Mért gond egy lábat meghosszabbítani?

Satuval elég nehéz kideríteni egy tranyó eredetiségét, de ha van olyan tranzisztorvizsgálód ami tud mérni letörési feszt az már nagyon sokat elárul, mert a hamis tranyóknak nagyjából fele szokott lenni az adatlapi értéknek, ugyanez igaz az áramra/disszipációra is, hűtőbordára szerelve meg kell fűteni 1-2 másodpercre 70-80W-tal, ha nem bírja akkor olyan helyre kell beépíteni ahol töredéke igénybevétel van. A hamis 2SC5200-ák, MJE-k stb legkésőbb 140-160V-nál letörnek. Kisebb, 20-30W-os erősítőkbe még jók.

Ha a felső zöld darabot kérdezed, szerintem bőven elég az a felület, ahol össze tudod forrasztani. Nyilván nem csak egy csöppnyi ónnal kell, hanem bővebben, hogy domborodjon.

De ha mellé fektetsz egy vastagabb dióda lábat, úgy kb 8-10mm hosszú darabot, és együtt folyatod át ónnal, akkor még tutibb.

Engem nem zavar az NTC-s megoldás, amennyiben nem engedi megfutni az áramot. A felesleges károkat viszont kerülöm ha lehet. Nem olcsó egy garnitúra végtranzisztor az ekkora teljesítményű erősítőkhöz.

Én is tudom, hogy sok a hamisítvány, szóval egy kicsit már méricskéltem őket, de mondjuk ezzel kapcsolatban is szívesen olvasom, ki milyen módszert tart célravezetőnek. Annyira sajnos nem volt olcsó, hogy plusz darabokat rendeljek roncsolásos vizsgálathoz, de mondjuk az erősítő másik feléből nem nehéz kiforrasztani az eredeti végtranyókat egy összehasonlítás kedvéért.

Igaz, nem lehet így kimondani hogy hamis.B-E mérés + széttörve csupán a méretét lehet látni a lapkának, ami azért sokat jelent, és az eredetieket ismerve szoktam tanulmányozni.
Idáig bejött, persze álom lenne egy ilyen műszer.

Sajnos ilyenem szerintem nincs még melóhelyen se.
A meghajtáshoz esetleg tudsz kapcsolást ajánlani, amivel jól tudom szabályozni a történéseket és nem égetem véletlenül rommá a jó tranzisztorokat?

Akkor elfogadom a 0,14mv-ot.

Itt egy link, hogy hogyan mérik FET-ek esetében. Bipoláris tranyókra ugyanez mehet, ott sustain feszültségnek hívják. ( Fenntartási feszültség )

https://www.alldatasheet.com/datasheet-pdf/view/68503/IRF/IRFP250.html

14a, 14b, 14c ábra.

A lényege, hogy egy fojtótekecsen a FET bekapcsoláskor áram kezd el folyni aminek a meredeksége ( vagyis az induktivitás ) úgy van beállítva, hogy jelen esetben 33A-t érjen el a bekapcsolási idő alatt, a tranyó kikapcsolásakor. Amikor a tranyó kikapcsol, a fojtó nem árammentes, hanem folyik benne 33A. Ez le akar épülni, tehát a két sarkán addig növeli a feszültséget, míg ez az áram el nem kezd folyni. Aztán csökken, mert a fojtó energiája felemésződik hőenergia formájában a FET-en. A FET ilyenkor egy zenerdióda féle lesz, a feszültsége a letörési feszültség. Ugyanez megmutatja, hogy mekkora energiát képes a tranyó elnyelni. Itt ez az energia 830 mJoule és ez egyszeri energiaelnyelés. Ez az energia -55 fokról +150 fokra melegíti fel a lapkát, úgyhogy több impulzust nem viselne el, túlmelegszik.
Azért ilyen mérést ne akarj csinálni, mert nem hiszem, hogy vannak hozzá eszközeid. Persze, meg lehet csinálni sokkal kisebb áramokra is és folyamatos impulzus csomagokkal. Akkor szkópon könnyen kiértékelhető, de a kisebb áram miatt nem lesz pontos érték. Ekkor is lehet számolgatni, fojtót, frekvenciát, impulzusszélességet, de a tranyó lapkahőmérsékletét kell figyelembe venni. Az nem mehet 150 fok fölé. Ennek időbeli lefolyását mutatja az 5-ös ábra. ( Tranziens hőimpedancia )

( Ez a 150 fok is érdekes, láttam olyan méréseket, ahol az átégésnél ( hot spot ) a réteghőmérséklet 600 fok volt.)

Durva mérésekhez nem lehet elegendő egy áramkorlátozott, DC SOA Ic, Vce teszt? Közben mérhető az aktuális béta is akár.

Talán. De amikor már nagyobb feszültséget kap a tranyó, akkor csökkenteni kell a feszt. Pontosabban, szinte végig csökkenteni kell a feszt a SOA-ank megfelelően. Meg a tokozást 25 fokon kell tartani. Elég körülményesnek tűnik.

Nem is akartam letörési feszültséget mérni házilag, a kapcsolást a 70-80 wattal megfűtéshez kérdeztem, mert valami sebtében kitalált tesztáramkörrel még elfüstölök valamit.

Ez a 2SB755 amit használnál, 120 W-os 25 fokos házhőmérséklet esetén. 70W disszipációt bír 75 fokon. , de nem lépheted túl a 30V-os Uce feszültséget, mert ott már a másodlagos letörés van. Én inkább 30W-tal terhelném, elvileg ott még egy 140W kijön a végfokból, feltételezve a végfok 70%-os hatásfokát.

Pedig, azzal érdemes kezdeni, mert a hamis tranyó első ismérve hogy nem tudja a feszt, és azt mérni jóval egyszerűbb és nem is árt a tranyónak, nem úgy mint a satu. Kezdésnek itt egy videó, a mérendő tranyón kívül kell hozzá a nagyfesztáp, egy ellenállás megy egy LED, mondjuk korrektebb lenne áramgenerátorral de így is jó. A tranyóra ráteszed a multimétert, tekered felfele a feszt, és amikor eléred a letörési feszt akkor a multiméteren látni fogod ahogy a feszültség letörik, nem emelkedik tovább. Vagy van itt egy komplett tranyóteszter ami mér bétát is különféle áramokon, esetleg itt egy ELV projekt ami egy sokoldalú műszer, mondjuk SOA-t nem mér de mér bétát, letörési feszt és ezeket ki is írja, lejjebb görgetve ott van a rajza, nyákterve, itt meg egy videó róla működés közben. Valahol olvastam régebben, hogy a letörési feszt nem ajánlott 50-100uA feletti áramon mérni. Békebeli BD-k egyébként nagyon jól szerepeltek sok éve amikor mértem párat, 170V környékén törtek le. Persze, a letörést lehet vizsgálgatni különféle bázisáram értékek mellett is.

Szeretem amikor a kollegak foglalkoznak egy olyan kerdessel, ami evek ota erdekelt engem is, es mire belepek a forumra, a komplett meresi elrendezes beesik egy hozzaszolasban. Koszonom, en is vegzek mereseket es jelentkezem, mire jutottam. Van egy kupac MJ15003 beepitve egy erositobe (HQ-s). Be sem kapcsolom. Kiveszem es szet lesznek barmolva / tesztelve.

Persze, hogy azt csinálsz amit akarsz... De nekem magas ez a sok méricskélés. Ha én építek valamit, akkor a hangja érdekel nem a mérési eredményei. Ha meg adott gyártmány érdekel, akkor az egész világból szerzem be megbízható helyről. A mérés is idő, pénz. Az viszont kérdés, hogy kinek, mi mennyit ér...

Ezzel én ugyanígy vagyok, ezért nem is építek már félvezetővel erősítőt. Csak vannak ám olyan helyzetek is, amikor építenél vagy javítanál +/-80V-os táppal valami buli végfokot, aztán a 250V-os "Sanken" tranyók a bekapcsolás pillanatában átmennek zárlatba. Előszer csak nézel mint Rozi a moziban mert nem érted mi történt, aztán az új garnitúrát már óvatosan, mindenre figyelve, áramkorláttal indítod, de azok is átmennek zárlatba. Na ekkor kezdesz gyanakodni, hogy nem a sarki boltban kéne végtranyót venni, hanem valahol máshol (háromszor annyiért), meg ekkor kezdesz méricskélni...
Ez "az olcsóbb a drágább" tipikus esete.

Könnyen beszélek, mert ilyen alkatrésztemetőm nincsen. Aztán meg, ahogy írtam, nem szoktam a "sarki boltban" komolyabb dolgokat venni.

Köszi, ezt a LED-es tesztet még meg is tudom valósítani, szóval akkor sor kerül rá, csak eddig az volt a mondás, hogy célműszer nélkül nem tudom ezt megmérni. Mondjuk a komplett tranzisztor teszterek is jól néznek ki, csak most erősítőt szeretnék javítani, nem elkezdeni egy újabb építési projektet. Ennél egyszerűbb dolgok is hónapok óta várják, hogy összerakjam őket

Azért a mai félvezetök már nem a 2n3055 szintjén vannak. pl IRFP260 vagy APT10M25BVFR Aztán meg a kapcsolás teknikák is fejlödtek. Egyébbként én is megmérem öket beépités elött. En is ezt az ellenállásos modszert használom csak közvetlenül a konektorbol. Igaz ez nem életbiztositás de kellö ovatossággal elvégezhetö. Azonkivül én nyitofeszültséget is merek (fet) ami a párbaválogatáshoz nélkülözhetetlen. Igencsak elkerekedik a szemem amikor azt látom egy erösitöben hogy kettönél több végfet van párhuzamosan kötve. Korrektül megvalosithatatlan. Nekem még sose sikerül kettönél többet összekötni ugy hogy azok egyformán terhelödjenek. Ezért a lényeg hogy nem sok végtanyot vagy fetet kell belerakni hanem egy max két párat ami jo izmos.

Ebben is lehet valami, biztos oka van annak, hogy egyre többen keresik a 80-as években gyártott félvezetőket. Mondjuk inkább úgy, hogy neked nem sikerült. Nekem 4-4db van a VF2 modomban párhuzamosan, az árameloszlás különbsége meg 15%-on belül van rajtuk. De több olyan végfok is van, amiben 6-6 vagy akár 8-8 pár fet van párhuzamosan. Azonos szériából kell venni, azok között alig van szórás. Úgy nyilván nem fog menni, hogy veszek valahol 2db-ot, meg máshol megint 2db-ot és párhuzamosan kötöm őket. Igen, mondjuk egy 60W-os erősítőbe azt meg lehet oldani, de egy 600W-osba nem igazán, mert olyan izmos félvezető a világon nincs. Illetve van, ha D osztályút csinálsz, abba nem kell többet párhuzamosan kötni.
A hangzásról meg azért nincs értelme vitázni, mert arról a többségnek sejtése sem nagyon van, nekem sem volt sokáig. Az itt a fórumon (meg úgy általában) építgetett erősítők egy átlagos szintet ütnek csak meg, én is azt hittem a 80-as évek végén, amikor megépítettem az első Quad 405-ömet, hogy az milyen jól szól. Ma már tudom, hogy kicsit sem szól jól. Tegnap hallottam egy olyan félvezetős erősítőt ami tényleg jól szól, még az én csövekhez szokott fülemnek is, csak hát annak a piaci ára több mint 3 millió, azt nem sokan fogják az elkövetkező években után építeni, rajz sem lesz róla sehol, meg egy rajz önmagában elég kevés egy után építéshez.

Nosztalgiának nevezik az okot...

Üdvözlök mindenkit.Egy egyszerű kérdésem volna csak.TA8225H típusú végfok ic mennyire lehet jó választás itthoni erősítő építésre?Hat csatornás volna,külön hat darab ic.vel.Jó e a hangminősége,mennyire torzít,mekkora az alapzaj,szóval jó minőségű e ez az ic?Valószínűleg 6 vagy 8 Ohm hangfalak lennének,kisebb nem.Az adatlapon nem tudom értelmezni az erre vonatkozó adatokat,illetve nem tudok mihez viszonyítani.Köszönöm előre is ha valaki segít!

Sziasztok! A felvezető ügyhöz kapcsolodóan, a letörési fesz mérését értem. Abban kérnék tanácsot, hogy hogyan lehetne a tranyókat 12-14 Amper es kb 100 watt körüli terhelesre tenni, úgy hogy az reszben induktív is. A cél a kinai tranyók megsütése. Inkább a satuban egy hűtőbordán égjen szét, mint a végfokban.

Nem kell ekkora áram. Elég a SOA-t tesztelni. Például a 2SC5200 ki kéne bírjon 100V Uce mellett kb. 400mA-t. Ha ezt nagy hűtőbordán 5mp-ig bírja, akkor jó lesz.

Elvileg, ki kellene bírnia, de ahhoz 25 fokon kellene tartani tok hőmérsékletét. Ez az, ami nem fog menni, mert a toknak is van hőimpedanciája, tehát a tok egy pillanat alatt melegebb lesz, mint 25 fok. Talán csökkenteni kellene a 0,4A-100V-ot a derating faktor függvényében. Na , de mennyire? Szóval ez egy elég kétesélyes dolog.

A tok 150W-ot tud disszipálni 25 °C-on, de a 100V/400mA már a másodlagos letörés tartományban van itt már csak 40W @ 25 °C.

A derating factor itt nincs megadva, de lineáris derating egy meredeken eső görbe, ami 25 °C a megadott Pd és 150 °C tokhőmérsékletnél lesz 0W.
Azaz elsődleges letörési tartományban 150W / (150 °C-25 °C) = 1,2W/ °C-ot kell csökkenteni, másodlagos letörési tartományban pedig 40W / (150 °C-25 °C) = 0,32 W/°C-ot.

Ha mondjuk 100 °C tudod a tokot tartani akkor elsődleges tartományban:

Pmax = 150W - 1,2 * (100 °C - 25 °C) = 60W

Másodlagos letörési tartományban:

Pmax = 40 - 0,32 * (100 °C - 25 °C) = 60W = 16W

Uce = 100V esetén 100 °C-os tokhőméréskletnél ez már csak 160mA

Szerinted... Kipróbáltam annak idején a darcilban 3 garnitúra végtranyót, valami mjl-ek meg njw-k voltak ha jól emlékszem, meg a fiókomból kiszedett 80-as évekből származó bd-k. Ez utóbbiak maradtak benne végleg. De a Tungsram meg a MEV 2N3055-öket is amikor feltettem ide az apróba sok évvel ezelőtt, perceken belül lett gazdájuk. És a csöveknél is ugyanez van, nem nosztalgiából keresik a 70-es években gyártott példányokat, hanem mert azok a gyártók ma már meg sincsenek, amik meg manapság gyártanak azok meg... hagyjuk.

Ketté kell választani ezt a dolgot. Vannak ugye azon darabok amik selejtek voltak a gyártáskor, és sosem kéne a piacra kerülniük mégis oda kerülnek, ez egy másik fejezet.
Aztán van a konkrét hamisítás ami abból áll, hogy adott tokban nem az abba való lapka van, át van szitázva, nevezve, stb.
Tehát pl. egy végtranyó esetében jó közelítéssel azt lehet mondani, hogy az szokott lenni, hogy kisebb tranyó van a tokban, mind feszültségre mint áramra. Hogy hol törik le az könnyen kideríthető, de az is, hogy mennyi áramot bír, nyilván ez a nehezebb dió, de sok embernél bevált a gyakorlatban ez a kb. 70W/1s dolog, ennyi idő alatt ha jó nem főhet meg ha hideg tokkal és bordával indul a teszt. Konkrét tanácsot nem tudok adni mert már nagyon rég csináltam ilyet.

És miért éppen 100°C tokhőmérséklet?
A félvezető 150 fokos, a környezet 25.
A félvezető - tok termikus ellenállása 0,83 °C/W
Ezekkel az adatokkal számolva a hűtőbordának pasztával együtt 1,245 °C/W-t kell elérnie a teszthez, ami megvalósítható.