Akkor valami félre ment az előbbi próbánál, mert a 33k és a vele párhuzamos 100k eredője 33*100/(33+100)= 24,8 azaz 24,8k kellet volna legyen. Most pedig a 24k is kicsit nagynak bizonyult önmagában

A bemenetet már levegyem a GND-ről?

Minden változtatást igyekszem időben jelezni, a bemenet még marad a testen.

A tápfeszem nem stabil +-50V , hanem egész pontosan +-47.7V !

Tök jó.

Ez a kapcsolás széles feszültségtartományban üzemképes, nyugodtan járj el a leírtak szerint.

Akkor maradjon a 790mV 128mV különbséggel és mehetnek rá a TIP-ek?

A testhez képest mért feszültség megfelelő, az R25 ellenálláson eső 128 mV az 128/33 szűken 4 mA. Lehet, hogy elég lesz, de ha nem tudod majd rendesen kivezérelni az erősítőt, akkor növelünk rajta. Később még visszatérünk az itt folyó áramerősségre, mikor a kapcsolás keresztezési torzítását tárgyaljuk, de ne ugorjunk annyira előre.
A nyugalmi állapotban mérhető áramokkal kapcsolatban induljunk az első fokozattól.
Az R33 ellenálláson folyó áram (leszámítva a tranzisztorok elhanyagolhatóan kis bázis áramát) kb, fele-fele arányban jut az R36, R37 ellenállásokra Q10, Q11-en keresztül. Az R36, R37 ellenállásokon eső feszültségből levonjuk a Q6-Q7 bázis-emitter feszültségét (kb. 0,65 V) megkapjuk az R26-on eső feszültséget. Ezen feszültséget az R26 értékével osztva jön ki R26 árama. Ez éppen úgy mint az első fokozatnál kétfelé oszlik. A Q8 kollektor áramát mér mértük is, mert ez folyik az R25 ellenálláson. A másik ág árama, ami Q7-ből indul, az R29-en eső feszültségből számolható.
A D4-Q18 egy áramtükör, amiről egyszerűsítve elég annyit tudni: a Q18-on Q7 árama jelenik meg.
Ez a stabil állapot megmarad mindaddig, míg az erősítő bemenetére jelet nem küldünk. A jel hatására az erősítő kimenete a jellel azonos fázisban rohamos változásba kezd, míg az R30 visszacsatoló ellenálláson keresztül a Q10 bázis Q11 potenciáljára nem kerül és újra stabilizálódik az állapot.

Természetesen mehetnek rá a TIP tranzisztorok.

0.016mV mérhető így az ellenállások közös pontján

Ez nagyon megnyugtató.
Most gondoljuk át hogyan játszódott le az R11 elfüstölése. Most ha rámérsz az R11-re akkor, mint írtam, csak pár 10 mV-ot észlelsz. Ezt a mérést kérlek végezd is el!
Az R25 értékhibája miatt érthető hogyan kerülhetett magasabb feszültség az R11-re, viszont ez a feszültség meg kellett jelenjen a P-s végtranzisztorok bázisán is, amitől azoknak teljesen ki kellett volna nyitniuk és ezzel tönkre kellett volna menjenek.
Mérd ki, hogy jó-e még a Q14,15,16 és valóban P-s félvezetők-e?

A 3-ból 1 pár feladta , a többi jó. Holnap megoldom a cserét.

Először írd meg az R11-en eső feszültséget!
Ha az rendben, akkor is csak 1 pár végtranzisztort köss be az első próbához!
Ha a kimeneten marad a 0 V körüli egyenfeszültség, akkor köss rá jelet és egy 100 Ω pár wattos ellenálláson keresztül a próbahangszórót.

133mV

Ez az érték megfelelő. Mehet rá az első pár végtranyó.

4.5V van a kimenteten

Ez testhez képest pozitív feszültség?
A multiméter mit mutat, ha a kimenetet AC feszültség állásban méred?

DC-ben negatít , AC-ban ugrál 1.3 - 0 közt. Sajnos megint elfüstölt a 100 ohmos ellenállás...

Akkor ez a kapcsolás ebben a huzalozott formában gerjed és a P-s végtranyó átment szakadásba.

Akkor hogy kellene elrendezni a tesztkört? Audió jel - tápfesz elválasztása , GND csillagpont létlehozása , ez így megvan. Még mire kell figyelni ezeken kívül?

A végtranyók bázisára jutó feszültség +7.7V és -7.8V

Indulj el a bemenettől és minden huzalt szabj a lehető legrövidebbre, általában 2-5-10 cm huzaldarabok fordulnak elő ilyen légszerelés során.
Házi feladat: a hibás N-es és P-s végtranzisztornak üsd le a sapkáját és vesd össze a látottakat például ezzel a mozival. A tanulságot vond le magadnak.
A további károk megelőzése érdekében iktass be egy 60-100 W 230 V izzószálas lámpát a transzformátor primer körébe és amíg a végtranzisztorok így hullanak a pufferek után tégy be 10 Ω 1/2-1 W-os ellenállásokat biztosíték, illetve mérési pont gyanánt. A topic sárga fejlécében találsz egy "Élesztés" linket, arra kattints rá!

Ezeket a feszültségeket a 100 Ω-os ellenállásokon méred?

Q6-R12 , illetve R11-Q12 közt a GND-hez képest

Mérj testhez képes Q8 és Q18 kollektorra! Ha ±8,5 V ot mérsz akkor valami elment a D1, D2, R25 körben.

Q18 Kollektor : 1.2V , Q8 Kollektor : 0.4V
A kimeneten 50mV mérhető lekötött végtranyókkal.

A Q6 bázis ezek szerint 1,2 V, mert Q18 kollektorral össze van kötve, Q6 emitter mint mérted 7,7 V, Q6 kollektor pedig a +47 V tápon van. Ha ez így igaz, akkor a Q6 hibás.
Ez vonatkozik Q12-re is az ismert feszültségek alapján.
Egy működőképes tranzisztor bázis-emitter feszültsége 0.6-0.7 V, nálad nem csak több, de polaritás is ellentétes. Amikor az R11-en 133 mV-ot mértél akkor volt jó utoljára.
Most két fontos lépés van: a huzalozás rövidítés és végtranzisztorok eredetiségének a megtekintése. E kettő bármelyike vezethetett Q6 és Q12 meghibásodásához.

A Q18 alá nem kell hűtőborda, mert pontosan annyit melegszik mint Q8. Ugyan annyi áram folyik rajtuk (4 mA) és 46 V a feszültségesés tehát kevesebb mint 0,2 W a disszipáció. Ezzel is helyet takaríthatsz meg, rövidítheted a madzagolást.

Visszaszereltem a kiinduló állapotunkra , ahol a végtranyók és a meghajtó tip-ek ki vannak kötve (mellesleg megmerve a tip-ek jónak tűnnek , viszont az utóljára használt 2955 bázisa a testhez képest mindkét irányba diódát mutat , a másik kör szakadt) , a bemenet GND-n és a D1-D2 diódák közé visszakötve az R30! Így a Q6 bázis 0.4V , Q12 bázis -1.2V ami nem felel meg az utóljára ebben a felállásben mért viszonylag jó értéknek.

Ehhez a méréshez az R30-at a R11-R12 közé kötöttük. Bővebben: Link