ha használná, akkor hallani is lehetne az előadásból valamit.
Ehelyett az ő megoldása mi volt? Ha pisszentél egyet, vagy nem oda figyeltél, akkor menj ki (igen, zavarta a horkolásom). Kérdem, hogyan figyeljen oda bárki is, ha csak annyit érzékel, hogy egy törpe a terem aljában tátog?
Na ezen az előadáson többször voltam odakint, mint bent, de persze emellé katalógust is tartott, szerencsére az előadások elején.
Na és persze ebből még vizsga is volt.

A tanárom 72 körül van most és ha jól értettem a mondandóját akkor a szakmai elhivatottságon kívül a háta mögött levő tartozás tartja a pályán.

Ebbe pont belefutottam.

- ez mit jelent magyarul?

Szerintem azt érti ez alatt, hogy dolgoznia kell, mert hitelei vannak.

Szó szerint.

Aha, így már értem, köszönöm!

Ma én kis elborzadva láttam az egyik kismamát, aki a telefon nyomkodása közben, körül sem nézve tolta a gyereket maga előtt a zebrára. Ha egy Kamaz jött volna - még belegondolni is szörnyű.