Szerintem ezekben a dolgokban sok minden benne van. például az adott stúdió tevékenysége az adott felvétel elkészítésekor. Mint írtam a bcskrz, vcskrz kapcsolók ebben részleges megoldást jelenthetnek. És az említett paneltől eltávolodás, ami szerintem a csöveseknél is jelentős változást jelenthet. Ebben azonban tapasztalatokkal nem rendelkezem, és szerintem a korom,és pénzügyi lehetőségeim miatt nem is fogok belevonulni.

Igazán leeshetett volna már, hogy mivel ez nem a sárkányfűárus.hu itt ti vagytok a trollok! Neked is csak azt tudom javasolni, hogy olvasd el a fórum nevét.



Mérj frekvenciamenetet és THD-t IMD-t és máris kiderül, hogy tényleg rossz a kábel, vagy, hogy mekkora marhaság ez a rikoltozó közép, meg döngős mély....

Az említett kábelprobléma kapcsán, ma délután piszkosul fájt egy zongora hangregiszter torzítása.
Most meg a Bartókon kristálytiszta a hegedűverseny... És amikor a hegedű szólózott minden fogott hangját külön hallottam. Nem gondolnék arra, hogy a kábelt dicsérjem, de a hangmérnököt megtartanám...

Basszus

Hát persze, a jó felvételt semmivel sem lehet pótolni, egy rossz felvétel kellemetlen hangjáért pedig hadd ne az erősítőt hibáztassam és mókoljam, amíg jobb lesz, vagy inkább megszokom.

E történet friss, tegnap esti. Az egészségügyi nyavalygásom enyhítésére átcűgöltem az EVAmp-ME-t az ebédlőbe összedugtam az új RIAA korrektorral (S. F. Bywaters-TB-ME), és próbáltam kíváncsi lenni lenni a hallottakra. Utóbbi időben a változatosság miatt, az egyik teszt LP-m Kovács Kati (V’-moto-rock) albuma. Amikor csak nosztalgiából elővettem a HC-TB-ME-vel (K701-el) elcsodálkoztam a stúdiómunkáján. Azelőtt sosem hallottam így. És csak úgy egyszerűen végig hallgattam azokat a számokat, amit azelőtt leléptem, mivel tetszettek az LP-n a rögzített hangzások. És most, amit nem vártam, az a különbség, ami a HC-TB-ME, és a EVAmp-ME-vel a végén tapasztalható volt. Az EVAmp-ME is audiofil építésnek mondható, mivel csak az alkatrészek rögzítése van duál-monóban a panelen, és alkatrészek összekötése a saját lábukkal, illetve egy használt Neotech-NEI 1001 kábel bontásából származó vezetékekkel van huzalozva. A kis dolgok elemzése mindig komoly feladat, hát még az ezek eredményeinek kommunikálása. Az ilyen szövegekben általában sok az azonosság, pedig amit kiakarnak fejezni vele az általában más speciális jelenségeket takarna.
Hallgatom az LP-t, vannak részletek, „jól szól”, és mégis… Az rendben lenne, hogy a K701-nek kedvezőbb a FET-es végfok, de akkor is hiányzott valami. Hallgatom a számokat, szól minden, ahogy azelőtt, és mégis valahogy kimaradt valami… Vagy inkább én a zenéből? Elgondolkodva a jelenséget úgy mondanám, hogy az EVAmp-ME minden részlet, dinamika ellenére háttérzenét csinált a számokból. Kimaradt belőle az az izgató érzés, ami a HC-TB-ME-vel elvarázsolt. És persze ez nem is lehetett volna az előadók, és a remek stúdiómunka nélkül. Ezek után nem kérdés számomra, hogy az EVAmp-ME-t is el kell szigetelni a paneltől.
Az első oldal utolsó száma a hamis fény. A Youtubon fenn van ugyan, de a lemezen azért más, mivel személyesebb hangzású, és én nálam nyerőbb az analóg hangzás. Ami miatt megemlítem
az a dinamika varázsa a felvételen, akár az ének, akár akár a többi hangszer esetében.
És ez a HC-TB-ME esetében szuggesztívebb, hatásosabb volt.

Egyszer csak elfogy az újgazdag hülyék pénze.. Remélhetőleg.

Nem, sosem fogy el. Bizonyos szint felett ez nem is kerdes,mert ekkora osszeg egyszeruen nem szamit.

Azért az nem biztos, hogy aki megvesz egy 2 millió Ft-os kábelt az hülye és nem gondolom, hogy ezt el lehet intézni egy arrogáns félmondattal. Megengedheti magának. Én csóró hülye vagyok, még sohasem hozott senki ide ennyire drága kábelt, tehát nem tudok belemenni abba a kérdésbe, hogy mennyire lehet jó. Akár jól is szólhat... de még ez sem biztos.
Nekem van hat pár annyira drága RCA összekötő kábelem, hogy Te már ezeknek az árától is kiakadnál. Mindet ajándékba kaptam és mind a műhelyben van (lesz) egy pormentes fiókban.

Szerdán nyitva hagytam egy kérdést a kábelek négyszögjel átvitelével kapcsolatban, mert még nem tudtam rá a választ. Nevezetesen, hogy vajon létezhet-e valamilyen kapcsolat a mérés és a hangzás között. A választ most sem tudom. Néha van, néha meg nincs.

Volt az "E" képen látható kábelem, amit megelégedéssel használtam közel két évig.
Aztán kaptam most tesztelésre az "F" kábelt, ami kívülről nézve semmiben nem különbözik az előzőtől, de ez belül ezüstözött OFC kétszeres árnyékolással. Az "E" és az "F" négyszög átvitele teljesen azonos, de a hangjuk mégis más. Írtam, hogy nehezen tudok ezzel az utóbbival (az újjal) megbarátkozni, de mégis hallgattam 5 napig és jónak tűnt, mert el akartam hinni, hogy jó.

A 3. napon nagyon elkezdett idegesíteni egy visszaverődés a középtartományban. Sokáig ráfogtam a középsugárzókra, hogy azok sivítanak, de... a múltkor itt volt egy sokadik ismerősöm, aki zenélget. Hozott magával három tilinkót (ez egy székely népi hangszer, érdekes hangja van, ha tud játszani rajtuk valaki). Mivel elsősorban hifis vagyok - nem annyira zenére figyeltem - az tűnt fel, hogy ugyanúgy sivít a középtartomány (olyan 600-800 Hz tájékán) mint a hangszóróim. Tehát a szobával lehet gond.

Elkezdtem hangosan törpölni, de nem jutott eszembe semmi jó. De mivel kihallatszott belőlem a törpölés, azt mondja az asszony, hogy ott van az a nádszövet amivel a régi hifi szobámat csillapítottam. A homlokomra csaptam, hogy: tényleg! Nagyon hasznos dolog a háznál egy ilyen asszony. Be is hoztam pár szálat - óvatosan kell ezzel bánni, mert úgy nyeli a középhangokat, mint a vöcsök - kint szinte szálanként pakolásztam a falra anno. El is tűnt sivítás, mint a sicc és még harmonizál is a tanyasias jelleggel (kit érdekel, hogy néz ki ha jól működik).

De továbbra is zavart valami. Csak a kábel lehet. Megint visszadugtam a saját készítésű 25 Ft-os RCA dugós sodrott vezetékem. Gyakorlatilag annyiba került amennyi a zsugorcső, plusz 100 pénz a négy dugó. Cserébe viszont két napig szőttem mint a pók... legalább 20 munkaóra van benne, de az ingyen volt. Helyre állt a rend. Minden lenyugodott, hátrébb ment a zenekar, elém lépett az énekes. Itt megemlítem, hogy ennek legszebb (illetve legkevésbé csúnya) a négyszög átvitele, de merem erre fogni a javulást. Azért még a biztonság kedvéért kicseréltem az előerősítő alatt három tüskét, hogy teljes a rend. Ez megfogta kicsit a mély tartományt. Most már Isten bizony nem piszkálom tovább a rendszerem (napokig).

Ebből is látszik, hogy nem fenékig tejfel ám egy hifis élete. Ha kőgazdag lennék, lehet, hogy milliós kábeleket cserélgetnék ugyanilyen boldogan és még dicsekedhetnék is velük. Ennyit a "hülyékről". Van aki bélyeget gyűjt, én meg simán rányalnám egy borítékra a "2 millás" bélyegét, oszt még csak nem sajnálnám. Van aki gondolkodás nélkül lehülyéz mindenkit aki nem jár vele pecázni vagy a kocsmába... csak mert más hobbija van.

Egy pillanatra azt hittem odaig fajul a fejtegetesed, hogy (kabel ugyben) teljesen egyet kell ertenem veled, de csak majdnem

Nekem (mint mindenfele ezoteria es hit ellen beoltott embernek) eleg ambivalens a viszonom a kabelekkel. Volt olyan pillanat amikor majdnem megtertem, mivel olyan szignifikans kulonbseget hallottam ket kabel kozott, amire nem volt addig magyarazat, de aztan a rosszabnak hallott kabel vegerol a kezemben maradt az RCA dugo, igy lett hirtelen racionalis, foldhozragadt oka a 'hallhato' kulonbsegnek.

En is ugy velem szukseg van jo kabelre, sot bejaratasra is, viszont en ugy gondolom ez esetben nem a kabel jaratodik be, hanem az en agyam. Nem kell tobb par hetnel (egy-ket honap) es teljesen raallok az aktualis hangzasvilagra, arra amire az adott rendszerem epp kepes.
Van nap amikor egy-egy eloadas, szam, eloado lekot, masnap pedig mar 10 masodperc mulva pockolom odebb, mert nem tudom hallgatni. Ez nehezen magyarazhato technika kulonbseggel, fokent mivel semmi valtozas nem tortent a rendszerben, viszont siman hiheto, hogy az aktualis idegallapot, hangulat, vernyomas, stressz, akarmi hatassal van a hallottakra.
Ha ezutan (miutan megszoktam mi es hogyan szol) kabelt cserelek, akkor mintha valami megvaltozna. Nem feltetlen jobb vagy rosszabb lesz, egyszeruen mas. De nem ugy mas, hogy par cserelgetes utan akar ki tudnam valasztani melyik kabelt hallom. Ez (nekem/nalam) nem mukodik, nem lehet cserelgetni. Egyszeruen kell ido amig osszeall a fejemben hogyan szol.
Mint kiderult en nem cserelgetem surun az eszkozeimet, illetve az epp hallgatott lanc egyik tagjat sem.
Nekem nincs olyan sok es jo minusegu kabelem, mint neked, es bar tobb tipus megfordult mar nalam, nagyreszuket nem tartottam meg. Nem hallottam kulonbseget, nem jelentett hozzaadott erteket.
Az aktualis 'csucs', amit hasznalok, az Audioquest Golden Gate interconnect. Van mellette Evergreen es Tower is, illetve a filleres, kina RCA kabelek, mint kontrol csoport.

Vissza az elejere: Relative (en mercem) jo kabeleim azert vannak, mert szeretem a jo minosegu, gondosan megtervezett es kivitelezett eszkozoket, ez pedig a kabelre is igaz. (Biciklire, gordeszkara, szamitogepre, fulesre,mindenre)
Az eszkoznek jobbnak kell lennie az en kepessegeimnel, egyebkent csak napi bosszusag ha hallom/latom/erzem a hatarait.
Mindez persze csak a sajat meglatasom/megkozelitesem.

A bejáratást tesztelheted. Egészen egyszerűen úgy, hogy nem hallgatod. Ha külön szobában van, akkor beteszel valami zenét/hangoskönyvet és rázárod az ajtót, azután hadd menjen... Ha nincs külön szoba, akkor műterheléssel oldhatod meg, hogy ne szokjon hozzá a hangjához az agyad. Egyszer érdemes kipróbálni, mert szinte semmibe nem kerül.

Mi meg minap elmentünk Csik zenekar aktuális elöadására. Minden müszaki berendezés modern és jo volt ( digitális Midas keveröpult, jo hangszorok, mikrofonok meg mikroportok).
Pechemre a helyemröl ráláttam a keveröpultra is (szakmai betegség, több mint 10 évet ültem a keveröpultok mögött élö koncerteken is). Sajnálatos modon vagy a hangmérnök kolléga füleire ráfér egy upgrade, vagy fogalma sincs a hangminöségröl meg keverésröl.
A zenei hang láthatoan betanult, beprogramozott modon jo volt, de az elmondott szöveg csapnivalo. Nem akartam zaklatni a kollegát, nem voltam biztos mivel tette tönkre a hangot, torzitott, rossz hangerövel ( abszolut nem passzolt az elöadáshoz), söt néha az volt az érzésem, hogy valami hülye effektussal ( exciter vagy valami hasonlo) még fel is erösitette a rosszat. Többször is ránéztem a pultra, az nem jelzett modulácios hibát ezért gondolom, hogy valami külsö kütyü rontotta el a 3 nem zenei mikrofon hangját (3 szinész szöveget mondott). Azt meg nem értem, hogy a kolléga ezt miért nem hallotta.
Ilyenkor elgondolkodtam, ha igy rögzitik az elöadást mit csinálnának a szerencsétlen hifistàk. Torzitok vannak, de DETORZITOROL meg nem hallottam pedig nagyon ráfért volna az elöadásra.

Ameddig a megfelelő helyeken nyalakodnak, addig az csak növekszik, és nem fogy.

Én csináltam egy ilyen egyszerű kis tekerentyűt ezzel percek alatt kész lett egy kábel (az "árnyékolás" tömör szálakból van), utána rátenni a csatlakozókat jóval hosszabb ideig tartott.
Nem véletlenül vannak mindenhol külön témák szentelve a kábeleknek, mert hát milyet készítsünk, miből, miért, mitől lesz az jó vagy nem jó. Ugye, ahány annyiféle lesz, mivel a szigetelőanyagok is ahány annyiféle, és azoknak az ellenállásuk meg a dielektromos állandójuk mellett ha használva vannak folyik rajtuk polarizációs áram, abszorpciós áram meg szivárgási áram is, amik a szigetelőanyag öregedésével változnak is, azért szokás járatni.

Úgy gondolom, ha valakinek van olyan minőségű berendezése amivel egyáltalán ki tud hallani a két kábel közötti bármilyen különbséget, már fertőzöttnek tekinthető... "akit a High End füstje megcsapott". Innen kezdve válik ez szubjektív sporttá és talán nincs két azonos zenei ízlésű ember, mint ahogy két azonos hallású sincs. Valóban létezik - nálam is - az a jelenség, hogy nem mindig szól ugyanúgy ugyanaz a lánc. Lehet ez hangulat vagy frontfüggő, vagy kozmikus zavarok, napkitörés (nehogy szó szerint vegye ezeket valaki, csak poén - nagyon vigyáznom kell arra mit írok le, mert sokan készpénznek veszik). Például nem a szívem csücske a "komoly"-zene de ritkán előfordul, hogy fél napig csak azt hallgatok, mert éppen az esik jól, ehhez van hangulatom. Ez a mostani három kábel megizzasztott (idézőjeleben). Nehezen tudtam választani közülük, de muszájnak tartottam dönteni valamelyik javára, mert engem nem vezetékek hangja érdekel hanem az erősítőké. Hogy az erősítő módosítások közötti különbséget stabilan halljam, szükség van valami állandóságra, olyanra ami nem változik (gyakran). Tisztában vagyok azzal is, hogy legvégsősoron az erősítővel fogom kompenzálni a lánc egyéb hibáit. Tehát fontos lenne, hogy a lánc egyéb/többi tagja a lehető legsemlegesebb legyen. Aztán megint más kérdés, hogy mi számít semlegesnek? Az amit én annak hallok és az a szint amit lehetőségeimhez képest elő tudok varázsolni a szinte semmiből. A legjobb sem elég jó, tehát az is megfelel erre a célra ami van.

Ott tartottunk, hogy bejáratás... Bár ezt a szót nem írtam le, azt írtam, hogy nehezen tudtam x kábellel megbarátkozni, de pár nap elteltével jónak tűnt. Mindenesetre ő mutatta ki meglehetősen durván ezt a csörgővisszhangot és ezért hálás vagyok neki. 4-5 nap kevés a bejáratáshoz és ennek már nem lesz módja és lehetősége bejáródni.
Bárki elvégezhet egy kísérletet önmagán, ha van kedve játszani egy kicsit. Vegye elő a padlásról/pincéből a régi MK27-es magnóját és egy régi kazettát amit fiatalon ezerszer meghallgatott. Tegye be a kazettát, de mielőtt megnyomná a play (>) gombot idézzen fel az emlékezetében néhány részletet erről a kazettáról. Meg fog lepődni, hogy a magnó akárhány év után majdnem úgy fog szólni ahogy az emlékezetében él. Még azt is észre fogja venni, hogy időközben lemágneseződött a szalag, stb... Az embernek nagyon jó hallásmemóriája. Erre már ősembernek is szüksége volt, hogyha nem látja csak hallja, hogy egy mamut csörtet mögötte azt meg tudja különböztetni az egyéb hangoktól. Ilyenkor villámgyorsan megfordult, megragadta a mamut ormányát és addig csapkodta az ormány végén lévő állatot a földhöz míg az ki nem lehelte a lelkét. Aztán ledobta válláról a gazellát, felkapta a mamutot és megvolt a heti reggeli/ebéd/vacsora, maradt szabadideje összefirkálni a barlang falait.

Tehát abban én nem hiszek, hogy: megszokás. A bejáródásban sem hiszek, azt akaratom ellenére hallom. Legtöbbször, de nem mindig... úgy 80%-ban. Ha megszokom valaminek a hangját akkor kivétel nélkül elkezd valami idegesíteni benne. Vannak napok amikor jobban, van amikor kevésbé. Talán ez a "hangulat". Hogy mennyire szól jól, vagy rosszul valami, azt megint csak nem tudatosan döntöm el. Egyszerűen csak soha nincs hangulatom hallgatni. Eleinte egyre halkabban hallgatom, később meg már alig. Szürke betűkkel jegyzem meg, hogy ennyi zenét nem hallgattam az utóbbi 3 évben összesen, mint az utóbbi egy-két hónapban. Tehát kezd összejönni amire mindig vágytam: zene szól a szobámban.

Most visszaolvasván a hozzászólásod, Te is ugyanezt írod. Az ember néha szeretne feltenni egy lemezt, hogy kikapcsolódjon, kizökkenjen, vagy csak mert jól esne zenét hallgatni, de helyette jön a bosszankodás, a semmi nem tetszik, a mindenen áttekerem. Ezt nem érti - nem értheti - meg akinek ez nem hobbija. Elmagyarázni sem lehet, mert ezek csak betűk és nem hangok. Az ember beszáll a mókuskerékbe és csak pörgeti pörgeti, nem áll le többé. Már többször írtam, hogy imádok biciklizni, de ott csak a szél borzolja fel a szőrt a karomon, míg zenehallgatás közben a lelkem... vagy mi... ha van nekem olyanom egyáltalán.
A nem-hifiseknek is igazuk van abban, hogy a zenét élvezni lehet egy rádiósmagnóról is. De életükben hány koncerten voltak (önszántukból) vajon akik ezt állítják. A zene hangokból áll, hangok egymásutánjából. Tiszta és fenséges hangokból. Lecsengésekből, szünetekből, beütésekből. Velőtrázókból és simogatókból. Ez a zene.

Érdekes (?) megfigyelés magamról:
Amikor rádióállomást váltok - azaz egy-egy zeneszámot nem az elejétől, hanem bele-hallok meg - a zeneszám felismeréséhez egyszer több másodperc is kell, máskor meg 0,3 másodperc alatt megvan - hiába számtalanszor hallott, jólismert örökzöld a dallam.
Szóval a pszichének, lelkiállapotnak, kipihentségnek, hangulatnak = emberi szoftvernek rengeteg köze van a zenehallgatáshoz - nemcsak a hardvernek, zenelejátszó sor műszaki paramétereinek.
Tipikus: "szórakoztató" (szinte háttérként játszott) zene versus odafigyeléses, "komoly" zene - mindkettő lehet bármelyik = a "komolyzene" Vivaldi Négy évszak mindig vidám és felvidít, a "szórakoztató" pop (vagy mi) Queen, főleg Freddy Mercury némely száma szívszorítóan szomorú, elmúlást idéző hangulatú.

Na ugye, hogy ugye... most nem szeretném a múltat felhánytorgatni, de volt idő amikor amiatt lettem hiteltelennek kikiáltva (vagy valami ilyesmi... nem keresem vissza), hogy különbséget hallok két "interkonnekt" között. De szerencsére fejlődik a technika és változnak az emberek (jómagam is).
Régen egyszerűbbnek láttam olyan dolgokat amik valójában nagyon is bonyolultak, de legalábbis sokkal bonyolultabbak annál, mint amit én és ahogy képzeltem. Ekkor támadt az primitív ötletem, hogy az erősítőt kevésbé "viseli meg" a kapacitív terhelés, mint az induktív, mert a "tekercs visszarúg" a kondenzátort meg "csak" csak fel kell tölteni. De sajnos ki is kell sütni. Mindegy, nem ez a lényeg. Ebből kiindulva jól összesodortam (csavarbehajtóval) két szál 1 m hosszú 0.24 mm átmérőjű zománchuzalt, amit egy szemre nagyon régi trafóról tekertem le. Megmértem a kapacitását és az induktivitását és elégedetten állapítottam meg, hogy az egyik nőtt, a másik csökkent. Ezt megismételtem még 2x16-szor, de ezt már csak kézzel lehetett tekergetni és eleinte többször elszakadt. Aztán ellenkező irányba sodortam két-két már sodrott szálat. Maradt kétszer nyolc és így tovább. Aztán meghallgattam és tetszett. Később találtam jobbat ennél. Most megint ezt hallom jónak... a jövőre próbálok nem gondolni amikor majd lesz helyette más ami jobban fog tetszeni és megint hiteltelenné válok.

Nem bíztatok senkit arra, hogy ezt kipróbálja. Nagy munka és nem biztos, hogy másnál is beválik. Játék volt és ma már nem lenne türelmem hozzá. Csak azért írtam ezt, hogy az enyém nem így van sodorva ahogy Te csinálod. De például hangszóró vezetéknek nem vált be az a technika, hálózati kábelként pedig nemcsak életveszélyes volt, de szerencsére rosszul is szólt... ezt gyorsan kidobtam. Állítólag még néhány koax kábel is jó tud lenni (RCA kábelként), vagy van aki a nagyon vékony, tömör, szigeteletlen ezüst vezetékre esküszik. Egyiket sem próbáltam.

Akkor én egy fogorvosi ló lehetek 72 éves kisnyugdíjasként. Lehet, hogy nem volt érthető amit előzőleg írtam? Az adott kábelből, használ állagúból, vásároltam régebben egy 30 centiméteres darabot! Sajnos a terveimben szereplő HC-TB300-ME építendő készülékre nem marad már ilyen vezeték, ezért majd vennem kell ismét. Tudomásom szerint a használt változatra már nem számíthatok, ezért az új árral kell majd számolnom. Azonban mire félre tudok tenni rá, nem tudom mennyi lesz a méterára. Majd akkor derül ki, hogy mennyibe lesz a 30 centiméter belőle. Az előzőekben közölt "audiofil" jellemzés megmagyarázza a költekezés módját, azaz az örökös kompromisszum hátterét. Van aki piál, van aki bagózik, és van aki szívja a fogát, amikor kábelt vesz. És ezzel senkit nem akarnék minősíteni! Hogy ki mit hall? Azt mindenki tudja magáról. Nem titok, már csak a korom miatt sem, hogy én sem egyformán hallok mindig. De ehhez úgy állok hozzá, mint Liszt a zongoragyakorláshoz. Állítólag azt mondta, ha x napig nem gyakoról azt ő már hallja a koncerten, de más még nem, és már nem tudom hány napra becsülte a kihagyott időt, amikor már más is hallja. Szóval ezt azért említettem, mert én így vagyok a zenehallgatással. Ha rám jön, belefogok, és menet közben dől el miket hallgatok, és meddig, mert mint minden más dolog ez is munka, és függ az ember pillanatnyi energiaszintjétől, még ha kikapcsolódás is. De a tesztelést komolyan veszem, és ezt csak jó állapotban teszem, és nem egyszer veszek mintát, különben magamat csapnám be.

No igen. És még hány ilyen "szakember" tevékenykedik a stúdiókban...

Szerintem ilyen állapotban biztos nem hagyhatja el a felvétel a studiot, habár ki tudja.

Honnan is indult a "szakma"? MO-on a HFM, 80-as évek. Jó irányban indult. Működött sokáig. És komoly zenei, Könnyűzenei koncert felvételeket hasonlítottak össze az élőhanggal. Ilyen manapság már nem létezik.
Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a HI-FI egy nagy átverés volt. Rengeteg pénzt kaszáltak az akkori multik. Egy pozitív hozadéka volt, viszonylag igényes zenehallgatás sok embernek. Mára ez elpárolgott, tuc-tuc van. Lehet, hogy megismétlik

NéZTEM egy videót, én nem értek az audiofilhez(nekem a BOSE egy Harman/Kardon erősítővel megfelel), de a videóban 2:40-től elhangzottak alapján tényleg masszív állványra kell tenni a félvezetős erősítőt, vagy nem szól bele a hangjába? Illetve kell-e a streamert pici gumibakokra tenni?

Esetleg ha itt a tulaj, szívesen várnék infókat ezekről, mint botfülű.

Ha valamihez nem értesz, legalább ne szólj, de te ezt nem tudod megállni...
Neked minden ezotéria amiről halvány fingod sincs és még terjeszted is.

Félvezetős eszközökben is jelen van a mikrofónia jelensége még a legprofibb megépítés esetén is (amúgy ez mérhető, rosszabb esetben hallható paraméter).
Leginkább a kondenzátortok, ellenállások és olykor a vezetékezés, NYÁK-ok, csatlakozók mikrofóniájáról beszélhetünk, de előfordulhat mikrofónia félvezetők esetén is. (S ezek koránt sem hibás, vagy gyenge minőségű alkatrészek.)
Ezért a lehetőségeinkhez képeset a lehető legjobb akusztikai izolációt célszerű megtenni ezen készülékek esetén is.

S ezért van részben az is, hogy sok gyártó esetén a minőség emelésének egyik fontos lépcsője a készülék házának egy tömbből való kimarása, amely jelentősen csökkenti az átvett rezonanciák mennyiségét.

Ebben igazad van, ez fizika. A fizikára meg nem értelmezhető az ezoteria. Még a kvantum méretű részecskék is a fizika törvényei szerint végzik a dolgukat.

Az ezoteria minden esetben emberi tényező. Az a HIT, vagy VÁGY, hogy ezek a dolgok kellemesebbé teszik a zenehallgatást. Van akinek igen, van akinek nem.

Aki meg halál biztosan tudja magáról, hogy neki ez számít, az legyen az ő gondja.

Írtam már valahol a vezetékek mikrofóniájáról amit véletlenül "mértem ki". mc bementű RIAA korrektor zaját teszteltem úgy, hogy az egyik csatorna kimenetét a másik bemenetébe dugtam (sorba kötöttem két korrektort) . Az erősítése így 2*66 dB volt 1kHz-en. Hangerőszabályzó > végfok > hangszóró: összesen 158 dB/1 kHz erősítés max. hangerőn. Kopogtattam az RCA vezetéket és olyan volt, mintha dinamikus mikrofont kopogtattam volna... a nyák szintén így viselkedett. Lényegében nem mérés volt ez csak meghallgatás. Akkor egészen váratlanul ért dolog.

Aztán... valahol fentebb írtam, hogy most azt a saját gyártmányú sodrott RCA kábelem használom. Ez szól a legjobban és mérve is ennek legjobb a négyszögjel átvitele, viszont döngőssé vált a mélytartomány és csak ezzel az eggyel ilyen. Eszembe jutott ez a régi mikrofóniás "kísérlet". Ez a vezeték pehelykönnyű és túl hosszú (80 cm). Mi van ha hozzáfogatom kábelkötegelőkkel az állványom merev hátsó lábához? És elmúlt a döngés. Mélyben is ez lett a legjobb hangú kábel... ennyitől.

mhatalyak: szerintem egyelőre (vagy később sem) ne költs állványra és egyéb ezotériás cuccokra amíg a következőt ki nem próbálod. A gumiláb semmi alatt nem szokott jól szólni, (nálam még sosem jöttek be a puha alátétek, de ki tudja) tüskékkel érdemes próbálkozni első körben. De tüskékre sem érdemes költeni. Próbálj valami apró, kemény, kis felületű anyagot keresni otthon, pl. csapágygolyó, fémkupak, csavaranya... Három ilyet tegyél a streamer alá. Nem a lábai alá, hanem a doboz fenéklemeze alá. A lábak ne érjenek az asztalhoz/állványhoz. Ha hallasz bármilyen különbséget érdemes tovább kísérletezni kedved szerint. Ha nem hallasz semmit, akkor felejtsd el az egész állvány dolgot... nem érdemes foglalkozni vele, pénzt költeni rá.

Először is, köszi a tapasztalataidat! Nem könnyű az audiofil élete. Ezer, és ezer problémára kell megoldást találni mindenkinek a maga módján. Amit jeleztem, RCA kábel, amiből csak pár centi jutott hasznosításra, mint speciális ezüstvezeték, annak, mint kábelnek is látható a rendkívüli képessége. És ha a Jantzen kondenzátorok leírását nézem, abban is szerepelnek extra tulajdonságok. Azonban ezek csak egy része egy építés kritériumainak.

Vannak dolgok, amibe teljesen egyetertunk, peldaul a harmadik bekezdest akar en is irhattam volna, ez egy nagyon jo tanacs.
Annyit hozzatennek, hogy ha hall is az ember kulonbseget, akkor is illik ketelkedni es tovabb vizsgalni az adott modositast (akarmi is legyen az).

Túl sok az ostoba hozzálás, 100 sorban. Keresetek egy jó csajt

Volt egy korszakunk amikor már annyira belehülyültünk ebbe a tüskézésbe, hogy kettes, meg hármas tüskék voltak minden alatt. Az erősítő közelébe is alig lehetett menni, mert leesett az emeletes tüskékről. Számtalan tüskét esztergáltattunk különböző méretben, különböző anyagokból. Az esztergályosnak már égnek állt a haja ha meglátott bennünket. Aztán én ebbe nagyon beleuntam. Még ma is van vagy fél kiló tüském itthon ezekből az időkből.

Nagy vonalakban az jött ki, hogy a nehéz cuccok alá nagy tüske kell sárgarézből/bronzból, a könnyű készülékek alá kicsi, alumíniumból. Például a kb. 60 kg-os hangdobozom alatt egyszer próbáltam ki a "fordított" tüskét (a hegye van alul). Már egészen kis hangerőnél rezgett az aljzatbeton, de annyira, hogy szinte bizsergette az ember talpát. Az összes mélyenergiát "kicsatolta magából" a földbe.
A CD játszó nálam szintén rosszabbul szól a gyári lábainál ha bármilyen tüskét teszek alá.
A végfok alatt egyszer próbáltam ki az ólom félgömbjeimet... az ezekkel jobban tetszett. Lazán, hogy lötyögjön, odacsavaroztam a vázhoz, hogy ne kelljen mindig alábirizgálni őket és így marad örökre.
Az előerősítő alatt egyszer próbáltam ki, hogy bronz, vagy alu tüske legyen. A bronzzal jobb volt... ez is így marad. De bármilyen tüskével jobb, mint láb nélkül.

A legdrasztikusabb változást a Hifi állvány hozta. Ezt a "SoundArts" állványt már ezer éve nem gyártják. Amikor átpakoltam rá mindent az addigi dohányzóasztalról, nem akartam hinni a fülemnek. Egy teljesen más rendszer kezdett el szólni. Ez volt életem legjobb befektetése (ajándékba kaptam).

Annyira nem jó azért a fülem hogy mindent meghalljak, de ha egy nagyimpedanciás jelút közelében egyenfesz halad, azok nem mozoghatnak. A GND is egyenfesz (polarizáló fesz), ha a jelvezetéken van DC komponens. Egy ilyen elrendezés kondenzátor mikrofonként működhet. Igaz nem hifi, hanem csöves gitárerősítő, de már agyunkra ment a gerjedésével. 100-1000 Hz között ahol rájött a hoppáré, ott ordított. Néha csak kiemelései voltak, nem akart igazán feszesen szólni. Otthon lakásban műterheléssel semmi baja nem volt, de próbán élesben mindig. Nem a csövek voltak mikrofóniásak, hanem a turet board (fortüskés szerelőlap) rezgett a hangerőtől. Gerjedéskor ez 100% feletti visszacsatolást jelent. Egy jó fülű embernek 1% is zavaró lehet. Azt pedig nem nehéz előidézni.