Egyik városi paraszt se ment oda mert még bepiszkítaná a kezét. Segítettem már annak is vinni a szatyrát. Igaz nem lakott messze.

"Egyik városi paraszt se ment oda" - ha ilyeneket írsz, ne csodálkozz, ha elküldenek. Mindenki rossz, csak te vagy a tökéletes? Mert ezzel a kijelentéssel csak ezt sugallod. Az ilyen embert pedig senki sem szereti.

De én falusi paraszt vagyok.

Teljesen úgy állítod be a dgokat, mintha mindenkinek az lenne a feladata, hogy a másikon segítsen. Ez egyáltalán nem normális, nem várhatod el!
Aki nem ért a biciklihez, nem fog segíteni. Aki nem tud lehajolni, mert már idősebb, fájldalmai vannak, az se. Aki siet, nem fog 10-20 perceket egy ismeretlenre szánni. Az apuka, aki a 2 gyerekét viszi valahova, az se fog segíteni (a két gyerek meg szaladjon ki az autók elé amíg ő a biciklit javítja?). Folytathatnám.
Legutóbb egy hölgy bevásárló zacskója szakadt szét a bolt előtt, minden kiborult. Akartam neki segíteni, de megköszönte, és mondta, hogy perceken belül jön a férje. A buszon üvöltő gyerek anyjának is szeretnél segíteni, hogy az újszülött csecsemő megnyugodjon? Hidd el, van olyan, amikor nem kell a segítség, inkább káros.
De én úgy érzem, a te gondolkodásmódod teljesen más, mindenki mást hibásnak gondolsz, de az élet valamiért mindig neked okoz bonyodalmakat. Amiért persze ismét mindig más a hibás.

Ha magadra mondod, hogy falusi paraszt vagy, az senkit sem bánt meg. Ha azt mondod, egy városi paraszt se..., azzal mindenkit megbántasz valamilyen szinten, vagy ha nem is bántó, de negatív gondolatokat vált ki másokból.

Hát amit én is írtam Janikának. Én például nem vagyok városi paraszt, mert úgy érzem elég kulturált módon, és segítő szándékkal írtam Janikának, melyre ő nem reagált semmit...

Más téma. Nálunk pont rendőrök jöttek arra, és megálltak összeszedték a szétszakadt szatyorból kiborult cuccot, sőt még új szatyrot is találtak kocsijukban a hölgynek. "Szolgálunk és védünk" tényleg.

Igaz. És azt hiszem, elég sok fórumtárs itt városi. Én reggeltől estig városban élem napjaimat, akkor bizonyára rám is vonatkozik

Mert meghallgattam. Viszont vannak vitatható pontok. Ettől független nem kezdtem bele egy privát levelezéses vitába. Nem mindenki városi paraszt de..... Szerintem zárjuk a témát mert különben a modik két oldalt minimum törölni fognak. De ha már itt tartunk elárulom mi a bajom. Én akinek tudok segítek. De amikor évekig magadra vagy utalva mert a közvetlen környezeted megtagadja a segítséget(például amikor bátyámat hívtuk fát vágni azt mondta miért mindig neki szólunk? Azért mert kötelessége az anyján segíteni) akkor kialakul az emberbe az automatikus "köszönöm" reflex elmaradása. Köztetek kezdem el egyáltalán megszokni az új állapotot.

Üvegtigris:
"Ugye nem helyi bunkó vagy?
De, de! Helyi."

Akár városi, akár vidéki.
Mindenütt ott vannak. S egyre többen vannak.

Tudod mi az érdekes? Hogy te csak azt látod neked nem segít senki, meg te milyen hű de remek gyerek vagy, aztán a fórum azzal van tele, hogy jajj valaki megtalált privát üzenetben/e-mailben/levélben/… Jajj, de megbántódtál. Jajj, megint bántott valaki.
Aztán mit lehet itt olvasni? Hogy mindenki más pusztuljon meg, amiért egy vadidegen létező/nem létező problémája teljesen hidegen hagyja. Kapjon defektet, meg egyébként is milyen szemét, amiért nem áll meg minden egyes jöttmentnek, hogy jajj drága barátom hagy nyaljam már ki a s*, hagy dolgozzak azért, hogy neked még véletlenül se legyen semmi kellemetlenséged.
Ha te személy szerint úgy döntesz, hogy gyalogolsz, akkor az a te magánügyed. Én se várom el senkitől, hogy vigye el a seggem, ha egyszer úgy döntök, hogy gyalog megyek.

S még egy pár apróság a "városi paraszttól"
- vak ember a zebránál, gyalogosok elmennek mellette; érdekes, én kiszálltam az autóból és átkísértem a zebrán a saját kocsim előtt (nem egyszeri alkalom volt ez, többször, több különböző emberrel megtettem már, s láttam másokat is ugyan így viselkedni)
- metrón egy fiatal lány összeesett; kiderült, hogy cukorbeteg, s véletlen volt nálam cukorka, amit oda tudtam neki adni, hogy kibírja egy büféig (na persze ekkor a kocsiban közel lévők mind próbáltak segíteni valahogy)
- kórházból kijövet (még műtét előtt, de már egy rakat vizsgálat után) elmentem egy idős néni mellett, aki a zebra előtt "toporgott", kapaszkodott a derékig érő oszlopba; persze, kellett három másodperc, míg visszafordultam megkérdezni, hogy átsegítsem-e a zebrán... kiderült, hogy a néni akkor 97 éves volt, s bizony jól esett neki, hogy valaki segített (nekem meg a tudat esett jól, hogy bár sietnem kellett volna munkába, inkább rászántam ezt a pár percet)
- orrom előtt elcsapott motorost is megkérdeztem kéri-e a menetrögzítő kamera felvételét; szerencsére csak dologi kár keletkezett és a saját szaltóját nem akarta visszanézni, a kéksárgát vita nélkül töltötték ki

Ez csak az elmúlt pár év "termése", soroljam még? Veregessem a saját vállamat ezek miatt? Szidjam a többieket, akiknek esetleg ekkor teljesen más elfoglaltságuk volt és nem tették meg mindezeket? S hagy tegyem hozzá, mindezek ellenére pont nem érdekel a másik nyűgje, baja. A te sírásod meg egyenesen irritál. Teljesen fordítva ülsz a lovon, s a szavaiddal gondolkozás nélkül vágsz oda bárkinek (emlékezz csak vissza a hegesztőtanfolyamos tanulótársaidat milyen szavakkal jellemezted, majd csodálkoztál, hogy jé ezek nem szeretnek).
Kérlek, gondolkozz el azon, amiket eddig megosztottál velünk, s azon is, ahogy az itteni közösség reagált rá!

Kedves Uraim, felesleges minősítgetni helyeket, embereket, mert attól semmi nem változik. Lehet, hogy hamisak a bálványok, az elvárások, meg sokan akarnak felülkerekedni tartalom nélkül, de mindenkinek van jelleme, egyénisége, és lehetősége embernek maradni. Van aki klubba gyúr tükrök előtt, van aki feszt nyomkodja a telefonját betegesen, és van a ki citerát épít, mint egyik fórumtársunk, és van aki a természetet rója kíváncsian... Tessék választani!

Ez nagyon bölcs dolog, rendes tőled. Ellenpélda: ismerősöm édesanyja átkísért egy vak embert a zebrán... otthon vette észre, hogy eltűnt a mobiltelefonja és a pénztárcája.

Már miért lenne kötelessége? Ez megint teljesen téves gondolat. Amennyiben a szülő úgy viselkedik a gyermekével, ahogy "kötelessége lenne" - és mielőtt kiakadsz nagyon, nem állítom a ti esetetekben ennek az ellenkezőjét -, akkor természetesen elvárható valamilyen szinten a kölcsönös segítség, de a saját példámon tudom, hogy apámon soha az életbe többet nem segítenék. A barátaidat megválogathatod, de a szüleidet nem.

Sziasztok!
Csinált már esetleg valaki közületek web oldalról elérhető beosztás készítőt?

Google Táblázatok

Oh no. Mesélek pár dolgot.
Velem fordult már elő olyan, hogy segítettem valakinek, aztán én járkálhattam utána többször a rendőrségre. Nem, nem bántottam senkit, nem ártottam senkinek, csak épp egy futó komolyabb nyomozásba bekerültem ezért. Nagyon remek volt magyarázni a főnökeimnek, hogy a rendőrségre kell mennem, kérdezgetnek mindenféléről, de amúgy semmit nem csináltam, és ezt el kéne hinnie. Hónapokig tartott, többször is kihallgattak.
Aztán egy kollega segített betolni egy csaj random kocsiját, amikor beindult a motor akkor a csaj nyomott egy nagy gázt majd egy nagy féket, a srác pedig superman pózban szállt be a hátsó ablakon. Szerencsére komolyabb sérülés nem történt, de gondolom kibírta röhögés nélkül, hogy utána egy ideig sebes kézzel törölhette a s***ét.
Van még jópár téma amit mesélhetnék, de legyen elég ennyi.

Ettől függetlenül ha tudok, akkor segítek. Kísértem le részeget a villamossínről (délelőtt 11-kor), jópár éhes embernek vettem már kaját (pénzt nem adok, de ha éhes veszek neki kaját), vettem fel stopposokat. Navigáltam el túristát a metrópótlóval, 2 megállóval túlmenve attól, ahol amúgy leszálltam volna. Magyaráztam el franciáknak, hogy miért nem jó ötlet a Klinikáktól a Blaha környéki hostelhez a Szigony utcán keresztül eljutni, stb.
De ezt mind azért tettem, mert ott és akkor tudtam és akartam, ugyanis nem kötelező. Én is szelektálok, volt akinek nem segítettem, mert. Mert messziről bűzlött, mert agresszív volt, mert siettem, gyerekkel voltam, ez, az, stb. Okom volt rá, de ehhez senkinek semmi köze nincs.

Annak pedig oka van, ha valaki nem segít a saját anyján, ott valaki szar ember. Vagy az, aki nem segít, vagy az, akinek nem segítenek. Láttam példát mindkettőre.

Az hogy elküldenek egy dolog.
Panaszkodott új kolléga a régi helyre hogy milyen volt, nem baj végighallgattam. Mert ide tették, oda tették.
Aztán mikor hallom beszélgetni a főnököm meg őt kaja közben.... Mármint eszek és hallom miről van kint szó. Nekem nem lenne hozzá türelmem. Bár hülyeség, mert a kényszer nagy úr. Tűrnöm kellene főnököm bőrébe lehet, és úgy hogy én vagyok a fizető vendég.
Másik kollégát sikerült megmenteni. Picit áthidaltam az éppeni ötlethiányát. Már saját ötletei, meglátásai vannak. Én büszke vagyok rá mert brutálisat fejlődött. És persze hatalmas figura.
Van?de volt városi proletár is, még a cégszétválás előtt. Tényleg. Beltenyésztett, belterjes ahogy szoktuk mondani. Hát nem könnyű eset. Szakma ide vagy oda azt nehéz elviselni.
Reggelente brinával járva van egy városi ember aki mindig elenged ha látja a fényeket. Pedig a garázsából kiáll egy brutális lejtőn. Tegnap korán jöttem, ő is. Siettem. Sajnos mindig minden nem látható be. A féket taposva megálltam mikor fordult a garázsba. Nem láthatott, és én se őt. Egyszerűen egy a járdán parkoló telepjárós után bukkant fel. Nem könnyú a városi élet, lehet párszor garázsa elé is álltak. Nem haragudtam két okból sem. Mert mindig elenged, és azért se mert nem láthatott. Megfogtam a lendületem. Nem lett minimum anyagi kár, nem lett baleset sem. Azért liberális ennyire nem vagyok, a telefonálás nálam is kiüti a biztit. Mert párszor csak azért nem vesz észre.
Segítség nem mindenkinek jár alanyi jogon. Van hogy öreg hölgynek teszem fel a láncot, van hogy fiatal csajszinak. 25 éves férfiembernek - bocsánat de nem, neki tudni kellene minimum ennyit. Közös ebben hogy akkor van kimosva a kesztyűm, meg utána.

Ha már segítségről van szó, rosszul lett fekvő ember mellett kb. százan elmennek, átlépik, mire valaki segít pld.: mentőt hív mert meg sem szólal a fekvő ember. Simán meg lehet halni.
Ha ez egy részeg, akkor a kórházban van szívás lemosdatni, kijózanítani stb., az illetőt már ismerik, mert havonta hozza a mentő.

Kedves Pumuckli!

És nem neked, és rólad a következők.
Az adáshoz nem kapcsolódik a kapás. Ezek egymástól függetlenek (kivétel a protokoll). Nem szeretnék most erkölcsről, etikáról áradozni, de amiről itt szó volt eddig is, a viselkedésről, annak ezek alaptanai.
A Szülő is ember, így lehetnek hibái. Az egészet összefogja a család fogalma. Segítségre az szorul, akinek hiánya van valamiből, és azt nem képes magától pótolni. A bírálat nem segítség.
Ha valaki ad, elnéz valakinek valamit, az felemel, és jó érzéssel tölti el a cselekvőjét.
Ha nem így van, az nagy baj.
Nem magyarázat a másik cselekedete a Te cselekedetedre. Amit Te csinálsz az megmutatja milyen vagy.
És nem csak a most következő napokban, hanem egész élettartamban.

És ezektől függetlenül, Mindenkinek:

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!
Tartalmas, sikeres új esztendővel!

Ismerős csajt, nevezzük mondjuk Móninak.
Rabosították és bent aludt egy este.
Kocsmai verekedés miatt.
Nem ő verekedett, csak mint a pultos, hivatalból tanúként vették fel az intézkedés során.
Tárgyaláson nem jelent meg, elírták a lakcímet (egy számjegy, a második helyértéken) a "meghívón".
Kijöttek (akkor bezzeg megvolt a pontos cím).
Másnap, amikor elengedték, adják vissza neki leltár szerint a cuccukat:
- Cipőfűző.
- Tessék.
- Ugye nem gondolja, hogy úgy jöttem be, hogy csak az egyik bakancsomban volt fűző?
- Cipőfűző
- Rövid gondolkodás után, Móni: "Hagyjuk".

István szerintem ezekről tudna esszét írni, saját szemmel láttam az Örs vezér terén:
Vak srác toporog , fiatal hölgy odamegy, hogy segítsen.
Megbeszélik, csaj karon fogja, öles léptekkel nekiindulnak a metró felé.
Szegény srác, csak úgy "leffeg" mellette.
Jön a "kétoszlopos" buszmegálló tábla, csaj rutinból kikerüli, vak srác "BANG" felkenődik rá, mint a filmeken szokás.

Vásároltam ma néhány ajándékot nagyobb bevásárló központokban, és ami meglepett hogy 10-12 éves kislányok harisnyában plusz kabát kombóban, vagy plusz szoknya járkálnak....Volt aki feltehetőleg a nagyanyjával sétált az utcán...Nem tudom merre szalad a világ, de 10 éve a 10 év körüliek még hello kitty-s hátizsákot viseltek, és rendes kislány sapkát hordtak...

Egy biztos. A társadalmi elvárások mindig változnak, de még csoporton belül sem egységes. Kicsit az "öregebb" generációról azaz 16+ . Társadalmi elvárások szerint 15-35 éves korba szüljön egy nő. A biológia meg 16-25 közé teszi. Bizonyos csoportokban ez így működik.
De amúgy szerencsétlen hogy válasszon mikor a mai 16-25 éves fiúk lassan menstruálnak.

Felénk mostanság 30...40+ körül szokás házasodni/szülni...

Sokszor nem ők választják ezt a sorsot, hanem így alakul...

A kép a kezemről.

A baj mindig leselkedik ránk.
A balesetvédelem, a figyelmesség lehet megoldás a baj elkerülésére, ha komolyan vesszük amit csinálunk.

Nem mondtál ellent Gaflynak, szerintem, mivel a szokás is úgy alakul ki ahogy alakítják.
Magyarul mindenki maga dönti el mikor mi fontosabb számára. Az nem a sors maga, hanem döntéseink eredményei alakítják egyrészt sorsunkat.

Hosszútávon senki (tisztelet az egy-két kivételnek) nem tud masszívan figyelni arra, amit csinál. Ideig-óráig fenntartható az aktív figyelem, nem kevés energiabefektetéssel. Ugyanakkor a balesetek nagy részét éppen a figyelem elkalandozása okozza, hiába a sok intés. Nincs mit tenni, az emberi agy így működik.

Nem szeretnék okoskodni, azonban adott munkaköri előírásoknak figyelembe kell venni az ember képességeit. No meg kellene az előírások betartását is ellenőrizni. Az egészség alapeleme az életünknek. Arra elsősorban kellene vigyázni. Nincs az a gond ami ezt felülírná. A gond csak egy feladat amit meg kell oldani, de a baleset egy tény amivel azután együtt kell élni.
A gondokonn át kell látni a magunk és mások érdekében.
Az "elkalandozás" felelőtlenség magunkkal, és másokkal szemben.
Nem a telefonnyomkodásra kellene gyúrni sokaknak, hanem a felelősség teljesebb viselkedésre.
Sajnos a megfelelő oktatás hiánya élen jár e probléma kialakításában, mivel fiatal korban lehet ehhez legjobban hozzászokni.