A biztosítékot nem bejárati kell, hanem mint minden tisztességes elektromos alkatrészt, kipróbálni. Ha nem olvad ki a próba során, nem szabad használni.

Komolyra terelve, egy gitáros barátom Megkérdezte, hogy néz ki egy gitár rig, azaz egy komplett gitáros lánc, valamint hol van feedback (visszacsatolás)? Nem az erősítő el lévő negatívvisszacsatolásrólvan szó.

Mondtam neki, hogy gitár, erősítő (ide sorolható az effektek is) hangláda. A visszacsatolás pedig a hangszórótól a gitár hangszedőjéig tart.

Kiegészített annyival, hogy ezt így berakhatnánk a garázsba és nem is kellene ránézni többet, mert ez egy rakás lom. A lánc első eleme a gitáros, az utolsó pedig a közönség. A visszacsatolás pedig a gitáros és a közönség tekintetén keresztül záródik.

Az otthoni konzerv zene hallgatásakor a visszacsatolás mondjuk elég lassú, lévén a felvétel és a lejátszás valamint az esetleges vélemény visszaküldés nem egy időben történik, de lánc két végén az ember van. Az ember pedig csak olyan dolgokkal szeret kontaktba kerülni, ami számára pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Egy vezeték előélete fontos lehet akkor is, ha az nem mérhető műszerekkel.

Egy hasonlatot említenék. Egy fából készült vc ülőlap közepéből kivágott korongot szalonnázó deszka néven akartak forgalmazni, de a vevőkör vellázadt, mert hogy merészelnek élelmiszer darabolására olyan tárgyat árulni, ami olyan helyről van kivágva, ahová az ember piszkít.

Másik. A mai tisztítószerekkel minden utolsó molekula eltávolítható egy modern porcelán tányérról. Ha műszeresen megvizsgálva tökéletesen tiszta tányéron felszolgálnak egy finom ételt, azt szívesen elfogyasztjuk. Utána megmutatnak egy videót, ahol látható, hogy valami (képzeljük amit akarunk) gusutustalanság volt azon a tányéron, biztosan kitörne a botrány. Ha a videót korábban láttuk volna, nem is ettük volna meg az ételt. Pedig semmi nem változott. A tányér tökéletesen tiszta állapotban került elénk.

Szóval ott van az a szerencsétlen kábel. Ha műszeresen méregetjük, akkor lesznek számszerű paraméterei, de ha audió láncba kerül, része lesz két ember (zenész és hallgató) közötti kapcsolatot megteremtő fizikai rendszernek. Lehet, hogy hogy a bejáratódás nem fizikai síkon történik, hanem azon kívül.

Eltörött a kedvenc kávés bögrém, amit megszoktam. Más bögréből nem esett jól a kávé, ezért kerestem és szerencsére találtam ugyanolyat egy boltban. Vettem belőle négyet. Szalagon készült tökéletesen egyformák, mégis idegen volt számomra az új. Hosszú hetek teltek el, mire magaménak éreztem. Egy napon ez is eltört. Szerencsére volt még három ugyanolyan, de megint azt éreztem, hogy az nem az enyém.

Tudom mit jelent a placebo, épp azért sem működik itt. Illetve ha működik, akkor pont fordítva szokott, valaki megméri az egyik valamit, aztán megméri a másik valamit is, és onnantól a jobbnak mértet fogja hallgatni, függetlenül attól, hogy valójában melyik is a jobb, mert az ő agyába azt rögzítette a tudomány, hogy márpedig a jobbnak mértnek kell jobban szólni és punktum.
Hát, én nagyon sokszor kipróbáltam ezt a kiferdített placebo hatást de valahogy sosem működött, nem akart jobban szólni az amit valami oknál fogva jobbnak akartam hallani.
És ez így van a mai napig. Még ma is azzal küszködöm, hogy milyen jó lenne egy kiváló hatásfokú pwm erősítőn zenét hallgatni a nyári melegben mert nem fűtene. De még egy mezei AB osztályú végfokon is sokkal jobb lenne. Csak aztán mindig oda lyukadok ki, hogy ha bekapcsolok egy ilyet a csöves után, azon nyomban ki is kapcsolom mert még egy számot sem bírok végighallgatni rajta.
És most nem csak arról van szó, hogy amaz nem okoz semmiféle élményt, rosseb ott egye, de legalább szólna elviselhetően, de még az se. Ugyanaz a zene nem örömet okoz általa hanem inkább az ellenkezőjét. Mint amikor a kedvenc ételed helyett olyat kéne enned amit utálsz.

Egyszerű dolog, bárki kipróbálhatja otthon, néhány tranyós végfok (HTA). Meg kell hallgatni úgy ahogy van, mondjuk pár napon át, hogy megismerjük a hangját, akár hozzá is szokjunk. Utána semmi mást nem kell csinálni, csak ki kell venni a visszacsatoló körből a két végtranyót, és meg kell hallgatni úgy is. Élethűbb a hangzás, annak ellenére is, hogy a torzítás meg úgy a tízszerese lett mint előtte volt. Na valami ilyesmi az audiofília.

A csöves még egy dologra nagyon jó, tökéletesen lehet hallani rajta egy visszacsatolás hatását, még ennél is sokkal jobban. Azonnal meg lehet hallani, hogyan szól adott kapcsolás ha szabadon van engedve, meg hogyan szól ha elkezdem növelni a visszacsatolást, meg elkezdem kompenzálni az átvitelt. Ahogy a visszacsatolás egyre erősebb lesz, úgy válik a hang egyre döglöttebbé.

Nagyon sokan, sokféleképpen, szinte minden fórumon értekeznek meg vitatkoznak pl. a csöves kontra félvezetős dologban is, hogy most akkor melyik miért szól úgy ahogy, mik a különbségek (magukon az alkatrészeken kívül), nekem ebben a pillanatban most az az elméletem (amit részben be is bizonyítottam magamnak), hogy minél jobb egy végfok dampingja, azaz minél inkább megfogja a hangszórót, annál döglöttebb lesz a hangzás, mivel nem hagyja a rendszert élni. Persze, ez nem egy az egyben így igaz, de mégis.
És e téren ahhoz kell valamiféle tudás vagy nem tudom mi, hogy úgy legyen nagyon jó egy erősítő, hogy közben hagyja a hangszórót élni, nem öli meg a zenét. Mert csövesben is amelyik nem jó, az ugye összevissza fog kalimpálni meg a mélye búgni mint a fene, visszacsatolás nélkül.
Picit elkalandoztam, vagy hangosan gondolkodtam...

Azt hiszem rólad is lepereg a téma kereteinek meghatározása.

Érdekes amit írtál, de hol ebben a téma szerinti audiofil tapasztalat, a rendszeredre vonatkozóan?

"A legmegengedőbb és békés összegzése a témának: Elhiszem, hogy hiszel benne... "
Ez a téma nem hittérítés, azaz nem más győzködése, hanem a saját ez irányú tapasztalatok közlése lenne.

Az eddigi írásaidat nézve, bőven az audiofilia által meghatározott többség része vagy.
Az esik kívülre, aki nem szereti a zenét, akit zavarnak a hangok, valamilyen mentális defektje van. Az már a huszadik század végének terméke, hogy üzleti érdekek vették át a definíciók meghatározását, olyan fogalmakat ültettek el az átlag emberekben, amikkel manipulálni lehet, hogy ki hogy érezze magát.
Én soha nem az alapján építettem erősítőt, hogy kinek mi volt a véleménye. Megnézek egy kapcsolást, nagyjából felfogom, hogy alkalmas arra amire szánom, vagy tervezek egy áramkört magamnak, mint pl. a RIAA korrektorom, megépítem, élvezem vele a zenét, és kész.
Az agyalást meg ráhagyom azokra akiknek a sz... sem elég büdös.

A téma keretei annyira rugalmasak, ahányan gondolkodnak rajta.
Csak te erőlködsz azon, hogy a saját csőlátásod alapján próbáld bekorlátozni.

A te tapasztalataid csakis a tieid. Elférnek itt azok is, meg sok minden más is.

A hálózati csatlakozó megfordításáról hallottál?

A csövesekkel még nincs tapasztalatom, de a visszacsatolás bonyodalmaiban akad. Ezzel kapcsolatban két dolgot említenék... Az első a hanganyag képessége. Az azon fellelhető stúdiómunka meghatározó a végeredményben, mivel, ha a csatornák telítettsége magas akkor végeredményben nem beszélhetünk kellemes hangzásról egyik esetben sem. Mert vagy túlvezérlés adódik, vagy nagysűrítettségű hangkép, ami bizony a középhangok dominánsságát forszírozza. Nagy dinamikájú felvétel, ebben az esetben előnyt jelenthet a visszacsatolás a csúcsok megfogásában, ugyanis még a hangverseny teremben csak összerezzenünk a fortéktól, addig otthon a saját berendezésünk fizikai képességeitől is lúdbőrzhet a hátunk, ha annak lehetőségeiről többet képzeltünk volna. Sajnos a fülünk képességeit sosem fogjuk utolérni műszakilag. Marad a kompromisszum, mindenkinek a magáé. Kedves mentorom jóvoltából kipróbáltam egy-két visszacsatolásra vonatkozó megoldást. A lényeg a felvételhez való alkalmazkodás, nem az elméleti tanakodás. Hiszen az adott hanganyag tulajdonságaihoz vagyunk kénytelenek valami jó közelítést elérni. Ennek kapcsán a gyakorlatom szerint praktikus lenne a lehetőségeket javítani bizonyos kapcsolásokkal a bemenet, és a visszacsatolás tekintetében. Hasonlóan a hajdani hangszínszabályzókhoz, de egész más elvárható eredményért. Azonban ennek munkaigénye miatt, erre már nekem nem nagyon futja az időmből...

Hát az biztos, hogy én LP-ket nem digitalizálnék magamnak.

És az akkumulátoros táplálásról?
Az autózásban már mindennapos, teljesítményben is simán alkalmas az otthoni cuccok táplálására. Nem is értem miért nem terjed gyorsuló ütemben.

Akkor vajon milyen meséket találnának ki a kereskedők hogy vagyonokért árulhassák a "megfelelő" kábeleket, komponenseket, amik simává teszik az egyenáramot, és megnövelik a teret, kiemelik a hangzás sokszínűségét, meg egyéb hablatyok?

Élelmes marketing duma szerzők elkezdhetnének agyalni erre az esetre betolható néphülyítő szövegeken.

Azért hoztam fel a fordítást, mert az könnyen és egyszerű eszközökkel mérhető.

Igen, ott ahol fázis meg nulla van, és a szerint kapja a trafó, hogy a dugót milyen állásban dugja be az ember, ott adódhat különbség a zavarjelek mértékében.

Éppen ennek kapcsán, meg a sok milliós hálózati előtét berendezések kapcsán vetődik fel, hogy ennek töredékéből meg lehet alkotni egy olyan tápforrást, ami minden ennek a nyakába varrható zavartól mentes. Nem kell tökéletes matematikai szinusz görbe alakú feszültség, nem kell kvarc pontos 50Hz, nem kellenek a hálózatról összeszedett kábeleken terjedő zavarok szűrésére szuper AUDIO zavarszűrők, nem kellenek a drága árnyékolt transzformátorok, hogy annak mágneses szórását a házon belül eliminálják. Nem kell az érintésvédelemre akkora hangsúlyt fektetni, és lehet koncentrálni csak az aktív elemek minőségére.

Meg is van az ötletem, hogy kipróbálom a nyáron. Vannak Li-Ion blokkjaim, egy +/- 24V-os táp összerakása nem egy nagy durranás.

Már ezt is kipróbálták sokan. Szerintem sok értelme nincs teljesítmény erősítőnél. Max phono-nál.
Amúgy igazad van.

Oké, hogy a D osztály nem audiophile, de szobahangerőn elketyeg még egy parkside akksiról is.
Aztán meg mehet a vita hogy milyen audiophile akksit tegyünk a cuccba, samdung, lg, eve, vagy teslából bontott bejáratott akksi lesz a tuti.

Már nincs vita, kitesztelték LiFePO4 a nyerő
A Ian Canadás DAC-omhoz és a FiFO panelhez én is azt használok.
A végfokom kisfogyasztású buffer fokozatát alapvetően is külön trafóról és stabil tápról hajtom.
Kiváncsiságból kipróbáltam a fent használt Litiumwerks (5db-5db) akkukkal. Nagy hiba volt, mert sokkal jobb, csak nem látom gyakorlatban könnyen kivitelezhetőnek.

Nem ilyen kis nyifnyaf pár amperóra kapacitású akkukra kell gondolni. Hanem olyan blokkokra, amelyek már erősen kezdenek terjedni a napelemes energia tároló rendszerekben, elektromos járművek meghajtásánál, stb.
Ezek már bőven alkalmasak akár naphosszat is ellátni egy otthoni átlag hangerejű erősítőt.
Ami lehet akár milyen csúcs High End darab is. Nyilván nem kilowattokkal bömböltetve.
Ha a zene forrása mondjuk egy mobil eszköz, vagy zene lejátszó, vagy laptop, akkor még a földhurok problémája is ki van lőve.

Ha ezek a zene forrása, akkor kár nüanszokért küzdeni. Izmos akku jobb lehet mint a dinamikára beszakadó tápegységek.

Hmm. Valószínűleg kevered a fogalmakat. A mobil zenelejátszó alatt valószínűleg a silány MP3 lejátszókat érted.
De nézz csak meg például pár FIIO, vagy IBASSO, SONY, vagy Astell & Kern hordozható zene lejátszót. Fényévekkel jobb minden paraméterük, mint akármilyen analóg hanghordozónak.
Vagy a jobb SAMSUNG telefonok a 382kHz, 32 bites hangfeldolgozó egységükkel, vagy nem is beszélve a mai számítógépek, és szoftverek lehetőségeiről.
Ezek ma a csúcs minőségű hangforrások.

Nem találok szavakat erre. Felháborító a dilettantizmusod, hogy mennyire nincs fogalmad az egészről. A topik címe "High End Audio" és nem "Low end Audio". Mintha egy teszkós bicikliről bizonygatnád azt, hogy mennyivel jobb egy karbon vázas országutinál, mert annak rugózik a hátsó kereke.

Te csak maradj a bejáratódó gránit lapjaidnál, meg a recsegő sistergő hanglemezeidnél.
És néha próbálj meg tájékozódni a világ technológiai fejlődésének irányáról.

Te tudsz valamit...

Kíváncsi lennék, Te mit tartasz "csúcs minőségű hangforrás"-nak?
A kérdés a többiekhez is szól, építenek és/vagy használnak sokan, sokféle cuccot....
de kinek mi a műsorforrás?

"A téma keretei annyira rugalmasak, ahányan gondolkodnak rajta."
A trollok szemszögéből, igazad van!

"Te csak maradj a bejáratódó gránit lapjaidnál,..."
Már megint eltévedtél a sajátos érveléseddel a témát illetően!

A kérdés érdekes, azonban mindenkinek megvannak a maga keretei e témában. És nem mellőzendő, amit az előzőekben említettem, hogy a stúdiómunka az igazán meghatározó egy felvételnél, és csak utána az adott hordozó, vagy egyéb forráshely minősége.

Elek! Te a mellébeszéléseiddel csúcstartó vagy. Ahogy tolod a közhelyes nagy semmit, az lenyűgöző.

Lehet ezt a kérdést így is nézni, de akkor nyugodtan hozzátehetjük, hogy ha a stúdiómunka az igazán meghatározó, és utána az hordozó, akkor a kábelek, és az erősítő minősége is csak utána jön. Azonkívül a stúdiómunkára nem sok ráhatásunk van, a többire viszont igen.

De ha te nem, akkor leírom én: régeben sokféle műsorforrást használtam, manapság viszont 99%-ban PC-ről indul digitális adatfolyamként, és egy külső USB DAC-on alakul analóg hang-jellé. 3 különböző DAC van itthon, és bár egyik sem drága eszköz, annak ellenére (szerintem) kimondottan jók, és bár hallok különbséget közöttük, ezek nem túl jelentősek. Pl. a lejátszó szoftver, és a szoftveres driver legalább ugyanannyi különbséget tud okozni. Tehát pl. a windows hangrendszerét és keverőjét kikerülő (exkluzív használatot engedélyező) asio driver használata jelent némi hallható előnyt, a lejátszó szoftverek közül pedig a foobar2000 tűnik a legjobbnak, és másodikként (nem röhögni ) a firefox böngésző beépített lejátszója (valamit jól eltaláltak benne) tűnik jónak, a többi lejátszó sem rossz, de mégsem olyan...

A firefox lejátszója akkor tűnt fel, amikor letöltöttem pár nekem tetsző zenét mondjuk youtube-ról és valahogy más lejátszóval nem úgy szólt, mint amikor a firefoxban ment. Bár a foobar2000 nem videolejátszó, szerencsére az mp4 fájlok hangját is képes (jól) lejátszani.
Nyilván az így letöltött zene nem egy FLAC vagy DSD minőség (torrenttel többnyire már ilyen veszteségmentes formátumban töltök le) de attól még élvezhető, és érdekes módon ezekkel is meghallhatók a fent említett különbségek szoftverek, DAC, (de erősítők, és leginkább hangsugárzók) között is. Szóval nekem pl. eszem ágába sem lenne mondjuk LP-re, mint műsorforrásra visszatérni, szerintem már egy jó ideje, nem a digitális hangrögzítés a gyenge láncszem.

Rossz kontextusban tett jó példákat. Te is tudod, hogy léteznek CD minőségen túli formátumok és ezeket a formátumokat le is tudják játszani. Ilyen formátumokat lehet venni pl innen és ezeket PC-n kívül pl ezek lejátszák. Suba53 példájában szereplő FIIO R9 nem Low End. A DSD stream-ek, nem olyanok, mint régen a 128k-s netrádiók. Pl a Tidal 24bit 192kHz, ehhez pedig eszköz kell.
Én is csak kóstolgatom a CD-n túli zenehallgatást.

Azokkal a régi anyagokkal mit lehet csinálni, ami nem kortárs zene, 50 éve meghalt az előadó, LP-n vannak csak meg anyagok? A digitál mindenható ezekből jobb anyagot tud formálni?
Tehát mi van a digiség előtt született, egyéb hordozón található anyagokkal?