Még a Gorkij könyvesboltban is vettem vagy 15 elektronikai szakkönyvet orosz nyelven, mert az orosz tanárnőnk azt mondta, hogy bármi újdonság megjelenik nyugaton, azt az oroszok lefordítják, és kiadják.

Hát nagy csalódás volt, mert az orosz áramkör szemlélet egészen más volt, mint amit az ember megszokott.

Na látod. Én 1975 körül építettem az első tranzisztoros erősítőmet. Valami ezermesterben megjelent AD161-162 végfokkal ellátott kütyü volt. Két csupasz hangszórót vettem, valami kültéri hangosítóból kiberhelt darabok voltak, azzal szólt, gondolhatod milyen hangminőségben.

De megszólalt, engem meg a boldogság töltött el, hogy sikerült.
Az összes Magyarországon megjelent elektronikai szakkönyvet megvettem, elolvastam, és amikor elkezdtem dolgozni a cég könyvtárában fellelhető angol nyelvű könyveket is. A műegyetem legtöbb villanykari jegyzetét is átrágtam.
Dőlt hozzám a nyugati cégek katalógus halmaza, mert az Electronic news, meg a hasonló szaklapok annak idején tartalmaztak hátul egy vissza küldhető válaszlevelező lapot, amiken be lehetett karikázni azokat a hirdetéseket, amik érdekelnek, és egy-két héttel később érkeztek a hirdető cégektől a katalógusok, adatlapok.

Kb három szekrényem volt megtöltve ezekkel az anyagokkal. Úgy hogy nem most léptem le a falvédőről ez ügyben. Ma meg az internet még nagyobb szélesebb rálátást biztosít mindenre szinte már követhetetlenül.

Úgy hogy amikor azt mondtam, hogy engem nem a hangzás olyan finomságai izgatnak fel, mint téged, az hidd el nem az információ hiánytól volt.
Egyszerűen mások vagyunk, más preferenciákkal.

Vannak dolgok, amikben látatlanba (hallatlanba) is hiszek.
Egyrészt az nem kerül nekem semmibe, másrészt az én hallásom már nem az az ítész típus, mint mondjuk 25 éve.
Elhiszem az alkatrészek minőségét, mint fontos tényezőt. Akinek a szavaira hallgattam-tok, azt mondta, nagyon sok új kapcsolás (csöves tech.) nincs, csakis sokkal jobb alkatrészek, az igen.
Viszont a nyák rajzolásnak az a klasszikus formáját, amit az analóg technikában alkalmaztak, azt irigylem, de nagyon. Valószínű, hogy sokan elvannak a mérnöki egyenes, majd derékszögű irányváltásokkal ellátott huzalozással. Amikor azt látom, hogy a semmibe nem kerülő, legalább 45 fokos vezetést sem alkalmaznák - egészséges lustaságból, gép letervezte, jóvan alapon - megborzongok.
Ha ilyen régit látok, mint ez az ős, német, mono meghajtó panelen, akkor a gyönyörűségtől...

Ezt cáfolom.
Nincs olyan, hogy mérnöki egyenes, meg derékszögű. Az olyat csak a kezdők, a nyák rajzolással éppen ismerkedők szoktak elkövetni.
Készítettem én is nagyon sok nyák rajzolatot, chartpak fóliákkal, de nekem elég sok csíkszélesség, meg pőttyméret volt ( van ) meg, így a fotózottnál sokkal szebbeket tudtam tapétázni. Már már szinte művészi hatást is beleláttam. ( Számomra egy gyönyörűen rajzolt, akár kézi, akár gépi rajzolat felér egy műalkotással. )
Ma meg a gépi nyák rajzolásnál még ilyen korlátok sincsenek.

Nézz meg néhány RT, RTÉK nyák rajzolatot. Még másnap is nyugtatót szedek utána...

Elhiszem. Abban igazad van, hogy kell valamiféle érzék, vagy mi a fene, hogy az ember a vizuális megjelenésre is igényes legyen. Ez mindenkiben más.
Nem véletlenül alkalmaznak ipari formatervezőket ( akik valamilyen szinten művészek )

Akkor 2N3055-öket, TIP teljesítmény tranyókat csak rajzokon láttunk, nem is hittem el, hogy van olyan.
Az első erősítőm nekem is valami 1000mester újságból volt, egy tenyérnyi nyák - szerintem szintén AD161-162-vel. Elvileg egész 4.5W-ot tudhatott talán a papírforma szerint.Amerikánerrel furdancsoztam ki, 1mm-es fúrószárral a kályhacső lakkal pingált nyákot. A két térdem közt tartottam a nyákot a fúráshoz... Az elkók fekvő kivitel ellenére állítva lettek szerelve, az akkori zsanai gázkitörés tiszteletére Zsana2-nek neveztem el a remeket. Be se volt kapcsolva sosem, valahol az enyészeté lett az egész.

Furdancs, csőtoll, lakk, .... ez mennyire ismerős!

Sorolj fel nekem légy szíves öt neves gyártótól három olyan ellenállás típust amit szívesen kipróbálnál, vagy már kipróbáltad. Írd oda mellé légy szíves mindegyikhez mennyibe kerül.
Ez nagyjából legyen 5 x 3 = 15 variáció. Az előerősítő két csatornájában van 150 ellenállás. Mondjuk elég ha ebből 100 db jó minőségű. Ha jól számolom 1500 db kell bele, ha minden variációt kipróbálunk.
Nem vitatom és soha nem vitattam, hogy komoly változást jelent a jobb minőségű alkatrész és általában pozitív irányban. Küldök neked két nyákot Ha ezt a tesztet megcsinálod helyettem írd meg mekkora munkával mennyi pénzből mekkora minőségjavulást sikerült elérned. Nekem próbára teljesen jók ezek az 1%-os Yageo-k 8 Ft-ért/db. Ha nem szól úgy, mint a mostani előfokom akkor elég sok pénzt dobtam ki az ablakon (plusz a munka). Ha meg jobban szól akkor ezután ezt hallgatom. De azért előtte meg is mérem, ha ezzel nem okozok gondot bárkinek.

A másik. Valami zavar lehet nálad a vételben, mert én olyat soha nem írtam le: hogy mindentverőkapcsolás/erősítő. Ezt fogalmat csak te szajkózod, de nem tudom honnan szedted és mihez viszonyítod.

Az ellenállás cserélgetés egy jó játék Tapasztalatból mondom, hogy a leginkább kényes pozíció a visszacsatolás osztója, hiszen az kívül van a visszacsatoló körön. Azért van néhány, nem olcsó, de még megfizethető típus, amivel nem nagyon nyúl mellé az ember (a Yageo nem ilyen, sajnos).

Ugyanígy elsőnek, 1978-ban ősszel.

Tapasztalatból tudom ajánlani a Dale CPF típust, és hallhatsz változást középben és magasban.

Nem születtem okostojásnak, csak néha jó helyen voltam életemben
1974-76 voltam katona. Leszerelésem után egy nyolcassal "szabadult" századtársam meglátogatott, és meggyónta elkövetett bűneiket velem szemben. Nézegette a lemezjátszóba épített TBA810-es erősítőmet, bemeneti váltóval, hangszíszabályzóval, és mondá 1978 tavaszán, most jelent meg az ezermesterben egy tranyós erősítő, építsem meg azt, mivel biztos, hogy jobb a hangja. Hát megvettem akkor a máciusi ezermester és lekoppintottam a kapcsolást, akkor még egx trafó, egy stab megépítéssel. nem melegedett nagyon, és tényleg jól szólt akkoriban.

Az első, valóban megszólaló erősítő nálam is a TBA810 volt.
Előtte a régi munkahelyemen a műszerész barátok a 800-ast próbálgatták, nyákba forrasztós hűtőzászlójával. A 810-es a nálam valami érintéstől elszállt - vissza se jött...
A Vidi sztereó rádióval elvoltam egy darabig, később újra az építés.
QUAD405 jött, meg az STK-k és így tovább, FET-es, IGBT-es, meg a JLH.
A félvezetősök mára már végeztek velem.
Azóta a legkedveltebb nálam a befejezetlen erősítők, legszebb időszak, remények.
Ott lógnak madzagon az orrom előtt, sosem utolérhetően, hogy na, még ezeket is be kell fejeznem.
Remélem, ez a hosszú élet titka.

Nos, a terhelhetőségnél inkább arra gondoltam, hogy az ugyanannyi végtranzisztort tartalmazó, azonos feszültségről járó kapcsolások közül a TO-3 tokozásra épülőknek jobb lehet a hőelvezetése, és így az üzembiztossága is. (ha nem tévedek) A védelmet illetően, a ti véleményeteket kérném, hogy a fenti erősítők közül melyik kapta a leginkább használható áramkorlátot, amivel általában kevés baj lesz, azaz megfelelően véd és nem gerjedékeny? A hangminőség ugyan valóban nehezen értelmezhető és valamennyire szubjektív is. Ennek ellenére, a fórumon többször is szó esett arról, hogy a fetes erősítők kissé ipari, karcos, grízes,stb hangot produkálnak a magas tartományokban, illetve csökkenhet a kivezérelhetőségük ebben a szekcióban. Arra irányul az érdeklődésem, hogy melyik az ami inkább használható "full range", azaz a teljes hallható tartományban. Onnan jött a pa300, mivel az TO-3 bjt végre épül, van benne áramkorlát, és bár nem gondolom, hogy valóban hi-fi minőségről van szó, de talán a hangja is közelít a normálisabb, gyári készülékek felé. Szóval ebben kérnék megerősítést, vagy cáfolást. Érdekelne, hogy a tapasztalataitok alapján a többi megemlített kapcsolás esetleg lehet-e jobb, vagy nagyjából jól látom a dolgot?

Egyelőre meghallgatom - majd - ezekkel a Yageo-kal amik már úgyis benne vannak, aztán bogarászok a vcs.-körbe valamit. Lehet, itthon is találok. Majd beszámolok.

Valahol volt ez már téma!
Ugyan a TO-3 teljesen fém, jól csavarozható tokja első látásra jó hővezetést ígér, mégis az újabb TO-2xx tokok jobbak tudnak lenni, mert a gyártástechnológia ennyit javult, vele együtt a tokon belüli hővezetés. Csak leszorítót kell használni, és nem a fülénél fogva kell lecsavarozni!

Mondjuk úgy, hogy ez egy kompromisszum. Az újabb műanyag tokozású típusok gyorsabbak, lineárisabbak, könnyebben hajthatóak. A régebbi TO-3-as tokozásúak lassabbak, nagyobb a torzításuk, cserében jobban hűthetőek.
Azután, hogy még komplikáltabb legyen a dolog, egy TO-3-as nagyteljesítményű típus új árából kijön 2-3 műanyag tokos.

Áramkorlát és full range.
Áramkorlátként egy időben elterjedtek a visszahajló karakterisztikával rendelkező kapcsolások. Elméleti síkon ez jól is működne, ha tisztán rezisztív lenne a terhelés. Persze nem az. Hifisták egyszerűen kidobják, mert beleszól a hangképbe. Vélhetően nem csak nagyobb beütéskor, hanem kisebb eltolt fázisú terhelés hatására is aktiválódhat. Otthoni telepített rendszer esetében nincs is rá szükség, mert bekapcsolás előtt minden le van tesztelve.
Hangosítás esetén viszont mostoha körülmények vannak. Üzem közben széttapossák a kábeleket, kiszakítják az aljzatokat. Az áramkorlát szükségessé válik. Én is utálom a visszahajló áramkorlátot, helyette inkább az állandó áramú korlátot tartom előnyben. Csakhogy ennek hátránya is van. Ugyanakkora áramnál limitált teljes kivezérlésnél, mint rövidzár esetén. Csakhogy ilyen esetben jóval nagyobb disszipációt kell elviselniük a végtranzisztoroknak. A visszahajló korlátoz képest a négyszeresét. Magyarul ha egy pár tranzisztorból kihozzuk a maximális kimenő teljesítményt, akkor állandó áramú korláttal négy pár tranzisztor kell hogy rövidzárnál ne pukkanjon. Ráadásul nem vettük még figyelembe a másodfajú letörést. Persze ez tűnhet ágyúval verébre túlzásnak, de egyelőre nem találtam jobb megoldást. Tönkretehetetlen erősítő nincs, de nem is az erősítőt védjük, hanem a drága hangsugárzókat.
A Mosfetek meg azért nem jók teljes sávra, mert úgy terjedt el, hogy mivel térvezérlésűek, nem kell nekik vezérlő áram. Hát DC esetén valóban nem. De ott van a CGS, na meg a sokkal rafináltabb CGD. Ezeket ha nem vesszük figyelembe, akkor valóban nem, vagy csak szubra jó a Mosfet. A kivezérelhetőségről csak annyit, hogy tervezés kérdése.

Mondjuk... leírom még 1* mert látom nem ment át!
Nem HűTheTő jobban!!
Mert:
- elavult gyártástechnológia, rosszabb hővezetés a tokon belül
- a hőátadó felületből kivesz a két kivezetés
- nem lehet akármilyen vastag idomot rakni alá mert nem éri át a lába
- nem rakható közvetlen bordára, mert még mindig rossz oldalán lóg a lába

Villamos szempontból meg hosszú bekötése is van, mert a közelébe, maximum SMD alkatrész fér...

Tehát lényegében a fetes erősítők ki is estek a mezőnyből a full range miatt. Tudom, hogy tervezéssel mindent meg lehet oldani, de ettől most tekintsünk el, mivel direkt olyan kapcsolásokat hoztam szóba, amikhez minden infó, illetve terv megtalálható itt. Maradt mondjuk az st valamelyik változata, vagy a pa300. Ezek közül melyik az, ami használhatóbb, illetve a kapcsolásából adódóan minőségibb, stabilabb, stb?

Ez jogos. A lapos tokokat sokkal jobban lehet idomítani a hűtőborda-nyák kombóhoz.

De, jobban hűthető. Méghozzá az alábbi okok miatt:

1, Nagyobb a hőátadó felülete a borda felé. (természetesen a neki megfelelő hűtőbordát feltételezve)
2, Nagyobb nyomatékkal húzhatóak meg a rögzítő csavarjai a tokozás károsodása nélkül (Texas app note: elérhető minimális tok-borda hőellenállás TO-3 tokkal 0,2K/W, TO-264 tokkal 0,4K/W)
3, A megengedhető maximális réteghőmérséklet 200fok, ellentétben a műanyag tokozású eszközök legfeljebb 150fokos réteghőmérsékletével (Lásd MJ21193 vs MJL21193)

Persze, ha valami hulladék bordára szereljük fel, esetleges mechanikai kivitellel, akkor ezek az előnyök könnyedén elpocsékolhatóak.

Persze, ezért is terjedtek el a műanyag tokok. Olcsóbbak, könnyebben szerelhetőek, ami komoly előny az erősen árversenyes piacokon.

Azok a fetes erősítők estek ki, amiket úgy terveztek, hogy nem kell neki meghajtó áram. Tisztességes tervezéssel mind a kivezérelhetőség, mind a full range nagyon korrektül megoldható. Mindössze azt kell szem előtt tartani, hogy mosfettel állunk szembe.

Javaslok még egyet behozni a sorba, ami jó eséllyel felveszi a versenyt bármelyik említett erősítővel. Ez egy "jóra tervezett" erősítő, korrekt műszaki megoldásokkal. Nem mellékesen tudok hozzá kipróbált panelt adni.
A linken téma első hozzászólása van, mert itt látod a kapcsolást.

Értelek. Az a PA300 se rossz, de nekem jobban tetszik annak egy kvázikomplementer gyári változata aminek a rajzát pár oldallal ezelőtt tettem fel, ha analógban most kéne néhány száz wattot csinálnom akkor javítási tapasztalataim alapján vagy azt építeném meg vagy a Phase Linear 700-at.
Már csak azért, mert ha netán javítani kell akkor komplementer esetén teljes végtranyó garnitúra csere, aminél az szokott lenni, hogy már az is csoda ha kapsz ugyanazon gyártótól de nem mindig, és az N-es és a P-s csoportok jelentősen eltérnek egymástól bétára. Ha meg csak N-est kell venni, azok szinte mind egyformák leszenek mert általában azonos szériából kapsz ha veszel egy marékkal. Árban meg kapásból egy tizes ha normálisabb végtranyóból kell venni 8-10db-ot.
A visszahajló áramkorlát pedig kell, és ha normálisan tervezték meg (többnyire nem) akkor megvédi a végfokot. Kétféle rövidzár fordul elő a gyakorlatban, az egyik amikor a hangszórókábel lesz zárlatos (széttapossák stb), a másik amikor a hangszóró csévéjéről lemelegszik a huzal, beszorul a légrésbe, vagy csak szimplán összeég menetzárlatba. A végfoknak ezt tolerálni kell. Nekem az autómban utóbbi történt, nem bírta a ládám az áramot és a 4 ohmos hangszóróból 0,3 ohmos lett, úgy maradt vagy fél percig mire rájöttem hogy mi a baj, de a végfokomnak semmi baja nem lett mert az áramkorlátja megvédte.
Gyári megoldásokkal az szokott lenni a baj, hogy csak beteszik a tranyót és ennyi. Csakhogy, a zárlat az nem olyan hogy összeér a kábel, hanem általában van egy hasonló prellezős átmenet mint egy kapcsoló átkapcsolásakor, amihez még hozzájön az, hogy az áramkorlát tranyója begerjed mert a sebességét nem korlátozza semmi, és persze hogy nem védi meg a végtranyókat. Szimulátorban lehet játszani ezzel, de a valóságban is, azt szoktam csinálni, hogy ráteszek pár méter kábelt, és nem az erősítő kimenetén csinálok rövidzárat hanem a kábel végén hogy legyen benne az a pár uH induktivitás meg némi kapacitás is, meg lejjebb veszem az áramkorlátot hogy jóval előbb lépjen be, és figyelem a szkópon hogy mit csinál működés közben. Ha gerjed vagy durván túlleng belépéskor az egyből látszik.

Jut eszembe, még korrektebb megoldást is láttam már, meg nem mondom melyik végfokban, az áramkorlát belépése ki volt vezetve még egy kapcsoló tranyóra is, ami néhány periódus után (ha tartós zárlat volt) még a végfok bemenetét is lehúzta hogy ne legyen meghajtójel.

Jó az, annyi csak a baj vele, hogy zárlat esetén lehet rendelni bele egyből 3 pár végtranyót. Otthonra elmegy, de PA felhasználásra alkalmatlan.

Ezt az erősítőt elsősorban nem PA célra tervezték.
Az eredeti áramkörben nincs, de a második rajzon már van áramkorlát, és CLIP jelzés is.

Végfok védelmi áramkörként ajánlom a Hitachi HA5300 és a HMA8300 erősítők megoldását, túláram esetén egy tirisztorral megszünteti a bemeneti diff. erősìtő munkaponti áramát.
A beállított csúcsáram értékének a meghaladása esetén úgy elhallgat az erősìtő mint a pinty...a tulajdonosok nagy rémületére.
Kikapcsolás és kb fél perc várakozás után újra működik a gép, és ez jó kis figyelmeztetés volt a tulajdonosoknak...
TJ.