Részben a munkám vitt arra. Jo volt, szép volt. Nem lehet mindig ott lenni ahol valami történik.

Én még a földrészen kivül sem voltam.

De törekedni kell rá...
Mindig érdekelt az űrkutatás, a csillagászat, érdekes szakma lehet!
Fene tudja, de egyszer nagyon megnézném, egy Saturn V (v. hasonló kaliberű űrhajó) startját, amikor a szó szoros értelmében elszabadul a POKOL!
Jó lenne egyszer belesni az pl. arecíbói obszervatóriumba, hogy mivel is foglalkoznak ott.
Sok helyen szeretnék lenni egyszerre, de nem megy, hiába próbálom.
Gafly:
A második jópofa!
Valamennyien tudjuk, hogy az örökifjú Buzz nagy tréfacsináló és életművész, az Elnök (azt hiszem) beiktatásán szét nevettem magam, milyen arcokat vágott!
Ezek a hapsik vadászrepülőket, űrhajókat vezettek, "vélhetően beszámíthatóak"!
Az életüket tették fel arra, hogy kutassanak és hazahozzák egymást.
Azt olvastam, hogy a hazugságvizsgálót is át lehet verni, de...
Hogy létezik-e a "Mikulás"?
Valahol már leírtam, számomra a legmeggyőzőbb bizonyíték:
Meg sem próbálják felvenni velünk a kapcsolatot!

Én még az országon kívül sem! Mindjárt jön valaki hogy városból se...

A megyéből is keveset léptem ki.

Hát azt hiszem a Saturn startjárol mindannyian lemaradtunk. Esetleg még Bajkonurban láthatsz valami hasonlot.
Ez szomoritott el a leginkább az Ujházy muzeumban.
Ottjártunkor a kiszolgált Space Shuttle mérnökök vezettek végig a muzeumon. Elötte valo évben fejezte be a NASA a Space Shuttle programot és tett ki 15000 ilyen szakembert az utcára. Ezek közül a nyugdijkoruak általában kaptak némi állást a muzeumokban szerte az országban a többiek meg elég nagy bajban voltak, mert drága nagy- és speciális tudásu emberekre alig volt szükség az USA-ban. Állitolag akkor még 9000-en voltak munka nélkül.

Szerintem érdekesség, ez történt velem ma:

Hazafelé tartottam munkából. Már közel jártam a házhoz, egy utca választott el, mikor felfigyeltem a visszapillantóban egy Mercedes típusú gépjárműre, mely annyira benne volt a hátsó felemben, hogy a belső tükörben már nem látszott csak az első szélvédőjének felső 2/3-a. Ez különösen is durva, ha azt vesszük, hogy egy alacsony fekvésű sportautót vezetek.
Feltoltam a sebességet 60-ig, de a helyzet változatlan, Ő csak jött.
Mikor már csak körülbelül 30 méter választott el az S kanyartól, átfutott a fejemen, hogy ha lassítok, ez belém jön. Azonban az is, hogy egy alacsony súlypontú, nagytesű, AWD gépjármű ezzel a sebességgel gond nélkül eszi meg ezt a kanyart. Így benéztem a biztonság kedvéért, hogy nincs-e előttem és a szembe sávba bármi is, majd mikor meggyőződtem arról, hogy üres a terep, lassítás nélkül vettem be a kanyart.
A lehúzott ablaknak hála még a sportkipufogó elnyomó hangja mellett is hallottam a Mercis fékcsikorgását, mikor belenéztem oldalsó visszapillantótükrömbe, a fickó megállt, igaz, már a szembe sávba.

Az igazi krém azonban csak most jön!

A kanyart követően nagyjából 400 méter megtétele után megérkeztem és leparkoltam a kerítés elé.
Fél perc lehetett, mikor feltűnt a Mercis, aki megállt az autóm mögött. Fiatal, 18-20 éves körüli forma lehetett. Az alábbi párbeszéd hangzott el (nagyjából):
- Normális vagy, b*zmeg, simán kivihettem volna a kerítést! - kezdte Ő, majdhogynem ordítva.
- Szóval azt mondod, hogy mivel annyira benne voltál a s*ggemben, hogy az utat sem láttad magad előtt, én vagyok a hibás a megfelelő féktávolság be nem tartásáért, amit te követtél el? - Én teljesen higgadt voltam.
- Ha fékeztél volna, tudtam volna, hogy kanyar jön! - még mindig ordított (mentség-e, vagy sem, távolról nem lehet látni, hogy kanyarodik az út).
- Nem értem, mi bajod van azzal, hogy habár szabálytalan vagy, én bevettem a kanyart, te pedig nem. Most pedig engem okolsz a saját f*szságodért? Örülj inkább, hogy nem lett bajod! - itt már kicsit ingerültebb voltam.
- Ha összetörtem volna a kocsimat, azt levertem volna rajtad! - kezdte kicsit fenyegetőbben. Én ezt nagyon kezdtem nem érteni, így el akartam hajtani.
- Egyrészt, ezt semmilyen szerv által nem tudnád rám verni, másrészt, ha fékezek és te belém jössz, akkor nem csak a kocsid, de te is darabokban lennél, csak utóbbi általam! - Elszakadt nálam a cérna, ez van.

Viszont ez megtette hatását, mert szó nélkül beszállt a kocsijába, majd padlógázzal hajtott el az ellenkező irányba, mint ahonnan jött.

Hát, hölgyek, urak, létezik ilyen is

Alacsony a kerítés...

Nekünk volt hajdanán egy soförünk. A végén már senki nem akart vele utazni. Az uriember mindig benzint akart sporolni, igy amint meglátott egy kamiont beált mögé ugy 5 méterre és igy mentünk egyszer több mint egy oráig, mert szerinte nagy volt a szél szemböl igy a kamion árnyékában rengeteg benzint sporolt. Hát nem volt egyszerü az utazás vele.

Azt én sem értem, miféle kerítésről beszél.
Az út kb így néz ki felülről:
(Barna a ház, lila a kerítés, szürke az aszfalt, zöld egy kics tuja)

Az a helyzet, hogy a te esetedben egyértelmű volt hogy ő a hibás, mert nem tartja be a követési távolságot. Ellenben ezt bizonyítani nagyon nehéz ha baleset történik, te meg közben beleálltál a dologba, és tolod neki te is, meg fék nélkül kanyarodsz, stb.
Amellett hogy neked adok igazat, ez egy sz***r helyzet.

Én ilyenkor, ha valaki ennyire beleáll a kocsim s***ébe (indokolatlanul), egyszerűen elveszem a lábam a gázról! Biztosan nagyon siet, megkönnyítem neki az előzést. Érteni szokták

Az ilyen állatoknak elvenném a jogsiját, és beletömködném a tankjába

A csillagászat engem is érdekelt fiatalon, vettem távcsövet, könyveket hogy majd abból még nagyobb távcsövet építek, aztán gyorsan alábbhagyott a lendületem mert rájöttem hogy egy olyan távcső amilyet én szeretnék az nem nekem, de egy ország költségvetésének sem kis falat.
Szerencsére az ember kinövi ezeket a dolgokat, meg a mindent tudni akarását is.

Nem tudom ebben mi a meglepő. A legtöbb város belvárosi forgalmában képtelenség 65-ös tempó alatt menni, néha 70-nél is letolnak. Ilyenkor ki szoktam állni a külső sávba és had menjen a paraszt.
De nem is ezek a veszélyes helyzetek, hanem amikor hármas fogat van, és a legelső gondol egyet, bekanyarodik ezen tempó és követési távolság mellet, majd kiteszi az irányjelzőt amikor már fordul az autó. Na az ilyenek miatt kell betartani bőven a követési távolságot. Városi közlekedésben nagyon gyakran villogok, azaz nem fékezek, csak annyira teszem rá a lábam a fékpedálra, hogy a s***emben jövő lássa a féklámpát, különben eszébe nem jut átkelőhöz közeledve sem lassítani, hiába áll a gyalogos a járdán hogy átmenne. Ha meg netán lelép előtte, akkor még ő lesz megsértődve ha elüti.

Én azt gondolom, idehaza is számtalan, csodálatos helyet lehet megnézni!

Azt nem tudom ő milyen kerítésről beszélt, én az állatkert kerítéséről

Érdekel az ÉG fizikája, Hawking Tanár Úr könyveit nagyon szeretem!
Vajon milyen látvány lehet messziről a Galaxisunk?
Szoktam lesni az ISS-t, nagyon bírtam a korábbi parancsnokát, Chris Hadfieldet.
Csendesen irigykedem rájuk, hogy ilyen király melóhelyen dolgoznak/dolgozhattak!

Hm, én is tapasztalok meredek dolgokat, főleg mostanság, hogy üresebbek az utak. Üresebbek, de nem kevésbé veszélyesek, mert előkerültek a volánbarmok (kicsi a forgalom, rá lehet nehezedni a gázra!), akik ész nélkül mennek. Most nagyon sietős lett hirtelen... Meg azok is beülnek autóba, akik amúgy csak hétvégén vezetnek (talán máskor tömegesen közlekednek inkább), na, Isten óvjon meg tőlük bárkit, mert a rutintalanság is gyilkos dolog - kiszámíthatatlanok.

Hát én nem nagyon irigylem az ilyen munkahelyeket. Pár napig még talán kibirnám, de hetekig, honapokig bezárva, nem egy fönyeremény. Valoszinü friss levegö sincs, csak mindennap ugyanaz a monoton munka. A kezdetben biztos bámulnék az ablakon a Földre meg a csillagokra, de nem hiszem, hogy egy hétnél tovább izgatna. Persze biztos a mérési feladatok stb izgalmasak lehetnek, de én szeretek ilyen megfeszitett munka közé beiktatni, valamit mást, ami pihentet, ami idöt ad átgondolni a dolgokat, amivel foglalkozok. Lenn a Földön sokkal izgalmasabbnak tartanám a munkát.

Én bizony szeretnék itt (ott) melózni egy ideig (bár tudom, hogy esélyem sincs)!
Nem vagyok klausztrofóbiás, a levegő frissességéről sajnos nincsenek infóim, a monotonitást jól bírom.
Szívesen "cipelném a nehéz" berendezéseket, segítenék, amit csak tudok.
Megígérném, hogy nem piszkálom a kapcsolókat, szigszalagozzanak az ablakhoz, így nem leszek útban. Továbbá ott is ki lehet (kell) menni "sétálni"...
Viccet félretéve:
szerintem ott az űrhajósoknak nincsenek ilyen jellegű (pl. bezártsági, vagy egyéb mentális) problémájuk. Eleve válogatják Őket erre és folyamatosan gondoskodnak a "szórakoztatásukról" is.
Valószínűleg nem egyhangú a napi melójuk, már sütöttek sütit, neveltek salátát (bár csak a felét ehették meg), Chris is fizikaórákat tartott a sulisoknak...

Pár tiz millióert Musk szivesen felvisz egy pár honapra...

Sajnos nem fogok most kimenőt kapni a Cégtől...

Lehet, hogy kiprobálhatod olcsobban is egy traktoron valahol az alföldön. Ülj be szántani vagy vetni egy végtelen táblán. az elsö tapasztalatszerzésnek jo.

Nemár! És a súlytalansággal mi lesz?
Temérdek műszer az van egy korszerű traktorban is, az igaz...

Megvettem és elolvastam a könyvét, sajnos a dedikálást és a személyest elmulasztottam, amikor itt volt (már bánom a lustaságom, más mentség nincsen rá).
Az alázat, és tudjál nulla lenni nagyon bennem ragadt.
Valamennyire a gondolkozás, megoldás keresés és sok munka is betalált, de az rettenetesen nehéz.

Jááááj, lemaradtam!
Mi a könyvének a címe?
, amikor ott repülsz az égen...!

Probáld ki, este ha leszállsz a gépröl, azonnal megérzed a sulytalanságot....

Egy korszerű traktorban már nincs szükség emberre , ergo : ha nem vagy ott súlytalan vagy ? ??

Volt olyan, hogy reggel "szálltam le" egy általam "piszkált" másmilyen gépről, de amit akkor éreztem, az szerintem nem a súlytalanság lehetett...

Neeem, biztos nem!
Akkor máshol feksze..., izé..., máshol vagyok súlyos!

Egy űrhajós tanácsai földlakóknak.
PDF-ben ingyen is letölthető.
Bemelegités.