Mértem néhány értéket. Ebből nem akarok általánosító következtetéseket levonni, de egy mérésnek mindenképpen értékelhető.
A mellékelt fotó alapján állítottam össze a mérést, amiben a tegnap szétszedett és megfordított kapcsolót hasznltam. A kapcsoló mellé a kismegszakítót is sorba kötöttem, kb. úgy ahogy ez majd egyébként is funkcionálna. Terhelésnek a most vásárolt hőlégfúvót használtam. (Ez egy szabályozható, nagy teljesítményű fogyasztó, szinte ideális lehet ilyen célra. Mint később kiderült, a szabályozás miatt csak egy ideig közel állandó a fogyasztása, mert miután felfűtött, csökken az áramigény, gondolom a hőntartás miatt. De itt sűrű ki-be kapcsolgatás volt, így gyakorlatilag jól tudtam állandó terhelésként használni.)

Kapcsoló:
A mérés elején egy rövid ideig 3,46 A áram mellet 28,5 mV-ot mértem a kapcsoló érintkezőin.
Tartósabb 2,2 A mellett, sokszori ki-be kapcsolgatás során 24,0-25,1 mV közötti értékeket mértem (a műszer vezetékét odaforrasztottam, ezzel minimalizálva a kontakthibát).
A terhelés csökkentésével 0,4; 0,7; és 1,1 A mellett is mértem -szintén sokszoros ki-be kapcsolgatással, ahol alig volt a kapcsolón értékváltozás, 23-24,2 mV közötti értékek között voltak az eredmények.
Ha az áramtól függetlenül 25 mV-os átlagot veszek, azaz ennyi feszültség esik a kapcsoló 1 db kontaktusán (mert ebből azért kettő lesz ha mindkét szálat megszakítom), akkor ez szerintem elhanyagolhatóan kicsi érték, ez a kapcsoló ebből a szempontból teljesen rendben van.

Kismegszakító, ami már egy sokkal furább jószág (IC60 2A-es C karakterisztika):
Az elején, a találomra beállított 3,46 A áram mellett néhány másodperc után lekapcsol (nem mértem, kb. 6 sec.). Közben éppen meg tudtam mérni a rajta eső 1050 mV AC feszültséget.
Visszavettem az áramot 2,2 A-re. Itt már kényelmesebben lehetett méregetni, 942-968 mV között mértem, a számos ki-be kapcsolás közben (ez kb. 0,43 R).
Ezt is mértem a kapcsolóval együtt a 0,4; 0,7; és 1,1 A áramnál is. Itt már jóval nagyobb a változás, kb. 300-600 mV tartományban volt a feszültségesés, azaz itt is kb. 0,5R nagyságrendű az ellenállás.
Végül visszamentem 2,2 A-re, amivel egy tartósabb tesztet akartam végezni. De nem sikerült, mert kb. 2 perc után itt is lekapcsolt. Majd utána egyre rövidebb időnként. Ezért tovább csökkentve, 1,9A-el a névleges érték alá mentem, ahol szintén csak kb. 4-5 percig üzemel, utána lekapcsol. Közben már kb. 1,6 V-ra emelkedett a feszültség, tehát felmelegedett hőkioldóval már 0,8R-ra növekszik az ellenállása.
Végül hagytam kihűlni, és az előzőleg beállított 1,9A mellett több mint 10 percig nem kapcsolt le, és a rajta eső feszültség is visszaállt 935 mV-ra (közel 0,5R).

Elég lett volna egy köszönöm is.

Nem konkrétan a külső doboz, de a felépítés egyik lényeges részlete. Most először próbáltam reflektorizzóhoz foglalatot készíteni, mert ilyennel tűnik helytakarékosnak az áramkorlát megoldása.
Elképzeltem egy lehetőséget, ami a kipróbálásig ígéretesnek is tűnt, de nem jó. Most már izzó is van a kezemben, ezért ki tudtam próbálni, amihez készítettem két méretben is "minta-dudorokat". Ez így nem jó, mert a kerámia szegély feltartja a lemezt, az nem -vagy csak nagyon bizonytalanul- éri el az izzócső fém részét.
Más megoldást kellett találnom, ami végül is -a lemezhez hasonlóan rozsdamentes- menetes szárból vágott kis hernyócsavarok segítségével fogja a stabil kontaktust elérni.
Skori javaslatára megdupláztam az izzókat, amiket a foglalat alapesetben sorba köt. Így kisebb feszültség jutt izzónként, ami kisebb hőfejlődést ígér, viszont dupla soros ellenállást is jelent, aminek akár hátránya is lehet, mert így felére korlátozza az áramot. Ezért még nem vetettem el, hogy esetleg az egyik izzót kiiktathatóra fogom csinálni (akár kapcsolóval), de ezen még lamentálok. (Az áramkorlát alatt azért látszik a toroid is, mert ezzel képez egy egységet, ennek kapocslapja tartja az áramkorlát alaplemezét.)

Lehet, hogy félreérthető voltam, de az izzók sorbakötését nem a hőfejlődés miatt javasoltam, hanem mert úgy hosszabb az élettartamuk - mivel így nem kell sosem teljes feszültségen izzaniuk. Az izzók "hidegellenállása" kicsi, (mérted, hogy ezeké mennyi?) a sorbakötés miatt sem lesz nagyon nagy a soros ellenállás, akkor kezdenek drasztikusabban áramot korlátozni,a mikor az izzószál elkezd felizzani.

A lemezekbe én szegecselhető- (beütő-) anyát tennék, és rozsdamentes, kereszthornyos, vagy imbusz csavart tekernék bele. A csavar hegyét esetleg kicsit hegyesebbre köszörülném ha szükséges.

A csavar lehet forró üzem közben, a lemez viszont jobb hőleadású, az már alacsonyabb hőmérsékletű marad. A rugalmasságot, tehát hogy szorosan tartsa az izzót a lemez anyagára bíznám, ezért a sorbakötött oldalon is két külön lemezt használnék, vagy felhasítanám, hogy külön rugózzanak.

Egy kicsit túlbonyolítjátok a soros izzó kérdést. Az izzót csak addig kell használni, míg az áramkör zárlatmentességéről meg nem győződünk. Ez viszonylag rövid idő, ezért nem szabadna foglalkozni a melegedéssel, élettartammal. Foglalatot m3-as csavar + rugó kombinációjával, merev szeglettel, szigetelő lapra szerelve már csináltam, mint a rajzon, a szeglet és az anya közé rakva.

A rugóra én is gondoltam, de részben tartottam az így mozogni képes csavar elbillenésétől, másik részben a lemezem is elég jól rugózik, ezért ezt a megoldást stabilabbnak gondolom.
A kell/nem, és a ennyire legyen megbízhatóan megcsinálva dilemmája nem csak erre a részletre érvényes. Tulajdonképpen az egész készülék létjogosultsága is véleményes.
Az áramkorlát abban az esetben funkcionál az általad leírtak szerint, ha csak mondjuk egy eszköz áramfelvételét akarod megmérni. De ha egy bekapcsolt készülékben babrálsz, akkor ott el lehet követni olyan bakikat, amik hatásától meg tud óvni a folyamatosan aktív áramkorlátozó izzó. Vagy mondjuk egy erősítő tesztelésénél is előfordulhat, hogy látszólag minden rendben van, de aztán valamiért begerjed, átbillen, azaz történik egy olyan lavinaszerű folyamat, ami szintén károkat okozhat, és itt is nyújthat némi védelmet az aktív áramkorlát. Tehát nem csak a bekapcsolás, és nem csak zárlat ellen hatásos.
De mindenki úgy, és annyi időre használja ezt, amennyire éppen jónak véli azt adott feladathoz.

Testet öltött a terv szerinti megoldás. És ha már szépen összeraktam, akkor meg is mértem ezeknek az izzóknak az áramfelvételét, különböző feszültségeken. Ezt majd ábrázolom, és a leválasztó trafós fórumtémában megmutatom.
A szemfülesek biztosan észrevették a fotókon lévő izzók eltérőségét. Nekem most nem volt két egyforma, ezért a meglévő 120W-os és 80W-os példányokat tettem be, a foglalatokba, és mind a kettőt meg is mértem. Majd kerítek két egyformát, vagy ezek közül valamelyiknek egy párt.

Az átkötött oldal felhasítása jó ötlet (köszönöm a tippet), így vágtam ki a lemezt.
Szegecselhető anyám nincs, ezért választottam ezt a megoldás, ami szerintem szintén kínálja a tartósan biztonságos üzemelés lehetőségét.
Az izzókat is megmértem, valamikor megmutatom ez eredményeket. 260V-ig mentem a méréssel, és bizony ott már nagyon jelentős fényerővel kell számolni, azaz jó ötltetnek tűnik a sorba kötés.

Szép munka!

Én még annyit csinálnék, hogy egy alu lemezt, vagx csak alufóliát tannék valahogy az izzók alá,mert még viszonylag rövid üzem ideig is nagy nagy hőterhelést okoznak.Egy dupla alufólia darab eltükrözi a hőmennyiség
nagy részét, nem füstöl a textil bakelit.
Még annyi jutott eszembe, hogy az állólámpákból sok szép kerámia foglalatot lehet kitermelni,meg a régebbi
"kacsingatós" udvari lámpákba is az van.

Boy

Abszolút jogos a felvetésed a hőtereléssel kapcsolatban, magam is gondoltam erre amikor ezt az izzót választottam. Éppen ezért kipróbáltam mi történik a valóságban, vagy legalábbis tettem erre egy kísérletet. Azért nehéz a kérdés, mert nem tudni előre a két véglet között hol érdemes a tesztet végezni. Az valószínűtlen, hogy teljes rövidzár esetén -ilyenkor világít az izzó teljes fényerővel- tartósan bekapcsolva marad a készülék, hiszen ez éppen valami alapvető hibát jelez a csatlakoztatott készüléknél. De mégsem zárható ki ez az állapot sem, részben ezért került bele 2 db izzó, ami most sorba van kötve. A "fél-feszültséggel" több percig teszteltem a melegedést, és nem volt olyan mértékű, ami indokolná a hőterelést.
Most nálam az izzó középvonala 20 mm-re van a bakelittől, és felül van az izzó. Azaz több mint 15 mm távolság van az üvegcső alatt. Tudom, ez nem túl sok, de szerintem már elegendő.
Mindezek ellenére, nem vetettem még el fényes korrózióálló lemez beépítését.

Több változtatás után, kezd végleges formát ölteni a dobozolási elrendezés. A súlyos részeket ideiglenesen beletettem az elvárt stabilitás ellenőrzéséhez.
Tőlem szokatlan módon, most nem az előlapon lesz a hálózati csatlakozó, de nem is hátlapon, hanem a köztes belső szerelőlemezen (több más szerelvénnyel együtt). A hátlapon csak egy 40-es furatot tervezek kivágna, amibe egy műanyag cső kerülne. Ez a cső vezeti be (és elválasztja a belső egységektől) a hálózati kábelt. Egy közönséges 40-es PVC csövet használtam a célra, aminek az egyik végét csatlakozó alakúra torzítottam. Ez a méret tökéletesen alkalmas erre. A fotón lévő csőből még kb. 1,5cm-t le kell majd vágni, de ezt csak a beépítéskor fogom pontosan feljelölni (vagy ha kitalálok rá valamilyen megoldást, akkor nem levágom, hanem kiperemezem).
Azon is morfondíroztam, milyen megoldással lehetne a szabályozható toroidot úgy felfogatni, hogy az előlapon ne jelenjenek meg a nagyméretű felfogó csavarok. Ide egy adapter-közdarabot használtam, ami egy 1,5 mm-es vaslemez, amibe illeszkednek a toroidot felfogó csavarok, illetve fúrtam bele 8 db kisebb menetes lyukat egy olyan osztókörre, amit eltakar a számtárcsa. A furatok mindegyikét "kiütöttem" egy lyukasztóval, így a 1,5-es lemezbe bő 3 mm hosszan tartanak az M4-es menetek.

A hálózati csatlakozásnak ezt a "nyakatekert" módját mi indokolja ennél a készüléknél?

Ezt már sokszor körbejártuk, és a többség mindig rosszallóan nézte a megoldásaimat. Az alapindok nagyon egyszerű, a hátul kilógó csatlakozó nem engedi falhoz tolni a készüléket. Így viszont csak egy kábelvastagságnyi helyigény van hátul.

Ez a "megoldás" sem fog tömeges helyeslést kiváltani...

Ha már ennyire kritikus a falközeliség akkor 90°-os pipa csatlakozó esztétikusabb lenne, de végső esetben a fix bekötésű táplálás is ki tudná váltani ezt a fura kivitelt.
Esetleg oldalirányú csatlakozás nem jöhet szóba? A szkópom oldalába van beépítve az aljzat, teljesen jó megoldás, legalábbis az én asztalomnál.

Az ember néha rácsodálkozik dolgokra. Én már azt sem értem, hogy egy olyan eszközhöz ami nincs hurcolva, mozgatva, minek kell egyáltalán csatlakozó, aminek nem csak a beépítése macerásabb mint fúrni egy lyukat és beletenni egy műanyag vagy gumi átvezetőt, hanem még plusz hibaforrás is. Én azóta kerülöm ezt a csatlakozót ahol csak lehet, amióta kettőt is cserélnem kellett, az egyiket épp egy oszcilloszkópban (pedig ott még áramfelvétel sem sok van) mert belül kontakthibás lett, elkezdett sercegni, szikrázni és összeégett.
És hát ha valahol a leginkább útban van egy hálózati kábel akkor az éppen elöl van, ahol gyakran minden négyzetcentire szükség van. Sőt nekem pl. van olyan műszerem (IM6) aminek a gépkönyvébe bele is van írva, hogy méréskor egyáltalán nem lehet a közelében hálózati kábel mert zavarja. De nem csak azt, bármi mást is zavarhat.
Egy fixen beforrasztott hálózati kábel sosem lesz kontakthibás, 90 fokban tetszőlegesen elhajlítható bármely irányba annak függvényében hogy az asztal melyik szélére kerül. Elvesz mondjuk 1,5 centit hátul, még annyit sem mint egy 90^o-os pipa csatlakozó.

Csak kérdezek. Ha ekkora gond a tápkábel, miért nem teszed lábakra a dobozt és alul vezeted ki direkt kábellel és kábelátvezetéssel? Vagy használhatsz egyszerű kábelátvezetéseket a műszercsatlakozó helyett. Azok laposabbak és ugyanúgy szabványosak. Esetleg tömszelencét stb... Rengetegféle megoldás lehetséges. Én eleve fali parapetcsatornát használok a variábilitás kedvéért a dugaljak elhelyszésére, aminek van egy 50-60mm mélysége. Ha az asztal fölé jól pozícionálod, akkor alá pont elfér hátul az összes dugó kényelmesen, csak 90 fokos kell belőlük. Akkor a csatornára koppanásig tolhatóak a műszerek.

Na, most nézd meg, megint milyen hozzászólások születnek. Ismét be kell látnom, sokkal jobb ha nem mutatok meg szokatlan dolgokat, mert csak a "ki, miért és hogyan csinálná másképp" típusú megjegyzéseket kapok. Nem is beszélve arról, hogy ezt már többször is végig rágták az érdeklődők.
Attól mert nem érek el tömeges helyeslést, még nálam beválhat a dolog, és ez akkor fog kiderülni ha kipróbálom. Tulajdonképpen itt az érdekes PVC figura volt a lényeg, és éppen erről nem született vélemény (ráadásul még majd megpróbálom le is rajzolni, aminek szintén nincs az égvilágon semmi jelentősége, csak a benne rejlő kihívás ad neki inspirációt).

Nekem nem gond a tápkábel, hiszen megoldottam. Másoknak gond az én tápkábelem (?!).
Ha GeLee gondolatát próbálom követni, akkor neki nem tetszett amikor előre tettem, most nem tetszik amikor középen van, sőt mint említi még hátul sem tetszik neki, mert magát a csatlakozó létét is indokolatlannak és megbízhatatlannak látja. És akár még igaza is lehet, mert amikor egy csatlakozó típusból nagyon sokat használnak (és ez a típus szinte egyeduralkodó), akkor ott előfordulhatnak huncutságok. Abban bízok, nálam ezzel sem lesz gond, mint ahogy a többi hasonlóval sem volt még rossz tapasztalatom.

Szerintem nyugodtan mutasd meg őket, van, akik kíváncsi rájuk.
Bennem csak az merült fel kérdésként ezzel a kialakítású aljzattal kapcsolatban, hogy egy 40-es csövön keresztül hogyan lehet majd a hálózati kábelt csatlakoztatni. A mellékelt képen látható hosszban - ahol az aljzat külső síkja majdnem a cső végével esik egybe - még ha 1,5cm-rel rövidebb is lesz, nagyon szűk hely áll majd rendelkezésre egy kéznek.

Attól, hogy nem mindenki kommentálja, még sokakat érdekelnek az egyedinek nevezhető megoldásaid. Sőt az esetlegesen negatív kommentet író is megnézte és írt egy véleményt róla - de olyat úgysem lehet alkotni, ami mindenkinek ugyanúgy tetszik.

Volt már pl. a ki mi épített témában, most meg nem nevezett felhasználótól, gányolás is bemutatva, és akkor oda is írtam, hogy ez gányolás... Volt aki megvédte, hogy dehát akkor is az ő műve. Viszont úgy gondolom, hogy aki itt bemutat valamit, az vállalja, hogy nem csak pozitív, hanem esetleg negatív véleményeket is kap.

A mostani csatlakozó megoldásod pl. érdekes ugyan, de biztosan nem állnék neki hasonlót csinálni. Véleményem szerint pl. egy könyök csatlakozó által elvitt 2cm a hátlap és a fal között simán vállalható. Sok gyári készülék pl. hosszirányban szellőzik, pl. elől beszívja a levegőt hátul ki - ezeket eleve nem jó rátolni a falra (az ilyeneken általában valamilyen hátsó "ütköző" is van). A felső szellőzőnyílásokat nem véletlenül kerülik, mert azon át beeshetnek apróbb dolgok, ill. kikapcsolt állapotban a por is jobban belemegy.

Igen, racionális a felvetésed, én is gondoltam rá, sőt ki is próbáltam. Mellékeltem egy képet, amin látod kb. milyen kialakítású a csatlakozó. Ennek a kábel felőli részén lévő megtörést gátló vastagított részt meg lehet fogni, és így még befér az ujjam a csőbe. Odaér az ujjam a cső falához, de be lehet dugni az aljzatba (a tesztet ezzel a hosszabb csővel végeztem, arra számítok a méretre vágás még könnyebbé teszi majd a csatlakoztatást). A kihúzás nem volt kényelmes, mert az én csatlakozóm elég szoros, és kifelé már nem esik annyira kézre (legrosszabb esetben "háziasszonyosan" a kábelnél fogva is ki lehet rángatni).

Mindenben egyetértek veled.
A negatív vélemény is nagyon hasznos, főleg ha értelmes gondolat is van mögötte. Azt tudom nehezen értelmezni, amikor pl. felmerül kinek mennyire tetszik a Star trek, és erre az a válasz, hogy ők a Csillagkaput szeretik.
Természetesen meg lehetne oldani könyök kábellel, de nekem olyanom nincs, egyenes meg van. Az mindegy volt melyik lemezen vágom ki a fészek helyét, így nem veszítettem semmit ezzel a megoldással, de nyertem néhány cm-t hátul.
Nem célom az egyhangú tetszés elérése, hiszen nem vagyunk egyformák (én meg pláne nem illek bele a legtöbb elvárásba). És számos példa volt már arra is, hogy a jónak tűnő megoldásaimat a gyakorlat nem igazolta vissza. Ilyenkor utólagos beavatkozás történik.

Ne szegje kedved, de ez tényleg nagyon fura. Jól megcsináltad, ahogy szoktad...de hogyan fogod kivitelezni a csatlakozó ki/bedugdosását a cső mélyén?

Sokáig nem zártam le a szerkesztőablakot, közben megválaszoltad.

A vitának mindig van hozománya is. Eszembe is juttattál egyet. Munkásabb, de tökéletes megoldás lehet. Egészen egyszerűen ha a csatlakozóaljzat síkja beljebb kerül a lemeztesten egyfajta süllyesztéssel, akkor kényelmesen bedugható, de mivel beljebb van, mint a hátfal, helyt lehet spórolni vele. Sajnálom, de most hirtelen jobb képet nem találtam, de talán érthető a koncepció: Dobozon belüli csatlakozó süllyesztés. A formára hajlított műanyag csövet csak a szigetelése és a kényelmetlensége miatt nem kommenteltem, mert te fogod használni, nem én. De annyit engedj meg, nagyon sokféle terméket készüléket helyezek üzembe, nem csak hobbiból. Azért a használhatóság és az időtállóság is fontos szempontok. Te aki annyi időt töltesz a készülékeid formálásán, ne ezen spórolj. Egy készüléket az tesz jóvá, időtállóvá, hogy minden részletével ugyanannyit foglalkozol és nem nagyolod el. Igen, az elektronikáról beszélünk zömében, de egy-egy csináld magad megoldás is lehet olyan, amire mindannyian rácsodálkozunk, hogy "EJHA!" Ezért vannak a mancsok is. Ez a műanyag csöves megoldás szerintem nem az. De ez meg szubjektív, lehet, hogy csak nekem szúrja a szemem. Ezért tettem fel más javaslatokat, nem rossz szándékból. Ahogy te is teljesen jogosan észreveszel ezt-azt és figyelmeztetsz másokat.

Egy dobozolás képekben

Egy készülék dobozolása lényegesen több munka, mint az elektronika elkészítése.
Ahogy egyik ismerősöm mondta, " a panel, még nem készülék"!
Egy egyszerű végfok dobozolása képekben.