A cikkeidet olvasva azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz az az eltérés amit a párosításnál elfogadhatónak fogsz ítélni. 1 százalék? 0,2 százalék? Vagy pedig...

Az nem biztos, mert működik. Ha párban szeretnéd használni, akkor AB osztályban egy kisé nagyobb nyugalmi árammal, aszimmetrikus előfeszültséggel, azért minimalizálható a torzítás. Persze jobb a két legalábbis közel azonos cső.

Ha visszanézed a kb. 5 hozzászólásommal előtti méréseket 2 MAZDA-6CG7-ről akkor azon azt láthatod amit én elfogadhatónak ítélek. Ha számot szeretnél hallani, akkor a 5% -on belülire értékekre szavaznék munkapont körüli értékeknél. Ebben a tűréshatárban azért már elég sok csövet össze lehet válogatni.

Igen, pontatlanul fogalmaztam. Nem hibás, de azért ezzel már nem építenék olyan erősítőt amit kiadok a kezemből. Tudod a jóhangú cső az legyen jó műszaki állapotban is.

Én az elmúlt 60 évben még sohasem hallottam a cső hangját, csak ha leesett, és összetört.
Szépen csengett, pukkant. Egy elektroncsővel kapcsolatban soha sem hallottam "hang" nevű paraméterről, pedig szép számmal megfordultak kezeim között.

Éreztem némi íróniát a hozzászólásodban, ezért nem is reagáltam rá eddig, de biztos vagyok benne, hogy pontosan értetted mit is akartam mondani.

Sziasztok! Az mellékelthez hasonló "normális" bevált csőmérő építéshez szükséges teljes dokumentációt tudna valaki felrakni?

folyt...

Mit jelent a normális? Nézegettem régebben párat, ahhoz hasonlót is, meg olyat is ami kapható volt kit-ben, de mindegyikkel voltak bajok, leginkább a korlátozott használhatósága. Akkor se értettem (most se), hogy minek fog bele valaki egy ilyen fejlesztésbe, ha aztán a végeredmény meg nem sokat ér. Hiába van hozzá csilicsáré PC szoftver ami szépen rajzol, ha se az anódfeszt, se a rácsfeszt nem tudom akárhova állítani (mert mondjuk 40V-nál vége van nekem meg -65V kéne), vagy nem terhelhető az anódtáp, és összerogyik egy nagyobb csőnél, stb stb.
Egyébként, ha ilyenbe akarsz fogni, akkor inkább olyat keress ami rajzolni is tud, mert csöveket párba válogatni azzal sokkal egyszerűbb. Plusz néha nem elég az, hogy egy adott pontban kiírja neked az LCD-re a feszt meg az áramot, ha eltérőek a meredekségek és más ponton más eltérés lesz.
Ha jól emlékszem a utracer-hez publikus volt minden, leírás, nyákok, hex fájl, PC szoftver, de azzal is pont ilyen bajok voltak, egy normális teljesítmény triódát nem lehet megmérni vele, pedig pont azt mérné az ember, nem az ECC-t mert azt minek...

Üdv! A "normális" alatt tulajdonképpen az általad összefoglalt jellemzőkre gondoltam. Az uTracert is néztem párszor, de a hexet csak fizetősben láttam(ill. IC-be égetve, ondolom olvasási védelemmel írva). A számítógépes megjelenítés engem is hidegen hagy, hisz kézzel is fel lehet venni a munkaponti ábrát papírra. Szabályozható rács, segédrács, fűtés tápok és egy 350 mA-t leadó anód trafó már meg vannak. Ami inkább a gondot okozza a csőfoglalatok bekötése valami komplex panelon a klasszikus hangfrekvenciás csövekhez, hogy ne kelljen drótozni vagy dugdosni. Még yaxley kapcsolókon is gondolkodtam, de a kereskedelemben csak alacsony minőségű kis terhelhetőségű forgó típusok kaphatók(legalábbis amatőr pénztárcához).
A másik ami praktikus lenne egy több értéket megjelenítő voltmérő, mA mérő 1db LCD-n(csatolmány-hoz hasonló). Jelenleg így is lehet mérni, de nem szeretnék sok huzalt. Te, hogy oldottad meg a foglalatok szelektálását?

A zip-be beraktam ami nekem a utracerről van, van benne hex, pc szoftver egyebek, de nem néztem át mert végül úgy döntöttem hogy nem építek olyat.
Átnéztem régi gyári készülékeket, kívül belül, meg a rajzaikat. Szem előtt tartva a látottakat, meg azt, hogy én nem napi szinten mérek csövet hanem úgy évente egyszer, egyből el tudtam dönteni hogy nem veszek egy halom foglalatot, és nem építek velük drótdzsungelt egy hatalmas dobozba. Helyette megcsináltam a tápot, meg fogtam egy deszkadarabot (van belőle több is), és pl. az oktál csőnél foglalatot sem használok, csak beteszem ebbe és mérem. A félbevágott mezei pár forintos réz csúszósaru egy picit megnyomva fogóval tökéletesen rácsúszik a cső lábára, sokkal átláthatóbb mit csinálok, azon a ponton mérek ahol csak akarok, nem kell a kontakthibás yaxley-kkel küszködni.
Ennek a kettős triódának ugye teljesen más bekötése van mint mondjuk egy tetródának, de ugyanez igaz a 9 lábúakra is, egy ECL86 és egy PCL82 bekötése is más, meg egy ECC-é is.
Ennél a csőnél én 5 mérést szoktam csinálni (egyik trióda fél grafikon, másik fél grafikon, kettő párhuzamosan kötve grafikon, plusz mindkettőn emisszió mérés) és ezekhez más más kötés kell, nekem egyszerűbb így mint sok állású meg tárcsájú forgókapcsolókkal.
Ezen a deszkadarabon akár össze is lehet rakni, és el is lehet indítani próbaképpen a végfokot, a táp bírja, csak a kimenőt kell rákötni meg az alkatrészeket odaforrasztgatni (mint a képeken), mondjuk ott speciel már foglalatban vannak.
A grafikon az nálam is úgy készül, hogy kézzel felírom az értékeket, beviszem egy excel táblázatba, és azzal utána olyan grafikont rajzoltatok amilyet csak akarok, meg tud a program nekem válogatni, kiír min max értéket, %-os eltérést egy értéktől vagy akármit.

Köszi a választ és a mellékletet! Én is maradok az analóg építésénél, mert egy viszonylag egyszerű feladatra nem akarok "űrtechnikát" építeni, ráadásul ezek a tápok bírják egy összehuzalozott végfok élesztését is. Abban is igazad van, hogy a sok foglalatos kábeldzsungel ellenére sem lehet mindenre jó teljesen univerzálisra megépíteni. Engem is a HF csövek mérései izgatnak, más nem igazán.

Valahol láttam itt a fórumon régebben, azt hiszem "EM1" névre hallgató, általad tervezett szabályozható 300V fölötti labortáp tervedet, korrekt paneltervekkel, de sajnos nem találom azóta. Ha megtennéd, hogy megosztod ezt a HV verzióját azt nagyon megköszönném, sajnos nem találom. Jelenleg egy-egy egyszerű áteresztő FET-es szabályzó van az anód-segédrács körben áramkorlát és zárlatvédelem nélkül, ezeket lecserélném arra. Üdv

Véleményem szerint ma már teljesen felesleges csőmérőt készíteni (kivéve ha valaki szereti a kihívásokat), mert egyrészt nincs is elérhető annyifajta cső, és prímán meg lehet mérni a saját helyén ugyanazokkal a tápfeszültségekkel, pusztán a vezérlőrács feszültség változtatásával.
A csőkarakterisztikák azon részének mérése, ami kívül esik a normál működési tartományon, amúgy is nehéz dolog, mert azokat csak impulzusos módszerrel lehet mérni, és párba válogatáshoz nincs is rá szükség. Fontos viszont a cső állapotának ismeretéhez a vezérlő rács áramának mérése.

Szerintem kevered a G1 vezérlőrácsot a G2 segédráccsal(ez utóbbi áramát feltüntetik). A G1 vezérlőrács áramát nem nagyon láttam katalógus adatként. Már anódáram+meredekség méréssel is elég világos képet lehet kapni a cső állapotáról. A legtöbb HF csőnél van egy 250V anódhoz megadott katalógus adat. A csőmérő akkor is hasznos, ha "kukázik" az ember használt csöveket börzéken, piacon, vagy itt az apróban.
Sajnos el ment egy rossz irányba ez a használt cső eladás. Általában az aukciós oldalon kirakja a kedves eladó a "hűű, cső, ez sokat érhet" alapon a malacólban talált tv csöveket, amit a nagyi összegyűjtött(a rosszakat is) és ki ír a 20 csőre x ezer forintot. A "profibbak" úgy hirdetik, hogy "szép állapotú" cső, "működik". Egy végső stádiumban lévő cső is nagyon szép, és szól is, pedig már 5%-át tudja a gyári paramétereknek csak. Van még a "mindenthazavittem a seregből anno raktárosőrmesterként" tipus, és látja, hogy drága cső ezért a bolti ár kétszeresét szeretné kapni érte.
Véleményem szerint csak úgy illene eladni csövet, ha rá van írva az anódáram és a meredekség minimum, továbbá katód-fűtőszál zárlatra és gázosságra ellenőrízve van, vagy csak fillérekért eladni ill. megvenni.
Sajnos a fentieket összefoglalva, szükséges egy csőmérő egy háztartásban

Nem keverem, pont a vezérlő rács árama jellemzi egy cső elhasználódását, gázosságát. Ipari csövek adatlapjaiból tájékozódj, ott megadják hogy milyen paramétereknél tekintendő a cső élettartama végének. A legtöbb csőnek van ipari változata, ott megtalálod az adatokat, a nagyobb teljesítményűeknél pedig hasonló paraméterű csövek adatait veheted alapul.
Ezek a max anód (katód) áram, a meredekség, és a G1 áram, valamint az elektródák közötti szigetelési ellenállások. A segédrácsáram töredéke az anódáramnak, így annak nem igazán van jelentősége a cső minőségének szempontjából. A max anódáram a cső emisszióképességéről tájékoztat.
A G1 feszültség változtatásával a meredekséget is mérni tudod, ehhez nem igazán van szükség nagy tudományra.

A vezérlőrács áramának a mérése az egyik legjobb mutató a "gázosság" (mint tipikus degradációs hiba elektroncsöveknél, az emisszió vesztés mellett) kimutatására.
Szokás úgy is detektálni, hogy rövidrezárjuk a rácslevezető ellenállást, ha változik az (anód/katód) áram, akkor a cső gázos...

Igen, ez az a bizonyos "nyaloszkóp" vizsgálat. Megnyálazod az ujjadat, és végighúzod a rácslevezető ellenálláson. Ha változik az anódáram, gázos a cső.

A gázosságot említettem, ami gyakorlati szinten egy rövidrezárt 1-2Mohm-os ellenállás a g1-en, amiről gázosság vizsgálatkor eltávolítjuk a rövidzárat egy "nyomva bontó" nyomógombbal, de pucuka méri(?) azt a 2-3 uA-t valamivel, amit bevallom még nem láttam egyetlen csőmérőben sem alkalmazva.
Meggyőződésem, hogy üzemi környezetet teremtő puritán csőmérővel is, (ami anódáram, anódfeszültség, rács és negatív rácsfeszültség beállítására képes,) igen pontosan meg lehet határozni egy cső állapotát, fellapozva a katalógust. A gázosság nyomógomb alkalmazása is egyszerű valóban, akárcsak a meredekség mérés. Ezekkel tisztában vagyok, csak gyakorlat hasznosítható ötletekre lettem volna kiváncsi, pl csőfej szelektor panelterv stb. Legfeljebb mutathatnátok milyen gyári csőmérők mérik a vezérlőrács áramát?!

A vizsgálat az egy dolog, a mérés (1 - 2 µA) pedig egy másik. Ha a rácsáram ilyen magas, attól még a cső működik, látszólag jól, de azt jelzi, hogy itt a vég. Ez az az eset, amikor ismeretlen előéletű csövekhez jutottál, és válogatni kell.
Minek csőfej szelektor, meg hozzá hókuszpókusz, amikor egyszerűen a helyén némi belenyúlással megmérheted.
Még a 60' -as évek elején voltam gyakorlaton postai erősítő állomáson, ott a rengeteg, 2 - 3 típusú cső miatt volt célműszer, az üzemkészség megállapítására. Annál szinte csak a rácsáramot nézték. Aztán a zavarvizsgálat Petőfi Sándor utcai irodánkban volt egy jó nagy csővizsgáló pult, de nem izgatott fel különösebben.

Szerintem az országban legjobban Solton tudták hogyan kell a komoly csöveket mérni.
Pont a csőmérőt és bejáratót nem nem tettem be a cikkbe.

Bocsásd meg a tudatlanságom, de légyszives írd már le, hogy mivel és hogyan szoktad mérni a rácsáram (g1) pontos értékét, és a mérést mi alapján értékeled ki?. Mellékelt egyszerű végcső gyári adatlapján, hol van feltüntetve a gyári rácsáram érték amivel össze lehet hasonlítani?

A hókuszpókusz azért kell, mert egy karakterisztikát, hogy rajzolsz fel 1 fix anódfeszültséggel, ha erre támad kedved? Másrészt nálam fordított a dolog, ha kerül valami csövem, megmérem és ha jónak bizonyul, akkor építek köré áramkört.

Ebben az adatlapban van rácsáram érték, mint elfogadhatósági teszt érték.
Csak úgy böktem a katalógusban.

Upd: ebben is említik...

Én sajnos nem látom benne, de megnéztem már a Magyari féle elektroncső atlaszt is, meglepő de abban sincs Ig1 érték. Mindegy, az a biztos ha pucuka megmondja majd, hogyan kell mérni és az adatokat honnan lehet beszerezni, ill. hogyan kell karakterisztikát rajzolni ezen érték birtokában.

Én azt nem értem, hogy miért ragaszkodsz a cső karakterisztikáinak felvételéhez. Az igen nagy munka, és szerintem nem éri meg. Nem minden cső adatlapja tartalmazza az élettartam határadatokat, ezeket többnyire csak az ipari felhasználásra készült csöveknél találhatod, mert ott fontos a megbízhatóság tervezése. Nem gondolom, hogy nálad ez kardinális kérdés lenne, bár ha igazán kíváncsi vagy, és rászánod a rengeteg időt, akkor tedd meg. Én biztos nem fogok könyvet írni, mások már megtették előttem, magyarul is elérhető szakkönyvekben, jegyzetekben, leginkább műszaki könyvtárakban.
Nem hiszem, hogy 1 - 5 µA, vagy az anódáram mérése gond lenne. A be-, és kimeneti karakterisztikák egymásból megszerkeszthetők.
Mint minden alkatrésznél, a csöveknél is a gyártó által közölt adatlap a mérvadó. Ha több gyártótól is elérhető adatlap, célszerű azt is előkotorni, bár sok esetben az eredeti gyártó adatlapját veszik át, változó részletességgel.
A diszkurzusban két dolog keveredik:
A cső műszaki állapota, elhasználtsági foka. Erre mondtam, hogy elegendő megmérni a rácsáramot, amely nagyjából az említett tartományban mozog, nagyobb teljesítményű csöveknél nagyobb, kisebb teljesítményűeknél kisebb. Meg kell vizsgálni az emisszió képességet, ezt a nulla vezérlőrács feszültséghez tartozó mért anódáram összehasonlítása a megadott, vagy az adatlap karakterisztikájából kiolvasható értékkel.
A csövek válogatása azonos, vagy legalább hasonló párokra. Ezt is elegendő néhány, egy két ponton mérni, és az adatlapi karakterisztikából kiolvasott értékkel összevetni. A karakterisztika jellege nem változik, ezért szerintem nem szükséges pontról pontra újból felvenni. Nembeszélve arról, hogy a disszipációs görbe feletti görbék felvétele nem egyszerű, a cső életének veszélyeztetése nélkül.
Az, hogy Accord kolléga hatalmas munkával előállított egy ilyen eszközt, azt igen nagyra becsülöm, minden tiszteletem érte, de szerintem ekkora munkát belefektetni, egyszeri alkalom miatt, az szerintem nem éri meg, sokkal könnyebben célhoz érhetsz egyszerűbb eszközökkel.

Köszi a választ! Olyan érzésem van, hogy tulajdonképpen oda jutottunk vissza ahonnan elkezdtük feleslegesen. Én vidámabban tudok mérni anódáramot és meredekséget, amit a legtöbb adatlap, Magyari atlasz tartalmaz és a legtöbb csőmérő műszer is ezeket jeleníti meg(vagy még ezt sem), akkor nem értem miért mondtad, hogy vezérlőrács áramot muszáj mérni nano és mikroamper tartományban, ami sokkal körülményesebb(nekem legalábbis), ha most azt mondod görbét is felesleges? Amit anódáram-meredekség alapján eddig rossznak mértem az nem volt jó még sosem. Görbéket én sem szoktam felvenni, mert ennyi szabadidőm nincs, ahogy fél mikroampert mérő műszerem sem.

Jó pár hónappal ezelőtt amikor még az EBL csövekkel építettem erősítőt akkor nem volt cső mérőm. Az alap kapcsolást használtam. Ahogy cserélgettem úgy változtak a katód feszültségek. Például 5,14 5,05 5,21. Ennyi nekem elég is volt.

A rácsáram mérésére, nehézségeire:
Valamikor gyerekkoromban az iskolában volt egy olyan fizikai képlet, hogy U/R.
Ez nem alkalmas kicsi áramok mérésére is...?
Vagy már nem érvényes...
Nosztalgiából meg van 2 db nagyon régi, elektroncsöves műszerem is, ún. csővoltmérő, de félvezetősben is olyan, amivel talán érdemes próbálkozni?

A kérdésem arra vonatkozott volna, a gyakorlatban ki, hogyan valósította meg a csőfej variálhatóságát ill. ki milyen csővizsgálót épített amivel mér. Az, hogy van aki csirkecsontból, kristálygömbből, kávézaccból, kártyából, piko-amperekből jósolja meg egy cső állapotát (holott megkoccintva a búra csengése, és a fűtőszál szinkép elemzése is legalább olyan pontos adatod szolgáltathat, ha találunk ez irányú katalógus adatot) a szive joga Viccet félretéve, engedelmetekkel maradok a 100éves mérési módszereknél amihez rendelkezésre állnak adatok és eddig bevált, főleg, hogy senki nem tudja az állítását alátámasztani.
Egyedül a kérdésemre Gee Lee -től kaptam korrekt választ amit ezúton is köszönök.
További szép napot mindenkinek!

Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Nem, nem elegendő, sőt kb. teljesen felesleges, soha sehol senki nem méri. Pl. a nemrég emlegetett stabilizátor csövek között már új korában vannak rácsáramosak, amiknek egyébként semmi bajuk. Ha betenném egy régimódi gázosság mérőbe, azt mondaná nekem, hogy dobjam ki, holott új, és épp ugyanúgy viselkedik mint a többi. Ha gázos a cső akkor rácsáramos (is) lesz, de fordítva ez már nem biztos hogy igaz, attól hogy rácsáramos még nem biztos hogy gázos. Majd egyszer ha lesz kedvem mutatok két ilyen (új!) csövet, a karakterisztikájuk alig tér el, működnek rendesen beépítve is, pedig az egyik rácsáramos a másik meg nem. És ez sem csak ennyiből áll, ugyanis, egy ilyen mérés még az öregedő csőre is akár jó adatot is adhat, viszont ha alul van fűtve akkor már nem, akkor derül ki, hogy milyen állapotban van a katód. Mert ha tökéletes, akkor alulfűtve is ad egy bizonyos %-nyi emissziós értéket, de ha már emisszió vesztett akkor az csak ilyenkor látszik.

De. ha egy cső gázos, rácsáramos lesz. Pont a stabilizátor csöveknél nem nagyon számít, ha gázosak (inkább nem elég nagy a vákum bennük, már gyárilag), de egy erősítő üzemmódban jelentős hatással van a linearitásra. És sajnos nem csak a gázokból keletkeznek ionok, hanem mikor már a katód anyaga is kerül a rendszerbe (elhasználódás miatt), az is növeli a rácsáramot. Ez a jelenség az, ami miatt az eredetileg jól vákumozott csőnek növekszik a rácsárama, a gyártó által meghatározott érték fölé, akkor mondhatjuk, hogy közel a vég. Minden csőben idővel csökken a vákum, mert gyártási technológiától függően kisebb nagyobb mértékben itt ott, különösen a lábaknál "szökhet a vákum" (sicc)
Kommersz csöveknél, kommersz felhasználásnál ez nem okoz túl nagy gondot, ha ez az esemény bekövetkezik, mehet a javítóba, csőcsere, és mehet a játék tovább. Hogy nem mérik, az egy dolog. (nem is tudnak sokan róla, hogy mérni kéne, inkább a getter színéből vonnak le következtetéseket)
Ha azonban olyan helyen használják(ták) a csövet, ahol a meghibásodásnak komoly következményei lehetnek, ott igenis fontos ismerni a cső állapotát, azt a néhány paramétert.
Pláne, ha a mai csőszűke világban, ahol már a gyenge minőségű stabilizátor csöveket is be kell vetni, új erősítőt tervezni ezekkel szerintem nem érdemes. (játszásinak biztos jó)
Az pedig igencsak alap dolog, hogy a csövek mérésénél a fűtésnek a névleges értékűnek kell lenni. Az emisszióvesztés névleges fűtőteljesítménnyel fűtve is látszik, hogy a maximális anód (katód) áram lényegesen kisebb, mint a katalógusban megadott érték. Ha pedig a cső fűtésével manipulálsz, az pedig biztos, hogy nincs jó hatással a cső állapotára, élettartamára nézve.